muti, mit eszel

Mostanában nagy ügyet fordítok a heti menük megtervezésére, és hogy minden napra legyen változatos, viszonyleg egészséges, teljes értékű vagy valami olyasmi vacsora, és másnap a maradékból ebéd. Engem érdekelnek az ilyen hétköznapi kérdések, mint például ki hogy főz, mit főz, mit nem főz, mit eszik, de megértem, ha valakinek unalmas mások kajáit nézegetni. Mindenesetre az utóbbi napokban lefotózgattam, hogy miket készítettem. Nem mondhatom, hogy magyarosan étkezem. A vegetáriánus/vegán konyha, egy picit az angol konyha (én tulajdonképpen ott tanultam főzni) és mostanában főleg a svéd konyha/étkezési szokások és a svéd élelmiszerek határozzák meg a főztjeimet. Az egyszerűség kedvéért azt szoktam mondani, hogy vega vagyok, de igazából halat is eszem, sőt nagyon ritkán, havonta-kéthavonta csirkét is. Például a csirkepörköltet nokedlivel imádom, különösen a nokedli miatt, így azt szoktam évi párszor készíteni. Az az egyik magyaros kaja, amit szoktam készíteni, illetve a spenótfőzelék zsemlével és néha magyaros levesek. 
A legutóbbi 9 vacsi:

Lusta nap. Bolti zöldséges burgonyagratin, bolti fagyasztott vega valamik és szója húsgolyók + brokkoli.

A következő lusta nap. Pesztós (csak nem látszik, mert higítottam tejszínes besamelles kutyulékkal) tészta paradicsommal + parmezánnal és fenyőmaggal megszórva.

Vega virslis sztroganoff fehér rizzsel.

Ez tulajdonképpen vegán kaja lett. Belugalencse, paprika, cukkini, édesburgonya kókusztejes mártásban és köretnek búzagyöngy? Én annyit kerestem, hogy mi ez a búzából készült termék magyarul, de nem találom, hogy van ilyen vagy mi a neve. Angolul wheat berry, és amúgy olyan, mint az árpagyöngy, csak nem árpa, hanem búza.

Ez elvileg palak paneer, de paradicsomos kiadásban. Egy paneer sajtot és egy halloumit használtam hozzá. A mártásban kókusztej van. Barna rizzsel.

Tőkehal krumplipürével, tojásmártással és párolt zöldborsóval.

Quiche, aminek a tésztáját Havas Dóra receptje alapján készítettem (nehezék nélkül sütöttem ki, úgy is működik), a tejszínes, tojásos, parmezánsajtos töltelékben pedig spenót, brokkoli és szárított paradicsom van.

"Vega csirke", ami egy Quorn nevű termék, ami gombából kinyert fehérjéből készül. Besameles zöldséges mártásban, bulgurral.

Fűszeres lencseleves cukkinivel és paradicsommal + bolti, frissen kisütött fokhagymás bagett.

kész lett a puzzle

Tegnap egész nap csak raktam a puzzle-t. Az utolsó órákban már idegesített, mert nem tudtam abbahagyni, de már fájt a hátam és a szemem. A virágos rész volt nehéz, ott nem volt szinte semmi segítségem, és random kellett próbálgatni a darabokat. 

Nagyon szép lett a kép, szebb is mint a kicsi dobozon, de van egy kis bibi. Sajnos hiányzik belőle 3 darab. A felső képet délben küldtem a barátnőmnek, akitől kaptam a puzzle-t, hogy megmutassam, hogy áll, és már azon is hiányzik a három darab. Akkor még azt hittem, hogy elő fog kerülni, de nem. Biztosan gyári hibás, mert péntek délután vágtam ki a zacskóból, és másnap este 10-re lett kész a puzzle, úgyhogy ideje sem volt sok, hogy elvesszen, és egyébként is kicsi a valószínűsége, hogy három darab leesik úgy, hogy sehol nincs, és az a 3 darab pont egymás melletti. Mert a szélek hiányoztak az elejétől kezdve. 

Tavaly a karanténban sokan kirakóztak, és az egyik rokonom írta a facebookon, hogy vadiúj, ráadásul Ravensburger márkájú puzzle-ból hiányzott neki több darab is. Neki annyi hiányzott, hogy már összerakás előtt kiderült, és megszámolta az 1000 darabos kirakót, és jelentős mennyiség hiányzott. Úgyhogy sajnos úgy tűnik, előfordul ilyen. Az a szomorú ebben, hogy így nem tudom tovább ajándékozni a puzzle-t, mert ki szeretne ilyen hibásat rakni (bár még jobb, hogy a széléről hiányzik, mintha a közepén valahol).

szombat pénteken

Először is egy update-tel kezdeném a rejtélyes üreggel kapcsolatban, ami ugye szerintünk patkányodú. Jack szólt az ingatlankezelőnek, mire másnap jelentették, hogy a lyukat betemették. Betemették. Ez olyan, mintha halra vizet öntenének, hogy megfulladjon. Szóval ideküldtek azért egy embert, hogy egy kis földet rakjon az üregre? Lehet, hogy nem értették, hogy nem a lyukkal, hanem a benne élő álattal van bajunk, és amúgy ezt mi is meg tudtuk volna tenni. Természetesen két nap múlva ott volt az újabb, ugyanolyan lyuk, csak kicsit arrébb. 

Tegnap tök jó pihenős napom volt, olyan érzésem volt, mintha már szombat lett volna, pedig volt reggel órám. De aztán ebéd után felkerekedtem, és elgyalogoltam a kurvába. Bocsánat, a Kungens kurvába. Ez a nagy bevásárlóközpontos rész Stockholm déli részén, amitől 3 km-re lakunk. Ott van az az IKEA is, ami 2002-ig a világ legnagyobb IKEA-ja volt. Azóta már vannak nagyobbak is, sőt épp két napja nyitott meg a világ jelenleg legnagyobb IKEA-ja a Fülöp-szigeteken. Na, ennyi IKEA infó mára. Szóval ezt a területet úgy hívják, hogy Kungens kurva, vagyis a király kurv kanyarja, mert '46-ban az akkori király kisodródott az autójával a kanyarban, és később valaki erről nevezte el ezt a területet, ami svédül Kungens kurva, és Jackkel mi úgy hívjuk, hogy a Kurva, mert hát 15 éves szinten van az érettségünk.

Szóval elsétáltam a kurvába azzal az adag ruhával és egy-két random dologgal, amit az adományboltba vittem. Aztán beugrottam pár boltba, és az egyik outletben találtam pont olyan stílusú téli futónadrágot, amit egyszer Jacktől kaptam 5 éve, és azóta is imádom. Craft márkájú, tök jó meleg sportnadrág, és már régóta gondolok arra, hogy jó lenne még egy ilyen naci, erre tessék. Utána becsábultam a Rituals üzletbe, ahol nagyon tudják, hogy kell bent tartani a vevőt, mert egyből jönnek a pirosrúzsos csinos hölgyek egy tálca kávéval, és utána is percenként ugrik oda valamelyik kedves, mosolygós, segítőkész leányzó, hogy segítsen. Amikor a gyerekeknél dolgoztam, két évben is az anyukától Rituals szettet kaptam szülinapomra, amiben volt tusfürdő, testradír, kézkrém, testápoló, pálcikás illatosító meg ilyesmi, és imádtam ezt az ajándékot. De sajnos már nem kapok ilyet senkitől, úgyhogy magamat kellett meglepnem a narancsos testradírral. De ha elfogy a tégelyből, akkor csinálok bele saját kutyulékot, mert tök egyszerű, és nem kerül 165 koronába.

plázás karácsonyfa

Hazaérve meg előkészítettem a konyhaasztalt, és elkezdtem egy puzzle-t. Róka puzzle-ös posztja tisztára meghozta a kedvem, hogy én is kirakjak egyet, és emlékeztett arra, hogy pár nap alatt ki lehet rakni egy ezerdarabos puzzle-t, és nem kell azt hinnem, hogy most a konyhaasztal hónapokig használhatatlan lesz, mert rajta van a puzzle. Készítettem egy chai lattét, habosítottam hozzá tejet, gyújtottam gyertyát, és elkezdtem a puzzle-t. Aztán befejeztük a nyomi csapatommal a csapatmunkát. Vagyis a csaj  nagyon aranyos, de ő is kicsit szétszórt. Mondta a végén, hogy köszöni, hogy bevettem az új csapatba, és hogy szeret velem dolgozni. A srác meg lelépett, de megint kb. mondat közepén bejelenti, hogy "bocsi, nekem menni kell". Nagyon gáz.

Este főztem őszi lencselevest, amihez volt bolti fokhagymás bagett. Aztán Jack átment a haverjához, én pedig folytattam a puzzle-t, és közben standupot hallgattam. Tavaly is ez volt, hogy raktuk a puzzle-t, és közben standupot vagy zenét hallgattunk, és olyan jó volt. Befejeztem Kovács András Péter Életed filmje c. estjét, aztán harmadszor is végighallgattam Louis CK legújabb előadását, utána pedig elkezdtem Jimmy Carrt hallgatni, és ah nagyon nevettem (ez utóbbi kettő fent van a spotin). Közben gyúrtam be tésztát a kedvenc amerikai csokis sütimnek, amit ma fogok kisütni. Most megyek is, és folytatom a puzzle-t, mert teljesen függő vagyok.

hat év

Múlt héten volt a megismerkedésünk hatéves évfordulója. Csak olyan kliséket tudnék mondani az évfordulóról, hogy hihetetlen, hogy már hat éve volt, és közben annyira távolinak tűnik már az a hat évvel ezelőtti időszak. Jack már megint cuki volt, azzal jött haza, hogy sajnos már bezárt a virágbolt... Nekem már az is jól esett és meglepett, hogy egyáltalán vett volna virágot, de aztán mondta, hogy így hat szál rózsa helyett hat darab kaparós sorsjegyet vett. Olyan vicces, hogy mostanában ennyiszer vesz nekem sorsjegyet. Tisztára ráfüggök. Most ráadásul a karácsonyi időszakban 50%-os eséllyel lehet nyerni, és be is jött, mert szinte mindegyikkel 60 koronát nyertem, ami két darab sorsjegy ára. Mindennap egyet lekaparok, de még most is több van, mint amivel kezdtem. Jobb mint a rózsa, az már elhervadt volna.

Kedden végre rávettem magam, hogy bemenjek a suliba, mert az elmúlt 3 héten kihagytam azt az egy szem iskolai napot is. Egyszerűen nem éreztem rá semmi motivációt, mert így is részt vehetek az órán Zoomon, többen vannak online, mint a suliban, és ahogy írtam, a suliban a hideg teljesen elvette a kedvem attól, hogy ott üljek. Itthon is picit tudok fázni, amikor sokáig ülök a gép előtt, mert itt olyan 21-21,5 fok körül szokott lenni a hőmérséklet. De itthon körbe tudom tekerni magam takaróval, vagy jövök-megyek kicsit, elmosogatok, pakolgatok, és máris jobb lesz. Na szóval elmentem a suliba, biciklivel, pedig már 0 fok körül volt a hőmérséklet, és bizonyos részeken havas, fagyos volt az út. És direkt beöltöztem a sulihoz, felvettem a farmer alá a túrázáshoz használt gyapjú alsóruházatot, és felülre is három réteg ruhát húztam. Még így is fáztam egyszer-kétszer, de sokkal jobb volt, mint legutóbb. 

9:32 és 15:23 órakor

A suliban egy nagy csapatmunkát kaptunk a hónap elején, aminek kedden lesz vége, és nagyon szenvedek tőle. Hárman vagyunk a csapatban, egy velem egyidős csajszi és egy 25 éves srác, és főleg a srác reménytelen eset. Szinte minden nap óra után együtt dolgozunk 1-3 órákat úgy, hogy Slacken beszélünk, és közben csináljuk a feladatot, és szenvedés az egész. Nekem a svéd a kihívás, de a srácnak minden. Az agyamra megy. Először is teljesen megbízhatatlan és szétszórt. Megbeszélünk időpontokat, hogy mikor beszélünk, és ő nincs sehol. Egyszer írt, hogy elfelejtette, egyszer hogy most ébredt fel (délután 4-kor), egyszer meg, hogy nem tudta, hogy most is beszélünk. Másodszor pedig minden, amit csinál, az rossz. Olyan érzés vele dolgozni, mint gyerekkel főzni. Hogy nemhogy nem halad előre a munka, hanem visszafelé halad, mert azt is rendbe kell tenni, amit ő elrontott. És a legdurvább az, hogy még svédül sem tud rendesen, pedig svéd. Olyan dolgokat ír le, ami nemcsak helyesírásilag, de nyelvtanilag és értelmileg is rossz, és még nekem is feltűnik. Leír valamit, és ketten a másik csajjal nézzük, amikor nincs ott a srác, hogy mégis ez mit akar jelenteni, mert nincs értelme. 

Már az első munkánál az volt a benyomásom a srácról, hogy anyuci pici fia típus. Inkább 15 évesnek érződik minden szinten, mint 25-nek. Nincs felelősségtudata, nem önálló, és gyerekes dolgokon tud panaszkodni. Kedden, amikor egyórás késéssel csatlakozott hozzánk, és kérdezte a csaj, hogy de hol volt, akkor az volt a válasza, hogy a jacuzziban ült, mert nem tudta, hogy most is találkozunk. Ezután be is igazolódott a sejtésem róla, mert tényleg a szüleivel lakik, és valószínűleg még ott a tojáshéj a fenekén. Ő a jacuzziban ül, amikor mi a feladaton dolgozunk. Egyem meg a szívét, biztos elfáradt. Néha elszégyellem magam, hogy ilyen gonoszakat gondolok róla, és ráadásul most egy újabb csoportfeladat jött, és sikerült úgy helyezkednem a csajjal, hogy lerázzuk őt. Hozzáteszem, épp akkor sem volt órán, úgyhogy nem csoda, hogy lemaradt. Na szóval néha goninak érzem magam, de közben meg nem vagyok az anyja vagy a főnöke, hogy még őt is menedzseljem. Csak hátráltatja a munkánkat, és az csak egy dolog, hogy buta, de a hozzáállása és a nemtörődömsége az az ő hibája. 

Még csak most kezdődött a tél és a szürke időszak, de már azt érzem, hogy mindenki le van merülve, mindenkinek annyi baja van. Szerencsére nekem nem, és nagy reményekkel vágok bele az idei télbe, mert azt remélem, hogy ha folytatom a rendszeres edzést és az ebédszünetben a félórás sétákat, akkor talán átvészelem a hosszú sötétet seasonal affective disorder, téli depi nélkül. Mondjuk minden novemberben azt szoktam gondolni, hogy nem lesz olyan vészes, mert ilyenkor még közel a nyár és a napfény emléke. Általában február-márciusra emészt fel teljesen az, hogy már 4-5 hónapja nem láttam a napot. Egyelőre mindenesetre rendkívül pozitívan hat rám a rendszeres edzés, mert testileg és lelkileg is tök jól vagyok.

Az is eszembe jutott, hogy az is hat éve volt utoljára, hogy normális napi rutinom legyen, és legyen okom arra, hogy értelmes időben, kb. ugyanakkor keljek minden nap. Először Jacknek olyan munkahelye volt, ahol du. 2-től este 10-ig dolgozott, én pedig fordítottam, ezért nekem is volt valamennyi szabadságom, hogy mikor dolgozom. Aztán a gyerekeknél dolgoztam több mint 3 évig, ahol délután 2-4 körül kezdtem, tehát megintcsak nem volt valódi okom a koránkelésre. Most hogy Jack minden egyes nap bemegy az irodába, és 6-7 körül kel, végre van nekem is erőm és motivációm időben felkelni, és minden nap tök jó napi rutinom van, ami egyszerűen csodálatos érzés. Az is szuper, hogy a suli csak 10-kor kezdődik, így 3 órám van az órák előtt mindenfélére. 

Az egyetlen dolog, ami lehangol, és ezért az egész gondolatot be szoktam tenni valahova az agyam egy távol eső zugába, hogy ne is gondoljak rá, az a karácsonyi hazaút. Olyan lehangoló, hogy eltelt egy teljes év a tavalyi vacillálásom és szerencsétlenkedésem óta, hogy menjek vagy ne menjek karácsonyra, és most megint ugyanez van. Senki nem gondolta tavaly, hogy egy év múlva ugyanolyan rossz (vagy rosszabb!) lehet a helyzet. Én meg most naivnak érzem magam, amiért már október 3-án lefoglaltam magunknak minden repjegyet, és megterveztem ezt a karácsony a szüleimnél és szilveszter Bécsben kiruccanást. Eszembe sem jutott egy percig sem, hogy megint ennyire szar lesz a helyzet, és lezárások lesznek. Szóval most megint az van, egy hónappal a karácsony előtt, hogy mire számítsak, menjünk, ne menjünk... 

Gondolni sem akarok a karácsonyra, és már megint azt érzem, hogy jobb lenne, ha nem lenne idén karácsony, mert ilyen körülmények között nincs is kedvem hozzá. Az sem kell senkinek, hogy csúfolt plázákban és karácsonyi vásárokban rohangásszon, és rátegyen még egy lapáttal a vírus terjedésére. Azért sem akarok készülni, mert nem akarom belelovallni magam az útba, hogy aztán csalódottabb legyek, hogy nem megyek, de ha nem készülök semmit, az meg olyan, mintha már eldöntöttem volna, hogy nem megyek. El sem mondtam senkinek azt, hogy már október elején lefoglaltam mindent, és Jackkel megterveztük a karácsonyt. Anyukám kérdezte a héten, de csak annyit mondtam neki, hogy nem tudom, mi lesz. Nem bírtam rávenni magam, hogy előadjam az eredeti tervet, és ha esetleg nem jön össze, akkor még jobban fájjon a szívük. Tiszta 2020. 

átment rajtam egy úthenger

Csak átvitt értelemben, de reggel ezzel az érzéssel ébredtem. Negyed nyolc körül próbálok felkelni hétköznapokon, de ma reggel csoda, hogy végül fél nyolc után felkeltem. Ha Jack nem nyösztet, akkor most is ott alszom. Aztán megláttam, hogy havasak vagy deresek kint a tetők, és -6 fokot mutatott a telefonom. Persze én nagyon nem panaszkodhatom, mert nem kell sehova mennem. Jack mondta, hogy képzeljem el, ha szabadtéri munkám lenne, ahol reggel 7-kor kezdek. Uh, nem tudom elképzelni, de tényleg.  

Szóval ő elment az irodába, bár ő is nulla lelkesedéssel. Én pedig próbáltam rávenni magam, hogy szokás szerint megcsináljam a napi edzést, de végül úgy döntöttem, pihenőnapot tartok. Az egész testem, de főleg a lábaim iszonyatosan fáradtak, szóval nem fogom erőltetni a dolgot. Múlt héten négy nap egyhuzamban edzettem, és amikor jött a tegnap, a pihenőnap, akkor elbicikliztünk pingpongozni, ami 2x8 km + 1 óra pingpong. 2 fok volt, és visszafelé elkezdett szakadni a hó. Azt hittem, lefagyok a bicikliről. Szóval a tegnapit nem igazán számíthatom be pihenőnapnak. Csak fekszem most a kanapén, és lassan kezdődik az órám, de ahhoz sincs kedvem, hogy felkeljek megcsinálni a zabkásámat. De az éhség győzni fog, mert éhesebb vagyok, mint fáradt.

Az előző posztban a patkány(?)lyukról... Szombaton átslattyogtam a Lidlbe, mert az a legközelebbi bolt (csak azért mentem, hogy csokit vegyek). És ott a bokroknál a sötétben hallottam valami neszt, és nem bírtam ki, megálltam és néztem, hogy mi mocorog a bokorban. Álltam és meresztettem a szemem, amíg ki nem szaladt egy, aztán egy másik kisebb macskaméretű patkány a bokor alól. Aztán ki-be rohangásztak. Én meg sokkot kaptam, és elszeleltem onnan. Múltkor olvastam a wikipédián, hogy a patkányok 20-60 tagú csoportokba verődve élnek. Szóval arra gondoltam, hogy ezek itt a bokor alatt pár száz méterre a mi lakásunktól lehet, hogy annak a csapatnak a tagjai. Brr... Aztán pont az ismim este chaten teljesen random kérdezi, hogy én tudom-e mi az a rat king... Patkánykirály. Én már tudtam akkor is sajnos. Ha nem tudjátok, mi az, akkor ne is keressetek rá. Az én életem is jobb lenne, ha nem tudnám. Sok patkány, aminek összeragad a farka és egy ilyen nagy csimbók szörnyeteggé válik. 

Hát ilyen lelkesen és tele energiával kezdődik nekem ez a hét. 

vegyes témák

Pár dolog, ami külön poszthoz túl rövid.

A titokzatos üreg. a teraszkánk szélénél Jack felfedezett egy baljós lyukat. Arra tippel, hogy patkány lakhat ott. Be-/rátett ágat a lyukba párszor, és mindegyik alkalommal eltűnt a járatból az akadály. Szólt az ingatlankezelőnek, de nem tudom, hogy intézkedtek-e már és hogy mit fognak tenni. Azóta nem merek szellőztetni.

ki lakik itt?

Sorik
Squid Game. Végignéztük a Squid Game-et, nekem bejött. Sokáig nem akartam megnézni, mert én nem szeretem a véres dolgokat, de aztán anyukám rábeszélt, ami vicces. Egyik nap írta, hogy beálltak a világtrendbe, és elkezdték a koreai sorozatot. Kérdeztem, hogy de az nem túl durva?? Erre ő: de, durva, úgy spriccel benne a vér, mint a Tarantino filmekben. Na, mondom, akkor nézzétek csak fiatalok... Aztán telefonban is dicsérte, meg hogy az egész család nézi, és mindenki arról beszélt a hétvégén, és nézzem csak, mert nem olyan vészes. Szóval megnéztem, és tetszett nekem is, és tényleg nem volt olyan vészes, mert nekem teátrális és meseszerű, szóval nem viselt meg.

Love Life 2. évad. Ennek a sorinak az első évadát, amiben a cuki Anna Kendrick játszik, kétszer is végignéztem, bár másodszorra már annyira nem volt érdekes. Most kijött a második évada, amiben teljesen más a főszereplő és a sztori. Az első évadban Darby húszas éveit, a botladozásait a szerelemben és a karrierében, és a barátai életét követhetjük végig. A második évadban egy kicsit idősebb fekete fickó hasonló életútját követhetjük. Ez az évad kevésbé jött be, nekem nem volt különösebben szimpi Marcus karaktere, és egy fekete férfi sztorijával kevésbé tudok azonosulni, mint Darbyéval, és ott a mellékszereplők története (alkoholizmus pl.) is nagyon bejött.

Silicon Valley. Ezt a hatévados sorozatot is kivégeztük, és nekem ez nagyon bejött. Hiányérzetem is van azóta, hogy már nem tudom nézni a lökött programozók kalandjait a Szilícium-völgyben.

Városi cuki. Múltkor elmentünk hambizni három megállóval arrébb, és észrevettem, hogy a gyalogosátkelő lámpája tiszta cuki. Imádom az ilyen dolgokat. A zöld is ilyen, csak azt nem tudtam lefotózni.

Na és a metrón is. Az a poén, hogy én már azelőtt láttam a Bored Panda oldalon, hogy az új stockholmi metró szellőzőjén ilyen cukiság van, hogy egyáltalán láttam volna az új stockholmi metrót, nemhogy utaztam vele. Ha nem látom az oldalon, lehet hogy fel sem fedezem. Szóval minden szellőzőn elrejtettek a kerek lyukak között valami apró mintát. Azóta sem utaztam sokszor ezzel az új metróval, de ha igen, akkor mindig megnézem, hogy mit találok a szellőzőn.

falevél, szívecskék és Svédország nemzeti jelképe, a három korona

Marketplace. Még nyáron töltöttem fel pár dolgot a Marketplace-re, és azóta is néha kapok üzenetet emberektől, hogy meg akarják venni valamelyiket, és ez tök jó. A minap rám írt egy csajszi, hogy megvenné az egyik svédkönyvet, amit 300-ért tettem fel, én pedig 380-ért vettem. Eleve azzal írt rám, hogy tudnék-e engedni az árból. Mondtam neki, hogy 250-ért elviheti, ő pedig még 220-ra le akarta alkudni, de azt nem engedtem. Elfogadta a 250-et. Gondoltam, biztos bevándorló, nincs pénze szegénynek. Erre ideállítot egy vadiúj luxus Mercivel, és kiszállt belőle egy Canada Goose kabátban... Na, gondoltam magamban, ki is a csóró bevándorló, meg hogy kinek van nagyobb szüksége arra a 30 koronára haha. 

Viszont tegnap is kaptam egy üzit, valaki a nyakláncot akarta megvenni. Tavaly a szüleimtől egy nyakláncot kaptam szülinapomra, amit ők rendeltek meg ide a boltba, de mivel a számlázási cím magyar volt, ezért véletlenül a bolt Magyarországra postázta a nyakláncot. Szóltam nekik a problémáról, és azt mondták, menjek el az üzletbe, és kapok egy másikat ingyen. Ugyanabból a sorozatból, de másikat választottam. De miután a szüleimnél átvettem az eredetileg rendelt nyakláncot, utána már nem akartam hordani a másikat, mert annyira hasonlók, és a két karikás sokkal jobban tetszik. Szóval feltettem ezt is a Marketplace-re, de azt hittem, ezt nem fogják megvenni. Tegnap viszont megvette egy csajszi, úgyhogy ma el is postáztam Göteborgba. Jack amúgy is azt mondta a csomóra, hogy úgy néz ki, mint egy kaki.

  

10 hét, 50 edzés – az epic 3 program

Ez egy hosszú bejegyzés az edzésprogramról, amit végigcsináltam. Nem hiszem, hogy érdekes annak, akit nem érdekel a program, de nekem jól esett kiírni magamból ezt az élményt. Egyrészt büszke is vagyok magamra, másrészt a jövőbeli énemnek is jó visszatekintő lesz egyszer, mert biztos vagyok benne, hogy nem mindig lesz arra időm vagy motivációm, hogy ennyi edzést beillesszek a hétbe, és a most kínkeserves munkával felépítgetett izomkezdeményeim egyszer majd újra el fognak tűnni. De azért álljon itt ez a bejegyzés emlékezetül arra, hogy lenyomtam az EPIC III-at. 

Szóval vasárnap befejeztem a tízhetes EPIC III nevű edzésprogramot, amit már említettem a blogban. Voltak napok, amikor annyira vártam, hogy elmondhassam, hogy végigcsináltam a programot az első napjától az utolsóig úgy, hogy egyetlen napot sem hagytam ki. De ahogy teltek a hetek, egyre jobban belejöttem az edzésekbe, kezdtem formába lendülni, és már a 4-5. hét körül a mindennapjaim fontos részévé vált az edzés. Amikor elkezdett rutinná és napi szokássá válni, akkor már nem éreztem akkora kihívásnak, hogy tartsam a heti öt edzést, hanem természetessé vált. Olyan lett, mint a fogmosás, amit meg kell csinálni, a nap része és kész. Csak kicsit tovább tart. De azért ez nem jelenti azt, hogy hatalmas mosollyal pattantam ki reggelente az ágyból, hogy nekikezdhessek a súlyok emelgetésének, vagy hogy nem nyivákoltam magamban (vagy hangosan) vasárnap reggelente, hogy pihenés helyett jön az ugrálós edzés.

Az EPIC programot egy Caroline Girvan nevű ír személyi edző állította össze és vezeti a YouTube-on. Ő is egy olyan YouTube-os, aki a pandémiának köszönheti a pályafutását, mert amikor bezártak a konditermek, és a saját vendégei sem tudtak hozzá járni, akkor elkezdte a YouTube-ra feltölteni az edzéseit. Az első videóin látszik, hogy kezdetlegesek, ehhez képest mára profi edzővé és videóssá nőtte ki magát, akinek lassan másfél millió feliratkozója van. A videók teljesen ingyenesek, ami szerintem fantasztikus, mert elképesztően minőségi edzésekről és videókról van szó. A videókon felül tartozik a programhoz egy hosszú, letölthető tájékoztató füzet is tele hasznos tanácsokkal, tudnivalókkal és táplálkozási információkkal. Én ezzel különösebben nem foglalkoztam, csak az órarendet nyomtattam ki belőle, tettem ki a hűtőre, és pipáltam ki nagy elégedettséggel minden edzés után az aznapit.

Az EPIC III program tehát 10 hétig tart és heti 5 darab 45 perc körüli edzést tartalmaz. Persze nem kötelező 10 hét alatt teljesíteni az összeset, vagy abban a sorrendben haladni, ahogy feltölti, de én a saját kihívásomnak tartottam azt, hogy teljesítsem mindet, és vele együtt haladjak. Minden hét úgy néz ki, hogy hétfőn, kedden és szerdán egy-egy izomcsoportra irányulnak a gyakorlatok, pénteken teljes test és vasárnap pedig HIIT, vagyis magas intenzitású intervallumedzés van. Ez az ugrálós, lihegős, gyilkos nap. Cserébe ez csak félórás. 

A gyakorlatok klasszikus elemeket tartalmaznak, mint guggolás, kitörés, fekvőtámasz, hasizomgyakorlatok és súlyzós karizomgyakorlatok. Igazából tök egyszerű minden, nincsenek bonyolult mozdulatok, és még azt is szeretem, hogy szép lassan csinál mindent, és mindig mondja is, hogy a minőség és nem a mennyiség számít. Bár klasszikus elemekből állnak a gyakorlatok, azoknak sokféle variációját használja. Volt például olyan nap, amikor az egész 40-45 perces edzés kizárólag guggolásokból állt, de nem volt két egyforma guggolástípus. 

Ami a felszerelést illeti, nem kell hozzá sok minden. Kézi súlyzót használ, amiből nekem ebből a cserélhető súlyú 10 kilós decathlonos szettből van két darab. Én általában feleannyi vagy még kevesebb súlyt használtam, mint Caroline. Ha ő azt mondta, hogy 15 kilós súlyokat fog használni, akkor az enyém 8 volt. Ha ő 25 kilót használt, akkor én 12-t. De olyan is előfordult, hogy le kellett tennem a súlyokat, és még anélkül is rendesen megszenvedtem a gyakorlatot. Caroline egy izompacsirta, de még őt is megizzasztják a saját edzései. Ja igen, szóval súlyzó, szőnyeg, jógatégla, fenékerősítő gumipánt. Ezek a főbb kellékek, illetve néha széket is használ a kitöréshez (nekem az a legbrutálisabb gyakorlat).

Az edzések úgy vannak felépítve, hogy az első 2-3 percben elmondja a fontosabb tudnivalókat, és mindig elmondja és leírja azt is, hogy milyen felszerelést fog használni és hány kilós súlyzót, így szépen elő lehet készíteni a terepet. Az edzések felépítése nagyon változatos. Van olyan nap, hogy 2 percig megy a számláló és háromféle gyakorlat van ezalatt, majd hosszabb szünet, de van hogy 30 másodperc edzést 10 másodperc szünet követ. Van, hogy időre megy és van hogy adott számú gyakorlatot kell elvégezni. Viszont az adott nap felépítését edzés közben nem váltogatja, tehát edzésről edzsésre változnak, viszont edzésen belül minden következetes. Pont azt szerettem ebben a programban, hogy szuper jól fel van építve, hogy minden izomcsoportot megmozgasson, és közben nagyon változatos. Ha volt is olyan nap, amit nem annyira szerettem, akkor is tudtam, hogy ilyen úgysem lesz többet, és ezt az egyet kibírom. 

Én azt mondanám, hogy ez egy haladóknak való program. Most ezt nem úgy értem, hogy én úgy kezdtem bele, hogy jó edzettségi szinten voltam, mert egyáltalán nem. Arra értem, hogy én csak olyannak ajánlanám, aki járatos az edzésekben, aki tudja segítség nélkül is, hogy jó-e a testtartása vagy hogy nincs-e olyan egészségügyi problémája, ami miatt egyes mozdulatok nem ajánlottak neki. Én a tornázós pályafutásomat Béres Alexandrával kezdtem. Azt hiszem, letorrenteztem 1-2 DVD-jét és azokra tornáztam otthon. Akkor kezdtem el megismerkedni a gyakorlatokkal. Később csoportos kondiórákra jártam, ahol még jobban megtanultam a helyes testtartásokat, és hogy mire kell figyelni. Nem olyan sokszor, de voltam súlyzós órákon is, ahol sokszor javították ki a testtartásomat és adtak tippeket. Ezenkívül nincs olyan egészségügyi problémám, ami miatt konzultálnom kellene gyógytornásszal, így azt gondolom, hogy egyedül is tudok edzeni, anélkül hogy lesérülnék.

De az tuti, hogy könnyen le lehet sérülni, ha az ember nulláról kezd és súlyzókkal. Írtam, hogy egyszer egy picit én is lesérültem, de szerencsére 4 nap pihentetés után elmúlt az a húzódás a térdhajlatomban. Akkor tartottam pár szünetet, majd a karnapot megcsináltam, és utána a szünnapokon behoztam a lemaradásomat. Ez a 4. héten történt, amikor még egyáltalán nem erősödtek meg annyira a lábizmaim, hogy akkora súlyokkal csináljam a gyakorlatokat, amekkorával csináltam. És valószínűleg a túl nehéz súly miatt a testtartásom is helytelenné vált. Ez a pici sérülés is jó tanulság volt arra, hogy még jobban figyeljek a testtartásra, és hogy inkább súlyok nélkül csináljak egy gyakorlatot, de rendesen, mint súlyokkal, de helytelenül.

Ezenfelül még azért mondanám, hogy haladó ez a program, mert én személy szerint még sosem csináltam végig egy ilyen kemény programot. Az első 2-3 hétben minden nap meghaltam a szőnyegen. Volt olyan edzés, ami után 20 percig csak feküdtem a szőnyegen, és úgy éreztem, a zuhanyzóig sem tudok elmenni, és legszívesebben ágyban tölteném a nap hátralevő részét. Volt olyan nap, amikor a hajmosás is kihívás volt, mert a fejemig alig bírtam a karjaimat felemelni. És amikor már eltelt 5-7 hét és jobban megerősödtem, akkor is voltak olyan napok, amikor úgy éreztem, még ülni is túl fárasztó. Szóval nem mondom, hogy könnyű, de én sem voltam/vagyok túl edzett. 

De én ezt mind nagyon élveztem. Én szeretem, ha egy edzés tényleg edz, akár lelkileg is, mert össze kell szednem magam, hogy végigcsináljam. Ha már rászánok a napomból 1 órát az edzésre, akkor érezni akarom, hogy csináltam valamit. Úgyhogy most megtaláltam a nekem való virtuális edzőt, akivel egy jól felépített, következetes programot követhetek, ami minden izomcsoportot megmozgat. Mert hiába jártam el a konditerembe csoportos órákra, ott mindig épp az volt, amire elmentem, de nem egy folyamat vagy egymásra épülő program volt. Egyedül pedig nem tudnék ilyen vagy semmilyen gyakorlatsort összeállítani. Ahhoz én nem értek, mások pedig ezt tanulják, úgyhogy ezt rájuk bízom.

Élveztem a 10 hetet, és Caroline közösségét is. Jó érzés az, hogy nem csak egy DVD-re tornázok, hanem egy aktívan jelenlévő személy videóira, amiket több ezren követnek vele együtt. Szerettem megnézni pár kommentet az edzés előtt vagy után. Támogató és bátorító Caroline közössége. Jó volt olvasni a biztató kommenteket, vagy épp azt, hogy más is mennyire megszenvedte az adott napot. Caroline maga egy rendkívül kedves, bájos és pozitív kisugárzású nő. Van két gyereke, bár ezt el szoktam felejteni, mert inkább egy harcos amazonnak tűnik edzés közben, mint gyerekekkel játszogató anyukának. Amit még imádok a videóiban, az az esztétikusság. Ahogy a fotókon is látszik, minden egyes edzésnél áll egy csokor friss virág az asztalon, és szinte mindig az adott virág színeihez öltözik. Én igazán értékelem az ilyen apróságokat.

Azt is szeretem Caroline-ban, hogy semmi szponzorált tartalmat nem nyom a képünkbe. Nem kezdi azzal a videóit, hogy vegyünk ilyen-olyan fehérjeport vagy hogy az XY márka ruháit viseli, és ezek a legjobbak, és mi is vegyünk olyat. Csodálom őt emiatt, mert biztos rengeteg megkeresést kap, és biztosan rengeteg plusz pénzt tudna keresni azzal, ha benyomna ilyen személyes reklámokat a videókba, de nem teszi ezt. Kattintásvadász videói sincsenek, amikben X nap/hét alatt kockás hasat vagy hatalmas változást ígér. Ezenkívül a magánéletéről is alig beszél, nem mutogatja a házát, hogy mit eszik, hogy hogy él. Nekem ez tök pozitív ebben az influenszermániás világban. Ha fizetőssé tenné a programjait a jövőben, akkor én befizetnék rájuk, mert számomra bizonyította, hogy megérné.

Az egyetlen, amit nem szeretek az edzéseiben, azok a zenék. Én mindig levettem szinte nullára a hangot, de szerencsére a sípszó így is hallható, így a zenét nem, de a gyakorlatok elejét és végét jelző hangot hallottam. Én közben podcastokat hallgattam általában. A másik, amiben nem vagyok biztos az az, hogy szerintem kicsit több a láb- és fenékerősítő gyakorlat, mint kar, törzs vagy hasizom. Azért is sokalltam a guggolásokat és kitöréseket, mert úgy gondolom, hogy az ember a lábait mégiscsak sokkal többet használja a hétköznapokban (gyaloglás, lépcsőzés, biciklizés), mint a karjait. Szóval a jövőre, a futós időszakra nézve, az a tervem, hogy ki fogom hagyni a lábnapokat, és azokon futok, és inkább a felsőtestes és a teljes testes edzéseket fogom csinálni. 

Most hogy végeztem a 10 héttel, már ki van biggyesztve a hűtőre az EPIC II programterve, és hétfőn el is kezdtem. Vártam, hogy vége legyen a 3-nak, mert nem szerettem vasárnap edzeni, és most szabadon oszthatom be a sorrendet és hogy melyik napon edzek. Szóval attól, hogy a programnak vége, és Caroline maga épp szünetet tart, én ugyanolyan lelkesedéssel folytatom a régebbi programjait.

megállítani az időt

Sejtésem sem volt, hogy mit fogok kapni Jacktől a szülinapomra, de azt gondoltam, hogy már kitalált valamit, mert nem mondott vagy kérdezett előtte semmit. Szerintem nekem nehéz ajándékot venni, mert nincs egy olyan hobbim, amihez mindig lehetne venni valamit, és ami tárgyakra esetleg vágyom, azokat én magam megveszem, vagy azért nem, mert még nem találtam meg a megfelelőt, vagy lusta vagyok felderítőútra indulni érte. Például régóta szeretnék egy tökéletes átmeneti kabátot, de ahol eddig néztem, ott nem találtam semmi jót. Szeretnék egy olyan hátizsákot is, amiben elfér a laptopom is és a repülőre is felvihetem, de ez is problémás küldetésnek bizonyul. Más most nem is jut eszembe, amit szerettem volna mostanában venni, de ezeket a dolgokat nem lehet ajándékba adni. 

Az élményajándékokat szeretem, de általában szülinaptól függetlenül befizetünk azokra az eseményekre, amik érdekelnek minket. Na meg most nincs is sok minden a covid miatt. Jack viszont már pár nappal a szülinapom előtt írt, hogy mit szólnék, ha kicsit korábban odaadná az ajándékát, mert lehet hogy már tudom használni. Próbáltam kitalálni, hogy mégis mi lehet, amit már korábban tudnék használni, de semmi nem jutott eszembe. Egy tízalkalmas belépőt kaptam az egyik belvárosi wellnessfürdőbe. Jól meglepett , mert én magam sosem gondoltam volna ilyen ajándékra magamnak. De úgy tűnik, ő jobban tudja, mire van szükségem vagy minek örülnék, mint én magam. Kigondolta, hogy milyen jól esne nekem, ha néha kiszakadhatnék otthonról, a suli, a svédül beszélés és a házimunkák világából, mindent félretehetnék egy időre, és pár óráig nem lenne más, csak a pihenés. És mennyire jól gondolta! 

El is mentem a wellnessbe az egyik szürke délelőttön, és pont úgy lett, ahogy Jack elképzelte nekem. Beléptem ebbe a másik világba, és megállt ott az idő. Kint hagytam minden más gondolatomat és minden kötelezettségemet, és csak pihentem. Mivel hétköznap délelőtt mentem, ezért olyan kevesen voltak, hogy szinte mindig egyedül voltam a medencében vagy a szaunákban. Az első benyomásom az volt, hogy nem olyan nagy a hely, és nem fogok tudni olyan sok időt eltölteni ott, de végül sajnáltam, amikor el kellett mennem. A medencének van kültéri része, ami kimegy a járda fölé. Gőzölgött a víz, a levegő hűvös volt, alattam jöttek-mentek az emberek, akiket órákig tudtam volna nézni. A bottal, lassan járó bácsikát, a tipegő kutyát sétáltató nénit, a futókat, a babakocsit tolókat, az üzletembereket. Egy pillanatra megpróbáltam elképzelni róluk valamit. Vajon hova mennek, honnan jönnek, milyen az életük. Aztán visszamentem valamelyik forró szaunába, és teljesen kikapcsoltam az agyam. A szaunából pedig a hideg zuhany alá. A hideg zuhanyból vissza a medencébe. Aztán tartottam egy kis szünetet, és leültem egy forró teával és gyümölccsel a pihenőben, majd folytattam.

Egyedül egy dolog nem volt jó. Visszatérni a valóságba a teljes relax után. A covid miatt foglalni kell időpontot, és mindenkinek el kell hagynia az öltözőt az idősáv végéig. Ez azt jelenti, hogy az az egyébként nagyon kevés ember mind egyidőben van az öltözőben. Ez mondjuk elég kontraproduktív. Miután megszárítottam a hajam, három pucér nénifenék között kellett átsasszéznom a szekrényemhez. Aztán pedig vissza a szürke, hideg világba, a metróra, a számítógéphez és a csapatmunkához. De azóta várom a következő alkalmat, úgyhogy Jack már megint ügyes dologgal lepett meg. 

buli helyett pingpong

Az a felnőttség jele, hogy nem megyünk házibuliba, mert kinek van kedve inni, másnap használhatatlannak lenni, és elveszíteni a vasárnapot, amikor pingpongozhatnánk is. Na nem mintha nekem valaha lemondás lett volna nem elmenni bármilyen buliba. Most is csak Jack miatt mentem volna, mert az ő haverja szervezte, és rég nem találkoztunk velük, meg miért is ne mennénk, ha legalább történik valami. De kedvem különösebben nem volt. Nem csak azért, mert alapból nem vonzanak az olyan programok, amik az ivás köré épülnek, hanem azért is, mert ezeket az embereket kevésbé ismerem. Főleg néhány srác lett volna, akivel már találkoztam az elmúlt öt évben, de őket sem ismerem nagyon. 

Ez a srác, aki szervezte a bulit, elég sokáig, vagy hét évig együtt volt egy lánnyal, akivel nem annyira régen szakítottak. Együtt éltek a srác lakásában, volt közösen kutyájuk, egy Spanyolországból importált menhelyes kutya, és nyaralót is vettek együtt. Én őket sosem ismertem máshogy, csak párként, és voltunk náluk párszor, illetve egyszer a nyaralóban is egy hétvégére, és az is nagyon szuper volt. Bírtam a barátnőjét is. Szóval kicsit szomi voltam, hogy szakítottak, de persze semmit sem tudok a kapcsolatukról, de akkor is fura, hogy párként ismertem meg őket, nekem olyanok voltak, mintha ősidők óta együtt lettek volna, de most már eltűnt a képből a csaj, és valószínűleg soha többé nem fogok vele találkozni.

És a srác, aki 39 éves, nemrégiben összejött egy 24 éves csajjal. Ez a házibuli pedig egy meglepetésbuli volt ennek a lánynak, úgymond szülinapi buli, merthogy a covid miatt a napján nem tudták rendesen megünnepelni. De mint kiderült, valójában augusztusban van a szülinapja. Hát az tényleg jó kis meglepetés szülinapi buli, három hónappal később. Jó, biztos a szülinap csak ürügy volt. Mindenesetre igyekeztek egy csomó embert meghívni, és a csaj előtt minden titok volt. Jacknek lettek volna ismerősei, akikkel már jó rég nem találkozott, de különösebben neki sem volt kedve menni. 

Én meg most a suli miatt voltam már néhány eseményen szeptember óta, ahol egy-egy beszélgetés vagy este erejéig megismertem embereket, és vagy hússzor mondtam el a nevem, és röviden hogy ki vagyok, mi vagyok és hallgattam meg legalább ennyi ember bemutatkozását... És az introvertált személyemnek ez épp elég felszínes kapcsolat volt egy jó időre. Nekem nem ad sokat, hogy egy csapat idegennel, vagy szinte idegennel együtt lógjak, aztán pedig szétszéledünk, és valószínűleg többet nem találkozunk. Na meg elképzeltük a vendégsereget – egy csapat 35-40 éves srác és egy csapat 25 év körüli idegen lány. Végül Jack úgy döntött, hogy ne menjünk, én pedig örömmel egyeztem bele.

Helyette felöltöztünk téli biciklizéshez, és áttekertünk Jack apukájához. Jacknek át kellett vinnie valamit, én pedig szívesen csatlakoztam hozzá. Egy kis nosztalgia, mert mi régen ott laktunk, amíg nem lett saját albérletünk. Most nagyon máshogy néz ki a házikó, sokkal szebb rend van, és Jack apukája stílusan berendezte. Vettünk péksütit a központban, ahol régen gyakran megfordultam. Leültünk egy kicsit kávézni, aztán már sötétben (4-kor, ami este 7-nek érződött) visszatekertünk. 

a házikó, ahol laktunk - fotó 2016-ból

Tulajdonképpen a buliba is elmehettünk volna még ezután is, és ha Jacknek van kedve, mentem volna én is, de akkor már eldöntöttük, hogy nem megyünk. Továbbá Svédországban nem lehet csak úgy alkoholt venni. Szombaton délután 3-kor bezár az alkoholbolt, úgyhogy aki lemaradt, az hétfőig várhat az alkoholvásárlással. Biztos mehettünk volna üres kézzel is, de hát az milyen már. Eredetileg akartunk venni egy üveg pezsgőt és néhány sört magunknak. Így viszont normális időben és normális állapotban ágyba kerültünk, másnap edzéssel, frissen és üdén kezdtem a napot, aztán pedig elmentünk pingpongozni, és majdnem másfél órát játszottunk. Edzés, 8 km bicaj oda, másfél óra pingpong, 8 km bicaj haza, mosogatás, főzés, kaja. És most pihi. Biztos a buli sem lett volna rossz, de egyáltalán nem bánom, hogy így döntöttünk.

boldog szülinapom

Eltelt még egy év az életemben. Mit is mondhatnék életem 31. évéről? A legnagyobb esemény talán az volt, hogy felmondtam a két állásomat, ahol a 30. szülinapomon még dolgoztam. Tényleg, most eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor még a gyerekeknél dolgoztam, és egy gyönyörű ezüst karkötőt kaptam a srácok anyukájától. Olyan kedvesek voltak. Sokat gondolok rájuk, és kicsit szomorú vagyok, hogy már nem részei az életemnek. 

Életem 31. évében nehezen, de kitaláltam másodszor is, hogy mi legyek, ha nagy leszek. Sikeresen felvettek és elkezdtem a képzést, ami remélhetőleg a további éveim alapköve lesz a karrierem szempontjából. Így svédül tanulok és egy számomra teljesen új témakört, amit pár éve tuti nem gondoltam volna. Ez valóban nagy változás, de más nagy változás nem történt. Nem is szeretnék nagy változásokat, mert mindennel elégedett vagyok. Nincsenek elérhetetlen vágyaim és álmaim. Nincs bennem hiányérzet vagy frusztráció. Minden kerek és egész. Nincs okom panaszra. Hálistennek egészségesek a szeretteim és én is. Van szerető pasim, aki a kerek életem tortáján a hab, szerető családom és szerető barátaim, akik a szülinapomon, és egyébként is jelen vannak az életemben, de ezen a napon az üzenetek emlékeztetnek rá, hogy hány szuper ember van az életemben, és tudom, hogy akkor is ott lennének nekem, ha nem épp nem lenne olyan kerek az életem, mint mostanában. És ez jó érzés. 

Reggel drága apukám hangüzenete volt az első köszöntés, amit kaptam. Anyukám pedig elővette a régi naplóit, amit a gyerekkorunkról vezetett, és kikeresett két aranyos történetet a kiskoromból. Még egy fotót is küldött, amin két és fél éves vagyok. Ő ezzel köszöntött. 

Jack pedig nem árulta el, mivel készült a szülinapomra, sőt azt sem árulta el, hogy készült valamivel. Ez kicsit vicces nekem, mert az ajándékom már korábban odaadta, és én azt hittem, hogy azon felül már nem kapok mást. Párszor a múlt héten és a héten mondtam neki, hogy csinálhatnánk azért valamit a szülinapomon, elmehetnénk például moziba vagy ilyesmi. Nézegettem is, hogy miket játszanak, de nem találtam semmi szimpit. Jack nem mondta, hogy ő már szervezett valamit, és állítsam le magam. Aztán reggel annyit mondott, hogy este majd csinálunk valamit, és legyek éhes 7-re. 

Nem árulta el, hova megyünk, és pár megállóval előbb leszálltunk, és sétáltunk kicsit az esti belvárosban. Végül megállt egy hely előtt, ahol nem volt kiírás, csak egy nagy fekete ajtó kinyitva, és egy lépcső lefelé, de úgy, hogy nem lehetett látni, hogy miféle hely ez. Egy pink neon logó volt csak kitéve az ajtó mellé. Olyan volt, mint egy exkluzív bár. Ő sem volt benne biztos, hogy ez az a hely, úgyhogy le kellett mennie megkérdezni, hogy jó helyen jár-e. A pincér titokzatoskodott és viccelődött vele, nem akarta megmondani a hely nevét, csak amikor Jack mondta, hogy van foglalása. Egy olasz étterem volt, mint kiderült. Az alagsorban volt, egy jó nagy területű étterem látványkonyhával. Fantasztikusan volt berendezve, én le voltam nyűgözve. A pincérek nagyon figyelmesek voltak, és voltak ételek, amiket látványosan az asztalok mellett készítettek el. Ami még jópofa volt, hogy egy elegáns desszertkocsit tologattak körben az asztalok között mindig ahhoz, aki épp végzett a főétellel. Amikor az asztal mellé gördülnek a tiramisuk, panna cották és cannolik, akkor nem is lehet őket visszautasítani. Na, nem mintha akartam volna. A fotókat a netről szedtem:

Szóval jó kis este volt, Jack jól választott. Aztán elmondta, hogy már hetekkel ezelőtt foglalt asztalt, én meg jöttem itt a mozi és egyéb ötleteimmel, milyen vagyok már... De hát mondom, miért nem mondtad, hogy te már terveztél valamit? Kicsit túlzásba vitte, hogy a meglepetés valóban meglepetés legyen. Azt is meglepetésnek akarta, hogy lesz meglepetés. Olyan drága. Mindig odavagyok érte, de amikor ilyenek vannak, hogy ilyen gondosan készül a szülinapomra, és már előre mindent kitalál és megtervez, és minden épp olyan, ahogy én a legjobban szeretném, hát olyankor különös melegség járja át a szívem. Talán azért is, mert én ilyen családból jövök, ahol a szülinapoknak mindig megadtuk a módját, és a szüleim mindig a legnagyobb gondossággal készültek a szülinapjainkra, és mindig olyan ajándékot kaptunk, mindig kérés és "rendelés" nélkül, amire vagy titkon vágytunk, vagy nem is tudtuk, hogy létezik, de tökéletes volt. Így rengeteget jelent nekem, hogy felnőve is gyerek lehetek a szülinapomon, és egy olyan pasim van, aki úgy tud szeretni, ahogy én a legjobban szeretve érzem magam.

kulináris különlegességek

Már pár napja láttam, hogy szombaton hideg, de ragyogó napsütéses idő lesz, úgyhogy gondoltam, jó lenne valahogyan kihasználni a jó időt. Arra gondoltunk délelőtt, hogy délre foglalunk pingpongasztalt a teremben, elbiciklizünk oda, játszunk egy órát, majd tovább biciklizünk egy nyüzsgőbb környékre, ott ebédelünk, és kisebb kerülővel jövünk haza. Keresztülhúzta számításainkat, hogy legkorábban csak 2-re lett volna asztal, így végül is a beltéri pálya helyett elbattyogtunk a suliudvarra, és ott játszottunk egy órát a kültéri asztalon.

Délután bemetróztunk a városba, és elmentünk egy hipster pizzériába, ahol különleges pizzavariációkat kínálnak. Például olyat, amin vaníliás sárgabarack és chilipehely is van a pancetta mellett. A vegán pizzájukon muhammara van (ami azt sem tudtam, micsoda), aszalt olívabogyó, datolya, rukkola, gránátalmaszirup, San Marzano paradicsom és édeskömény. Mi a legkonzervatívabb paradicsomos, mozzarellás, parmezános, bazsalikomos és az izgalmas juhsajtos, rukkolás, koktélparadicsomos, mandulás, tökmagos és édesköménymézes pizzát választottuk. Jó volt az utóbbi is, de a pizza mégiscsak paradicsomszósszal pizza. A pizza előtt sétáltunk is kicsit:

az omnipollos hatt pizzériában

Ebéd után pedig átsétáltunk Jack irodájába, de előtte beugrottunk buborékteát venni. Nekem eddig kimaradt az életemből ez a furcsa tajvani ital. Tea, tej, taró nevű zöldség és tápiókagyöngyök vannak benne. Az ital maga ízlett, de azok a rágós, nyálkás tápiókagolyók... Hát nem is tudom. De azért nem hiszem, hogy utoljára ittam ilyet. 

Az irodába azért mentünk be, hogy pingpongozzunk az ottani asztalon. Már máskor is voltam Jack irodaépületében, ami egy coworking irodaház, és az ő cégük is csak egy helyiséget bérel ott. Nagyon jó helyen van az épület, és szuper jól néz ki. Most is, ahogy leültünk az üres térben a kényelmes fotelekbe a panorámaablak mellé, elénk tárult Stockholm látképe, és csak mi voltunk ott, de mégis szépen ki volt világítva, és kellemes zene szólt... Arra gondoltam, hogy sokan pont egy ilyen tökéletes helyet keresnek hétvégi kávézáshoz, beszélgetéshez, tanuláshoz, ahol jó helyen, szép kilátás mellett és csendes közegben lehetnek. Szuper élmény ott lenni. Szabadúszók is bérelhetnek ott helyet, akár fix asztal nélkül is, ami tök jó lehetőség, de biztos jól kell ahhoz keresni, hogy megérje. De amúgy a pingpongasztalon kívül van az épületben egy kisebb konditerem is, és reggel kapnak szendvicset is. És csak 25 perc az útidő. Nem csoda, hogy szívesen jár be.

halloween parti

Tegnap volt egy kis esemény az életemben. A suli halloween bulit szervezett. A nagy begubózódásomban majdnem elsunnyogtam, és csak az utolsó pillanatban gondoltam meg magam, hogy mégis elmegyek. Volt egy csapatmunka csütörtökön, és kérdeztem a két csoporttársamat, hogy mennek-e másnap a halloween buliba, ők meg kérdezték, hogy milyen halloween buliba. Szóval ezek szerint mások azt sem tudták, hogy buli lesz, de amikor mondtam nekik, akkor belelkesedtek. Az egyiknek már volt programja, de olyan kedvesen biztatott minket, hogy mi menjünk, mert biztos jó lesz, hogy ezzel meg is győzött. 

Másnap el is mentem a mindenes boltba, vettem 99 koronáért boszorkánykalapot, és igyekeztem darkosabb sminket feltenni, annak ellenére, hogy nincsenek darkos termékeim. De kihúztam a szemem feketével, feltettem rúzst is, a körmeim vérvörösek voltak és feketébe öltöztem. Egész jó lett amúgy, főleg hogy nem volt kötelező jelmezben menni, és volt is egy olyan érzésem, hogy senki sem fogja túlzásba vinni a beöltözést. Ez így is volt, de azért ahhoz képest egész jó volt a felhozatal. Volt női Joker, Luna Lovegood, ördöglány, macskanő. Volt akin inkább farsangi jelmez volt, matrózkapitány és valami középkori karakter. Több srácon voltak egész arcot elfedő maszkok, a csajokon pedig halloweeni smink zöld vagy fekete rúzzsal vagy pókhálóval az arcon. A suli is ki volt díszítve és volt egy kis kaja meg üccsi, és még szabadulószobát és készítettek nekünk a szervező felsőbbévesek.

Azért azt nem mondhatom, hogy nagy parti volt, inkább az általános iskolás és gimis bulikra emlékeztetett. Amikor az iskola, ahol máskor tanulunk, péntek este bulihelyszínné változik, és szól a zene, van kis üccsi, rágcsa, tánc az nem nagyon, csak főleg beszélgetés. De azért jól elvoltunk, és kapcsolatépítésre is jó volt. Viszont mire hazaértem, mintha szellemileg futottam volna egy maratont, annyira lefáradt az agyam attól, hogy több mint négy órán keresztül nonstop svédül beszéltem vagy hallgattam a többieket, de level hardon, mert szólt a zene, zaj volt és félhomály. Ebben a nehezített közegben próbáltam minden koncentrációkészségemet bevetve követni a beszélgetéseket és hozzájuk szólni svédül, a zenét túlüvöltve. De azt mondta az egyik csaj, hogy szuper a svédem, és az ő külföldi pasija régebb óta él itt, mint én, de ő semmit sem tud. Jó, hát vannak szintek, és természetesen legyezgetik az egómat az ilyen dicséretek, de azért van sok példa olyanra is, aki sokkal rövidebb idő alatt sokkal jobban megtanult. A dicséreteket elraktározom, de azért nem alapozok rájuk semmit.

Szóval ültünk és beszélgettünk, de előtte háromfős csapatokra osztották a társaságot a szabadulószobához, és mindig el-elvittek egy csapatot a játékhoz. Nagyon lassan haladtak a csoportok, már lassan 10 óra volt, és azt reméltem, hogy megúszom az egészet, de aztán jöttek az én csapatomért is. Egy fiúval és egy lánnyal voltam, akik a másik évfolyamba járnak. A lánynak elég profi jelmeze és sminkje volt. Olyan volt, mintha egy századfordulós úrihölgy lett volna, aki zombivá változott. Hosszú, elegáns bordó ruha volt rajta, angolos kis fehér csipkés kalappal a fején, és élőhalott sminkje volt. Nem olyan sötét, véres, zombis, hanem halálra vált fehér arc erős fekete szemekkel, de úgy hogy a szeme alatt fehérre volt festve, amitől olyan lett, mintha a szemei fennakadtak volna. Elég ijesztően nézett ki. 

Szóltak nekünk, elindult felénk ez a csaj, és úgy is lépkedett, mint egy zombi. Gondoltam magamban, hogy ő aztán karakterben van, hogy még a viselkedésével is eljátssza a szerepet. Bemutatkoztunk egymásnak, és ez a csaj egyre furábbnak tűnt, de továbbra sem tudtam eldönteni, hogy ő ilyen szórakozott karakter, vagy szerepet játszik, vagy mi van vele. Aztán azt mondta a fiúnak, aki velünk volt, hogy "te nagyon furcsán nézel ki, mert a testedhez képest nagyon nagy a fejed". Szegény fiú zavartan nevetett, tök kínos volt, és sajnáltam a fiút, mert bunkó ilyen megjegyzést tenni valaki kinézetére, és ráadásul szerintem nem is volt igaza. És ezután olyan közel lépett a sráchoz, hogy csak pár centire volt egymástól az arcuk, és bámult rá. Irtó creepy volt, a srác is csak ijedten pislogott.

Ezután a két szervező elmondta, hogy az lesz a feladat, hogy hármunk közül egy ember lesz a szobában, ami teljesen sötét, és a másik kettő walkie-talkie-val irányítja a másik teremből, ahol laptopon, éjjellátó kamerával láthatjuk, mi van a szobában. A cél 15 perc alatt megtalálni 7 darab betűt, amiből kijön egy szó. Szerencsére a srác vállalta, hogy bemegy a szobába, én pedig a tárgyalóba mentem a zombilánnyal és a walkie-talkie-val. A lány lehuppant a székbe, de olyan stílusban, ami továbbra is illett a jelmezéhez, mert szinte belerogyott, mint aki összeesett, és két oldalt lógtak a karjai. Én elkezdtem irányítani a srácot, aki szegény négykézláb tapogatózva ment a szobában. Közben a lány mellettem mozdulatlanul meredt maga elé. 

Próbáltam utasításokat adni a srácnak, de már alig működött az agyam este 10-kor, ott a hirtelen fényárban ülve, főleg úgy, hogy egyre kellemetlenebbül éreztem magam a csaj miatt, mert akkor már rájöttem, hogy ő nem karaktert játszik, hanem nagyon részeg, sőt azt sejtettem, hogy több is lehet benne, mint alkohol, mert én simán részeg embert még ilyennek nem láttam. Miután egy ideig csak meredt maga elé, átfordította a fejét a képernyőre, és érdeklődve nézte a szobában szerencsétlenkedő srácot, majd megkérdezte, hogy ő mit csinál? És nevetett. Aztán ezt 1-2 perc múlva újra megkérdezte, tehát amellett, hogy próbáltam a képernyőre koncentrálni, ott volt mellettem ez az ijesztő csaj, aki ide-oda dőlt a székben, és kérdéseket tett fel nekem. Kétségbeesetten pislogtam a velem szemben ülő szervezőre, de ő nem nézett rám egészen addig, amíg a csaj el nem kezdett neki furcsa, artikulálatlan szavakat mondani, és közben rángott az egyik szeme. Akkor már a srác is zavartan tekintgetett rám, hogy mi történik.

Legszívesebben mondtam volna, hogy állítsuk le a játékot. Nagyon lassan telt az idő, és semerre sem haladtunk. Teljesen lefagytam a csaj viselkedésétől. Végül a másik szervező elvette tőlem a walkie-talkie-t és elkezdett segíteni a srácnak, a csaj pedig azt kérdezte elfolyó beszéddel, hogy hány perc van még? pisilnem kell. Én meg mondtam neki, hogy mehetsz pisilni, amire a legnagyobb megkönnyebbülésemre felpattant és kibotorkált a szobából. Amikor letelt az idő, akkor beszéltem kicsit a sráccal és a két szervezővel, akik finoman megjegyezték neki, hogy egyszerűbb lett volna, ha mindkét csapattársa józan... Szóval elég furcsa lett a befejezése a bulinak, de az biztos, hogy a halloweeni feeling megvolt ezzel a zavarba ejtő állapotban lévő lánnyal, és valószínűleg én jobban paráztam a kivilágított irányítóközpontban mellette, mint a srác a vaksötétben.