még egy király is tévedhet

Ha már nevek, akkor gondoltam megírom ezt a kis színest Svédországból. A svéd királyi párnak három gyereke van, és februárban a középsőnek, Károly Fülöp hercegnek megszületett a negyedik gyereke. (Érdekességként megjegyzem, hogy a hercegné ugyanabban a kórházban szülte mind a négy gyerekét, ahol én is szültem. Szuper dolog, hogy nincsenek drága magánkórházak az elitnek, hanem ugyanott szül a pór nép, ahol a királyi család tagjai is.)

Február 7-én született meg három fiú után negyedikként egy kislány, és a király sajtótájékoztatón jelentette be az érkezését. Felolvasta egy papírról a súlyát, hosszát és nevét. Azt mondta, a neve Inse Silvia Marie Lilian és a megszólítása Inse hercegnő lesz. Tehát kétszer felolvasta és kijelentette, hogy a hercegnő neve Inse. Az Inse egy nemlétező név, így igencsak meglepődtek az emberek, hiszen királyi családoknál nem bevett dolog az, hogy szokatlan, teljesen új nevet adjanak a gyerekeiknek.

A csodálkozás addig tartott, amíg a sajtótájékoztató után a királyi ház ki nem adott egy közleményt, amiben helyesbítettek, hogy a kislány neve Ines és nem pedig Inse. A legviccesebb pedig az, hogy azóta már két Inse is "keletkezett" az országban, úgyhogy a király nyelvbotlása/félreolvasása megihletett valakiket.

A történethez hozzátartozik, hogy a király diszlexiás. De diszlexia ide vagy oda, ő amúgy is híres a bakijairól és nem mindegyik magyarázható a diszlexiával. Két éve például Svédország nemzeti ünnepén boldog midsummert kívánt az embereknek, erre én is emlékszem.

minek nevezzelek

A névadással mindig bajban vagyok. Volt egyszer egy macskám is, aminek nem lett rendes neve, mert annyira nem tudtam kitalálni semmit. Ez a blog is hónapokkal korábban indult volna, ha ki tudtam volna találni a neveket és az url-t. A gyerekünk valódi nevéről csak a születése után döntöttünk véglegesen, így csak azután kezdtem el azon gondolkozni, hogy használjam-e itt az igazi nevét vagy legyen blogos neve. Végül úgy döntöttem, Loki lesz itt a neve, mert az rövid, könnyen ragozható és végülis ez a név többé-kevésbé a jelöltek között is volt.

Svédországban egyébként úgy van, hogy a születés után 3 hónapig lehet a gyerek nevét regisztrálni. Szóval hivatalosan is lehetne még névtelen a gyerekem (április 6-ig), nem csak itt a blogon. Vannak itt is olyan szülők, akik előre eldöntik a nevet, de bevett gyakorlat megvárni, hogy megszülessen a gyerek, és utána találják ki a nevét vagy választanak a korábban kigondolt két-három név közül. Például az alapján, hogy melyik név illik a kinézetéhez. Néha tényleg találkozni 2 hónapos babákkal, akiknek még nincs neve, mert a szülők nem tudnak dönteni. A kórházban senki sem azt kérdezte tőlünk, hogy hogy hívják a babát, hanem hogy sikerült-e már nevet találni.

Tavaly már érintettem a témát, hogy én olyan nevet szerettem volna választani, ami se magyarul, se svédül nem furcsa, és ugyanolyan a kiejtése mindkét nyelvben (mármint hogy magyarul is egyből úgy mondják ki, ahogyan svédül, és ne kelljen senkit tanítgatnom-javítgatnom a kiejtésre). Ez volt a fő kritérium, de én szeretem megnézni a név jelentését, eredetét és gyakoriságát is.

Van egy Kinder nevű alkalmazás, amiben jobbra-balra lehet húzogatni a tetsző-nem tetsző neveket, mint a tinderen. Hozzá lehet adni a másik szülőt is, és a match-eket, vagyis a mindkettőnknek tetsző neveket elmeni az app. Ebben az alkalmazásban háromszor végigmentem az összes néven, és Jackkel rengeteget megvitattunk. Ezenkívül nézegettem az utóbbi évek neves toplistáit is, hogy azokból is inspirálódjak. És voltak nevek, amik csak úgy kipattantak a fejünkből, vagy amik már régebben is tetszettek. Ja, egy kollégám azt mondta, hogy a temetőben sok névötletet lehet szerezni a sírokról. Ezt a módszert mi kihagytuk, de ízlések és pofonok.

Leírom azokat a neveket, amik nekem tetszettek, de valamiért mégsem azt választottuk.

A hosszú nevek
Benjamin - ez volt az első név, ami nekem tetszett és hosszabb ideig úgy képzeltem, hogy tökéletes lenne. Aztán végül mégis letettem róla, mert a svédek jének ejtik a j betűt, és valahogy úgy, hogy Bénjámin, én pedig inkább Bendzsaminra és Bendzsire gondoltam.

Más hosszú nevek is megtetszettek, úgy mint a Sebastian, a Timothy, az Elias vagy a Jonathan. Ezek mindegyikével volt valami probléma, valamint a vezetékneve is hosszú, ahhoz inkább rövid keresztnév illik szerintem. Az Oliver név is tetszik, de svédül az olajbogyó többesszáma az oliver (bár picit máshogy ejtik), ezért Jacknek ez a név sosem tetszett.

Az L-betűs nevek
Szinte az összes L betűs név tetszik. Sokáig a Lucas volt a nagy favoritom, habár magyar kiejtéssel nem olyan jó, illetve a svédek is kicsit máshogy ejtik. (Lukas írásmóddal pedig kifejezetten nem jó név magyar kontextusban...). A Lucasról végül ezek miatt tettem le, illetve azért mert az elmúlt 10-15 évben folyamatosan a toplisták élén szerepelt, és nem akartam volna ennyire tucatnevet választani. 

A Lucason kívül még volt a Linus (ez talán magyar fülnek furcsa, és s-betűs, ami az s/sz kiejtés miatt problémás, szóval ez nem volt erős versenyző). A Loke, ami a marveles Loki karakter, az északi mitológia egyik istene. Még most is tetszik ez a név, de magyar füllel idegen és más a kiejtése. Még a Levi néven is elgondolkoztam, de az nem annyira tetszik, mert becézett névnek hangzik, illetve ismét csak kiejtésbeli problémák is vannak vele. Tetszik a Leon/Leo név is, de a gyerekemnek mégsem tudtam elképzelni.

Albin - ez a név is tetszik még most is, de ezzel az a bajom, hogy az albínó szó jut róla eszembe, és azt is jelenti, hogy fehér, és így a jelentése sem annyira jön be. Jacknek meg csak simán nem tetszik, úgyhogy hagyjuk.

Viggo és Hugo - ezek is tetszettek, de Jacknek nem. A Hugót nem gondoltam teljesen komolyan, de egyébként itt 2023-ban a második, tavaly a harmadik leggyakoribb fiúnév volt. Nekem tetszik még most is, de Jack is és egy barátnőm is kinevette. Illetve ennél is van kiejtésbeli probléma. 

Arvid - ez egy északi név, ami még most is tetszik nekem, de Jack fontolóra sem tudta venni, mert így hívják a főnökét, és az ilyen közeli kapcsolatok bezavarnak egy névnél. Nekem is van több név, ami tetszik, de azért nem jöhet szóba, mert közeli ismerőst vagy a gyerekét úgy hívják. Például ilyen az Oskar vagy a Martin.

August - ez is tetszik nekem, Jacknek nem, illetve kiejtésbeli problémák is vannak ennél a névnél, valamint a Gus becenév már nem annyira tetszik.

Végül az a név nyert, ami apukám nevének a svéd változata. Számomra azért lett ez a befutó, mert van benne ez a plusz. A gyakorisága is tetszik, se nem túl gyakori, se nem nagyon ritka. Ezenkívül a kiejtésbeli kritériumoknak is megfelel, és annak is, hogy nem furcsa magyar füllel sem. A becézése is tetszik. Mindkét módon szoktuk hívni, nekem a hivatalos és a becézett változat is bejön. Örülök, hogy Jacknek is tetszett ez a név és beleegyezett, hogy így hívják a fiunkat. A papámat is így hívták, így a mamám különösen örült, hogy ez lett a neve. Még meg is köszönte. Nagyon aranyos volt.

Van második neve is, ami Jack családjában egy többgeneráción átívelő középső név. Itt bevett dolog, hogy kettő vagy még több keresztneve van az embernek. Olvastam, hogy a svédek több mint 90%-ának több mint egy keresztneve van és még az is gyakoribb, hogy három keresztneve van valakinek, mint hogy csak egy. A második és harmadik nevek a leggyakoribb esetben a nagyszülők nevei szoktak lenni. Ezek a nevek a dokumentumokon megjelennek, de ki lehet jelölni az "ügyfélkapun", hogy melyik néven szeretnénk, hogy szólítsanak. 

Amíg nem küldtük be a névregisztrációs papírt, addig a különböző adatbázisokban olyan "neveken" szerepelt a gyerek, mint Ismeretlen vagy Fiú. Pár nappal azután, hogy hazajöttünk a kórházból, kaptunk egy levelet az űrlappal, amit ki kell tölteni a név igényléséhez. Erre a kereszt- és vezetéknevét is rá kellett írni, mert az is változó, hogy egy gyerek az anya/apa vagy mindkét szülő vezetéknevét kapja-e. Amíg nem küldjük be a nyomtatványt, az anya vezetéknevén szerepel a gyerek, de mivel én már felvettem Jack nevét, ezért ez nálunk nem volt kérdés.

az elmúlt hét

Péntek
Felszerelték a reluxákat a nappaliban. Épp jókor, mire a ragyogó napsütés is megérkezett. Na és így már attól sem kell tartanunk, hogy meglátjuk szemben a Csúnya Pucér Pasit. Pont mint a Jóbarátokban, van egy szembeszomszédunk, aki igen túlsúlyos, szőrös a háta, szeret meztelenül főzni és pont rálátunk a kanapéról.

Fárasztó napom volt, és Jack csak 7 körül jött haza. Írtam neki, hogy nehéz napom volt, ő pedig hozott nekem csokit, hazaérve átvette a gyereket, és azt mondta, csináljak valamit, ami kikapcsol. Ebben nem vagyok olyan jó, így ő javasolta nekem, hogy vegyek egy forró fürdőt. Először vonakodtam, de aztán meggyújtottam pár gyertyát, betettem relaxációs zenét és olyan volt ücsörögni a forró vízben a táncoló gyertyafény mellett, a zenét hallgatva, mint egy mini spaban. Jó hogy van Jack, különben azt sem tudnám, hogy kell pihenni (Dolly pont erről írt(ál)).

Szombat
Minikirándultunk egy közeli helyre, ahol van tó, erdő és állatok – nyuszik, csirkék, kecskék, lovak stb. Sok más család is volt, mindenféle korú gyerekkel. Most már mi is a családosok közé tartozunk, érdekes. Hideg szél fújt, de azért leültünk egy padra elfogyasztani a magunkkal hozott kávét és kókuszgolyót. Volt ezen a helyen szauna is, kicsit messzebb a tótól, és igazi svéd látvány volt, ahogy szaladtak ki a szaunából a fürdőruhás emberek megmerülni a jeges vízben.

Vasárnap
Reggeli, sőt hajnali járattal érkezett az öcsém 2,5 óra alvás után. Negyed 9-kor már fel is vettem a reptéren, így az egész nap előttünk volt még. Miután megnézte a lakást és megismerkedett a legújabb unokaöcsikéjével, sétáltunk egyet a környéken. Hazaérve, mint a szüleimnek, neki is (vega) húsgolyót készítettem, majd ebéd után bementünk a városba. Nagyon készült rá, hogy megkóstolja a híres semlát, és szerencsére még lehet kapni. Én balga a Gunnarsons cukrászdát céloztam meg. Egyrészt azért, mert ott van a kedvenc semlánk, másrészt mert az egy klasszikus, stílusos hely, amit nagyon szeretek. Igen ám, csak ott mindig tömeg van, pláne vasárnap délután. Így a babakocsival nem tudtunk helyet szerezni, fel kellett adnunk. Átmentünk helyette az út túloldalára a Vete-Kattenbe, ahol szintén sokan voltak, és 10-15 percig álltunk az asztalok mellett, kínosan várakozva, mire végre valaki elment, de megérte kivárni a sorunkat.

Hétfő
Az öcsém egy szuper cégnél dolgozik, aminek mindenfelé vannak irodái a világban, és ő tulajdonképpen bármelyik irodából dolgozhat. Stockholmban is van iroda, a belváros szívében, sokkal jobb helyen, mint az én munkahelyen. Hétfőn be is ment oda és onnan dolgozott. Ebédre kinézett magának egy jó éttermet és egy jó cukrászdát, és mászkált kicsit a városban. Este havazott, de azért elment egyet hajókázni a tömegközlekedéses hajóval.

Én pedig elmentem Täbyba a plázába, és egész sokáig nézelődtem a boltokban. Még ott is ebédeltem. Stockholm nem egy plázás hely, nincsenek olyan nagy plázák, mint Budapesten, de ez egész nagy, szép, tiszta és modern. Van egy babylounge-nak nevezett rész, ami nagyon szuper. Gyönyörű pelenkázó rész, gyerekes vécé, szoptatófotelek, étkezőhelyiség. Tök menő.

Kedd
Ezen a napon is az irodából dolgozott az öcsém, és munka után elment egy múzeumba, ami 7-ig van nyitva. Velem semmi különös nem történt, csak sétáltam egy nagyot, és a közeli bevásárlóközpontba mentem. A konyhát rendezgetem, most például vettem tárolódobozokat, és a sütős alapanyagokat átöntöttem azokba a papírcsomagolásból. Így rendezettebb is a fiók és sütéskor könnyebb kimérni a hozzávalókat.

Szerda
Ezen a napon Jack dolgozott az irodából és az öcsém itthonról, ami szokatlan felállás. Jack elvitte reggel a kocsit a szervizbe. Sajnos mindig van vele valami. Gondolkozunk rajta, hogy eladjuk, mert csak eszi a pénzt, kezdve azzal, hogy 50 ezer a parkolás havonta. De közben meg olyan kényelmes, hogy van. Hagyjuk is, nem szeretek erre gondolni... Ebédre elmentünk a közeli szusizóba. Délután végre nekiláttam a pisztáciás sajttortának, amit régóta tervezek elkészíteni, de írt Jack hogy kész a kocsi és elmehetek érte. Így összepakoltam a gyereket és elbuszoztam a szervizbe, aztán haza. Végigaludta az egészet, pedig ekkor már rég nem evett, és izgultam, hogy el ne kezdjen sírni hazafelé a tízperces úton, de szerencsére megvárta, hogy hazaérjünk.

Hazaérve végre be tudtam fejezni a süteményt. Egyszer vettem a boltban pisztáciakrémet, ez volt a receptválasztás kiindulási pontja. Ismét Bebepiskótához fordultam receptért. Már többször említettem őt. Csodálatosan süt, jól magyaráz és olyan kedves lány. Ezt a csodás tortát készítettem el, a mutatós díszítést leszámítva, mert anélkül is teljesen jó.

Csütörtök
Ezen a napon is az volt a felállás, hogy Jack az irodában, öcsém pedig itthon. Ebédre Jack ajánlott neki helyet, az egyetemnél lévő Crayfish Inn/Kräftan nevű éttermet, ahol klasszikus svédasztalos menü van. Svédországban hagyományos csütörtöki ebéd a sárgaborsóleves palacsintával, és volt is palacsinta tegnap. A svéd palacsinta másmilyen, mint a magyar. Puhább és picit vastagabb a tésztája. A palacsintát tejszínhabbal és lekvárral eszik. Ezenkívül volt csirkés fogás és lazacos-tengerigyümis tészta is. Ezeknél az ebédeknél van "salátabüfé" is, nagy, friss salátaválasztékkal. Illetve a kávé is beletartozik az árba. Mindez 140 koronába (5000 forint) került ezen a helyen és az öcsém el volt ezen ámulva, hogy ennyi és ilyen minőségi ételt kapott mindössze ennyi pénzért. 

Munka után elment biciklizni. Kinézett magának egy útvonalat, és 5-kor elindult, hogy még sötétedés előtt tudjon biciklizni. Végül negyed 10-kor ért haza, és én az utolsó másfél órában már aggódtam érte, hogy hová tűnt. Nem számítottam rá, hogy ilyen sokat fog biciklizni. Aztán kiderült, hogy útközben elfogyott a mobilnete, és az utolsó 8-10 kilométeren nem volt GPS-e, hanem régimódi módon, a tárolt Google Térképről kellett lenéznie az útvonalat. Micsoda kalandok!

Péntek
Ma pedig bement az irodába, és munka után találkozni fog azzal a lánnyal, akiről írtam hogy a budapesti irodában munkatársa volt, de átjött a stockholmi irodába és én is szoktam vele talizni. Én pedig elmegyek a JYSKbe venni tárolódobozokat az előszobaszekrénybe, utána pedig beugrom apósomhoz az unokájával és viszek neki is a tortából. Most először lesz ilyen, hogy kettesben találkozom vele.

Olyan cuki, nem bírtam ki, hogy ne posztoljam ezt a képet.

kis rövidek

• Kezdem egy mókás dologgal: ez az oldal kitalálja, hogy milyen akcentusod van angolul. Én többször is elszórakoztam vele, és elsőre magyar jött ki, de az lepett meg legjobban, hogy az 54% magyar mellett 34% svédet írt, de aztán olyan is volt, hogy 99%-os svéd akcentus jött ki. Vajon tényleg lett egy kis svéd akcentusom, vagy véletlen? Ha van kedvetek, próbáljátok ki ti is, és írjátok meg, nektek mi jött ki. Arra is kíváncsi vagyok, hogy aki szintén régebb óta él külföldön, annak magyar helyett/mellett megjelenik-e az adott ország nyelve. 
• Hétfőn itthonról dolgozott Jack, így használhattam a tömegközlekedéses bérletét. Szerencsére nem névre szóló, így szoktunk rajta osztozkodni. Szuper volt délelőtt bent lenni a városban, amikor még kevés ember lézengett. Máskor is szeretnék menni.
• Teljesen új élmény volt babakocsival közlekedni, és akadálymentesítés szempontjából megismerni a várost. Nem vagyok hozzászokva, hogy nem szaladhatok le a lépcsőkőn, nem használhatom a mozgólépcsőket, hanem meg kell keresni és várni kell a liftekre. Néha ügyetlen is voltam a babakocsival, például itthon meséltem Jacknek, hogy alig tudtam kinyitni egy ajtót és betolni a babakocsit a boltba, mire ő felvilágosított, hogy nem tolva, hanem a babakocsit hátrafelé húzva kell bemenni. Hogy erre magamtól nem jöttem rá....
• Elmentem végre a Sweef bútorboltba megnézegetni a kanapékat, de egyedül nem tudok dönteni, valamikor Jacket is el akarom vonszolni oda. Tudom, hogy nagy ügyet csinálok ebből a kanapévásárlásból, de rájöttem, hogy ez lesz a legdrágább dolog, amit valaha vettem, szóval nem csoda, hogy szeretném, hogy minden tökéletes legyen, és ne bánjak meg semmit – se a minőségét, se az alakját, se a méretét, se az anyagát vagy a színét. Szóval nehéz!
• Nem tudom, kit érdekel az Euróvízió, de én szeretek foglalkozni vele. A hétvégén kiderült, hogy Svédország ezt a számot küldi. Nem jellemző Svédországra ez a vicceskedés, de a fogadóirodák szerint jelenleg ez a szám a legesélyesebb. Szerintem nem ez fog nyerni, de azt nem tudom, hogy ki. 
• Vasárnap jön hozzánk az öcsém egy hétre, már várom. 
• Jack összeszerelte az étkezőszékeinket és nagyon tetszik a szett. Ezen is rengeteget vacilláltunk, úgyhogy jó érzés, hogy elégedettek vagyunk az eredménnyel. Ha gazdag lennék, mindig állna friss virág az asztalon. Olyan szép most ezzel a két csokorral, amit a vendégeink hoztak nekünk.

• Nem nagyon nézünk mostanában semmit, de újra végignéztük a Bad Sisters első évadát, aztán az új, másodikat is és úgy szeretem ezt a sorit. Minden van benne. Izgalom, rejtélyek, humor, dráma, romantika, barátság, családi összetartás.
• Ez pedig egy oldalajánló a lakberendezés és a skandináv dizájn kedvelőinek: Historiska Hem a facebookon. Igazából ez egy ingatlancég oldala, akik 1970 előtt épült ingatlanokra specializálódnak, és minden általuk árult lakás és ház egy gyöngyszem, amiben lehet gyönyörködni.

vendégeink

Magunkhoz képest nagy társasági életet élünk most, mert sorra meglátogat minket az összes ismerősünk, hogy megnézzék a babát, és be vannak táblázva a hétvégéink. Szombaton Noemi volt a soros. Ő a barátnője annak a srácnak, aki Jack gyerekkori barátja volt, és másfél éve öngyilkos lett. Írtam akkor erről, talán emlékeztek is rá. Két kislányuk van, de most csak a kisebb, hároméves jött vele. Hoztak nekünk sok szépet. Virágot, finomságokat, péksütit a kávézáshoz és egy zenélős könyvet svéd dalokkal. Ez részben nekem volt ajándék, hogy megismerjem a svéd klasszikus gyerekdalokat. 

Csodálom Noemit, hogy mennyire erős és hogy másfél évvel a tragédia után mennyire jól van. Pedig neki az a fiú elsöprő szerelem volt, romantikus filmekbe illő. A lányai tartották életben, miattuk dolgozta fel a tragédiát és miattuk folytatja az életét olyan szépen, ahogyan teszi. Nem tudom, hogy most hogy van belül, hogy hova helyezte magában az elvesztett szerelmét, nem tudom hogy ki szeretné-e nyitni még egyszer a szívét és beengedni valaki mást az életébe, de kívülről nézve nagyon jól van. Életvidám, nevetgélős, derűs. Jó volt vele.

Délután még apósom is átjött, de ő gyakran látogatja a kisunokáját, úgyhogy nem ritka vendég nálunk. Összedobtam egy almás crumble-t, amit (bolti) vaníliasodóval (vagy fagyival) eszünk. Ez jó desszert, mert általában minden hozzávaló van itthon, gyorsan kész és fincsi is. A két vendég között elmentünk egyet babakocsizni a tavaszias időben, és útba ejtettük a thai bódét, ahol megebédeltünk.

Vasárnap még izgalmasabb vendégem volt. A kínai kollégám látogatott meg, akivel Elsa mellett a legjobban jóban lettem az irodában. Ő kérdezte tőlem a héten, hogy eljöhet-e megnézni a babát. Örültem, hogy ő írt nekem, mert habár már beszéltük, hogy majd szeretne eljönni, valahogy mégis félek átlépni a határt a magánélet és munka között, és meghívni az otthonomba a kollégáimat. Egyébként a  csapatomban hat lány van, én voltam a negyedik, akinek gyereke lett (két év alatt, amióta a cégnél vagyok), most pedig az ötödik csaj is babát vár, illetve Elsa a másodikat (az őszi vetélése után, úgyhogy boldog vagyok, hogy összejött neki). Tervezem, legalábbis eljátszom a gondolattal, hogy meghívom ezeket a lányokat, vagy legalább azt a kettőt, akivel a legjobban jóban vagyok, de még gyűjtöm ehhez a bátorságot.

A lényeg a lényeg, örültem hogy a kínai kollégám kezdeményezett, és meghívatta magát. Amikor még várandós voltam, mondta nekem, hogy én vagyok az első akit ismer és gyereket vár, és még kisbabát sem látott közelről. Hát ő aztán jó közönség volt, mert senki, még a szüleim sem voltak annyira odáig a kisbaba látványától, mint ő. Én ilyet még nem láttam, nagyon aranyos volt. Amikor ébren volt, játszott, beszélt vele, de még amikor aludt, akkor is csak nézte és nézte a babát és nem tudta abbahagyni. Itt volt három óráig, mert nem bírt elindulni, mindig még egy kicsit nézni akarta a kis lényt. Mondtam is neki, hogy jöjjön máskor is, főleg amíg még ilyen pici. 

a gyakorlatban

Van pár dolog egy kisbaba kapcsán, amit többféleképpen lehet csinálni, és bár elképzeléseim voltak ezekről, mégsem tudtam, hogy a gyakorlatban hogy lesz. Például amiatt, mert többször hallottam másoktól, hogy hiába találtak ki valamit előre, az ő gyerekükkel az mégsem működött. 

Az éjszakai alvás kapcsán az volt az elképzelésem, hogy a saját kiságyában aludjon, ne pedig velünk a nagy ágyban. Ez eddig működik is. A szobánkban, mellettem van az ágya, etetéshez ki-be emelgetem, ami fárasztó, és ebből a szempontból megértem az együttalvást preferálókat, de én mégis nyugodtabban alszom így, mintha egy ágyban lennénk.

Jack sajnos rosszalvó, tudtam előre, hogy problémás lesz neki a baba mellett aludni, mert ő minden neszre felébred és nehezen alszik vissza. Eleinte velünk aludt, de nap nap után hajnal 2-3 körül kiköltözött a kanapéra, hogy legalább az utolsó pár órában tudjon aludni. Végül mondtam neki, hogy ha úgyis minden estét a kanapén fejez be, akkor nyissa ki inkább a vendégágyat a másik szobában és aludjon rendesen.

Úgysem tud esténként besegíteni, és ő dolgozik, nem tud napközben aludni, mint én. Minek szenvedjen ő is... Így egyelőre hétköznaponként külön szobában alszunk, de hétvégén, amikor nem kell korán kelnie, akkor velünk alszik és hajnalban/reggel ki szokta vinni a babát, hogy tudjak még pár órát aludni. Nekem nincs azzal bajom, hogy ő végigalussza az éjszakákat, míg én óránként-kétóránként kelek. Nem verseny, hogy ki mennyit alszik, ki hány pelenkát cserél, ki mennyit takarít vagy főz... Szerintem nem lehet és nem is kell összehasonlítani a jelenlegi élethelyzetünket, hogy ő teljes állásban dolgozik, én pedig itthon vagyok a babával. 

Az etetés kapcsán a szoptatás volt a célom. Ez nem volt kérdés, csak az, hogy sikerülni fog-e. Eddig szerencsére minden rendben van ezen a téren, megfelelően növekedett hétről hétre. Most viszont áprilisig nem megyünk a védőnőhöz, így nem fogom tudni pontosan, hogy hány gramm, de bízom benne, hogy ha az első 8 hétben nem volt ezzel gond, akkor a következő hetekben sem lesz. Egyelőre kizárólag szoptatok, mert még nem barátkoztam meg a fejés gondolatával (a Kathie-től kapott mellszívó igen félelmetes masinának tűnik) és nem is mélyedtem el a témában, hogy hogy működik ez a fejés biznisz. Igaz, hogy praktikus lenne, ha néha Jack is meg tudná etetni, és akkor szabadabban tudnék mozogni, de egyelőre nem volt igényem hosszabb egyedüllétekre, egy-egy órára pedig most is el tudok menni, úgyhogy azért sem foglalkoztam ezzel még. 

Még a cumi kérdése volt olyan, amiben volt előre elképzelésem, mégpedig az hogy én nem vagyok ellene. Nekem az volt a megfigyelésem régebben, hogy az ismerőseim között a cumis babánk jobban aludtak, mint azok, akik nem kaptak vagy nem szerették a cumit. Most már nem vagyok benne biztos, hogy ez általános igazság lenne, de ennek ellenére, főleg ilyen pici korban hasznosnak találom a cumit, és nem csak magunk miatt, hanem a baba szempontjából is jó, hogy van egy eszköz, ami segít neki megnyugodni. Mindezek ellenére vegyesek az érzéseim a cumival kapcsolatban, mert mégis sajnálom "bedugni a száját" és csúnyának is találom a cumi látványát, ezért nem is szeretem a cumis fotókat. Ez az én rigolyám... Igyekszem csak akkor adni, ha tényleg kell, és nem nyomom automatikusan a szájába, ha amúgy tök jól elvan. 

Még a hordozás egy olyan dolog, ami mindig is szimpi volt, de egyelőre sajnos nem szeret hordozóban lenni. Van egy rugalmas hordozókendőnk és egy BabyBjörn kenguru hordozónk, próbálkozunk velük, de mindig nagy sírásba kezd, amikor beletesszük. Szóval most gondolkozom, hogy erőltessük-e ezeket vagy vegyek-e egy harmadik típust, hátha az beválik, vagy esélytelen, hogy megszeresse a hordozást. Ez utóbbit mondjuk nem szeretném, mert ha nyáron megyünk kirándulni, akkor tök jó lenne, ha mehetnénk olyan helyekre is, ahova babakocsival nem tudnánk.

Nagyjából ezek a dolgok voltak, amikben kíváncsi voltam, hogy alakul, másban nem voltak dilemmáim. Amúgy meg az a megállapításom ezekről a dolgokról, mint együttalvás vagy különalvás, anyatej vagy tápszer, cumi vagy nem cumi... Hogy annyira mindegy, mégis olyan ítélkezőek tudnak lenni az emberek. Pedig a dolgok egészét nincs nagy jelentősége. Illetve lehet, hogy papíron az egyik alternatíva picivel jobb, mint a másik, de ha a szülő beleszakad valamibe, például a szoptatásba, akkor kár erőltetni. Például még mindig jobb egy boldog, kiegyensúlyozott anyuka, aki tápszerrel eteti a gyerekét, mint egy, a szoptatásba belefáradt, leharcolt, ingerlékeny és türelmetlen anyuka.

boldog semla-napot!

Ma van húshagyókedd, tehát hivatalosan a mai napon kell semlát enni. Általában már karácsony után, de januárban biztosan kezdenek megjelenni a pékségek és cukrászdák polcain a semlák, de a hagyományőrző svédek szerint hallatlan dolog húshagyókedd előtt enni. De hát ha egyszer olyan finom?! Amatőr semla-kóstolónak vallom magam, és minden évben szeretem pár új hely semláját megkóstolni. Meg szoktam nézni a különböző "Év semlája" és "Stockholm legjobb semlája" listákat is. Idén nem volt olyan jó semla-évem, mert nem tudtam letesztelni számomra új, toplistás helyeket, de azért nem panaszkodhatom, mert így is ettem többet és mindegyik fincsi volt.

Ezek a Vete-Katten semlái, amit apósom hozott, mikor először jött babanézőbe. Ez két héttel a szülés után volt, amikor tizennégy napja a kórházon kívül sehova nem tettem ki a lábam a lakásból, úgyhogy hihetetlenül jólesett, hogy ha már én nem tudok a városba menni, akkor ő idehozta nekünk a várost. És főleg hogy azért hozott semlát és nem mást, mert emlékezett rá, hogy én hogy szeretem. A Vete-Katten egyébként Stockholm egyik legklasszikusabb, turisták által kedvelt kávézója.

Ezek mini semlák, amik nem tudom, honnan vannak, de egyszer Jack főnöke vitt be sokat az irodába, és maradt belőle, így hozott nekem belőle. Nagyon finom volt ez is.

Ez két hete volt az Överjärva Gårdscafe nevű helyen, ami az első babás-babakocsis kávézózásunk volt egy hozzánk közeli helyen. A random kávézók semlái nem mindig jók, de ez az volt.

Ezt pedig ma vettem egy pékségben a plázában. A ronda, de finom sütemény ékes példája. Amilyen csunyuska a zsömléje, olyan puha és omlós volt. Azért voltam a plázában (ez a Täby centrum, tőlünk 10 percre kocsival) mert a kismamás facebook-csoportban találkozó szerveződött. Meséltem erről a csoportról, amiben januárra kiírt kismamák vannak, és hogy milyen jó, támogató közösség és mennyi hasznos információhoz jutottam belőle már a várandósság alatt is. Ez azóta is így van, de azóta már megszületett az összes baba, és terhes-csoportból baba-csoport lett.

A csoporton belül lett egy helyi csoport is, kb. 40 taggal és most szerveztek egy talit a plázába az Espresso House kávézóba, ami elég tágas ahhoz, hogy megszállhassa egy csapat babakocsis anyuka. Majdnem nem mentem el rá, mert az elmúlt két napban olyan keveset aludtam, hogy azt hittem, nem lesz rá erőm. Fél 9-kor keltem fel azzal a gondolattal, hogy majd elmegyek a legközelebbire... De aztán elkapott a FOMO és rájöttem, hogy nincs még túl késő. Ha gyorsan elkészülök, akkor simán odaérek még így is.

Betettem a babát a BabyBjörn székbe (ami életmentő) beugrottam a zuhany alá, gyors smink, valami öltözék, ami rájön a post-partum habtestemre is. Most az egyszer a gyerek is együttműködő volt, ugyanis pelenkacsere előtt kakilt, nem pedig utána vagy közben, ami szintén megesik. (Például tegnapelőtt hajnali 3:30-kor. De legalább mindig olyan jókedvű a pelenkázóasztalon, hogy nem is tudok bosszankodni.) Becipeltem az erkélyről a babakocsit, amit vasárnap óta, amióta megérkezett az előszobaszekrény, már ott kell tárolni. Egy gyors etetés, aztán beültettem a kisfickót az autósülésbe, amit a babakocsi tetejére téve toltam le a parkológarázsba az autóig (most otthagytam a kocsiban az ülést, mert szerintem már nem lesz olyan, hogy azzal cipelem valahova, mert túl nehéz, szóval mindig velünk lesz a babakocsi, ha autóval megyünk valahova). Az a szerencse, hogy mivel parkológarázsból garázsba, majd a plázába megyek, ezért nem is kell kabátot vennem és a babát sem kell beöltöztetnem, elég egy plédet ráterítenem, így legalább ez gyorsan megvolt.

Tíz perc késéssel értem oda, de abszolút nem volt probléma. Rendeltem egy forró csokit és egy szendvicset, és leültem a többi anyuka közé. Összesen tizenegyen voltunk és egy ponton mindenkinek a kezében volt a kisbabája, úgyhogy vicces és cuki társaság volt. Nagyon elnézegettem a másik tíz babát. Mindenki hasonló korú, ezért olyan egyformák, de közben mégis olyan másak voltak. Tök jó volt, örülök hogy mégis elmentem és szuper, hogy van ez a közösség. 

Minden elfogultság nélkül mondom, hogy az én gyerekem volt a legcukibb, de azért is, mert a Kathie-től kapott semlás rugdalózó volt ma rajta, mi más. Nagy sikert aratott és kérdezték a csajok, hol vettem, mert ők is szeretnének ilyet, de azt hiszem, ezt az USA-ban vette Kathie unokatesója, szóval igazán exkluzív darab. Íme az én kis édes, ennivaló semlababám:

tartalmas hétvége

Ez volt az első hétvége a baba születése óta, ami olyan volt, mint a régi hétvégéink, és az csak másodlagos volt, hogy amúgy van egy gyerekünk. Szombaton majdnem 10 km-t sétáltam, amire a telefonom szerint utoljára három hónapja volt példa. Másodszorra találkoztam azzal a magyar lánnyal, akivel az öcsém hozott össze. Munkatársak voltak Budapesten, de több éve itt él a magyar pasija, és végre sikerült átjönnie a cég stockholmi irodájába és kiköltözni ide. Jó volt élőben magyarul beszélgetni valakivel, és hogy főleg ő beszélt, én meg hallgattam a sztorijait és nem bántam, hogy nem az volt a téma, hogy milyen volt szülni vagy milyen anyának lenni.

Tegnap délelőtt pedig végre áthozattunk két bútort apósomtól. Ez már a beköltözés óta húzódott. Most viszont, hogy itthon vagyok, és sok időm van, a kezembe vettem a lakás-ügyeket. Írtam egy hosszú (és folyamatosan bővülő) tenni- és vennivalók listát, helyiségekre lebontva. Nem stresszelem magam, az év végéig adtam magamnak határidőt, viszont szeretnék minden nap (vagy legalább minden héten) valamivel haladni. Ennek részeként felvettem a kapcsolatot egy reluxás céggel, akik már voltak is itt méretet venni, és pár héten belül lesz reluxánk a nappaliban. A szállítócéggel is én szerveztem le mindent. Mindkét feladat nagy dolog volt nekem, mert magyarul sem szeretek ügyintézni telefonon, nemhogy svédül. De legalább lett sikerélményem. Ki is szállították a bútorokat, ami mindkettő gyönyörű darab, Jack nagyszüleitől. 

Az egyik bútor egy íróasztal, a másik pedig egy szekrény, ami az előszobába került. Mindkettőnek nagyon örülök. Lett így sok tárolóhelyünk az előszobai dolgoknak, és van tükör is rajta, ami szintén nagyon hiányzott. Eddig egy kölcsön íróasztalt használtunk, amit a munkahelyem biztosított. Ez egy állítható magasságú asztal, de sosem emeltük fel, hogy állva dolgozzunk, és amúgy nincs fiókja, a lába pedig élénk narancssárga, úgyhogy nem volt a kedvencem ez az asztal. Örülök a patinás bútornak, amire lecseréltük. 

A kiszállítás után elmentünk sétálni a tavaszias időben. Az egyetem felé mentünk, sajnos a gyorsforgalmi út mellett lehet csak sétálni, ami nem a leghangulatosabb útvonal, de az úti cél annál inkább, ugyanis a természettudományi múzeummal szemben van egy Bergian-kert nevű botanikus kert, ahol szuper sétálni és még egy hangulatos kávézó is van ott. Olyan kellemes volt az idő (8 fok! kezdek svéddé válni) hogy kint ültünk le. Hazafelé pedig először tömegközlekedtem babakocsival és ingyen tudtam utazni a buszon, mert Stockholmban bizonyos buszokon babakocsival ingyen lehet utazni (mondjuk tipikus, hogy épp tavaly, 40 év után szüntették meg ezt a lehetőséget a legtöbb belvárosi járaton).

Hazaérve sem értek véget a programok. Először jött egy csaj megvenni az étkezőszékeinket, amit feltettem a Marketplace-re. Múlt héten kiszállították az új étkezőasztalt és -székeket, úgyhogy a régi szettet meghirdettem, de ez a lány csak a székeket szerette volna megvenni (most három asztal áll a nappalinkban – egy eladásra váró étkezőasztal, az íróasztal, amit két héten belül visszavesz a munkahelyem és az új étkezőasztal, amit még nem tudtunk felavatni). 

Nem is ez volt a nagy esemény, hanem hogy eljött hozzánk Jack anyukája, akivel a kilencéves kapcsolatunk alatt most találkoztam először. Még az esküvőnkre sem tudott eljönni, mert egészségügyi problémái vannak és nemigen szokta elhagyni a lakást. Most viszont az unoka adott neki annyi erőt és motivációt, hogy meglátogasson minket. Örülök neki, hogy sikerült eljönnie és remélem, hogy máskor is lesz ereje erre. Fogta a kisbabát, aki elaludt az ölében, és ő csak simogatta, simogatta a kis kezét, nézte csodálattal és mondta, hogy el sem hiszi, hogy létezik ez a baba. Olyan jó, hogy sok embernek ad örömöt a mi kisbabánk és hogy ennyien szeretik őt.