biciklitúra: ösmo

Hú de rég voltunk igazi biciklitúrán! Ez a korábbi rossz idő miatt is volt, de most végre tekertünk egy nagyon jót. 50 km lett a végeredmény, és nekem ez olyan táv, aminek a végére igencsak kipurcanok. Emberek hogy tudnak 70, 80, 100 kilométereket is tekerni egy nap, 1300 méter emelkedéssel? (Luna most rád nézek, minden elismerésem a tiéd!). 

Ösmo település nem az úti cél, hanem a kiindulópont volt, idáig mentünk el vonattal. 12 állomásra van a hozzánk legközelebbi állomásról. Majd pedig innen bicikliztünk haza. Volt arról szó a hét elején, hogy sátorozni megyünk a hétvégén, de időközben vasárnapra több mint 20 mm esőt jósolnak, úgyhogy jó volt ez a biciklis program, holnap pedig marad a pihenés és pár halogatott dolog elintézése.

édes erdei szamóca

Vittünk kaját is, és nagyjából félúton megálltunk egy tónál, aminek a partjára kicsit meredekebb, nem biciklizhető úton kellett lesétálni. Ez nem olyan típusú tó volt, aminél bárhonnan be lehet menni a vízbe, inkább sűrű volt a növényzet. Szerencsénkre viszont pár méterre onnan, ahová az ösvény vezetett, találtunk a fák között a vízen egy stéget piknikpaddal. Tökéletes volt. Jack mondta, hogy biztos privát, úgyhogy ha pechünk van, akkor megjelenik a tulajdonos és el kell mennünk. De amíg ott voltunk, egy lélek sem járt arra.

Mivel erős, hűvös szél fújt, ezért a fürdést végül kihagytuk, csak egyszerű ebédet készítettünk (na jó, Jack) a kempingfőző segítségével. Volt kávé és édesség is, az állomáson vettem egy-egy nagy csokis kekszet. Én mondjuk ilyenkor kakaót és nem kávét szoktam inni, mert én nem szeretem feketén a kávét, és a tejpor sem igazi, viszont a forró kakaó olyan jó ilyenkor.

Az ebédszünet után még jó két óra múlva értünk haza, mert elég nehéz terepen is vitt az utunk. Meg is kellett állni még egyszer pihenni. Van egy tök jó út, ami hazafelé sokszor útba esik. Jó minőségű betonút, aminek tűzoltó út a neve, mert csak a tűzoltók és egyéb mentőszolgálatok használják, és más autóforgalom nincs rajta. Erdőn-mezőn, legelőkön, kis patak mellett megy az út és csak lovak és egy-egy kisház van arrafelé. Olyan idilli. Ezen az úton láttunk az út közepén egy lábatlangyíkot. Nem tűnt sérültnek, de nem mozdult az út közepéről, és féltünk hogy valaki elütheti. Próbáltuk mozgásra bírni, de végül is csak úgy sikerült hogy egy hosszú faággal gyengéden terelgettük szegényt. Aztán láttuk, hogy az lehet a problémája, hogy a betonon alig tud menni. Nagy nehezen letessékeltük az útról, és az avarban már úgy suhant, ahogy kell. Ugyanezen az úton a minap Jack este 10-kor biciklizve egy borzot is látott és két őzet, akik kergetőztek. Borzot egyszer én is szeretnék látni.

midsummer hétvége

Megvolt a midsommar, ami azt is jelenti, hogy innentől rövidülnek a nappalok, amivel minden évben sokkoló szembesülni, hiszen mindig olyan érzés, hogy még el sem kezdődött igazán a nyár. És azt is jelenti, hogy innentől kezdve karácsonyig nincs több munkaszüneti napunk. Idén tudatosult bennem az, hogy a svéd munkaszüneti napok elosztása milyen vacak. Az év elején olyan sok van - ott van például a vízkereszt január 6-án, amikor senkinek sincs szüksége egy extra napra, mert nem lehet vele mit kezdeni. Aztán tavasszal egymás után sorakoznak, de mikor eljön az ősz, és az ember már felhasználta a szabadnapjait is, akkor meg nincs semmi. 

Idén is kettesben töltöttük a midsommart. Ilyen antiszocik vagyunk. Nem csak azért, de idén sem szerveződött nagyobb összejövetel. Az egyik társaság, akikkel pár évben ünnepeltünk, többfelé van idén, illetve így hogy meghalt az egyik fő szervező, gondoltam is hogy nem lesz nagy buli. Valószínűleg nem is lett volna kedvem odamenni a nyaralóba, és arra gondolni, hogy pár éve még itt táncolt a verandán a barátnőjével, aztán meglátni a fákat a mező túloldalán és akaratlanul is belegondolni, hogy az egyiken találták meg. Állítólag a barátnőjének nincs rossz érzése a nyaralóban, és szeret ott lenni a gyerekekkel.

Aztán egy másik hihetetlen történet is történt Jack ismeretségi körében az egyik sráccal. Volt pár éve egy bolíviai barátnője, vagy talán csak futó kapcsolata. Szakítottak és a csaj vissza is költözött Bolíviába. De nemrég újra felbukkant, hogy ő visszaköltözött Stockholmba, és felvette a sráccal a kapcsolatot. Aztán elhívta magához, ahol kiderült hogy van egy 2,5 éves fia. Majd pedig közölte a sráccal, hogy ő a gyerek apja. Szóval így történt, hogy ez az agglegény srác hirtelen egy kisfiú apukája lett, és most ezerrel próbálja gatyába rázni az életét, és felnőni az apaszerephez. Engem lesokkolt ez a sztori, de ő igazából örül neki, hogy lett egy gyereke.

Szóval mindenki valamerre vagy valaki mással ünnepelt, így szerda este lefoglaltunk kettőnknek egy szállást nem messze Stockholmtól. Már amúgy is régen kirándultunk. Malmköpingbe mentünk, ami 100 km-re van Stockholmtól, és mint megtudtuk, ebből a városból szökött meg a könyvben a százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. 

a hotel melléképülete

Kaptunk midsommar ebédet, és vacsoráztunk is a hotelben. Délután körbesétáltuk a várost, és még csobbantunk is egyet, pedig hidegebb volt a víz, mint gondoltuk. Nekem idén ez volt az első fürdésem.

a város egyedi midsommar-fája

Másnap olyan 15 km-t sétáltunk az erdőben. Jó kis körtúra volt és pont akkor esett, amikor behúzódtunk a fedett menedék alá. Ott forraltunk vizet kávéhoz és kakaóhoz és ettünk egy kis édességet. Este átmentünk a közeli "nagy" városba (6000 fő Malmköping 2000 főjével szemben) és egy vietnami étkezdében vacsiztunk.

Ma pedig korán hazajöttünk, és még előttünk a nap nagy része, de valószínűleg semmi komolyat nem fogunk csinálni, csak kicsit előkészülünk a hétre, pár dolgot elintézünk és ilyesmi. Most szürke és hűvös idő van, viszont jövő héten úgy tűnik, betör a nyár 27-28 fokkal.