karácsonyi skansen

Ma programterv nélkül kezdtük a napot, így nézelődtem egy kicsit, hogy merre is mehetnénk, és végül a Skansenre és a karácsonyi vásárra esett a választásunk. Csak egyszer, nyolc éve voltunk ott, akkor viszont csodás téli mesevilágban. Most 4-5 fok, szürkeség és sár volt, de legalább nem fáztam annyira, mint akkor.

A Skansen jó móka, karácsonykor pláne. Nem csak a karácsonyi vásárt néztük meg, hanem mindent. Bekukkantottunk a műhelyekbe, és nekem a kedvencem a különböző korszakok autentikusan berendezett otthonai, ahol korabeli ruhába öltözött emberek fogadnak minket. Beültünk egy kávézóba megpihenni. Ez is olyan volt, mint valaki nappalija. Az egyik épületben vonós hangszereken népzenét játszott négy, népviseletbe öltözött ember. Ez is nagyon hangulatos volt, főleg hogy a faházban csak a kályhában lobogott a tűz, más világítás nem volt.

Megnéztük az állatokat, akik aktívak voltak. Láttunk hiúzt, fókát, rozsomákot, baglyokat és háztáji állatokat is. Körbesétáltuk a karácsonyi vásárt, ahol egy zenekar játszott karácsonyi dalokat, és a feldíszített fa körül sok család táncolt.

Végezetül még az ócenárium részbe is be tudtunk kukkantani, az ajándékboltban pedig vettünk egy majom plüsst a mi kis majmócánknak. 

egy ágyban a mikulással

Először voltam Svédországban színházban. Az Egy ágyban a Mikulással c. darabot néztük meg, ami az azonos című, 1999-es svéd vígjáték feldolgozása. Bár van magyar címe, sajna az ncore-on nincs fent, nem tudom hogy meg lehet-e nézni valahol, pedig ajánlanám ezt a lökött filmecskét. Arról szól, hogy egy nő többször is volt házas, ezektől a férfiaktól több gyereke is van, és karácsonyra meghívja az összes exét azok feleségeivel együtt. Természetesen nem alakul felhőtlenül az este a sok vendéggel és a kényes kapcsolati hálóval, és sok vicces kalamajka keveredik.

A színház spontán jött, és úgy kezdődött, hogy Jack is kapott fizetésemelést. Ő két éve nem kapott rendes, csak szimbolikus fizetésemelést, illetve a juttatásait pumpálták fel egy kicsit. Az utóbbi időben viszont még több feladata van, mint eddig, és a cégnek is épp jól megy a szekere, így úgy gondolta, hogy ideje, hogy az anyagiakban is elismerjék a munkáját, és beszélt a főnökével. Jack ügyesen érvel, és irigylem azt a képességét, hogy ő kapásból tud frappáns válaszokat adni. Én az a típusú ember vagyok, akinek két nappal később jut eszébe, hogy mit kellett volna mondani az adott helyzetben, ő viszont egyből tudja a "helyes" választ. Lehet, hogy egyébként, a remek érvelési képességei nélkül is annyit kapott volna amennyit kapott, de mindenesetre a tárgyalások a vártnál is pozitívabban végződtek, és nagyon boldogok vagyunk az új fizujának.

A költözés óta folyamatosak a nagyobb kiadások, kezdve a három hónapnyi dupla lakbérrel, aztán az új bútorok, a babacuccok (bár ezt olcsón megúsztuk a sok használtan szerzett dolognak köszönhetően), sajnos az autóra is rengeteget kellett költeni (javítások és téli gumik), bár ebbe bele sem akarok gondolni. Szóval ezek mellett az utóbbi hónapokban az volt bennem, hogy túlzás lenne még luxusra is költeni. Végre viszont úgy éreztem, hogy mégis megengedhetünk magunknak valami pluszt, sőt. Amúgy is hosszú ideig az utolsó napjaink vannak arra, hogy kettesben szervezzünk programot. És ünnepelnivalót is találunk rendesen, szóval igazán megengedhetünk magunknak valami programot. Étteremre gondoltam, de Jack körbenézett és rábukkant erre a színdarabra, így lett evés helyett színház.

Egyébként Stockholm nem egy nagy színházas város. Legalábbis ez a benyomásom róla. Én máskor is szerettem volna színházba menni, de nem találtam semmit. Vagy csak nem tudom, hol keressem vagy mi a jó. És nem olvasok stockholmi bloggereket, akik írnak jó darabokról, mint a magyar bloggerek. Mindenesetre Budapest szerintem világszintű a színházak és színdarabok mennyiségében, és ott nem győz az ember válogatni a jobbnál jobb darabokból. A színházépületek is csodálatosak Pesten, míg itt egy-két klasszikus, impozáns színház van, a többi nem igazán lélegzetelállító helyszín.

Ez a darab a Cirkus nevű épületben volt, ami eredetileg természetesen egy cirkusz volt, de ma már színdarabok, koncertek és rendezvények helyszíne. Ez egy ideiglenes darab, most karácsonykor, és néhány számomra is ismert színész is játszik benne. A film miatt azt reméltem, hogy elsősorban vicces lesz a darab, de sajnos nem estünk hasra tőle. Nem volt annyira vicces, ellenben vagy tíz éneklős szám is volt benne, amire nem számítottunk. Egyikünk sem szereti a musicaleket vagy az ilyen táncikálós-dalolászós dolgokat. A legtöbb elég gagyi is volt. Szóval nem mondhatom, hogy elaléltam a darabtól, de persze az jó, hogy volt valami rendhagyó programunk, és kimozdultunk egy kicsit.

itt a vége

Az előbb írtam egy üzit a csapatomnak, elköszöntem tőlük, és már a többiektől is a nap folyamán, aztán pedig kikapcsoltam a munkahelyi gépemet bő egy évre. És most annyi érzés kavarog bennem. Kell még egy kis idő, hogy elcsituljanak bennem, bár úgy igazán nem fogtam még fel, hogy nem csak kéthetes karácsonyi szünetre megyek, hanem annál sokkal hosszabbra.

Szerdán még utoljára bent voltam az irodában, ahol hangulatos karácsonyi reggelink volt, aztán pedig egy előadássorozat, aminek a mesterséges intelligencia volt a témája. Jó volt, hogy ilyen extra nap lehetett az utolsó irodai napom. Sőt az egész hónap extra volt a karácsonyi programokkal, az évzáró eseményekkel és a készülődéssel a jövő évre. Nekem, aki szeretem a tiszta lapokat és a tervezgetést, tökéletesen jött ki az, hogy tulajdonképpen az év első napjával kezdem meg a szülési szabadságomat is. Nem csak úgy, valamelyik hónap valamelyik napján, hanem lezárhattam szép egészben a 2024-et, és még a december hónapot is végigdolgoztam (szabadságot beleszámítva). Lezárult sok feladat és projekt, és a 2025-ösökben én már nem fogok részt venni. 

Nem is írok többet erről, mert már egyszer leírtam, hogy mi minden fog hiányozni. Csak gondoltam emléket állítok ennek a pillanatnak.

karácsonyi lakomák

Összekészítettem a kórházi csomagot, úgyhogy írhatok még egy bejegyzést. A karácsonyi hangulat kedvéért megosztok pár képet azokról a helyekről, ahol a három csapatommal részt vehettem ünnepi svédasztalos lakomán.

Az első hely az óvárosban a Tre Valv volt. Ez inkább egy olasz hely, de a desszerteket leszámítva klasszikus svéd karácsonyi menüt szolgáltak fel. Az étterembe belépve csodás díszítés és hangulat fogadott minket, viszont kiderült, hogy mi a pincében foglalunk helyet, és az már kevésbé volt varázslatos. Három hosszú asztal volt egy nem olyan nagy helyen, és a mi társaságunk majdnem el sem fért az asztalnál. A szűk pincehelyiségben volt úgy 60 ember és olyan zaj volt, hogy a mellettem ülővel is alig tudtam beszélgetni. A kaja finom volt, de sokáig kellett sorban állni. Szóval összességében ez volt a legkevésbé jó hely a három közül.

az emeleti asztal

A másik csapattal is az óvárosba mentünk. Előtte Elsával körbejártuk az óvárosi karácsonyi vásárt, de ez sosem túl érdekes. Kis helyen van, kevés az árus, semmi különös. A magyar, osztrák, német stb. karácsonyi vásárok sokkal jobbak. Ez az étterem is egy pincében volt, de ez hangulatosabb volt és csak mi voltunk a teremben. Ez a menü "Plura karácsonyi asztala" volt. Plura egy idősebb svéd zenész/celeb/tévészakács. Én nem ismerem, de Jack mondta, hogy készüljek fel, hogy ez a kínálat a hús körül fog forogni. Persze a halas fogások mindig része az ünnepi menünek, így nem aggódom, de valóban az átlagosnál több húsos fogás volt. Ez a vacsora összességében jobb élmény volt, viszont hozzánk ült az egyik 45 év körüli programozó fickó kollégánk, aki szeret velem sokat beszélgetni. Sokat beszél és lassan, és elég fárasztó hallgatni. Szóval végig őt kellett hallgatnunk és sokat beszélt a munkáról, ami pláne fárasztó.

A harmadik egy ebéd volt, ez a részlegünkkel. A hozzánk közeli Ulriksdal kastélyba mentünk. Vagyis nem a kastélyban volt, hanem a kastély egy külön épületében, ahol étterem üzemel. A kastély udvarán forgatják egyébként a svéd sütimester műsort is, aminek a mostani évadát úgy-ahogy követem. Ez a helyszín volt a legjobb, és tetszett az is hogy világosban voltunk ott, nem este. Itt sok különlegesebb kaja volt, főleg vega téren, de leginkább zöldségek és köretek, viszont főételből nem volt olyan jó vega-választék. De nekem igazából nem számít, úgyis az édességek érdekelnek a legjobban. Itt pedig volt többek között fahéjas crème brûlée, ami csodás volt.

annyi minden

Annyi mindenről tudnék írni, gondolhatjátok, így 23 nappal a jósolt kibújási dátum előtt. Piszkozatban van egy bejegyzés, amit kezdtem öt hét címmel, aztán lett belőle egy hónap, majd négy hét, de a közzétételig csak nem jutott el. Magamnak megmarad, ha egyszer vissza akarom olvasni, hogy egy hónappal a gyerek érkezése előtt milyen érzések voltak bennem. Vagy időm nincs írni, vagy kedvem, mert inkább csak nézek valamit Jackkel kifliben a régi kanapénkon, de új tévénken, miközben a keze a hasamon, hogy hátha érzi mozogni a babát. Általában mondjuk nem szokta, nem olyan ficánkolós, bár csuklani egész sokat csuklik. Mármint a baba.

Apropó régi kanapé. Múlt hétvégén voltunk egy nagy bútorboltban Söderben. Vagy egy órát eltöltöttünk ott, és azt hiszem, találtunk étkezőasztalt, valamint kanapékat is néztünk. Fordulat történt kanapé-fronton, mert Jack meggyőzött, hogy az L-alakú kanapé nem is olyan praktikus, mert a kinyúló részét nem nagyon lehet semmire használni, és ha vendégeink vannak, akkor a sarokban nem tud senki ülni, az csak egy holt tér. Jobb egy egyenes kanapé egy nagyobb puffal kiegészítve (mint a képen). 

Én pedig lelkes lettem, mert ha egyenest veszünk, akkor vehetünk esetleg mégis Sweef kanapét (mint a képen). Ez egy népszerű svéd márka, és azért is szimpibbek az ő kanapéik, mint a Mio üzleté, mert szélesebb az ülése, és pont jó fetrengős kanapé, mi meg fetrengeni szoktunk a kanapén, nem illedelmesen, egyenes háttal ülni. Elsának is ilyen kanapéja van, és azt mondja, tényleg nagyon jó és mindenki meg szokta dicsérni, hogy mennyire kényelmes. De ez még odébb van, és előbb ki is akarom próbálni az üzletben, illetve Jacket még meg kell győznöm arról, hogy a régi kanapénk tényleg annyira vacak, hogy muszáj újat venni.

Az asztal meg valamelyik a kettő közül lesz.

Még amúgy a kórházi csomagot sem pakoltam össze. 36+4 hetes vagyok, tudom hogy már mindenki másnak kész, de én nem hesszelek táppénzen hónapok óta, mint egyesek (most a kismamacsopiról beszélek), hanem még jövő péntekig dolgozom, szóval nekem nincs tengernyi időm. Közben elvégeztem szoptatásra felkészítő kurzust is, és fel kellene adnom a karácsonyi képeslapokat és Aladdin csokit a családnak, amit most, hogy itt töltöm a karácsonyt, nem tudok vinni nekik, de már éves hagyomány lett nálunk, hogy van Aladdin a fa alatt. Az éves családi naptárat is mielőbb el kell készítenem, mert nem lesz ideje a tesóméknak kinyomtatni. Ettől még állíthatnék fontossági sorrendet, és igazán összekészíthettem volna a kórházi dolgokat, de legalább a listát elkezdtem írni és a bőröndöt is felhoztuk a pincéből, úgyhogy azt nem lehet mondani, hogy semmit sem csináltam volna. És amúgy is, a kórház mellett lakunk, nem 100 km-re, mint a vidéki svédek, szóval biztos ezért sem parázom ezen. Az jobban zavar, hogy Kathie még mindig nem adta oda az autósülést és hogy vasárnapra kaptam tőle időpontot. (Morgolódó megjegyzés: ő biztos sehova sem menne 37 hetes terhesen, de nekem miért is ne lenne probléma ilyenkor átmenni hozzá és az utolsó pillanatra hagyni ezt a fontos dolgot...)

Ma reggel karácsonyi reggeli volt az irodában a nagy részlegünkkel. Ez is vicces egyébként, hogy a 14 fős csapatból 5-en voltunk ott, és én bemegyek 36 hetes terhesen, de a többség nem, merthogy tegnap már bent voltak az irodában, még egyszer a héten már nem bírnak. Micsoda dolgozó vagyok, fizetésemelést kellene kapnom. Háhá kaptam is! Na ez nem semmi volt. Múlt héten rám írt a főnök egy olyan üres dumával (még az is lehet, hogy a ChatGPT-vel generálta) hogy "velünk vagy már egy ideje, és rengeteg készséget és tapasztalatot sajátítottál el mint UX Designer. Értékeljük a munkádat, ezért december 1-től xxxx koronával megemeljük a fizetésedet. Természetesen, ettől függetlenül a 2025-ös béremelésnek is részese leszel". 

Azóta sem tudom, hogy mi a valódi oka ennek a váratlanul jött fizuemelésnek, de többet kaptam, mint áprilisban a rendes, éves béremelés során. Annyira örülök neki. Az meg, hogy ez a gyes előtt jött, nagyon sokat jelent. Hát Svédországban ilyenek a munkahelyek. (Mielőtt valaki úgy gondolkozik, mint az én drága, elfogult anyukám, aki szerint bizzztos azért kaptam ezt a pénzt, mert tényleg annyira jó vagyok, elárulom, hogy Elsa is kapott, ugyanennyit és ugyanezzel a szöveggel, pedig ő most jött vissza másfél év után gyesről, szóval az pont nem mondható el róla, hogy sok tapasztalatot vagy készséget szerzett volna. Ezért mondom, hogy a valódi okát nem tudom, de sajnos azt nem mondhatom, hogy ez tényleg valamiféle személyes elismerés lenne. Nem különösebben érdekel mondjuk, a lényeg hogy pééénz.)

Na de csak azt akartam írni, hogy hazaérve a reggeliről úgy döntöttem, hogy tartok egy másfél órás jutalomszünetet és pihengetek egy kicsit. Korábban véget is ért a gyűlés, így már 10-re itthon voltam. Betettem zenét a hangszórókra, kényelmes ruhába bújtam, kipakoltam a mosogatógépet, elpakoltam a konyhában és leültem blogolni. Minek törjem magam? Hét munkanap múlva úgyis eltűnök több mint egy évre, közben Elsa itt van már, aki át fogja venni a munkámat, szóval ő tudja tartani a frontot. Még annyit leírok, hogy annyira jó Elsával. Olyan aranyos és tök jól elvagyunk. Ezenkívül önbizalom-növelő is a jelenléte, mert gyakran elmondja, hogy ő nem is tudja, hogy fogja bírni ezt a sok mindent egyedül, ha én már nem leszek itt. Miközben betanítottam, rájöttem hogy végül is tényleg mennyi mindent csinálok, mennyi emberrel és mennyi projekten. Hiányozni fog a munka, a munkahely, a kollégák és az egész cég. Igaz, hogy ha akarnám sem tudnám teljesen elfelejteni, hiszen úton-útfélen láthatom a cég reklámjait, és itt-ott mindig szembejön velem a cég logója. Szerintem felhasználóként megmaradok nekik a 2025-ös év folyamán is, és néha majd ránézek a honlapra, hogy kijöttek-e már azok a változtatások, amiken én is dolgoztam.

svéd recept: húsgolyó és barnamártás

Agyrágóbogár kérte, hogy osszak meg egy autentikus svéd húsgolyó receptet. Jó ötlet, habár mivel nem eszem húst, a legautentikusabb forrás nem én vagyok, hiszen sosem kóstoltam igazi húsgolyót (csak a vega változatokat). Annyit viszont tudtam tenni az ügy érdekében, hogy megnéztem pár receptet, összehasonlítgattam őket és egyet közülük lefordítottam. 

A húsgolyó egyébként, ahogyan a svéd ételek többsége, gyors és egyszerű. A legtöbb svéd ennek ellenére általában nem maga készíti, hanem a boltokban nagy választékban kapható, főleg fagyasztott változatot tart a mélyhűtőjében, amit könnyedén előkaphat egy gyors vacsorához. És tényleg gyakran esznek húsgolyót, ez nem sztereotípia.

Viszont a húsgolyó receptje magában nem elegendő a teljes képhez. Elengedhetetlenek a tartozékai, ami a barna- vagy tejszínmártás, a burgonyapüré, a vörösáfonya-lekvár és ecetes uborka. Ezek közül a burgonyapüré és az ecetes uborka olyan, mint otthon is, a vörösáfonya-lekvár pedig remélem kapható boltban, vagy ha máshol nem, akkor az IKEA-ban. Barnamártáshoz is találni magyar receptet, de leírom azt a változatot, amit Markus Aujalay TV-szakács használ abban a videóban, amit végül választottam. Illetve azt a tejszínmártás receptet is leírlom, amit én szoktam használni (szerintem az még jobb, mint a barnamártás).

A videó itt található, ha valaki meg akarja nézni, hogy hogy formázza a golyókat, mennyi vajat használ vagy ilyesmi.

Húsgolyó

Hozzávalók 4 főre

• 1 fej vöröshagyma
• 1 dl tej
• fél dl zsemlemorzsa
• 1 db tojás
• 500 gramm kevert (sertés-marha) darált hús - simán marhahússal vagy sertéssel is lehet, de a legtöbb recept a kevert darált húst írja
• vaj és olaj a sütéshez
• só, bors

Elkészítés

1. Az apróra vágott hagymát egy jó adag vajon alaposan megpirítjuk.
2. Közben egy nagyobb tálban összekeverjük a tejet, zsemlemorzsát és tojást. Jól megsózzuk és borsozzuk.
3. A megpirult hagymát belekeverjük a tejes keverékbe, majd pedig a darált húst is hozzáadjuk. Összekeverjük és masszává gyúrjuk. A szakács tippje a fűszerezés ellenőrzésére, hogy egy pici darabot megsütünk olajban és megkóstoljuk, hogy elég sós és borsos-e.
4. A masszából golyókat formázunk. Ehhez érdemes egy tál langyos vizet magunk mellé venni, amivel a formázás előtt benedvesítjük a kezünket, illetve azt a tálat is, ahova a golyókat rakosgatjuk (így kevésbé ragadnak).
5. Egy nagy serpenyőben barnulásig felforrósítunk olajat és vajat a húsgolyók megsütéséhez. A szakács tippje, hogy két serpenyőt is használhatunk, hogy szépen elférjen az összes, és ne hűljön ki az első adag.
6. Belepakoljuk a golyókat a serpenyőbe, úgy hogy legyen egy kis mozgásterük. A serpenyőt rázogatva, vagy ha kell, akkor óvatosan, kanállal fordítjuk át őket. Szép barnára sütjük és kész is van a húsgolyó.

Barnamártás

Ez a recept volt a fenti videóhoz.

Hozzávalók

• 5 dl borjú-alaplé (egyszerűbb megoldásnak leveskockából készítjük)
• 2 ek vaj
• 1 ek liszt
• só, bors
• pár csepp kínai szójaszósz

Elkészítés

1. Egy lábasban felforrósítjuk a vajat, hozzáadjuk és elkeverjük a lisztet. 
2. Addig kevergetjük, pirítjuk, amíg aranybarnás színt nem kap.
3. Folytonos kevergetés mellett, hogy ne maradjanak benne csomók, hozzáöntjük az alaplét. Sózzuk, borsozzuk.
4. A szakács ezen a ponton hozzáad egy kis vörösáfonyát a mártáshoz, de ő nem lekvárt használ, hanem egy kevésbé feldolgozott változatot, ami talán kompótnak fordítható. Azt nem tudom, hogy lekvárt is használhatunk-e, gondolom kihagyható lépés. Az ecetes uborka levéből is ad hozzá a mártáshoz, majd pedig főleg a színe miatt, pár csepp szójaszószt.
5. Ha adtunk a mártáshoz áfonyát, szűrjük le egy szitával, hogy ne maradjanak benne darabok.

Tejszínmártás

Ezt a receptet szoktam használni.

Hozzávalók

• 50 gramm vaj
• 1 ek liszt
• 3 dl habtejszín
• zöldfűszerek például kakukkfű vagy rozmarin
• fél db marhahúsleves kocka
• 1 ek japán szójaszósz
• 2 tk worcestershire szósz
• só, bors

Elkészítés

1. Egy lábasban felolvasztjuk a vajat és addig kevergetjük, pirítjuk, amíg aranybarnás nem lesz a színe.
2. Hozzáöntjük a lisztet és a tejszín egy részét, és sűrűsödésig kevergetjük. Fokozatosan, folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a maradék tejszínt, majd a fűszereket.
3. Alacsony hőmérsékleten minimum 10 percig, de lehetőleg tovább főzzük és közben meg-megkeverjük.
4. Hozzáadjuk a leveskockát, a szója- és a worcestershire szószt és még öt percig főzzük.
5. Sóval-borssal ízesítjük.

kardamomillatos szombat

Tegnap délután átjött Jack családja látogatóba. Az apja, a nagybátyja és annak felesége. Fikára jöttek, szóval nem ebédre vagy vacsorára, aminek örültem, mert mégiscsak egyszerűbb egy kávézásra vendégül látni valakit, mint főzni is. Viszont nagyon kedvem volt sütni, mégpedig kardamomos tekercset, amit azóta nem sütöttem, hogy írtam is a blogomban róla három éve (itt a recept). Most fél adagot készítettem és így jobb volt.

Annyira hangulatos volt a reggel. A nap lustán kel fel, csak 8 után mutatja meg magát, de már az is csoda, hogy novemberben látjuk a napot. Még pizsiben készítettem el a tésztát és formáztam meg a tekercseket, aztán amíg két órát pihentek a konyharuha alatt, hajat mostam és Jackkel közösen kicsinosítottuk a lakást. 

Kaptunk egy kis ajándékot a vendégeinktől, és jó alaposan megnézték a lakást. Két óráig voltak itt, mert utána programjuk volt, ez pont elég idő is volt. Mikor elmentek fél 4-kor, már sötét volt, és beszéltük is, hogy ha nyár lenne és fél 4, akkor előttünk lenne még a fél nap, most meg kb. úgy érezzük, hogy mehetünk aludni. De csak azért is összeszedtük magunkat, és elmentünk pár boltba. Vettünk a konyhába lámpát, megnézegettük a tévéket az Elgigantenben, mert a Black Friday keretében szeretnénk venni újat.

Végezetül pedig volt időnk beugrani a Mio bútorboltba is, ahol étkezőasztalokat és kanapékat néztünk. Volt olyan kanapé, ami tetszett is, de van egy olyan érzésem, hogy egy darabig még húzódni fog ez a kanapé-téma. Pedig úgy örülnék (örültem volna) ha mire a szüleim jönnek, van már szép új kanapénk is. Ehhez viszont 1-2 héten belül meg kellene rendelni valamit, mert 7-8 hét a kiszállítási idő.

Ezt a modellt néztük, de egyelőre a színéről sem tudunk megegyezni. És a különböző anyagtípusok között 350 ezer forint különbség van árban. Azt is ki tudja, hogy a drágább mennyivel jobb is... Nekem valamiért nem jön be a kék szín, főleg a sötétkék, és Jacknek az tetszik, én viszont szívesebben választanék például egy ilyen sötétszürkét. Meglátjuk. Mikor a nagyobb lakásba költöztünk, azt hittem lehet majd szuper nagy kanapénk, ami az álmom volt, de kiderült hogy azért elég korlátozottak a lehetőségeink és nem vehetünk sokkal nagyobbat mint a mostani (viszont a mostani nagyon vacak, úgyhogy mindenképp upgrade lesz az új).

Az étkezőasztal-keresés még kevésbé volt sikeres, mert ebben a boltban nem tetszett a választék, de nem is tudom, még hol máshol találhatnánk szép, de megfizethető darabokat. Szoktam használtan is nézni, csak ott megint az elhozatal a problémás kérdés. De azért már olyan jól áll a lakás, és most már sokkal kevésbé stresszes a tervezgetés-vásárolgatás. 

babaholmik

Nagy feladat felkészülni a baba érkezésére, és összevásárolni mindent. Még a nyáron, mikor a tesóimmal voltam, őket kérdeztem először, hogy mi kell egyáltalán egy babának, és írtam egy hosszú listát. A kismama csoportból is sok ötletet lopok, főleg konkrét márkák konkrét termékeihez. Nehéz néha eldönteni, hogy mi kell és mi nem, még úgy is, hogy gyakoriak az olyan kérdések, hogy "milyen vásárlást bántál meg, mire nincs szüksége a gyereknek?". Minden egyéni, és lehet hogy ami valakinek nem válik be, valaki másnak meg a kedvenc terméke.

Egy plüsst leszámítva eddig mindent használtan vettem. Ezeket a rövid ideig használt termékeket nem tudom megindokolni, hogy mégis miért újonnan vegyem meg, ha használtan is teljesen jó minőségben, ráadásul töredék áron kapható. A lelkiismeretemnek is jobb érzés a környezeti szempontok miatt (így is elhasználok majd egymillió pelenkát, úgyhogy így sem tudom egy kis használtan vásárlással jóvátenni a környezetrombolást). 

Most már lassan minden megvan, amit szeretnék. Ami még hiányzik, és nekem kell beszerezni, az a kiskád, pelenkázó (nem bútor, csak alátét), pelenkakuka (nem létszükséglet). Pár apróság is, mint lázmérő, de a "gyógyszertárral" is jól állunk, mert Kathie-től még ahhoz is kaptunk sok mindent. Amit pedig Kathie-től még ezután kapunk, az egy hordozó és a babaülés az autóba. Ez utóbbit nagyon várom, mert szeretném ha beszerelhetnénk már a kocsiba, illetve szeretnék venni adaptert, amivel a babakocsira rögzíthető az ülés. Tudom, hogy ez nem sürgős, de a legjobb lenne, ha minden meglenne már.

Így néz ki jelenleg a szoba:

A szőnyeg már úton van, a babakocsi és a bal oldali szekrényke nem ott fog állni. Szeretnék még kiegészítőket satöbbi satöbbi, de azért már alakul. Anyukám készít színes kiegészítőket és horgol majd színes takarót a fotelre, hogy feldobja ezt a szürkét. A fotel a Jyskből van egyébként, sajnos csak ebben a színben kapható, de egyébként hintázik és hátra is lehet dönteni, nekem bejön. A komódot is újonnan vettük, azt hiszem nem kell bemutatni, mindenki ismeri ezt a típust. A kiságy Ikea Gulliver, de ezt használtan vettük, matraccal és pár kiegészítővel együtt, meg még amit a kezembe nyomott az anyuka, fizettünk 250 koronát, olyan 8700 forintot. Kalandos volt hazahozni a kocsi tetején, de Jack úgy felkötözte, hogy egy orkán se mozdította volna el.

A babakocsink ez a gyönyörű Emmaljunga lett. Nem tudom, ez otthon ismert márka-e, itt elég nagy név, a Bugaboo és a Britax mellett a top 3 márka között van. 2022-es kiadás, van hozzá minden – mózeskosár, ülőrész, pelenkázótáska, napellenző és miegymás. Eredeti áron 15 ezer korona (500 ezer Ft) volt, mi 3 ezerért (100 ezer) megkaptuk Jack egy barátjától, így igazán nem volt vele semmi gondunk. Adtak mellé játszószőnyeget meg valami zenélő játékot is. 

A ruhákat már írtam, hogy egy lánytól vettem két nagy zsáknyi babaruhát 50-68-as méretig, úgyhogy abból nem is kell több, bár Kathie is tudott volna még adni. Vasárnap voltam nála, és a dolgozószobában egy mini babaüzletet nyitott, annyi mindent válogatott össze a kinőtt, már nem használt dolgokból. És ezt úgy, hogy jelenleg is három barátnőjénél vannak kölcsönadott dolgai. Mégis jutott nekem is a jóból, mivel sok mindenből kettő van nekik. Elképesztően precízen számontart és rendszerez mindent. Ezeket a holmikat kölcsönbe kapom tőle, ő még tartogat mindent, mert azt hiszem, még erősen gondolkoznak harmadik gyereken, ezért sem ad túl egyelőre semmin.

Az apróságok mellett a legjobban ennek a Najell babafészeknek örülök. Ez pont egy olyan termék, amit sokan a kedvencüknek írnak a csoportban, mások pedig próbálják használtan levadászni, mert újonnan elég drága. A meleg overálnak is örülök. Lehet, hogy túl is vásároltam, mert én már korábban megvettem ezt a Nordly gyapjú bundazsákot, amit szintén sokan ajánlottak. De sebaj, van választék, az a legjobb.

Itt pedig még pár apróság Kathie-től, és ez csak egy része. A legjobban a semlás rugdalózónak örülök. Ezt az unokatesója vette az ikreknek Amerikában, és annyira cuki, és pont jó lesz az én gyerekemre is a semla napon, ami jövőre március 4-re esik.

szobatervezgetés

Milyen jó, hogy az első számú munkaprogramom, a Figma, lakberendezéshez is hasznos. Papíron is meg lehetne rajzolni és kivágni méretarányos szobákat és bútorokat, csak sokkal több idő lenne. Helyette a Figmában rajzolom meg, és ott is lehet tetrisszerűen mozgatni a formákat, és nézegetni a legjobb megoldást.

Így néztem meg előre, hogy befér-e egyáltalán az ágyunk a legkisebb szobába, hogy milyen irányban lenne a legpraktikusabb fordítani, és mennyi hely maradna az ágy mellett. A baloldali opció esetében csak 25-6 centi marad az ágy végében, viszont így az ágy mindkét oldalán van rendesen hely. A jobboldali opciónál 30-30 centi van mindkét oldalon, ami nagyon szűkös, még éjjeli szekrénynek sem igen elég. Én az első opciót szerettem volna, Jack mégis a másodikra szavazott, és a beköltözéskor így szereltük össze az ágyat. Idétlen volt, mert az ágy eltakarta az ablakot, amihez hozzá sem tudtunk rendesen férni, valamint mindkét oldalon túl kevés hely volt. Szerencsére egy idő után belátta ő is, hogy nem olyan jó ez, és pár hét után elfordítottuk 90 fokban az ágyat. Amihez teljesen szét kellett szedni az egészet és nem kis munka volt, de megérte.

Most pedig a dolgozó-/vendégszoba a téma. Van ugyanis Jack apjánál három, üresen álló bútor, ami még a nagyszüleié volt, és ezeket odaadná nekünk. Ezek közül ebbe a szobába az íróasztal és egy komód kerülne. Csakhogy a jelenlegi berendezés szerint a komód nem férne el jól. Úgyhogy bútorokat tologatunk digitálisan, hogy kiderítsük, mi a legjobb megoldás.

Ez a jelenlegi felállás. A zöld a (már meglévő) kanapé, a bal felső sarokban az íróasztal, a jobb felső pedig a komód, kihúzott fiókokkal. Ez az elrendezés három szempontból problémás: 1) nem lehet a kanapétól kényelmesen hozzáférni a fiókokhoz, 2) túl kevés a hely a bejárat és a kanapé között 3) ha kinyitjuk a kanapét, nem is tudjuk kinyitni a beépített szekrények ajtaját.

Ez volt a következő ötletem, amíg rá nem jöttem, hogy az a tervünk, hogy amikor veszünk új tévét, a régit bevinnénk ebbe a szobába, és ez amolyan második nappali lenne. A tévének mindenképpen a kanapéval szemben kell lennie, úgyhogy ez sem működik.

Ez volt a következő próba. Íróasztal a bejáratnál, kanapé az ablak alatt. Ez majdnem jó, csak a beépített szekrény ajtaját nem lehet kinyitni a komódtól.

A rajzok alapján ez tűnik az egyetlen opciónak. Ha a komód az ajtóhoz kerül, akkor nem veszi el a bejárattól annyira a helyet. A kanapé a sarokban, és még kinyitott állapot mellett is oda lehet ülni a dolgozóasztalhoz, a kanapéval szemben pedig elférhet egy TV-állvány. Ezzel a megoldással a fő probléma az, hogy így a tévé lesz az ablak és a szép kilátás mellett, valamint jó időben be kell sötétíteni, különben nem látszik a tévé (ez mondjuk a kisebb probléma).

A konklúzióm inkább mégis az, hogy sajnos a komód nem ideális ebbe a szobába. Maradhatna a jelenlegi berendezés, és a komód helyett könyvespolc lehetne a sarokban. Az felfelé több tárolóhelyet is biztosít, talán praktikusabb. Vagy egy sarokbútor, például ez a Billy. Csak persze sajnálnánk a szép bútort, a nagyszülők örökségét.

Még alszunk rá párat, aztán kitaláljuk mi legyen. Csak én már írtam egy cégnek és kértem árajánlatot a három bútor szállítására, utána meg elkezdtünk variálni, és zavar, hogy várnak a válaszra, én meg eltűntem... Pedig úgy szeretném már, ha átköltöznének a bútorok, főleg a szekrény miatt, ami az előszobában lesz.

az év karácsonyi ajándéka 2024

Máris itt tartunk az évben, amikor Svédországban kihirdetik az Év karácsonyi ajándékát. A blogomon most már hagyomány, hogy megírom nektek is. 2020-ban a kempingfőző, 2021-ben nem írtam, de a belépőjegy (koncert, színház ilyesmi), 2022-ben a DIY ruhadarab, tavaly pedig a társasjáték volt.

Idén is volt olyan fogadóiroda, ahol még fogadni is lehetett az év ajándékára. Az egyiken a következő ötletek vezették a listát:

• Pingpongütő
• Könyv (pedig 1999-ben ez volt)
• Farmernadrág
• Focis mez
• "Szépségnaptár" (szépségápolási termékeket tartalmazó adventi naptár)
• Butatelefon
• Aktivitásmérő (ez pedig 2014-ben volt)

A másik fogadóirodában:

• Jótékonysági adomány
• Újrahasznosított ruha (ez 2018-ban volt)
• Aktivitásmérő
• Légtisztító
• Növénynevelő készlet
• Okos hangszótó
• Napelemes töltő

Viszont most nem lehet olyat játszani, hogy találjátok ki, hogy mi lett a listából, mert olyan ajándék lett, amit soha nem lehetett volna kitalálni.

A 2024-es év karácsonyi ajándéka az uniszex illat lett. Az indoklás a következő:

Az uniszex illat tükrözi azokat az időket, amelyben élünk. A legtöbb iparággal szemben a szépségipar a gazdasági visszaesés ideje alatt is növekedést ért el. Ez az úgynevezett "rúzs-hatással" magyarázható, amely azt jelenti, hogy míg a nagyobb kiadásokat elhalasztják a vásárlók, kisebb örömforrásokkal azért megjutalmazzák magukat a hétköznapokban.

Illatot sokféle árkategóriában és formában vásárolhatunk. Reneszánszát élik az illatok, valamint azok a közérzetünkre, alvásunka és relaxációnkra gyakorolt hatása. Ahogy a nemi sztereotípiákhoz kötődő határok egyre inkább elmosódnak a divatban és a szépségápolásban, nagyobb fókusz kerül az egyénre. Ezért lett idén az év karácsonyi ajándéka az uniszex illat – egy kiegészítő, amely bearanyozza a mindennapokat.

same same but different

Felvettem Jack vezetéknevét. A legjobb igazából az lenne, ha Magyarországon magyar nevem lehetne, Svédországban pedig svéd. De mivel még nem vagyok svéd állampolgár, ezért kénytelen vagyok Magyarországon is megváltoztatni a nevemet, hogy lehessen útlevelem az új nevemmel. Egyébként nem érződik olyan nagy dolognak, és élvezem az új nevemet. Szép neve van Jacknek, és praktikusabb lesz az élet a svéd nevemmel, mint a magyarral volt. Igaz, hogy így magyar kontextusban lesz furcsa a külföldi nevem, valamint vezetéknév + keresztnév sorrendben kiejteni, de ilyen nem is tudom mikor szokott előfordulni. Itt viszont a saját nevem is szokatlanul csengett a fülemnek. Már amiatt is, hogy keresztnév + vezetéknév sorrendben kell használnom, és ez a más sorrend, más dallam és ritmus megváltoztatja a nevet és idegennek érződik. Az meg pláne, hogy nem magyarosan ejtem, inkább úgy próbálom mondani, ahogy a svédek mondják.

Maga a névcsere úgy zajlott, hogy azt találtam ki, hogy nem sokkal azelőtt változtatom meg, hogy elmegyek gyesre, és a munkahelyen majd a gyes alatt megy le a csere, és mire visszajövök, addigra úgyis megszokom a nevemet, és könnyebb lesz másoknak is bejelenteni. Azt írják az adóhivatal oldalán a névváltoztatással kapcsolatban, hogy nagyjából 8 hétig tart az eljárás. Kiszámoltam, hogy ha október közepén küldöm be a papírt, akkor december közepe körül változik meg, az jó lesz. Postán kellett elküldeni az igénylést. Elküldtem hétfőn, erre kettő nappal később érkezett a digitális postaládámba az értesítés, hogy kész az ügyintézés, megváltoztatták a nevemet. Hoppácska, hát ennyit a nyolc hétről és a terveimről. 

De végül is jobb ez így, legalább a babó érkezése előtt el tudok mindent intézni. A munkahelyemen is szóltam, ott annyi volt, hogy 10 percre ki kellett jelentkeznem a gépből, és mikor visszaléptem, minden helyen már az új nevem szerepelt, szóval sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam. Voltam új személyit csináltatni, ha az megjön, akkor új svéd jogsit is csináltatok. Valamint felvettem a kapcsolatot a magyar konzulátussal a magyar dokumentumaim kapcsán. Ez ahogy várható volt, nem olyan gördülékeny, mint a svéd ügyintézés, de most úgysem megyek semerre, ráérek kivárni mindent.

Érdekességként még elmondom azt, hogy milyen különbségek vannak a svéd és a magyar vezetéknevek között. Magyarországon a leggyakoribb vezetéknévtípus a foglalkozások. A wiki szerint ez adja a nevek 39%-át. Ezután következnek 20-20%-kal a nemzetiségek és a tulajdonságok. Ez már a nevek közel 80%-át le is fedi. A maradékban van még utónévből, illetve helységnévből kialakult vezetéknév. 

A svédeknél nem jellemzőek a foglalkozások, a nemzetiségek vagy a tulajdonságok. Más északi országokhoz hasonlóan a leggyakoribb vezetéknévtípus az apa nevéből képzett vezetéknév, úgy mint Andersson (Anders fia), Johansson, Karlsson, Svensson stb. Ami nálunk a Nagy, vagyis a leggyakoribb vezetéknév, az náluk az Andersson, és még mennyiségre is nagyon hasonló, 220 ezer körül van mindkét országban ez a vezetéknév.

A svédeknél egy hasonlóan nagy kategória, mint nálunk a foglalkozások, a természethez kapcsolódó nevek. A vezetéknevek nagyjából egyharmada ilyen név. A következő szavak gyakran fordulnak elő svéd nevekben: föld, tenger, hegy, ág, gally, patak, liget. Selma Lagerlöf neve például babérlevelet, Astrid Lindgrené hársfaágat, Björn Borgé hegyet jelent (sőt az ő neve tulajdonképpen Hegy Medve). Nekem tetszenek ezek a természetközeli nevek, olyan mesebeli, Gyűrűk urásak. És most már Jacknek köszönhetően nekem is ilyen nevem van, amit szépnek tartok, de eddig minden svéd megdicsérte, úgyhogy szerintem ők is. 

sziget-túra

Bár csak 5-6 fok, de ragyogó napsütés volt tegnap, így muszáj volt kihasználnunk a jó időt. Jack mindig ki tud találni valami jó programot, és most azt javasolta, hogy a tömegközlekedéses hajóval elmehetnénk két közeli kis szigetre. Hát ez nagyon jól hangzott! Végül bicóval tekertünk el a kikötőig, mert nem sűrűn járnak a hajók, és nem értük volna el a következőt gyalogosan.

hajómenetrend

Először a kisebb, Tranholmen nevű szigeten szálltunk le, és nagyjából egy óránk volt, amíg ugyanaz a hajó vissza nem ér, és továbbvisz minket. Körbesétáltuk ezt a különleges világot. A helység weboldalán olvasom, hogy a sziget körülbelül akkora, mint a Gamla Stan, vagyis Stockholm óvárosa, és közel 200 ingatlan található rajta. Még az 1900-as évek elején felosztották a szigetet egyforma, 1540 négyzetméterű telkekre, és akkor még nyaralónak vették meg az emberek őket. Ma viszont ebben a közel 200 házban egész évben ott élnek a lakosok. Nekem ez nagyon érdekes, és szívesen megnézném, hogy élnek ott, milyenek a hétköznapjaik, a hétvégéik és hogy telnek a nyarak és a telek egy ilyen aprócska szigeten. Írják a honlapon, hogy a gyerekek iskolahajóval vagy a tömegközlekedési hajóval járnak suliba, de ahogy láttuk, a legtöbb embernek saját motorcsónakja vagy hajója lehet, amivel úgy mennek át a túloldalra, mint ahogy más az autójával elugrik a boltba. A szigeten motoros járművek nem engedélyezettek.

Miután visszaértünk a kikötőbe, jött értünk a kishajó és még egy másik szigetre, Storholmenre is átmentünk. Ezen három helyen is megáll a hajó, pedig kevesebben élnek ott. Itt viszont nem volt sok időnk, mert a hajó továbbment a következő megállókba, nekünk pedig át kellett sétálni a déli kikötőből az északiba, mire odaért a hajó. Ez nem volt probléma és nem is mi voltunk az egyetlenek, akik ugyanígy jártak el.

halloween táján

Az első három munkanap egész jól telt Elsával, de ez annak is köszönhető, hogy csütörtökön és pénteken is félnapunk volt. Azt elfelejtettem írni, hogy szerdán elmesélte nekem, hogy terhesen jött volna vissza, de múlt héten, 12 hetesen elvetélt. Szegényt nagyon sajnálom és nehéz is volt erre reagálnom, úgy hogy én meg a 31. hétben vagyok, szóval nekem megvan az, amit ő épp elveszített. Mindenesetre az a tervük, hogy szeretnének második babát, és amint lehet újra próbálkoznak, ami azt jelenti, hogy megvan rá az esély, hogy mire én visszamegyek, ő megint nem lesz ott, illetve hogy úgy helyettesít, hogy időközben el fog menni. Bonyolult a munka világa ennyi gyerekvállaló csajjal.

Tegnap visszajött gyesről az a lány, akiről írtam, hogy a főnöknek fogalma sem volt, hogy november 1-jén tér vissza dolgozni. Egyébként az úgy volt, hogy ő februárban szült, és akkor beírta nekünk is és a rendszerbe is, hogy november 1-ig lesz gyesen. Amikor Pontus elkezdte mondogatni, hogy januárban jön vissza a lány, akkor én arra gondoltam, hogy biztos meghosszabbította a gyest. De ezek szerint sosem mondott semmi mást, a kezdetektől fogva november 1. volt, csak valahogy időközben a szétszórt főnök kitalálta magának ezt a januárt. Nagyon kellemetlen. 

Csütörtökön azért volt félnapon, mert délelőtt szülésfelkészítőre mentem Jackkel a kórházba. Közel négyórás volt ez az előadás, amire Jack azt mondta, hogy az nagyon hosszú, mit lehet egyáltalán ennyit beszélni, én meg azt gondoltam, hogy csak ennyi? Nyavalygott, hogy unalmas lesz (bárcsak nekem is az lenne a legnagyobb gondom a szülés kapcsán, hogy végig kell ülnöm egy unalmas előadást), de végül is szerintem ő sem unta. Voltak persze részek, amik nem igazán érintik őt, és messze állnak egy férfi világától, de összességében jó dolgokat mondtak. És ahhoz képest, hogy két szülésznő tartotta, szuper jó előadók voltak. Jól beszéltek, viccelődtek, fenntartották a figyelmet, szóval egyáltalán nem volt unalmas. 

Pénteken pedig csak délelőtt kellett dolgoznunk, mert ma van Mindenszentek, ami Svédországban mozgóünnep, és mindig szombatra esik, így sajnos irodai dolgozóknak nem munkaszüneti nap, viszont legalább az előtte való napon csak 1-ig kell dolgozni. Engem már ez a fél nap szabi is annyira boldoggá tett. Gondolkoztam, hogy mivel tölthetném hasznosan az időt, és végül elmentem fodrászhoz. Csak kinéztem egyet a környéken, aminek jó értékelése volt, és lefoglaltam az appban. Svédországban mindenre van egy app, és például ez a szolgáltatófoglalós (fodrász, masszázs, pedikűr-manikű, csontkovács stb.) app annyira megkönnyíti az életemet azzal, hogy tudok időpontot foglalni anélkül, hogy fel kellene hívnom egy számot. Csak klikk klikk klikk, fodrász lefoglalva, probléma megoldva. Mivel csak a végéből vágatok és soha semmi extrát nem kérek, ezért nekem mindegy is hogy kihez megyek. Kathie épp panaszkodott, hogy a szokásos fodrásza eltűnt és most máshoz kellett mennie, aki elrontotta a festését, pedig több mint 125 ezer forintot fizet. Na, hát ezért nem fogom festeni a hajamat. Én túl sóher vagyok ahhoz, hogy ennyi pénzt fizessek azért, hogy más színű legyen a hajam. 

Amióta átköltöztünk, mindig van kedvem sütni valamit, és szeretem ha házi édesség van itthon, nem pedig csak fagyi vagy csoki. Nem nagy dolgokat készítek, szinte minden gyors és egyszerű, de mégis sok örömet lelek a sütögetésben, hogy belengi a lakást a finom illat, és hogy aztán napokig van desszertünk. Készítettem áfonyás morzsás sütit fagyasztott áfonyával; almás morzsás sütit; "ragacsos sütit", ami egy brownie-szerű szuperegyszerű svéd süti; diós baklavát, a kedvenc amerikai csokis sütimet, amit több tucatszor elkészítettem már az évek során; répatortát, ami szerintem egy alulértékelt édesség, és ennek az lehet az oka, hogy egy zöldség van a nevében... Illetve tejpitét is sütöttem, aminek a receptjét egy napon feldobta a facebook, és nekem nagyon gusztának tűnt. Ilyet szeretnék máskor is készíteni, mert azzal a recepttel és eredménnyel nem voltam teljesen elégedett, de még úgy is fincsi volt. Gondoltam arra is, hogy készítek valamit, amit beviszek az irodába. Múltkor az egyik srác vitt be sütit (amit a barátnője nagymamája sütött), a héten pedig egy másik nő készített halloweenes muffinokat.

a kollégám sütijei

halloween-dekoráció a környéken

A sárga torony, ami a kilátásunk egyik éke. Múltkor elsétáltam oda, és kiderült hogy itt valaki lakik. Előtte azt hittem, hogy ez egy víztorony vagy ilyesmi.

két éve a munkahelyen

Holnap, halloween napján lesz két éve, hogy akkor még gyakornokként, először léptem be az irodába. Most már mindenben komfortosan érzem magam. Ismerem a kollégákat, nem szoktam eltévedni az épületben (egyesek szerint olyan kiismerhetetlen a nagy épület, mint a Roxfort) és jól ismerem a termékeinket is. Továbbra is nagyon szeretem a munkámat és a munkahelyet, még akkor is ha nem tökéletes ez sem. Összességében 8/10 pontot adnék neki.

Ma visszajött az egyik lány gyesről. Elsa tavaly júniusban ment el, majdnem 17 hónapig volt így távol, ami itt az átlagosnál hosszabb távollétnek számít. Nem is azért érdekes a visszajövetele, hanem azért mert a drága főnökünk azt találta ki, hogy Elsa lesz majd az én helyettesem, amíg én babázok. Ami furcsa döntés, két okból. Egyrészt azért, mert a gyes előtt Elsa egy másik csapatban volt, így most egy teljesen ismeretlen csapatban kell kezdenie (tudva azt is, hogy egy-másfél év múlva, amikor én visszajövök, ismét váltania kell). Másrészt azért furcsa döntés, mert van egy lány, aki Elsát helyettesíti, így hát logikus lett volna, hogy ha visszatér az, akit helyettesít, akkor visszaadja neki a helyét. Ráadásul ő az én távozásomnak köszönhetően kapott egy új helyettesi szerződést (különben most, Elsa visszatértével búcsút vettünk volna tőle), mégsem engem helyettesít. Szóval zavaros...

De a főnököm annyira... Inkább nem is sorolom, hogy miért is rossz főnök. Csak ezzel a friss példával fogom szemléltetni: Elsától megtudta a csapat, hogy a másik lány, aki szintén gyesen van, holnapután jön vissza. Mindenki döbbenten pislogott. Pénteken?! Nem januárban? És ezt Pontus tudja egyáltalán? Mikor összefutottunk Pontusszal, kérdezi az egyik srác: Pontus, igaz az hogy Lena pénteken jön vissza? Pontus zavartan néz... Neeem, januárban jön. Mire Elsa megerősíti neki, hogy nope, november 1-jén jön vissza... Látni kellett volna az arcát. Mint aki szellemet lát. Pánikszerűen a laptopjához kapott és elkezdett írni. Hát milyen főnök az, aki nem tudja számontartani, hogy mikor jön valaki vissza gyesről?

Az az igazság, hogy okozott bennem idegességet, mikor megtudtam, hogy Elsa fog helyettesíteni és már október 30-án visszatér. Vagyis ha sikerül a terveim szerint karácsonyig dolgozni, akkor 7,5 hetet fogunk együtt eltölteni. Azért okoz bennem ez szorongást, mert amikor átvettem ezt a két csapatot az elődömtől, akkor egy teljes hónapot töltöttünk együtt, és emlékszem, hogy a hónap második fele nekem már nagyon nyűgösen telt, és alig vártam, hogy elmenjen az a csaj, mert úgy éreztem, hogy két dudás vagyunk egy csárdában. És félek attól, hogy most is ez lesz, csak most még hosszabb ideig.

Egyelőre az első napunk viszont nagyon jól telt. Nem tudom, mikor beszéltem utoljára ilyen sokat svédül, de ez is jó. Kivételesen busszal mentem, mert folyik valami olaj a kocsiból, és amíg rá nem néznek a szervizben, nem akarjuk használni. A buszon összetalálkoztam a harmadik csajjal, aki nemrég tért vissza gyesről. (A csapat hat lányából én vagyok a negyedik, aki szülni fog). Vele is, aztán később hármasban is sokat beszélgettünk terhességről, szülésről, gyesről és ilyenekről, amit én élvezek és nagyon hasznos is.

Elkezdtem Elsának bemutatni a csapatokat, és rájöttem hogy nem olyan egyszerű átlátni őket és a sok területet, amivel foglalkozunk. De lesz bőven ideje, nem aggódom érte. Ő sem örült túlzottan, hogy csapatot kell váltania, de a legnagyobb aggodalmat az okozza neki, hogy ebben a két csapatban angolul kell beszélni a meetingeken. Vicces, mert én meg azért is szeretem, hogy ezek az én csapataim, mert legalább velük kényelmesen tudok kommunikálni, és nem kell folyamatosan nyominak éreznem magam, mint amikor a többiekkel, svédül beszélek. Szóval átérzem Elsa érzéseit azzal kapcsolatban, hogy nem lesz neki komfortos másik nyelven beszélni.

Holnapután pedig már november lesz, és a részlegvezetőnk "ledobott egy nagy bombát" múlt héten a részleggyűlésen. Mégpedig azt, hogy november hónapban kísérleti jelleggel kötelező lesz heti három napon, kedden, szerdán és csütörtökön az irodában lenni. Én tudom, hogy a legtöbb embernek ez semmi, mert a legtöbb embernek egyébként is kötelező három, négy vagy akár öt nap is az irodában, de itt a covid óta mindenki átállt home office-ra és eddig egy nap volt kötelező, de azt sem nézte senki. Szóval ehhez képest heti három, az drasztikus változás.

Én nem fogok ezen az egy hónapon rinyálni (mint egyes kollégáim), de azt én sem szeretném, ha ez csak a kezdet lenne, és visszahoznák a kötelező heti két vagy három irodai napot. Az irodával a legnagyobb probléma az, hogy nem a belvárosban van, hanem a város szélén, és tömegközlekedéssel szinte mindenkinek egy óra vagy még több a menetidő. Nekem is, ha busszal kell mennem, akkor 55 perc a leggyorsabb, de van olyan kollégám, akinek 75 percig tart. Szóval megértem, hogy például ez a lány nem örül, hogy most majd ennyit kell utaznia. Ugyanakkor én sosem panaszkodom arra, ha be kell menni, mert így is iszonyat kényelmesen vagyunk ezzel, hogy csak heti egyszer kell bejárnunk. Elég sok ember van a világon, de még Stockholmban is, akinek 60-70 perc vagy még több az útideje, heti ötször megy be és nincs is választása. 

Mivel ez a mai nap feltöltött, és amúgy is Elsával együtt fogok dolgozni, így arra jutottam hogy nem is bánom ezt a "november at the office" kezdeményezést. Sok előnye van az irodában levésnek, és mivel úgyis el fogok menni hosszabb időre, így jó az hogy ezt az egy hónapot intenzívebben együtt tölthetem a kollégáimmal. Hátha így nem fognak elfelejteni. Jelenleg a legnagyobb problémát az öltözködés okozza. Eddig csak heti egyszer kellett felöltöznöm, az sem lett volna baj, ha minden héten ugyanabban megyek, de most lehet hogy kell vennem további terhesruhákat, mert egyre kevesebb az a ruha, ami még vállalhatóan néz ki rajtam.

Ezenkívül lesz majd karácsonyi ebéd is. A svédeknél ez nagy karácsonyi program, a "karácsonyi asztal", ami tulajdonképpen egy svédasztalos karácsonyi ünnepi lakoma, amire barátokkal, családdal vagy munkatársakkal szokás menni. Mivel drága mulatság (időpontfüggő, de alkohol nélkül is olyan 25-35 ezer forint/fővel kell számolni) ezért én nem is voltam ilyenen a két évvel ezelőtti cégest leszámítva. Tavaly nem volt céges karácsonyi ebéd, mert nem futotta a költségvetésből. Idén viszont mind a három csapatom szervez, szóval háromra is mehetek, három különböző étteremben, amiből kettő az óvárosban lesz, egy pedig egy hozzánk közeli kastély éttermében. Ez még egy hónap múlva lesz, de remélem hogy nem áll majd a terhességem az útjukba és ezeken is részt tudok venni, mert egyébként is jó közös utolsó program lenne a kollégáimmal.

gyönyörű ősz

Ezt a posztot még múlt hétvégén írtam volna... Múltkor az egyik srác a munkában kifejtette, hogy az őszimádat szerinte egy átverés, amit a Pinterest és a starbucksos pumpkin spice latték hoztak létre, és csak a lányok szeretik az őszt a cosy képek miatt, de az csak az interneten létezik, mert a valóságban van úgy egy nap, amikor szép a táj, amúgy ködös-esős-taknyos az idő és szar az egész. Jó, oké lehet hogy én is az őszmarketing áldozata vagyok, de nincs igaza ennek a srácnak. Már bő egy hónapja kezdődtek sárgulni a falevelek, és rengeteg gyönyörű napunk volt már.  

Gyönyörű a kilátás az ablakból, és most, első alkalommal izgi megélni, ahogy átváltozik a táj a szemünk előtt. Még minden zöld volt, amikor beköltöztünk, és a fák sok mindent elrejtettek, ami most a lehulló levelekkel szép lassan előbukkan. Házikók a túloldalon, és nagyobb kilátás a vízre picivel messzebb. Hihetetlen hogy több mint 6 évig a régi lakásból nem láttunk semmit. Maximum az ég egy kis szegletét. Itt meg nemhogy minden nap, de minden órában egy új festői táj tárul elénk.

Szombaton megint bicózni voltunk. Olyan szép volt minden. Sok természet van itt is, ahol most lakunk, csak picit másfajta, mint a régi lakhelyünk körül. Ott "természetes természet" volt, errefelé pedig több a park vagy olyan részek, amibe jobban belenyúlnak, rendben tartják. Közel van a stockholmi egyetem és a természettudományi múzeum, ami számomra Stockholm egyik legszebb épülete. Azzal szemben van a Bergianska-kert, ami egy botanikus kert. A legnagyobb része ingyenesen látogatható, csak az üvegházak belépősek. De most a másik oldalon bicikliztünk, ahol erdők és parkok vannak és állatsimogató is. Gondoltam rá, hogy jó lesz ilyen helyeken babakocsizni, bár még mindig nem tudom elképzelni azt az időszakot, hogy én otthon leszek egy gyerekkel és mindenki más dolgozik. Nem tudom milyen lesz.

Jack pedig ilyen guszta és isteni rament készített, amikor hazaértünk. Neki a ramen a specialitása, tavaly télen is sokat kísérletezett vele, nagyon jókat tud.

Egyébként ebbe a változatba sütőben sült tofu került, ami olyan fincsi dolog, hogy akár magában is meg tudnám enni. Kemény tofu kell hozzá, ki kell belőle nyomogatni a vizet (én tiszta konyharuhába csavarom és teszek rá nehezéket 20-30 percig). Kockákra vágni, kis olívaolajjal és szójaszósszal meglocsolni, aztán pedig 1 evőkanál kukoricakeményítővel összekeverni. A kockákat szépen egymás mellé rendezni a tepsin, majd 200 fokon 25-30 perc alatt megsülnek.