canyon companion

Csak le kellett írnom, hogy milyen szuper a béke és nyugalom, és be is ütött a krach. Persze, nincs nyaralás veszekedés nélkül, de remélhetőleg ez volt az egyetlen a hétre. A vihar után vissza is állt a nyugodt, napsütéses állapot.

Ma canyon companionnak hívott Jack, miközben felfedeztük "Svédország Grand Canyonját". Az utazás előtt kihoztam a könyvtárból egy helyi túrakönyvet, ami nagyon jó ötlet volt, mert egész héten a túrákat böngésztem, és a könyv nagyon meghozza a kedvem hozzájuk. A kanyon egyik része az Eva-szakadék, ami onnan kapta a nevét, hogy a legenda szerint egy Eva nevű lapp nő belezuhant egy hóvihar közepette a rénszánjával, és életét vesztette. Egészen úgy hangzik ez a történet, mint a Vissza a jövőbe Clara-szakadéka! 

A kanyon nagyon menő volt, és egész évben áll benne a hó, mert olyan mély (amúgy nem annyira mély, de hó tényleg volt). De nem ez volt az egyetlen különlegesség az úton. Két kilométerre a kanyontól van egy nagyjából 4000 éves falrajz egy nagyon szép helyen. 4000 év! Hihetetlen. Mondjuk kicsit olyanok, mintha egy ovis gyerek firkált volna a nappali falára zsírkrétával, és tessék, le se jön. 

Nem volt olyan hosszú a túra, de kicsit későn indultunk, így a szabadban kajáltunk űrkaját. Ez jut eszembe a vákuumcsomagolt túrakajáról. Ez egy fagyasztási-szárítási eljárás, amivel kivonják a folyadékot a kajából, de a tápanyag megmarad bennük. Így készül az instant kávé is. Általában nagyon jól esik a meleg "főtt" étel egy fárasztó túra közepette, átfázva, de amit most kifogtam, annyira rossz ízű volt, hogy a felét kiszórtam a kanyon egyik eldugott pontján néhány nagy levél alá. Pedig amúgy elég drágák. Itt egy kicsit olcsóbb ebéd árába kerülnek, de otthon is ugyanannyiért kaphatók, úgyhogy arányaiban sokkal drágább.

üdülünk

Ezen az őszies, esős napon napon nem áll a számra, hogy azt mondjam, nyaralunk, bár azért voltak napsütéses, rövidujjús pillanatok is. Tavaly is ugyanitt, egy faházban, a semmi közepén töltöttünk egy hetet. A legközelebbi, 140 fős falu 20 percnyire van autóval, és egy 17 km-es földesút vezet oda. A földesúton kátyúk, kavicsok és rénszarvasok nehezítik a haladást. Szinte minden alkalommal ott vannak. Először csak néhány az úton. Rénszarvasmama a kicsinyével. Fülüket sem moccantják az autó közeledésére, csak amikor szinte kartávolságra vagyunk tőlük, akkor kezdenek el esetlenül szaladni az úton az autó előtt, de még véletlenül sem az autó elől. Ezután előbb-utóbb felbukkan az egész csorda. Vagy száz rénszarvas a fák között, a füven heverészve. Ezek nem azok a Rudolf kinézetű csodaszarvasok. Kopott, foltos a bundájuk, kicsik és nem valami szépek, de így sem tudom megunni őket. Máskor az úton, vagy a hegyekben kirándulva láttunk igazi nagy, erős, hatalmas agancsú hím szarvasokat, és az igazán lenyűgöző látvány. A jávorszarvasról már nem is beszélve, ami másfél-két méter magas, és az utunk fénypontja, ha látunk egyet az autóból. 

A barátságos meleg faházunk egy erdő közepén, tavak között áll. A nagy nappaliablak mintha egy folyamatos természetfilm-közvetítés lenne. A fák ágai ringadoznak a szélben, mókus ügyködik a bokrok között, reggel a kisablakon besüt a nap, este az egész ház narancsos fényben úszik, ahogy a lemenő nap fénye visszaverődik a világosbarna fadeszkákról. Teljes nyugalom kívül-belül. Eltelt egy év, és annyi minden változott. A hely ugyanilyen idilli volt tavaly, bár reggelente a hőmérő mutatója alig kúszott 0 fölé, de amúgy minden adott lett volna egy ugyanilyen kiegyensúlyozott nyaraláshoz. Minden, kivéve egy kiegyensúlyozott kapcsolat. Tavaly ilyenkor nagyon nehéz időszakot élt meg Jack, és így a kapcsolatunk is. Sokat veszekedtünk, sírtam és mindig nyugtalan, szorongó voltam. A problémamentes, idilli időszakok sosem tartottak sokáig. Sok ilyen emléket előhoz ez a hely, és annyira jó érzés, ami most van. A hatalmas kontraszt a szinte haldokló akkori és a boldog mostani kapcsolat között. 

Tegnap sétáltunk felfelé egy 1200 méter magas hegyre, keresztül a hegyoldalon, csak úgy felfelé, nem is a kijelölt úton. Élveztem a szabadságot és a nyugalmat. Semmi negatív gondolat. Még ha akartam volna sem találtam volna valami megbeszélendő ügyet. Semmi, ami bántana. Minden annyira jó. Jack kedves, figyelmes és szerető. Egyetlen vitánk vagy feszült helyzet sem volt, amióta elindultunk, pedig a pakolás, a vezetés, az új környezet és a szokásostól eltérő ritmus szül néha nehézségeket. De most semmi, csak harmónia és béke. Bennem is nagy nyugalom van, így én is mindent elfogadok. Mindegy hova megyünk, mit csinálunk vagy milyen az időjárás. Minden jó. Élvezem, ami van. Ezt a boldogságot a kapcsolatunkban és az életemben. 

rosenhill

Most négy hétig szabin vagyok. Elméletileg Jack is, de gyakorlatban a szabad négy napból hármat az irodában töltött, és még ezt az egy szabad szerdát is úgy kellett kiharcolnom tőle. Mármint úgy szabad, hogy nem ment be, csak otthonról dolgozott 1-ig. Amúgy részmunkaidős, napi 3 órás ez az állása, de ő nagyon odateszi magát így is.

Délután elbicikliztünk a Rosenhill kávézóba, ami Stockholmtól kicsit messzebb nyugatra egy szigeten van. Komppal mentünk a szigetre, aztán továbbtekertünk gyönyörű utakon. 

Ez a Rosenhill amolyan hippi hely. Egy családias biokertészet gyümölcsfákkal, függőágyakkal, a kertben és a teraszon mindenfelé asztalokkal és székekkel. Van egy magas faház két fős "hotel"szobával. Trampolinok, veteményeságyások, szabadon kapirgáló tyúkok, virágmező, ahol a frissen szedett csokrunkat a pultnál lemérve vásárolhatjuk meg. Helyben készített biokaják és -szörpök, vegán sütik, élőzene (néha). Jó hely, de kicsit túlárazott, és általában elég sokan is vannak és sorban kell állni.

gömmaren

A Gömmaren egy hozzánk közeli tó. A Mälaren, Svédország harmadik legnagyobb tava közelebb van, de annak hidegebb a vize és sok hajó jár rajta, amik néha nagy hullámokat vetnek. Van egy keskeny, hosszú tó is még közelebb, a "Hosszú tó" (ez a neve tényleg), de annak kétséges a vízminősége, és amúgy sem túl természetközeli, mert szinte végig házak veszik körbe. A harmadik lehetőség a kicsit messzebb lévő Gömmaren, ami egy természetvédelmi terület és erdő közepén fekszik. Ennek a partján töltöttem ma pár órát a könyvemmel egy sziklán fekve. Amikor meguntam az olvasást, csak becsusszantam a vízbe és úsztam egy kicsit. Nem tudtam betelni a meleg napsütéssel, az engem körbevevő erdővel, a vízzel és a szabadságérzettel. A svéd nyár, ha végre meleg van, csodálatos dolog. 

Hiányozni fognak az ilyen napok a sötét, nyirkos, hideg, dolgozós napokon. 

egyedül

A hétvégén egyedül vagyok. Jack elment kajakozni-sátorozni-horgászni egy haverjával. Szuper időt fogtak ki, na meg sok halat. A horgászás az új hobbija. Időjárás- és koronavírus-barát hobbi, de engem hidegen hagy (vagy talán a hideg ráz tőle?). Tőlem foghat halat, megtisztíthatja, kifilézheti, megsütheti és tálalhatja nekem, és én nagy kegyesen elfogyasztom, de egyébként finoman szólva sem lelkesedem a frissen megölt nyálkás halakért. 

Szóval az ő hétvégéje így telik, az enyém meg pihenéssel, egyedül itthon. Élvezem az egyedüllétet, de vele sokkal jobb. Különösen elalváskor és ébredéskor hiányzik. Ebben az évben három másik estén kívül az összeset együtt töltöttük egy ágyban, egy matracon vagy egy sátorban aludva, de leginkább a saját kis szobánkban. Régen egy évben csak néhányszor feküdtünk és keltünk együtt, mert neki teljesen más ritmusa volt. Idén csak párszor volt olyan, hogy nem egyszerre feküdtünk le. Imádom a közös estéket. Együtt elaludni. Minden este ugyanolyan. Olvas a telefonján vagy egy könyvet, én hozzábújva elálmosodom, aztán befordulok a fal felé, jó éjszakát kívánunk egymásnak és sokszor a  kezét fogva alszom el. Igen, ennyire nyálasak vagyunk. Reggel általában magától ébred már 7 előtt, és tiszta turbó, én meg kómás, és még alszom 9-ig, ha lehet. Vakondnak hív reggel. Mindig agyonpuszilgat, mielőtt felkel, amit én egyszerre imádok és idegesítő, mert még aludni szeretnék, de mivel azonnal folytatom is az alvást, ezért nem probléma. Aztán vagy ő bújik be mellém az ágyba, hogy felébresszen, vagy én kóválygok ki álmosan a szobából, de mindkét esetben a kávé már fő, és általában a kis kuckómat is előkészíti, majd a kezembe nyomja a kávét, amit pontosan úgy készít el, ahogy én szeretem (szerinte nem is kávé, hanem kávé ízesítésű tej (zabtej).

Annyira hozzászoktam az összeforrt életünkhöz, hogy amikor egyedül vagyok és kikapcsol az autopilot mód, akkor gondolkoznom kell, hogy mivel töltsem a napom. Pénteken egész nap dolgoztam, takarítottam és izzadtam a 25 fokos házban, miközben ő már egy gyönyörű svéd tó tiszta vizén suhant a kajakkal a napsütésben. Megnéztem este a Rossz versek c. magyar filmet. Jó volt erre az estére, mert nem szívesen néztem volna valami érfelvágós drámát, de egyébként felejtős. Másnap találkoztam a barátnőmmel. Kiültünk a közeli park árnyékos részére a pikniktakarónkra egy kis chips és cider társaságában és két óráig megtárgyaltuk az aktuális eseményeket. Otthon vasalás, takarítás, körömlakkozás közben vagy csak úgy Kadarkai Endre interjúit és a nemadomfel sorozatot nézem. A nemadomfelre teljesen rákattantam. Inspiráló, megrázó, megható és fantasztikus. Elkezdtem az Alkimistát svédül. Van egy könyvtári könyvem (Hová tűntél, Bernadette?), de 80 oldal után abbahagytam, mert nem tetszik. Akartam valamit olvasni a napsütésben az erkélyünkön, és az Alkimistát találtam itthon. Még nem olvastam, de könnyen érthető a nyelvezete, úgyhogy jó gyakorlásnak. Reggeli után el is tekerek a mellettünk lévő természetvédelmi területre  a tó mellé, keresek egy üres helyet a köveken, és olvasok, fürdök, napozok, és kihasználom a mai 25 fokos napot, mielőtt megint visszaesik 18-20 fokra a hőmérséklet.

nyári hétköznapok

Hétfőn kezdődik a szabadságom, és négy hétig nem kell majd dolgoznom. Hihetetlen! Főleg hogy olyan érzésem van, mintha már vagy két hónapja tartana a nyár (a rossz idő ellenére is). És még csak ezután jön a nyaralásunk. Van repjegyem is haza, egy hete vettem, de pár napra rá máris jöttek az új rendelkezések. Elég rövidke kis ablak volt, amikor haza tudtam volna menni karantén nélkül, és úgy tűnik, le is maradtam róla. A húsvéti hazautam is elúszott, és ezek szerint a mostani is. Ezt a kettőt még nem bánom, de már most a karácsonytól tartok. Egyetlen karácsonyomat sem töltöttem máshol mint otthon, a hiánytalan családdal. Nem tudom mi lesz addigra. Máskor már augusztusban szoktam repjegyet foglalni karácsonyra, de most nem tudom, mi legyen. Az se lenne jó, ha méregdrágán tudnék végül csak hazajutni. Majd egy hónap múlva ránézek a decemberi repjegykínálatra. 

Egyébként voltam antitest teszten tegnap. Ez amolyan reményteljes hozzáállás. Hátha! Ki tudja... Mi van, ha már átestem a víruson, csak tünetmentes voltam? Ha nem csinálok tesztet, akkor sosem tudom meg. Amúgy is ingyen volt, szóval miért ne. Érdekes volt ott lenni a kongresszusi központban a város központjában, ahol korábban négyszer jártam, mind a négyszer stand-up show-t néztünk: Jim Jefferies, Bill Burr, Russell Brand és Aziz Ansari. Kicsit más volt most a helyzet. Fel volt állítva a nagy térben vagy 25 pavilon, és pár perc alatt áthaladtam a személyi ellenőrzésén, a pár emberes soron, levették a vérem, és már meg is volt. Az eredmény 2-10 nap múlva várható. Ha kiderülne, hogy már átestem a víruson, akkor karantén nélkül hazajuthatnék. 

Ha nem estem át a víruson, akkor csak megerősödik bennem, hogy annyira azért nem egyszerű elkapni. Február végén a síszünet után tört be a vírus Stockholmba, tehát már több mint 4 hónapja jelen van. Én ebben a 4 hónapban ugyanúgy jártam dolgozni. Főleg az első 1-2 hónapban tömegközlekedéssel jártam (bár volt pár hét, amikor nagyon kihalt volt a metró). Utána már kevesebbet, mert a jó idővel elkezdtem bicajjal járni a gyerekekhez, a másik munkába pedig taxival mehetek. Így jó pár héten át csak heti 2-szer metróztam. De a gyerekek iskolájában voltak fertőzöttek, és a gyerekek között észrevétlenül terjedhet a vírus. A kis srácoknak pedig nem lehet megmondani, hogy tartsák a két méter távolságot, meg az autóban is összezárva utazunk, és persze a kezüket sem mossák meg rögtön hazaérkezéskor. Maszkot szinte senki sem hord a városban. Nemigen tartja senki a kétméteres távolságot, pláne nem a boltokban. Maximum sorbaálláskor. Na, tehát ha annyira könnyű elkapni a vírust, akkor én elkaphattam volna párszor. Viszont semmi tünetem nem volt és Jacknek sem. És tudom, hogy igen csekély az esélye annak, hogy mindketten átestünk már rajta, csak mindketten tünetmentesek voltunk. De most már csak pár nap és megtudom. Azért azt is jó lesz tudni, ha negatív az eredmény.

Szóval szerdán elmentem vérvételre és utána pár óráig mászkáltam a városban, főleg boltokban. Bámészkodtam a konyha- és lakberendezési osztályon, vettem sportcipőt, nézegettem a könyvesboltban a receptkönyveket és elmentem hambizni. Teljesen vegán beyond burgert ettem. Ez a legújabb húsmentes hús. Bejött! Bár én jobban szeretem a bab- vagy szójahúsokat és a portobello gombásat. Mivel nem eszem húst, ezért nem is vágyom  rá, hogy a nemhús húsom úgy nézzen ki, mint a hús. Pláne, hogy olyan íze legyen. De azért ez tényleg finom volt.

Ma is hasonló volt a program. Ma reggel mostam, és kicsit rendbe tettem a lakást, aztán eltekertem a Mariatorgethez látásvizsgálatra. Sajnos elfogynak az otthonról hozott kontaktlencséim, és a látásom is romlott kicsit, úgyhogy inkább megnézettem a szemem. Érdekes volt az itteni szemvizsgálatot látni, de nem is sokban különbözött az otthonitól, úgyhogy elégedett vagyok a kisvárosom szolgáltatásával. Megjutalmaztam magam a kedvenc fagyimmal. Ültem a téren a szökőkút mellett, néztem az embereket, meleg volt és teljes szabadságérzet. Utána még a túraboltba is elugrottam. Ott is imádok nézelődni. Vettem túrasapkát, hogy legközelebb ne égjen le a nyakam annyira, mint legutóbb a kenuzáskor. 

Végre a kis teraszunkat is kihasználtuk és ott vacsiztunk. Ma pedig még csobbanni is elmentünk egyet, ráadásul az én javaslatomra. Azt hiszem kezdek kissé svéddé válni, mert csak 18 fokos volt a víz, de akkor is belementem. Büszke vagyok magamra. 

Nyári kinti vacsik ❤

hétvége

A hektikus időjárás miatt a tervezett grillezés elmaradt, de két mini bicózás azért belefért a hétvégébe, bár mindkettő elázással végződött. Jack bicaját rendberakta az olasz srác, úgyhogy most mindkét bicaj top formában van. Elgurultunk Liljeholmenbe, ettünk egy fagyit (pirított vaj ízű wtf), aztán szokásosan új utakat felfedezve hazajöttünk. Elkezdtünk egy svéd filmet (Kådisbellan), mondván látnom kell az összes svéd klasszikust, de Jack, szokásához híven, úgy 20 perc után bealudt, így helyette megnéztem 4 részt a Love Life c. új soriból és nagyon élveztem. Most lehet a legfinomabb epret kapni, és amikor épp nem esik az eső, akkor majdnem meleg is van, úgyhogy azért egész nyári feelingem van, és a négyhetes szabim még el sem kezdődött. Ma Huddingében gyönyörű mezőkön és elhagyatott tájakon tekeregtünk, ahol több tehenet, lovat és madarat láttunk, mint embert. Napsütés, erdő- és mezőillat, szabadság. Olyan jó, hogy nyár van.