egy év egyedüllét

Meg szoktam nézni, hogy mik vannak az SVT Play oldalán, ami a svéd tévé streaming oldala, és sok saját gyártású és egyéb film/sorozat van rajta. Tök sok jó dolog felkerül oda, amiről egyébként nem is hallanék. Most kijött például egy norvég dokumentumfilm, svédül ilyesmi a címe, hogy az én évem az egyedüllétben. Norvégul meg hogy otthon maradunk. A filmben 8 ország 11 fiatalja, 10 évestől 20 évesig mutat pillanatokat a napjaikból márciustól kezdődően szilveszterig.

Nagyon tetszett ez a film. Én egyébként is szeretek belesni az emberek életébe. Szeretem látni, hogy ki hol lakik, milyen a háza, lakása, a berendezése. Hol alszik, hánykor kel, hánykor fekszik. Miket eszik, miket csinál egy nap. Gyerekkoromban volt egy sorozat, sajnos nem tudom, mi volt a címe. Talán a Duna tévén ment. Ebben a világ minden tájáról bemutatták gyerekek egy napját. Anyukámmal mindig néztük és mindketten úgy szerettük. Annyira sokfélék voltak. Volt, aki lóháton ment iskolába. Őt például nagyon irigyeltem. Ami ehhez hasonló, és Jackkel nagyon szeretjük nézni, az a Paolo from Tokyo YouTube csatornáján a Day in the Life sorozat, ami japán emberek egy napját és munkáját mutatja be. Már említettem a blogomon. Azóta is mindig várom, hogy legyen már új rész, mert nem gyakran jönnek. Volt már mangarajzoló, ramenséf, autószerelő, tűzoltó, kaszinós, irodai munkás. Szóval sokféle embert és foglalkozást bemutat, és nagyon érdekes nekem még az is, hogy hánykor kelnek és milyen rengeteg órát dolgoznak. Látni a pici lakásokat, meg hogy milyen fura dolgokat esznek.

Ez a dokumentumfilm is ezért tetszett, mert olyan érdekes volt ez a 11-féle élet. Volt amerikai, brazil, spanyol, norvég, libanoni, francia. Volt, aki gazdag család gyereke, volt aki szegény. Itt is érdekes volt nekem, hogy ki milyen helyen él, és néha érdekes ételeket is mutattak. Ráadásul az összes szereplő olyan szimpatikus volt. És még szépek is. Olyan jól tudtak beszélni az érzéseikről, arról hogy mi folyik a világban és az ő kis világukban. A 10 éves amerikai fiú nem értette, hogy gondolhatták azt az országában, hogy nem jut el oda a vírus. A majdnem 18 éves lányt nagyon érdekli a politika, és sajnálta, hogy nem tud szavazni. A 15 éves spanyol lánynak beteg az anyukája, és olyan szeretettel volt iránta. Az anyukája meg amikor felhívta, úgy köszönt neki, hogy szia hercegnő. Volt a szereplők között táncos, énekes. Volt, aki sírt, mert dobta a pasija. Aztán tinderezett és randira ment. Volt egy srác, aki szilveszter estéjén egyedül felmászott egy havas hegyre, ott főzött magának és onnan nézte a tüzijátékot. Annyi élet volt ebben a filmben még így is, hogy főleg be voltak zárva. Tök jó volt nézni.

Szerintem a mai fiatalok és az újabb generációk másak, mint akár csak az én generációm. Szerintem érzelmileg intelligensebbek, empatikusabbak, elfogadóbbak. Jobban törődnek másokkal és magukkal is. Komolyan veszik a testi és a mentális egészséget. Törődnek az állatokkal, a környezettel, az emberi jogokkal. Na persze nem mindenki, de összességében szerintem igen. Mindenesetre nem az jut róluk eszembe, hogy ezek a mai fiatalok...