kedves és undi idegenek

Emlékeztek Mr. Szemöldökcsipeszre, a taxisöfőrre, aki szemöldökcsipesszel turkálta a fogait és kb. hányingerrel szálltam ki a kocsijából? Hát ma "volt szerencsém" újra vele utazni. Hihetetlen, mert legutóbb otthonról fuvarozott a munkahelyemre, amitől több mint 20 km-re lakom, és most meg ott vett fel és vitt hazáig. Nem értem hogy lehet, hogy egyik reggel pont itt volt, ma délután meg a város másik felén...

Eleve lassan jött ez a kocsi, és ahogy vártam, hogy felvegyen, láttam hogy a másik utcánál akart befordulni, szóval látszott, hogy ez a sofőr nincs képben. Aztán ahogy lehúzódott mellém, és nyúltam a kilincsért, még tovább ment vagy két métert. Jó, ezek apróságok, de más taxissal ilyenek nem fordulnak elő. Aztán amikor beszálltam az autójába megdermedtem, mert egyből felismertem, hogy ez ő. Így már mindent értettem. A mostani úton is előkerült egyszer a szemöldökcsipesz, de amúgy tök sokáig vakargatta/piszkálgatta az arcát vagy turkálta az orrát, nem tudom, mert nem láttam rendesen, hogy mit csinált, de nem is akartam. És egyszer a tökeit is megvakargatta vagy mi. Szóval megint ott ültem felfordult gyomorral és nagyon szarul éreztem magam, hogy itt kell ülnöm ezzel az undorító emberrel. Azon gondolkoztam, hogy vajon mit tenne a gyerekek anyukája, aki a legelőkelőbb és leggazdagabb nő, akit ismerek. Ő még tömegközlekedéssel sem jár, mert hát nem ereszkedik le a pór nép közé. Szóval mit csinálna egy gazdag, kifinomult nő, amikor beszáll a dizájner ruháiban egy ilyen ótvar autóba egy ilyen sutyerák sofőr mellé? Vajon kiszállna? Vajon rászólna, hogy legyen szíves felhúzni a maszkot és ne kapargássza az arcát? Vagy csak ülne ott csendben, mint én is?

Múltkor értékeltem az utat az alkalmazásban és leírtam az élményemet, de persze semmi sem történt. Úgyhogy most fel akartam hívni az ügyfélszolgálatot, de már zárva voltak, így e-mailt küldtem nekik. Nem szoktam panaszkodni, nem vagyok az az úrinő, aki minden apróságért szól, szóval ami nálam is kiveri a biztosítékot, az már komoly probléma.

Utána a helyi könyvtárba mentem, mert a hétfői vizsgára csakis nyomtatott szótárat lehet használni és csakis egynyelvű svédet. Mivel le van zárva a könyvtár és csak kikérni lehet könyveket, ezért a könyvtárosokat kellett megkérnem, hogy hozzanak nekem egy svéd szótárt. Nem értette az első, hogy mire gondolok, kérdezte, hogy lexikont? Hát mondom olyasmit, igen. Amiben benne vannak a szavak. Erre hozott egy olyan könyvet, amiben fel vannak sorolva a svéd szavak... Szóval tovább kellett magyaráznom, hogy nekem olyan kell, mint egy angol-svéd szótár, kivéve, hogy ez svéd-svéd legyen. Tegnap egyébként én sem találtam meg könnyen a könyvtár oldalán, hogy pontosan mit is keressek. Az egyetlen amit találtam az olyan, ami gyerekeknek szól és 18 ezer szó van benne. Odahozta a fickó, de mondta, hogy ebben olyan szavak vannak, mint például rakéta, szóval szerinte nem ez kell nekem, de addigra sikerült elmagyaráznom, hogy mire is gondolok, és mondta, hogy akkor visszamegy, mert már tudja, hogy mi kell nekem, és keres olyat. Erre visszajött egy óriási szótárral, pont olyan, ami kellett. Én meg mondtam, hogy szuper, akkor ezt kivehetem? (Mert vannak helyben használható példányok is). Mire azt mondja: nem. Én meg ránéztem döbbenten, mire elkezdi, hogy persze, csak vicceltem, azért hoztam. Na, mik vannak. Ez feldobott és segített elfeledtetni az előző rossz élményemet, és amúgy is sikerélmény volt, hogy svédül gagyarásztam.