hernyók, bujkáló gombák és catan partik

Ez egy jó kis hét volt. Pénteken igazi gyönyörű őszi nap volt napsütéssel, 18 fokkal, itt-ott sárguló falevelekkel, és kirobbantam a boldogságtól miközben a városban tekertem Jackkel. Bementem vele, és míg ő gitározott, addig én nézelődtem Södermalm boltjaiban, és vettem két új körömlakkot. Jack szerint a színük: narancssárga és narancssárga. Ebédeltünk, aztán átmentünk a Hötorget piacára, és betáraztunk dióból, mogyoróból a szokásos iráni bácsinknál, aki már megismer minket.

A gyerekeknél itt van az apai nagymama, úgyhogy korábban eljöhettem, bár nem annyira, mint reméltem, mert a kissrác leszervezett magának egy ottalvós bulit, szóval el kellett kísérnem oda, és előbb meg kellett várnom azt is, míg befejezi a vacsorát, ami kész kínszenvedés. Főleg, amikor ott van valaki más is, aki nem én vagyok, mert a szülők és a nagyszülők mindig harcolnak velük, hogy egyenek meg mindent. Én sosem erőltetem ezt. Szóval ott kellett ülnöm vele és a nagymamával, míg a szerencsétlen gyerek próbálta letuszkolni a torkán az utolsó falatokat is. 

Az viszont tök menő, hogy kilencévesen ezt így kitalálja, hogy ott alszik az egyik barátjánál, megkérdezi a lakcímét, bemondja nekem, hogy írjam fel, felhívja az anyját, hogy mehet-e, aztán hazaérve bepakol egy sporttáskába mindent, amire szükség lehet (pizsi, váltóruha, telefon, töltő, fogkefe, fogkrém, "és  berakom a kispárnámat is"). De ő igazából már hatévesen is ennyire önálló volt. Akkor kezdtem náluk, és akármiben nem voltam biztos, tőle kérdeztem meg. Mindent tudott. A kapukódokat, hogy mit hol tárolnak, hogy merre mennek az autóval ide vagy oda, hogy kit hogy hívnak, mi a napi rutin stb. Egyedül lezuhanyozott, hajat mosott, felhúzta a pizsit, megfésülködött, kivakarta a lábujjkörmei alól a koszt valamilyen pedikűrös eszközzel és fogat mosott. Most meg volt, hogy amikor éhes volt, kifőzött magának tésztát, de a tésztaszűrőt nem találta, ezért a nagy sajtreszelővel szűrte le róla a vizet, aztán vajjal összekeverte a tésztát, és kész volt az ebéd.

Két kilométerre lakik a barátja, akihez ment, én meg nem akartam, hogy vissza kelljen mennem a házhoz a bicajomért, ezért gondoltam, menjünk inkább gyalog, vagyis ő a kis műanyag rollerével akart menni, amit még 4-5 éves korában kapott. A kormányt jó alacsonyra állította, azért hogy tudjon a rollerrel trükközni és ugrálni. Elég hamar rájöttem, hogy nagy kihívás kísérnem ezt az őrültet a rollerén, mert minden padkára felugratva ment fel, és folyton egy keréken próbált menni, de a roller kicsúszott alóla, és olyankor felrántotta az égig, minél magasabbra. Mindezt úgy, hogy nem sok figyelmet fordított a járókelőkre, hiába kapott majdnem szívinfarktust már a legelején egy középkorú üzletember, amikor azt hitte, hogy most fogja kiverni a fogát a gyerek a rollerrel. Folyton mondogattam neki, hogy kerülje ki az embereket, tartson távolságot, de úgy láttam, azt nem érti, hogy az nem elég, ha ő tudja, hogy végül ki fogja kerülni őket, hanem illene már jó időben kitérni előlük, és nem az utolsó pillanatban irányt változtatni. És ráadásul a két kilométer alatt összesen tizenegy keresztező utca volt, és én mindegyiknél egy kicsit rákészültem, hogy mindjárt mehetek vele az intenzívre. Szóval kész csoda volt, hogy sikerült leszállítanom a gyereket úgy, hogy sem ő, sem más nem sérült meg. Imádom ezt a kölyköt amúgy.

Szombaton elindultunk az erdőbe gombát szedni, de defektes lett a hátsó gumim. Másodszor fordul elő, hogy Jack felpumpálja, aztán ki is purcan a gumi. Szerinte a pumpa ludas. Hát nem tudom. Inkább hagyjuk, hogy mi vagy ki a ludas. Jack kiadta feladatnak, hogy a szervizben én rendeljem meg svédül a szerelést, és kérdezzem is meg, hogy vajon a pumpa okozhatja-e a defektet, de olyan morci volt a gyerek, hogy örültem, hogy a lényeget lebeszéltem vele, többet nem kérdeztem. Szóval Jack szerint most miattam nem tudhatjuk, hogy mi okozta a problémát. De ha már ott voltunk a bicikliboltban, vettünk egy szuper jó biciklis táskát. Simán a csomagtartóra akasztható és teljesen vízálló. Mostantól nem kell, hogy a hátunkra izzadjon a hátizsák, hogy összenyomorgassa a csomagtartó, vagy hogy mivel csak övtáska van rajtam, nem tudok semmit venni.  

gomba nem volt, csak hernyó

Este átjöttek Kathiék, és először Catanoztunk négyesben. Nekik teljesen új volt a játék, Jacknek csak a Lovagok és városok kiegészítő, nekem pedig fel kellett frissítenem a memóriámat, mert lehetett már vagy tíz éve, hogy utoljára játszottam vele. Olyan durva, hogy amikor ilyet mondok, hogy tíz éve, akkor azt gondolom magamról, hogy túlzok és csak azért mondok tízet, mert jól hangzik, közben pedig már tényleg több, mint tíz éve voltam gimis. A Catan szuper volt. Nagyon sokat nevettünk, bár kicsit hosszúra sikeredett az első parti, és épp kezdtem elálmosodni és elunni, amikor szerencsére Jack megnyerte. Remélem, jönnek máskor is. Én legszívesebben ma egész délután játszanék.

Mivel a szombati gombászás nem jött össze, ezért ma tekertünk el az egyik erdőbe, de sajnos nem találtunk gombát. Elég száraz volt minden. Nem voltak ideálisak a gombakörülmények, de azért csodálatos volt sétálni az erdőben a szép őszi időben. Én teljesen kipurcantam, pedig nem is voltunk olyan sokáig.

házitündér

Nagyon jól sikerült a torta. Anyukám asszisztált pár dologban, de például azt én találtam ki, hogy rum helyett narancshéjjal és narancslével ízesítem a krémet, mert Jack semmilyen alkoholos ízt nem szeret süteményben. Szuper jól illik a narancsos íz a csokis fahéjas krémhez. Jack felvilágosított, hogy létezik vega zselatin is, úgyhogy legközelebbre megpróbálok olyat beszerezni. 

Elkészítettem a kedvenc őszi lencselevesemet is. Kétféle lencsével, sok zöldséggel és izgalmas fűszerekkel. Imádom! 

És a lakást is kiragyogtattam - mint ahogyan úgy 5 éves koromban mondtam a szépen kitakarított mosdókagylóra. Olyan csinos lett, hogy meg kellett örökítenem. Szeretem a kuckónkat.

37. hét

A svédek furcsa népek, és szeretik a dátumokat a hetek számával megadni. Ilyenek, hogy a 28. héten leszek szabin, az őszi szünet a 44. héten van stb. Én ezt nem tudom felfogni. Ki a fene tudja, hogy hányadik hét mikor van? De mindenesetre most a 37. hét van, a cím nem valami terhességi számláló. Tehát 2020 37. hétében az életem: dolgoztam sokat, most, a 4. héten is sikerült mindkét nap biciklivel mennem a gyerekekhez (sikerült = pont nem esett akkor). A biciklizés mindig feltölt. Meditatív jellegű az a 40-45 perc, mert gyorsan tekerek, főleg hazafelé, és a városban eléggé kell koncentrálni is, hogy ki, merről jön, mikor lesz épp zöld a lámpa, szóval ez eltereli minden másról a gondolataimat, és teljesen kiürül a fejem, mire odaérek. A bicaj ki- és bepakolását, lezárását leszámítva gyorsabban is közlekedek így, mint a tömegközlekedéssel. De a legjobb, hogy az én kezemben van a hatalom, akkor indulok és olyan gyorsan megyek, ahogy én akarok, nem kell várnom a villamosra, vagy épp lekésem a metrót, 9 perc újabb várakozás stb. ami megőrjít. Szeretem azt is kiszámolni, hogy mennyit spórolok meg azzal, hogy  metrózás helyett biciklire ülök, és már 592 koronánál, vagyis bő 20 ezer forintnál járok. Bár a bicaj fenntartása kb. annyiba kerülhet, mint a tömegközlekedés. Nyáron volt már gumicsere, fékjavítás, új pedált kellett venni, ez az amaz. De az igaz, hogy szabadidőmben is használom a bicót, szóval ezeket amúgy is kifizetném.

Szerda este skype-oltam a barátnőimmel. Csütörtökön a két munka között sétáltam egy nagyot a festői szépségű gazdagok lakta szigeten, és ettem egy Nogger jégkrémet. Péntek este elkészítettem az év első őszi apple crumble-jét aka. almás morzsás sütit, a környéken szedett almákkal. Nagy adag vaníliaszósszal meglocsolva, isteni volt. Szombaton Jack megint horgászós-kenuzós-sátorozós kalandra ment. Reggel hatkor már tűkön ülve hívogatta a lajhár típusú haverját, hogy szedje össze magát. Azért szegény... Ma még nem hallottam róla, remélem nem azért, mert megfagyott este. Hozzám átjött Kathie, és megbeszéltük az élet minden problémáját némi koktél és bor társaságában. Én olyan álmos voltam, hogy amikor elment, szerintem még haza sem ért, én már ágyban voltam. Jó éjszakát kívántam Jacknek, és aludtam. Reggel olvastam a helyi csoportban, hogy éjfélkor robbanás volt halható, és kiderült, hogy az autópálya-építés részeként felrobbantottak egy hidat a közelben. Én persze átaludtam.

Tegnap az egész napomat itthoni munkával töltöttem. Három adag mosás, takarítás, mosogatás, bevásárlás, sütés és főzés. Jack szülinapjára el akartam készíteni a családomban úgy 20 éves tradíciónak örvendő Lajos Mari-féle bombajó nevezetű tortát, amit anyukám minden szülinapra elkészít otthon. Szerintem magam miatt jobban akartam ezt a tortát, mint Jack miatt, mert már évek óta nem ettem. Sosem vagyok otthon, amikor valakinek szülinapja van. Kíváncsi vagyok, sikerül-e, mert sütésben nem vagyok akkora pro, és ez Lajos Mari szerint 4/5 nehézségű. 

A jövőmön is rengeteget gondolkozom, a héten megint újat találtam ki, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Mostanában többet svédezek Jackkel. Letöltöttem egy kártyás szótanuló alkalmazást, és az a feladatom, hogy minden nap írjak 5 új szót, Jack pedig be is hajtja rajtam, ha esetleg elsunnyognám.

there is only one way to eat an elephant: a bite at a time

Tegnap annyira nyomorultul voltam. Nulla életkedvem volt délelőtt, semmi jót nem láttam az életben, se a közeli, se a távoli jövőben. Szerencsére ott volt Jack, és felkapart a földről. Azt hiszem, arról van szó, hogy már nem bírom a nanny munkámat. Három éve vagyok ott, és megérett az idő arra, hogy továbblépjek. Már emelném a lábam a következő lépcsőfokra, de még nem tudom, mi lesz az, és ez frusztrál és megijeszt. De Jack szerint ez tök normális, és ha mindennel elégedett lennék, akkor nem is akarnék változtatni. Azt hiszem, teljesen igaza van.

A nanny munkám rengeteget adott nekem. Ez volt a belépőm a svéd életbe. A szerződésssl együtt azonnal kaptam személyi számot, ami nélkül nem ember az ember ebben az országban. Mások rendesen megküzdenek ezért. A család a város szívében lakik, így elkezdtem bejárni a legszebb részeket, és ma már jobban ismerem ezt a várost, mint akármelyik nagyvárost a világban. Rendszeresen vezetek, és a rutinomnak köszönhetően volt bátorságom autót bérelni Lisszabonban, aztán Svédországban nagyon sokszor, és még költöztető teherautót is vezetni. A gyerekek Stockholm egyik legpuccosabb iskolájába járnak, ahová a király trónörökös kisunokája is, így az iskolában többször láttam a hercegnőcskét és Viktória hercegnőt is egyszer. Szóval ilyen különleges élményekben is részem volt, bár ez nyilván nem ad az életminőségemhez, de azért menőzni lehet vele.

Nagyon be tudok feszülni, pedig amikor végigtekintek a haladáson és az eredményeimen, akkor úgy érzem, hogy szépen alakul az életem. Először másfél évig otthonról dolgoztam, majd lett ez a munkám, aminek köszönhetően szépen integrálódtam Stockholmba. Lett saját albérletünk, és elkezdődött a közös élet. Lett egy legjobb jóbarátom, ahogy Forrest Gump mondta. Elvégeztem a későbbi esetleges tanuláshoz szükséges svédkurzusokat, lett egy második munkám is, olyan ami mellett esetleg tanulhatok. Tehát a nanny köldökzsinórt már elvághatom, de félek ettől a lépéstől. Családtagként kezelnek, annyira hogy amikor elköltöztem Jacktől, és benne volt a pakliban, hogy egyedül folytatom, akkor azonnal felajánlották, hogy lakhatok a 2. emeleten lévő lakásukban, igaz hogy ott van most az unokahúguk, de majd ő talál magának mást. Valahogy úgy érzem, hogy ha elmegyek, cserben hagyom a szülőket és a gyerekeket is. Persze nem maradhatok azért, mert nekik jó, és így is tovább voltam ott, mint valaha gondoltam. Ha lenne konkrét elképzelésem, hogy mit szeretnék tanulni, könnyebb lenne felmondani. Ezért is stresszelek, mert még nincs. Most ilyen köztes állapot van, és ezt nehezen élem meg.

De azért igyekszem tudatosan a jóra koncentrálni, nem előre sietni, nem úgy érezni, hogy előrébb kellene tartanom, hanem élvezni azt, ami van, mert egyáltalán nem rossz, és később pedig ez az élet fog esetleg hiányozni (bár őszintén szólva voltak már az életemben fantasztikus időszakok, de eddig sosem ragadtam a múltban, vagy sírtam vissza a szép időket). 

wiks slott

Jack szülinapjára egy Uppsalához közeli kastélyban foglaltunk szállást. Azért erre esett a választásunk a sok másik hely közül, mert itt vacsorát is kaptunk helyben, és mivel bicajjal mentünk, ez volt a legkényelmesebb megoldás. 

Tegnap délelőtt bepakoltunk váltóruhát egy kis sporttáskába, felcsatoltuk a csomagtartómra, és irány a vonat. Van itt az úgynevezett pendeltåg, amivel a Stockholm környéki településekről bejárnak az emberek a városba. Ezen a vonaton bicikli is szállítható, ami nagyon szuper. Egész tavasszal szinte minden vasárnapra Jack megtervezett egy 40 km körüli bicajtúrát, eltekertünk a tőlünk 15 percre levő állomásra, mentünk onnan pár megállót dél felé a vonattal, és aztán hazabicikliztünk. Így teltek a járvány csúcsidőszakában a hétvégéink.

Most is így volt, csak most északra mentünk 12 állomásnyit, majd onnan tekertünk el a szállásig. Néha szürke felhők voltak felettünk, és el is eredt picit az eső, de összességében kellemes időnk volt, és nagyon szép tájakon tekertünk. Suhantunk a lejtőkön, minden legelésző állattal próbáltunk beszélni, láttunk sok rúnakövet, és fél 5 után becsekkoltunk a hotelbe. A kastélyban nincsenek lakható szobák, csak konferenciákat tartanak ott, de a kastély maga és a környezete is gyönyörű. A szobánk egy tóra nézett, a kastély erdős parkjában pedig van egy 3,2 km-es sétaút, ahol vacsora előtt és reggeli után is tettünk egy nagy sétát.

Igazi mesebeli kastély

Mesekastély mesekertje

Jó kajákat kaptunk vacsira és reggelire is. Vacsora után már csak a szobánkban pihiztünk, és hangulatos zenéket hallgattunk. Másnap még szebb időnk volt, és egy kicsit még többet tekertünk, talán még szebb tájakon is, mert Jack úgy tervezte meg az utat, hogy két különböző állomásra menjünk, így új utakon jártunk második nap. Csodálatos hétvége volt, jól esett máshol tölteni egy estét, kiszakadni a megszokott környezetből, és ezzel együtt a megszokott gondolatoktól is eltávolodni. Összesen úgy 100 km-t tekertünk a két nap alatt, és persze a végére jól elfáradtam, de nincs is jobb annál, mint egy fantasztikus és fárasztó bicajút út után ledobni magam a kanapéra, és jól megérdemelten rápihenni a következő munkahétre.

matte about you

Évekig nem festettem a körmöm, de pár hónapja kedvet kaptam hozzá, vettem pár színt, és elszórakozgatok ezzel. Nem vagyok túl ügyes, a körmeim sem túl szépek, fogalmam sincs a trendekről, csak megveszem, ami tetszik, és elvagyok velük. Láttam a Pinteresten matt körmöket, és nagyon bejönnek. Biztos azért, mert én nem vagyok egy csilivili ember, ékszereket sem hordok, és szerintem a matt visszafogottabb, mint a fényes. Autókban is bejön a matt (az autószínek és a körömlakkok ugyanaz a műfaj, nem?). De lehet, hogy azért, mert az a ritkább. A lényeg, hogy megvettem az essie matte about you fedőlakkját, és kipróbálom. Állítólag nem olyan tartós, majd meglátom. A szín pedig essie, the best-est.

stockholm, te stodálatos

Véget ért egy munkahét, és hazabiciklizés közben a város a legszebb arcát mutatta.

kapcsolódások

Aggódom, mi lesz Jackkel ősszel. A korona miatt bukott az eredeti gyakornoki helye, helyette a részmunkaidős állásánál tudja teljesíteni a gyakorlatát, de ott nincs is ilyen pozíció, és amúgy is egy startup, kevés emberrel, szóval egyáltalán nem ugyanaz lesz, mint az eredetileg megpályázott nagy cégnél lett volna. Reggel rosszkedvű volt, mert megint szinte semmi dolga, és ülhet egész nap otthon. Én már átéltem ezt, és tudom, hogy gyilkos tud lenni otthon ülni a kis lakásban az egyébként úgy nettó 3 óra munkáddal. De azért bízom benne, hogy feltalálja magát.

Tegnap reggel írt a gyerekek anyukája, hogy otthon van a kisebbik, mert beteg. Napközben rossz érzéseim lettek, mert mégsem a legjobb ötlet, hogy mennem kell a beteg gyereke mellé. Nem tudhatja, hogy nem koronás. De végül is előtte is velük voltam, és ha az is, akkor már nekem mindegy. De azért tartom a távolságot, biztos ami biztos. Rákérdeztem este, hogy nem gondolja-e, hogy koronás, és mondta, hogy ááá, neeem. Aztán elmagyarázta, hogy azért nem, mert náthás a gyereke, és a koronánál nem lenne az, illetve évkezdéskor mindig megbetegszenek a gyerekek, és már várta is, mikor jön a megfázáshullám, illetve meggyőződése, hogy márciusban volt koronás, mert akkor három napig lázas és nagyon fáradt volt. Na, hát nagyon megnyugodtam, hogy a jogásznő egyben doktor néni is, aki ránézésre képes a megfázás és a covid-19 közötti különbséget diagnosztizálni. Ő egyébként a vírus kezdete óta így áll az egészhez, tehát meg sem lepett.

Holnap lesz Jack születésnapja, és foglaltunk egy kastélyban szobát vacsorával és reggelivel, és vonattal + bicajjal tervezünk odamenni. Kicsit kockázatos terv volt az időjárás miatt, tegnapig mondhattuk le a szállást, egy kevés eső van holnapra az előrejelzésben, de azért úgy döntöttünk, hogy maradjon a terv, egy kis eső nem számít.

öt vegyes néznivaló

Kedvenc műfajunk a rövidebb sorozatok, mert nagyjából annyit bír a koncentrációnk, de igazából annyit se. Mostanában rákattantunk a YouTube-os idióta összeállításokra is. Ilyenek, hogy videos I found on reddit és a kedvencünk, a people die inside. Ezek olyanok, mint a fail videók, de általában nem olyan gonoszok, inkább jópofák. Meg van egy-két YouTube-os, akinek megnézzük a videóit. Egy svéd srác, aki vicces kajás videókat csinál, de a legnagyobb svéd bulvárlappal közösen, szóval csomó pénzt kap a forgatásokra. Ilyen videói vannak, hogy egy profi séf kap 50 koronát és egy amatőr 5000-et, és ki csinál belőle jobb hambit/reggelit/tortát stb. Vagy egy milliomos és egy egyetemista életet cserél egy napra. 

Mostanában nem sok jót néztünk, de összegyűjtöttem néhány jobbat.

1. Love Life. Nekem ez nagy kedvenc volt mostanában. Három nap alatt megnéztem az összes részt. Aranyos és szerintem egész reális sztori egy New York-i lány szerelmi életéről. Pont ilyen az élet, hogy annyi szinten játszódik, és változik, hogy ki mennyire fontos, vagy mi van épp fókuszban (kapcsolat, barátságok, karrier, önmegvalósítás stb.)
2. Love on the Spectrum. Dokureality, amiben autista emberek randiznak. Főleg az első két rész jött be, amiben benne van Michael, aki egy nagyon eredeti csúcs fickó, aztán kicsit sok lett a karakter és eluntam.
3. A láthatatlan vendég. 2016-os spanyol rejtélyes nyomozós krimi. Rég láttam már egy ilyen igazi klasszikus, izgalmas filmet.
4. Egy nap. Magyar film egy háromgyerekes dolgozó anyuka egy (de inkább kettő) napjáról. Nagyon tetszett. Igazi magyar valóság, és a gyerekszínészek is szuperek voltak.
5. Paolo from Tokyo - Day in the Life. Ez egy YouTube-os sorozata, de imádom. Gyerekkoromban volt egy sorozat, sajnos fogalmam sincs, mi volt a neve, de gyerekek egy iskolai napját mutatták be a világ minden tájáról, és anyukámmal együtt imádtam. Ez a sorozat arra emlékeztet, mert itt Tokyóban élő változatos munkájú emberek egy munkanapját mutatja be ez a srác, és nagyon érdekes az egész. Engem mindig pont ez érdekel a legjobban a más kultúrákból, hogy egy átlagember hogyan él.