30

Hát vége lett a novembernek, és a végére talán sok is lett a posztból és a múltba tekintésből. Köszi Dollynak az ötletet, szuper volt hogy nagyobb élet lett a blogszférában. Az utolsó bejegyzéshez nem teszek képet, csak egy rövid összefoglalót írok.

A legjobb ezekben a régi emlékekben, vagyis azért is jó ezekre visszatekinteni, mert minden egyre jobb lett. Szerencsére nem ezek az első évek voltak az itteni életem csúcspontjai, amikre vágyakozva nézek vissza. Szép utat jártam be, ami jó irányba haladt, és ez a legjobb. Sőt, nem is mennék vissza és nem szeretném újrakezdeni az elejéről. Amikor Jack apjával laktunk, alig tudtam pár szót svédül, a jövőm egy nagy kérdőjel volt, és voltak olyan nehézségek is, amikről nem írok.

Amikor idejöttem, nem volt valódi közös életünk. Én igaz hogy a szakmámban dolgoztam, de annak nem volt jövője ebben az országban. Jack nem dolgozott a szakmájában és nem is tudta, mit szeretne igazán csinálni. Ma már van közös életünk és saját otthonunk, amit együtt hoztunk létre. Házasok vagyunk, ő már a férjem, én meg a felesége. Lett egy legjobb jóbarátom, megtanultam svédül, megtaláltam az utamat, találtam új szakmát és munkahelyet, amit imádok. Jack is talált munkahelyet, amit szeret és anyagilag is sokkal jobban állunk, mint az első években. Szóval happy end, boldogan éljünk amíg meg nem halunk, itt a vége fuss el véle. A többi benne van a blogban.

29

Még néhány utolsó kép, bár mostanra már elfogyott a mondanivalóm. Az első képeken kenukiránduláson voltunk a közeli Tyresta nemzeti parkban. Csodás időnk volt, ami jól jött akkor, mikor partraszálláskor egy hajó által felvert hullámok becsapkolódtak a csónakunkba, ezzel úgy eláztatva minket, hogy csavarni lehetett a ruhánkból a vizet. Szerencsére a napos-szeles időben, egy fára fellógatva a ruhákat, még sötétedés előtt megszáradtak. Nem sokkal ezután volt Kathie esküvője, és nem sokkal azután írtam meg az első blogposztot.

A gyerekekkel is voltam jó helyeken. Voltunk gokartozni, a kisfiúval és egy kis barátnőjével meg a Skansenbe mentünk és aztán hambizni és olyan jó kis napunk volt. A Skansenben főleg az egzotikus állatok állatkertje volt jó szórakozás. A kissrác pókot és kígyót is simogatott. Aztán olyan jópofa volt a hamburgerezőben. Teljesen odáig volt az egész élménytől, hogy milyen rendesek ott a pincérek, mert felvették tőlük a rendelést és kérdezték, hogy mit szeretnének. Biztos máskor, mikor étteremben voltak, akkor a szülők rendeltek nekik, de ezúttal közvetlenül velük beszéltek a felszolgálók, és felnőttként kezelték őket.

Még a vidámparkpban is töltöttem velük egy napot, de meglehet hogy az az előző nyáron volt. Sőt biztos is, mert 2020 nyarán talán zárva is volt a vidámpark. A Gröna Lundba hármasban mentünk, nem jött velünk barátjuk, és szerintem életem top 10 legjobb napjában benne van az a nap velük. Annyira jól szórakoztunk, olyan édesek voltak. Ők felültek mindenre, amit a magasságuk engedett, én pedig mindenre, amire sikerült rábeszélniük, ami többek között kettő hullámvasút és az óriás, vagyis magas körhinta volt. Az nagyon izgi volt, de olyan gyorsan pörög, hogy nem lehet nagyon nézni a jó kilátást a város felett, pedig arra számítottam. Amúgy én nem szeretem a hullámvasutakat, félek is tőlük meg nem is élvezem, de velük tök jó volt.

💙

28

A 2020-as évet Göteborgban kezdtük. Ez az időszak már közvetve benne van a blogban, a 2020-as összefoglalós posztban. Vonattal mentünk Göteborgba, ott ünnepeltük a szilvesztert, majd autót béreltünk és a környező helyeket is bejártuk ebben a zord, cudar időben. Varberg városban volt a másik olyan szuper szállásunk, amit a Secret Escapes oldalon foglaltunk. Ez, a Hotel Gästis, az egyik legkülönlegesebb hotel, ahol valaha voltam. Úgy imádtam. Ezt írtam róla korábban:

A kirándulásról a legemlékezetesebb élményem a Lenin-fürdő Varberg városban. A fürdő az 1700-as évekből származik, de mai formájában Lenin kedvenc szentpétervári fürdőjéről mintázták, és a hotel alagsorában található. Szűkös, kacskaringós folyosó vezet egyik pici helyiségtől a másikig és az ikonikus kék jacuzzihoz, aminek 75 ezer kék kővel van kirakva a fala. Az egész szűkös fürdőnek elképesztő hangulata van. Olyan, mint valami varázsvilág a Harry Potter univerzumban. De a hotel is ugyanez a kategória. A szoba berendezése olyan, mint egy hangulatos otthon, és a hotelben mindenütt könyvek vannak, összesen 15 ezer könyvből áll a gyűjteményük.

Az utolsó képen pedig egy svéd sorozat miatt híressé vált épület látható, amibe teljesen véletlenül botlottunk bele. Pont akkor néztük ezt a sorozatot, nagyon szerettem, úgyhogy örültem a háznak. Ez a sorozat a Vår tid är nu, magyarul Az étterem néven adta azt hiszem valami kis csatorna, és talán csak az első évadot. Am kár, mert szuper sorozat, olyasmi mint a Downton Abbey.

hotelszobánk

úszó hotelünk egy másik helyen

"az étterem"

27

A szülők végül beadták a derekukat a gyerekek végtelen unszolására, és vettek egy kiskutyát, egy törpetacskót. Igazi kis úrikutya az úri otthonukban. A gyerekektől tudom, hogy 28 ezer korona, majdnem egymillió volt. Jó, mondjuk a fajtatiszta kutyák otthon is drágák, itt még drágábbak, úgyhogy lehet hogy ez standard ár. De azért vicces volt hallani, mert nekem a tacskó az ultimate "nénikutya" vagyis hogy vidéken minden második kertesháznál, minden idős néninél tacsi volt gyerekkoromban, és hát kétlem, hogy a nénik egymillióért vették volna őket.

Ez egy cuki, aranyos és szép kutya, de nem a legnagyobb ész, meg kell hagyni. De azért szerettem ezt a kis dögöt, és tuti hogy ha találkoznék vele, megismerne és bepisilne az örömtől, mert ő is nagyon szeretett engem. Mikor tavaly visszamentem hozzájuk, tényleg bepisilt, azért írom ezt. Ahogy az lenni szokott, a gyerekek kezdeti lelkesedése elmúlt, és nyűgnek tartották levinni pisilni, és a legtöbbször az én nyakamba szakadt ez a felelősség. Később lett a kutyának saját gondozója, egy tündéri, nyugdíjas, igazi kutya- és állatszerető néni személyében, aki az utca végében lakott. Reggel elvitték hozzá a kutyust és ő csak este 7-kor hozta vissza. A gyerekeket annyira nem érdekelte a kutya és annyira lusták voltak, hogy még arra sem voltak a legtöbbször hajlandóak, hogy mikor becsönget a néni 7-kor, hogy meghozta a kutyát, lemenjenek érte. Lifttel. Szóval ez nem olyan szép dolog, de szerintem lehetett tudni hogy ez lesz. Mindenesetre én, a szülők és a néni legalább szerettük a kutyát, és persze a gyerekek is, csak épp a vele járó feladatokat nem.

26

Ahogy az első blogvember bejegyzésben írtam, a korai időszakból több mindent beválogattam, míg rá nem jöttem, hogy így az azutáni két évből kevesebb minden fér bele. De végül is az élményekkel is így voltam. Az elején sokkal intenzívebben, az újdonság erejével hatott rám minden, a legapróbb dolgok is. Később hozzászoktam sok mindenhez. Eleinte például nem tudtam betelni a vizek látványával. Hogy itt egy hétköznapi városi séta során is olyan gyönyörű vízpartokat lát az ember, amiért Magyarországon az emberek órákat autóznak vagy csak nyaraláson látnak olyan szépet. 

2019-ben a nemzeti ünnepen biciklis kirándulásra mentünk, az Uppsala melletti Krusenberg Herrgård nevű kastélyszállóba. Ez a kirándulás is olyan jó volt. Lehet hogy azért is, mert a hosszú biciklizés után a koranyári napfényben kiültünk a kastély erkélyére, és rendeltünk egy (vagy három) jeges Aperol Spritzet, amit aztán elfogyasztva még jobb hangulatunk lett. Csodás háromfogásos vacsorát kaptunk a kastélyban, utána pedig elmentünk csónakázni a naplementében, úgyhogy abszolút kimaxoltuk a napot. Egyébként ezt a szállást és csomagot a Secret Escapes nevű oldalon foglaltuk le. Ezen az oldalon különleges, prémium minőségű hoteleket lehet találni akciókkal, csomagokkal egybekötve. Ezen kívül még egyszer foglaltunk itt szállást és az is nagyon jó volt. De az utóbbi években, akármikor néztem itt a svédországi szállásokat, már semmi jót nem találtam, sajnos. Erre a helyre amúgy tervezünk visszamenni mert annyira jó volt. 

25

2018-19 telén már az új környéken csodálhattuk meg a havazást és a minden beterítő puha fehérséget. Egyébként manapság errefelé sem mindennaposak vagy "mindentelesek" már a havazások, és inkább ritkaságszámba megy. Pedig de jó is lenne, ha végig hó lenne télen. Sokkal jobb, mint a latyak, szürkeség és hideg eső. Ez az első kép oldalt is kint van a fotóim között. Ez egy kávézó a tó partján, nem messze tőlünk. Ahhoz képest, hogy milyen jó hely, alig párszor voltam itt, de talán túl közel van hozzánk, azért.

Ebben az időszakban, 2019 januárjában ismertem meg Kathie-t, akivel azóta kerek az itteni életem. Előtte nem volt saját barátom itt és magányos voltam. Meséltem már, hogy Kathie-vel egy barátnős alkalmazáson ismerkedtünk meg. Ő volt az egyetlen, akivel tényleg barátok lettünk, a többiekkel csak egy, maximum kettő talin voltam. Amióta ő van, nincs hiányérzetem ezen a téren, még így se hogy messzire költöztek, és már nem tudunk ebédszünetben összefutni sétákra (helyette sétálhatok a kutyával, az is elég jó, csak kevesebbet beszél).

az év karácsonyi ajándéka 2023

Szoktam várni és meg szoktam írni, hogy mit választanak meg Svédországban az év karácsonyi ajándékának. Ez egy jópofa hagyomány és érdekes végignézni, hogy '88 óta mik voltak az ajándékok. Jó karácsonyi beszédtéma is, legalábbis tavaly a családommal végignézegettük, hogy melyik évben mi volt. Vannak furcsák, meglepőek és sok olyan ami jól tükrözi az adott év slágerét. Svédországban még fogadni is lehet a fogadóirodáknál arra, hogy mi lesz az adott évben a nyertes. Idén a következők vezették a fogadási listákat, ebben a sorrendben:

• testpárna (nem tudom, hogy ez-e a neve magyarul, de furcsa egy termék)
• pizzasütő
• adomány jótékonysági szervezetnek 
• napelemes mobiltöltő
• fényvisszaverős kiegészítő
• papucs/mamusz
• masszírozó készülék
• társasjáték
• vizespalack
• öntöttvas edény
• pléd
• légtisztító
• airfryer 

Ti mire tippelnétek ebből a listából? Mert közte van a nyertes.

24

Mikor véget ért a nyári szünet és visszatértem a gyerekekhez, a szülők rendeztek egy pompázatos estét a barátaiknak. Csak úgy, nem is volt semmi apropója a dolognak. A meghívón annyi állt, hogy "an evening of dinner and dancing in celebration of friendship and love". Csodálatos helyszínt béreltek ki és a meglepetésvendég Måns Zelmerlöw volt, aki három évvel korábban megnyerte az Eurovíziót. Nem árulták el előre a gyerekeknek, mert tudták hogy elkotyognák a barátaiknak az iskolában, és szerették volna, ha a vendégeknek meglepetés lenne. 

Aznap reggel megbeszélték velem, hogy iskola után a helyszínre vigyem őket, ahol már készülnek az estére és próbálnak a zenészek, és a gyerekek majd megnézhetik és találkozhatnak Månsszal. Szóval elvittem őket, és én árulhattam el nekik, hogy kivel fognak találkozni. Persze ők a menőzési faktornak örültek leginkább. Hogy levideózhatják és szelfizhetnek vele és az iskolában majd eldicsekedhetnek a barátaiknak. Az kevésbé érdekelte őket, ahogyan ott énekelt a srác.

Jó élmény volt sétálgatni, nézelődni ebben a csodás épületben, miközben a személyzet készült az estére és közben Måns Zelmerlöw szolgáltatta a zenét. Látszott a személyzeten is, hogy élvezték a helyzetet, mindenki mosolyogva, jókedvűen dolgozott. A rendezvény után napokig érkeztek a virágcsokrok és köszönő levelek a családhoz, amiben a meghívottak köszönetüket fejezték ki a fantasztikus estért. Némelyik virágcsokor olyan hatalmas és különleges volt, hogy nem is tudom honnan rendelhették. Még én is élveztem, ahogy a lakás minden pontján gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágok pompáztak.

23

A suli vége felé a gyerekeknek volt kölcsönben egy kiskutyájuk pár hétig. Mindig rágták a szüleik fülét, hogy szeretnének kutyát, és ez amolyan teszt volt, hogy milyen lenne az életük egy kutyával. A teniszen megnyitották a medencét, és volt is hogy fürödtek benne a gyerekek. Strandra is jártunk, az egyik városi sziget távoli pontján, egy erdő ölelte, nagy füves-homokos strandra. A srácok órákon keresztül játszottak és fürödtek, én meg csak ültem a fűben és olvasgattam.

Aztán nyáron meglátogattak a szüleim, amíg Jack kirándulni volt, így nálunk tudtak lakni. Bejártuk együtt a várost és nagyon jó volt, hogy itt voltak és láthatták, hogyan élek, hol élek és együtt tudtunk turistáskodni. Pont mikor először bementünk a városba, akkor volt a pride fesztivál. Sétálgattunk a pályaudvar és a városháza körül és közben néztük a színes-vidám felvonulókat. Az utána következő napokban minden nevezetességet bejártunk együtt. Ekkor jártam be a legtöbb turistalátványosságot, azokat is, amiket addig csak kívülről láttam. Jó kis hét volt velük.

22

Nem is emlékszem pontosan arra, hogy mikor hagytam abba végleg a fordítást és búcsúztam el a kis csapatomtól, akik bevettek engem maguk közé, és a munkáim 90%-át adták. Miután elkezdtem dolgozni a gyerekeknél, három állandó feladatom a fordítás, a gyerekek és a svédtanulás volt. Mivel a fordítás és a gyerekek kötelező volt, így folyamatosan a svéd volt, ami háttérbe szorult és ez engem rendkívül frusztrált. Folyamatosan bűntudatom volt amiatt, hogy nem haladok rendesen a nyelvtanulással. Pedig hányan vannak, akik külföldiként itt élnek és egyáltalán nem, vagy csak minimális szinten beszélnek svédül még évek múltával is. Engem meg már "két perc" itt-élés után furdalt a lelkiismeret, hogy nem beszélem az ország nyelvét és pánikoltam, hogy sosem lesz így itt jövőm. Nem kellett volna, hogy így legyen, de amit Adél írt pár poszttal korábban a bizonytalanságról, az rám is abszolút igaz. Nem bírom egyszerűen elviselni.

A másik probléma a fordítással az volt, hogy mivel elkezdtem félállásban dolgozni, kevesebb időm maradt rá, és így pont a nagyobb munkákról kellett gyakran lemondanom. Így lecsökkent a munkamennyiségem, azzal együtt pedig a fizetésem, és egy idő után beláttam, hogy semmi értelme ehhez ragaszkodni, főleg ha már nem ezzel képzelem el a jövőmet. Az elején nehéz volt elengedni a fordítást, viszont mostanra már annyira lezárult számomra az az időszak, hogy néha el is felejtem. Például amikor szeptemberben, az új dolgozóknak tartott napon, mindenkinek kellett egy fun factet mondani magáról. Nekem semmi nem jutott eszembe, nem is tudom már végül mit mondtam. Napokkal később ugrott be, hogy jé, hát miért nem mondtam, hogy fordító a végzettségem, az jó fun fact lett volna. Az az egy szokott már csak eszembe jutni, hogy most már svédről is fordíthatnék, és svéd sorozatokat és filmeket szívesen fordítanék.

Szóval a fordítói karrieremből 27 évesen nyugdíjba vonultam. Helyette beiratkoztam az SFI, a Swedish for Immigrants nyelvórákra, ahol ingyenesen lehetett svédül tanulni. Nekem nem voltak pozitív tapasztalataim a különböző iskolákkal és tanárokkal. (Azt leszámítva hogy az első tanárom úgy nézett ki mint a fiatal Ethan Hawke – de ez az oktatás és a fejlődésem szempontjából aligha nyomott a latban). Azért sem olyan jók ezek a képzések, mert sokan nem veszik őket komolyan, gyakran pont a tanárok nem. 

Talán a legtöbbet a kötelező olvasmányoknak köszönhetően fejlődtem. Sokat jelentett, hogy átrágtam magam pár svéd regényen. Ezzel kapcsolatban is szolgáltatott a munkám jó sztorit. Ugyanis egy híres (Magyarországon nem az) svéd író ugyanabban az épületben lakik, mint a család. És az ő leghíresebb, önéletrajzi ihletésű regénye volt az egyik olvasmányom. Úgyhogy volt olyan hogy mikor összetalálkoztunk az épületben, az ő könyve lapult a táskámban, és épp előzőleg arról olvastam, hogy miken ment keresztül fiatalkorában. A családnál pedig az író szinte összes könyve a könyvespolcon sorakozott, dedikálva. Azért is mert mikor megjelenik egy új könyve, mindig tart egy kis ünnepséget az udvaron a ház lakóinak.

Ami a tavaszt és a szabadidőt illeti, mivel a gyerekeknél rutint szereztem a vezetésben, és mertem autót bérelni Lisszabonban is (és túléltük) ezért új lehetőségek nyíltak meg előttünk Svédországban. A tavaszi szünetben Öland szigetére látogattunk. Öland egy hosszú, hosszú keskeny sziget olyan közel a partokhoz, hogy hídon lehet átjutni. Svédország leghosszabb, 6 km hosszú hídján.

Ezt a szigetet jártuk be április elején. Ahogy a képeken látszik, ekkor még nemigazán van meleg időjárás. Foltokban még megvan a hó és jég, de legalább már kék az ég és sokáig van világos. Én ezt egyébként nagyon nehezen szokom meg Svédországban. A sötét telek egy dolog, viszont az hogy még áprilist sem lehet valódi tavaszi, meleg hónapnak tartani, az már túlzás. Az én fejemben már március is a tavaszodás és pulcsis idő hónapja, itt meg van hogy májusig kell várni ehhez.

Az ölandi kirándulás is egy nagyon jó élmény nekem, annak ellenére is, hogy még nem a legszebb arcát mutatta a természet. Így is jó volt kalandozni az autóval, és a sziget legészakabbi pontjától a legdélebbig elmenni. Ölandnak egyedi a természete, a déli parton még fókákat is láttunk (távcsővel). Szívesen visszamennék ide nyáron is. 

21

2018 márciusában a családnak köszönhetően izgalmas élményben volt részem. Az anyuka születésnapja alkalmából tartottak otthon egy vacsorát a barátaiknak, összesen 20 embernek. És mivel az anyuka imádta a főztömet, és meg volt arról győződve, hogy én valami fantasztikus szakács vagyok, engem kértek meg, hogy segítsek a vacsoránál. A tálalásban, illetve a fogások elő- vagy elkészítésében. (Szerintem egy átlagos magyar "szakácsnő" szintjén vagyok, csak ő nem rutinos a konyhában, ezért túlértékeli a képességeimet.)

A fogásokat ők, a szülők tervezték meg, és minden hozzávalót meg is vettek. Előételnek rendeltek "kaviártortát", ami az első képen látható. Ennek egyfajta barnakenyér alapja van, azon egy zöldfűszeres, tejfölös (créme fraiche) lazacos réteg, majd a tetején Kalix Löjrom, ez a narancsssárga kaviár. Úgy emlékszem, hogy leves is volt, spenótlevest készített előtte való nap az anyuka. Főétel steak volt valamiféle körettel. A részletekre nem emlékszem, de vicces hogy én, a vega készítettem a steaket, és egyébként állítólag finom lett. Desszertnek is előre megvásárolt finomság volt, lávasüti a Picardból, amit csak ki kellett sütnöm. Málnaöntetet készítettem hozzá, és friss málnával és mentalevéllel tálaltam. 

Nagyon élveztem ezt az estét, a sürgés-forgást, a gyors tempót, és hogy az én kezeim közül kerülnek ki azok az ételek, amiket aztán a társaság jóízűen elfogyaszt. Egy ilyen estében másodszor is részem volt, és akkor ráadásul az ügyvéd anyuka a cége partnereit hívta meg vacsorára, úgyhogy ennek a fancy ügyvédi irodának a legmagasabb pozícióban lévő embereit etettem. Sőt, aztán azt is mondta nekem, hogy ha én nem lennék, akkor nem rendezték volna meg ezt a vacsorát, mert nélkülem nem jöhetett volna létre.

a terítés a szülők munkája

20

2018. március 1-jén eljött a költözés napja. Ekkor vehettük át a kulcsokat az ingatlanostól, és másnap költöztünk be. Úton a kulcsok felé beültünk egy semlára és kávéra, és ez úgy megmaradt. Talán mert ilyen jó fotót is készítettem róla, talán csak mert olyan jó életesemény volt ez, hogy megyünk a lakásunk kulcsaiért és a havas napon beülünk még egy hangulatos kávézóba.

Másnap költöztünk, és végül teherautót béreltünk a benzinkútról. Jack megkérte az egyik barátját, hogy segítsen a költözésben, de csak nekem volt jogsim, úgyhogy én vezettem ezt a monstrumot. A vezetésben megszerzett rutinom és bátorságom is a gyerekeknek köszönhető, hiszen ott a munkában minden nap furikáztam őket, így belejöttem a vezetésbe.

Emlékszem, ahogy beléptem az üres lakásba, nagyon picinek érződött, és elfogott a pánik, hogy mit tettünk, elfogadtuk ezt a pici helyet, jaj. De érdekes módon, minél több bútor került a lakásba, annál nagyobbnak érződött. Évekbe telt, mire elérte a mostani formáját, de még most is van hogy változtatok rajta ezt-azt, de hát ez mindenki otthonával így van.

Egyébként lehet, hogy túlzás volt ez a teherautó a költözéshez, mert alig volt cuccunk. Mivel egy szobában laktunk előtte, így nem sok saját bútorunk volt. Közel lakunk az IKEA-hoz, és az első hetekben szinte minden hétvégén ott voltunk. Leadtunk egy nagyobb rendelést is, házhoz szállítással, és lett konyhaasztalunk, konyhaszékeink, fürdőszobabútoraink, könyvespolcaink, tévéállványunk, vettünk kanapét, meg minden apróságot. Ezen a nyáron még nem használtuk a teraszt, azt csak a következő nyáron rendeztük be.

2018

2023

kathie és szülinapi zsúr

A héten jött kétszer a kutyu, és vezettem Jackkel, aki most már ügyesen vált és kezeli a kocsit, és kedden lesz az első órája az autósiskolában. Szerda este csajrandim volt Kathie-vel. Most volt a Sarah Klang-koncert, amire két hónappal ezelőtt vettünk jegyet. Igazából nem is maga a koncert, hanem a Kathie-vel töltött közös este volt a legjobb. A már karácsonyi díszekben pompázó belvárosban találkoztunk, és együtt mentünk vilivel a Cirkus nevű koncerthelyszínhez, ami jó helyen, a Skansen mellett van. Vacsorával egybekötött koncertjegyet vettünk. A két fogás mellé két pohár bort is elfogyasztottunk, és közben mindent megvitattunk. Most egy cipőben jár Jackkel, mert ő is vezetésórákat vesz. Csak az a különbség, hogy neki már 16 éve van jogosítványa, viszont az amerikai jogsiját csak egy évig használhatta, és most végre megszerzi a svédet. Ehhez ugyanazt az utat végig kell járnia, mintha most szerezne először jogsit, csak nem kell annyi órát vennie. De még így is majdnem tízezer korona (300 ezer forint) ez az egész móka. Tök szívás ez. Vagyis hát tök jó nekem, hogy én az EU-s jogsival vígan vezethetek.

Épp a héten kaptam meg a papírt, hogy mehetek svéd jogsit csináltatni, elfogadták az igénylésem. Úgyhogy el is mentem, a pályaudvar mellett van egy irodája a közlekedési hatóságnak. Egész érdekes élmény volt, mert magamnak kellett a fotót elkészíteni. Több fülke is van fényképezőgéppel, ami intelligens módon működik. Felveszi az ember magasságát, hogy szemmagasságban legyen, és azt is tudja ha nem a kamerába nézünk és gondolom azt is ha épp pislantunk. Mindenféle utasítást adott, és néhányszor új képet is készíthettem, de úgy tűnt, egy idő után besokallt attól a gép, hogy egyik fotó sem tetszett és végül muszáj volt egyet választanom a meglévők közül. Elvileg jövő héten megjön a jogsim.

Centralstation, a pályaudvar

Pénteken megint játszottam az egyik csapatommal. Azzal a kémes játékkal, amivel márciusban is játszottunk, mikor még itt volt Eleonor, az elődöm. Ez egy blöffölős játék amiben egy ember kém, a többiek detektívek. A detektíveknek ki kell találnia, hogy ki a kém, a kémnek pedig hogy milyen helyszínről van szó. Kémnek lenni nehéz és stresszes, és mikor márciusban játszottunk, akkor is kétszer vagy háromszor én voltam a kém, és most is a három játékból és 7 játékosból kétszer. Bosszantó! És a második játéknál full le is buktam, nem volt jó. Jó persze vicces volt és mindenki aranyos a csapatomban, jól szórakoztunk, de azért bosszantott hogy benéztem a dolgokat.

Tegnap a Skansenhez mentem Jackkel, ahol épp szerdán is voltam, Kathie-vel. Azért mentünk oda, hogy ajándékkártyát vegyünk Kathie-ék babáinak egyéves szülinapjára. Én találtam ezt ki, hogy tárgyi ajándék helyett valami élmény legyen inkább, és mivel ott vannak állatok is, ezért gondoltam hogy az jó lehet az ő életkorukban is, de amúgy is két évig felhasználható a kártya. És olyan bénák a Skansenben, hogy online nem lehet ilyen kártyát venni, csak a helyszínen az ajándékboltban. Szerintem most voltam először az ajándékboltban. Ez a Skansenen kívül van, egy külön bolt, tele gyönyörű, skandináv stílusú csodás termékekkel. Sok szépség volt ott, jópárat elfogadnék itthonra, de a legtöbb drága, prémium termék. Legalább vettem egy szép szalvétát anyukámnak. Gyakran viszek innen-onnan különleges szalvétát, ami aztán a karácsonyi vagy egyéb ünnepi asztalra kerül. 

Az ajándékbolt után ezen a turistás részen sétáltunk és mindkettőnk számára új területet fedeztünk fel a hajószerviz környékén. Ezután még további két ajándékboltba bementünk, részben felmelegedni, részben mert kerestem valamit, amit a barátnőimnek gondoltam karácsonyra venni. Meglepően hideg volt, mínusz egy fok körül. Végül átsétáltunk a városon a Pong étteremig, ahol ázsiait ettünk. Én még beugrottam pár boltba, mert csizmát, sálat, sapkát és ruhát szerettem volna venni, de csak a sál és sapka jött össze. Két hét múlva esküvőre megyek, oda gondoltam nézni új ruhát, ami jobban passzol télre.

a Cirkus és a régi villamos

a Nordiska múzeum épülete

Mivel megyek majd az esküvőre, gondoltam jó lenne majd kezdeni valamit a hajammal és ehhez akartam venni hajsütővasat, mert nekem nem megy a hajvasalóval hullámosítás. És múlt héten voltunk egy bolhapiacon, ami a svédeknél rendkívül népszerű program, és minden hétvégén lehet találni valahol. Én általában nem szeretek menni, mert nincs szükségem semmire, és nem is nagyon szeretek bóklászni. Én célzottan szeretek vásárolni, na meg amúgy sem fér el már több cucc a lakásunkban. Viszont az egyik árusnál megláttam egy Babyliss hajsütővasat. Régebbi modell, de teljesen jó állapotú és 40 koronáért (1300 forintért) az enyém lett. Nemcsak a bolti ár tizede, de még az utánajárást is megspóroltam magamnak. Na és persze környezetbarát megoldás, ez mindig jó érzés. Greta büszke lehet rám. 

Na de lényeg a lényeg, Kathie ikreinek egyéves szülinapját ünnepeltünk ma, és gondoltam ez jó alkalom hogy kipróbáljam és gyakoroljam a hajhullámosítást. Sütöttem sós stanglit és lazacos pitét is. Úton hozzájuk visszavittük a nyári gumikat Jack apja pincéjébe, és neki is adtam egy adag sós stanglit. A svédeknél ez nem ismert vendégváró. A buli Kathie-ék lakóközösségének rendezvénytermében volt. Tartozik a blokkhoz egy helyiség, amit ki lehet bérelni alkalmakra. Jó kis terem, és még konyha is tartozik hozzá. Szépen feldíszítették a termet, a tévén képvetítés ment a babák első évéről, jó zenék szóltak. 14-15 felnőtt volt ott és öt gyerek. Jó hogy szerveztek ilyet, aranyos volt az egész. Örültek az ajándéknak, és kiderült hogy amúgy is terveznek menni a Skansenbe megnézni a Winter Lights programot. Ez szerintem idén van először, nekem legalábbis nem rémlik, hogy máskor is volt ilyen. A Winter Lights egy másfél kilométeres séta a Skansenben, végig csodás téli fényekkel kivilágítva. Én is gondoltam, hogy megnézem, de sokallom a 280 koronás, 9000 forintos felnőttjegyet, ami a Skansen belépőjét nem is tartalmazza. Nem tudom, ér-e annyit de ha Kathie megnézi, majd megmondja.

Három előtt eljöttünk és úton hazafelé bementünk még az outlet centerbe. Azért sem erőltettem a tegnapi vásárlást, mert abban bíztam hogy az outletben találok mindent, amit szeretnék, csak jóval olcsóbban. És így is lett, találtam csizmát is, ruhát is az esküvőre és vettem két Levi's farmert, amit mindig ebben az outletben szoktam venni. Szóval mission accomplished.

Ja, ma így várt minket a kocsink. Hát nem cuki? Rajzolhattak volna valami illetlent is... de hát ki ne szeretné Saabinát?