két éve a munkahelyen

Holnap, halloween napján lesz két éve, hogy akkor még gyakornokként, először léptem be az irodába. Most már mindenben komfortosan érzem magam. Ismerem a kollégákat, nem szoktam eltévedni az épületben (egyesek szerint olyan kiismerhetetlen a nagy épület, mint a Roxfort) és jól ismerem a termékeinket is. Továbbra is nagyon szeretem a munkámat és a munkahelyet, még akkor is ha nem tökéletes ez sem. Összességében 8/10 pontot adnék neki.

Ma visszajött az egyik lány gyesről. Elsa tavaly júniusban ment el, majdnem 17 hónapig volt így távol, ami itt az átlagosnál hosszabb távollétnek számít. Nem is azért érdekes a visszajövetele, hanem azért mert a drága főnökünk azt találta ki, hogy Elsa lesz majd az én helyettesem, amíg én babázok. Ami furcsa döntés, két okból. Egyrészt azért, mert a gyes előtt Elsa egy másik csapatban volt, így most egy teljesen ismeretlen csapatban kell kezdenie (tudva azt is, hogy egy-másfél év múlva, amikor én visszajövök, ismét váltania kell). Másrészt azért furcsa döntés, mert van egy lány, aki Elsát helyettesíti, így hát logikus lett volna, hogy ha visszatér az, akit helyettesít, akkor visszaadja neki a helyét. Ráadásul ő az én távozásomnak köszönhetően kapott egy új helyettesi szerződést (különben most, Elsa visszatértével búcsút vettünk volna tőle), mégsem engem helyettesít. Szóval zavaros...

De a főnököm annyira... Inkább nem is sorolom, hogy miért is rossz főnök. Csak ezzel a friss példával fogom szemléltetni: Elsától megtudta a csapat, hogy a másik lány, aki szintén gyesen van, holnapután jön vissza. Mindenki döbbenten pislogott. Pénteken?! Nem januárban? És ezt Pontus tudja egyáltalán? Mikor összefutottunk Pontusszal, kérdezi az egyik srác: Pontus, igaz az hogy Lena pénteken jön vissza? Pontus zavartan néz... Neeem, januárban jön. Mire Elsa megerősíti neki, hogy nope, november 1-jén jön vissza... Látni kellett volna az arcát. Mint aki szellemet lát. Pánikszerűen a laptopjához kapott és elkezdett írni. Hát milyen főnök az, aki nem tudja számontartani, hogy mikor jön valaki vissza gyesről?

Az az igazság, hogy okozott bennem idegességet, mikor megtudtam, hogy Elsa fog helyettesíteni és már október 30-án visszatér. Vagyis ha sikerül a terveim szerint karácsonyig dolgozni, akkor 7,5 hetet fogunk együtt eltölteni. Azért okoz bennem ez szorongást, mert amikor átvettem ezt a két csapatot az elődömtől, akkor egy teljes hónapot töltöttünk együtt, és emlékszem, hogy a hónap második fele nekem már nagyon nyűgösen telt, és alig vártam, hogy elmenjen az a csaj, mert úgy éreztem, hogy két dudás vagyunk egy csárdában. És félek attól, hogy most is ez lesz, csak most még hosszabb ideig.

Egyelőre az első napunk viszont nagyon jól telt. Nem tudom, mikor beszéltem utoljára ilyen sokat svédül, de ez is jó. Kivételesen busszal mentem, mert folyik valami olaj a kocsiból, és amíg rá nem néznek a szervizben, nem akarjuk használni. A buszon összetalálkoztam a harmadik csajjal, aki nemrég tért vissza gyesről. (A csapat hat lányából én vagyok a negyedik, aki szülni fog). Vele is, aztán később hármasban is sokat beszélgettünk terhességről, szülésről, gyesről és ilyenekről, amit én élvezek és nagyon hasznos is.

Elkezdtem Elsának bemutatni a csapatokat, és rájöttem hogy nem olyan egyszerű átlátni őket és a sok területet, amivel foglalkozunk. De lesz bőven ideje, nem aggódom érte. Ő sem örült túlzottan, hogy csapatot kell váltania, de a legnagyobb aggodalmat az okozza neki, hogy ebben a két csapatban angolul kell beszélni a meetingeken. Vicces, mert én meg azért is szeretem, hogy ezek az én csapataim, mert legalább velük kényelmesen tudok kommunikálni, és nem kell folyamatosan nyominak éreznem magam, mint amikor a többiekkel, svédül beszélek. Szóval átérzem Elsa érzéseit azzal kapcsolatban, hogy nem lesz neki komfortos másik nyelven beszélni.

Holnapután pedig már november lesz, és a részlegvezetőnk "ledobott egy nagy bombát" múlt héten a részleggyűlésen. Mégpedig azt, hogy november hónapban kísérleti jelleggel kötelező lesz heti három napon, kedden, szerdán és csütörtökön az irodában lenni. Én tudom, hogy a legtöbb embernek ez semmi, mert a legtöbb embernek egyébként is kötelező három, négy vagy akár öt nap is az irodában, de itt a covid óta mindenki átállt home office-ra és eddig egy nap volt kötelező, de azt sem nézte senki. Szóval ehhez képest heti három, az drasztikus változás.

Én nem fogok ezen az egy hónapon rinyálni (mint egyes kollégáim), de azt én sem szeretném, ha ez csak a kezdet lenne, és visszahoznák a kötelező heti két vagy három irodai napot. Az irodával a legnagyobb probléma az, hogy nem a belvárosban van, hanem a város szélén, és tömegközlekedéssel szinte mindenkinek egy óra vagy még több a menetidő. Nekem is, ha busszal kell mennem, akkor 55 perc a leggyorsabb, de van olyan kollégám, akinek 75 percig tart. Szóval megértem, hogy például ez a lány nem örül, hogy most majd ennyit kell utaznia. Ugyanakkor én sosem panaszkodom arra, ha be kell menni, mert így is iszonyat kényelmesen vagyunk ezzel, hogy csak heti egyszer kell bejárnunk. Elég sok ember van a világon, de még Stockholmban is, akinek 60-70 perc vagy még több az útideje, heti ötször megy be és nincs is választása. 

Mivel ez a mai nap feltöltött, és amúgy is Elsával együtt fogok dolgozni, így arra jutottam hogy nem is bánom ezt a "november at the office" kezdeményezést. Sok előnye van az irodában levésnek, és mivel úgyis el fogok menni hosszabb időre, így jó az hogy ezt az egy hónapot intenzívebben együtt tölthetem a kollégáimmal. Hátha így nem fognak elfelejteni. Jelenleg a legnagyobb problémát az öltözködés okozza. Eddig csak heti egyszer kellett felöltöznöm, az sem lett volna baj, ha minden héten ugyanabban megyek, de most lehet hogy kell vennem további terhesruhákat, mert egyre kevesebb az a ruha, ami még vállalhatóan néz ki rajtam.

Ezenkívül lesz majd karácsonyi ebéd is. A svédeknél ez nagy karácsonyi program, a "karácsonyi asztal", ami tulajdonképpen egy svédasztalos karácsonyi ünnepi lakoma, amire barátokkal, családdal vagy munkatársakkal szokás menni. Mivel drága mulatság (időpontfüggő, de alkohol nélkül is olyan 25-35 ezer forint/fővel kell számolni) ezért én nem is voltam ilyenen a két évvel ezelőtti cégest leszámítva. Tavaly nem volt céges karácsonyi ebéd, mert nem futotta a költségvetésből. Idén viszont mind a három csapatom szervez, szóval háromra is mehetek, három különböző étteremben, amiből kettő az óvárosban lesz, egy pedig egy hozzánk közeli kastély éttermében. Ez még egy hónap múlva lesz, de remélem hogy nem áll majd a terhességem az útjukba és ezeken is részt tudok venni, mert egyébként is jó közös utolsó program lenne a kollégáimmal.

gyönyörű ősz

Ezt a posztot még múlt hétvégén írtam volna... Múltkor az egyik srác a munkában kifejtette, hogy az őszimádat szerinte egy átverés, amit a Pinterest és a starbucksos pumpkin spice latték hoztak létre, és csak a lányok szeretik az őszt a cosy képek miatt, de az csak az interneten létezik, mert a valóságban van úgy egy nap, amikor szép a táj, amúgy ködös-esős-taknyos az idő és szar az egész. Jó, oké lehet hogy én is az őszmarketing áldozata vagyok, de nincs igaza ennek a srácnak. Már bő egy hónapja kezdődtek sárgulni a falevelek, és rengeteg gyönyörű napunk volt már.  

Gyönyörű a kilátás az ablakból, és most, első alkalommal izgi megélni, ahogy átváltozik a táj a szemünk előtt. Még minden zöld volt, amikor beköltöztünk, és a fák sok mindent elrejtettek, ami most a lehulló levelekkel szép lassan előbukkan. Házikók a túloldalon, és nagyobb kilátás a vízre picivel messzebb. Hihetetlen hogy több mint 6 évig a régi lakásból nem láttunk semmit. Maximum az ég egy kis szegletét. Itt meg nemhogy minden nap, de minden órában egy új festői táj tárul elénk.

Szombaton megint bicózni voltunk. Olyan szép volt minden. Sok természet van itt is, ahol most lakunk, csak picit másfajta, mint a régi lakhelyünk körül. Ott "természetes természet" volt, errefelé pedig több a park vagy olyan részek, amibe jobban belenyúlnak, rendben tartják. Közel van a stockholmi egyetem és a természettudományi múzeum, ami számomra Stockholm egyik legszebb épülete. Azzal szemben van a Bergianska-kert, ami egy botanikus kert. A legnagyobb része ingyenesen látogatható, csak az üvegházak belépősek. De most a másik oldalon bicikliztünk, ahol erdők és parkok vannak és állatsimogató is. Gondoltam rá, hogy jó lesz ilyen helyeken babakocsizni, bár még mindig nem tudom elképzelni azt az időszakot, hogy én otthon leszek egy gyerekkel és mindenki más dolgozik. Nem tudom milyen lesz.

Jack pedig ilyen guszta és isteni rament készített, amikor hazaértünk. Neki a ramen a specialitása, tavaly télen is sokat kísérletezett vele, nagyon jókat tud.

Egyébként ebbe a változatba sütőben sült tofu került, ami olyan fincsi dolog, hogy akár magában is meg tudnám enni. Kemény tofu kell hozzá, ki kell belőle nyomogatni a vizet (én tiszta konyharuhába csavarom és teszek rá nehezéket 20-30 percig). Kockákra vágni, kis olívaolajjal és szójaszósszal meglocsolni, aztán pedig 1 evőkanál kukoricakeményítővel összekeverni. A kockákat szépen egymás mellé rendezni a tepsin, majd 200 fokon 25-30 perc alatt megsülnek. 

babavárás és a svéd

Arra jutottam, hogy sosem vettem hasznát annyira a svéd nyelvtudásomnak, mint most, a babavárás során. Minden más élethelyzetben elég lenne az angol, akár munkát is találhattam volna vele, de a várandósság és szülőség kapcsán rengeteg mindenből kimaradnék, ha nem beszélném a nyelvet. Sőt nem csak kimaradnék, hanem elveszettebbnek és kiszolgáltatottnak érezném magam, ha nem tudnék én magam utánaolvasni akárminek.

A kezdetektől fogva svéd forrásokból tájékozódom, ennek következtében az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a baba-mamás nyelvezetet jobban ismerem svédül, mint magyarul. Mind a terhesség, a szülés és a babadolgok kapcsán sok svéd "szakszót" tanultam már, amiket magyarul sem ismerek. De hát ez van, itt élek, itt fogok szülni, szóval miért is ne. Szuper érzés, hogy a szülésznővel svédül tudok beszélni, és annak a gondolata sem riaszt meg, hogy a szülőszobában majd svédül beszéljenek hozzám, vagy én hozzájuk.

A szülés előtt lehet írni "szülési levelet", amiben az ember leír minden olyat, amit a szülése kapcsán fontosnak tart, hogy a személyzet tudjon. Hogy milyen elképzelései vannak, mit szeretne és mit sem, mi aggasztja, milyen fontos, személyes információkat kell tudni róla, ami a szülés közben fontos lehet. Bele lehet írni fájdalomcsillapítással kapcsolatos kívánságokat, hogy milyen pozíciókban szeretne valaki szülni, szeretne-e kádban szülni stb. Bármit, amiről az ember úgy gondolja, hogy jobb kezekben fogja magát érezni tőle és elősegítheti a pozitív szülésélményt. Szerintem én is írok majd ilyen levelet, és biztos megjegyzem benne, hogy külföldi vagyok, de nem hiszem hogy kérésem lesz az, hogy angolul beszéljenek hozzám, legfelejbb megjegyzem hogy előfordulhat hogy én hozzájuk angolul szólok.

Abban is nagy hasznát veszem a nyelvnek, hogy tudok én magam vadászni használt cuccokat, és nem kell Jacket nyaggatnom, hogy bonyolítsa le ő ezeket az ügyleteket. A hónap végén pedig elmegyünk a kórház által szervezett szülésfelkészítésre, ami szintén svédül lesz. Na és ott van a januárra kiírtak facebook csoportja, amit már említettem. Ezt élvezem a legjobban. Minden nap olvasom a chatbeszélgetést és a csoportban a felmerülő kérdéseket, javaslatokat, problémákat. Olyan sok infóhoz jutok. És mindenki olyan kedves ott. Nincs ítélkezés semmiben, csak támogatás és empátia, legyen szó akármilyen kérdésről. A helyi csoporttal pedig tervezünk találkozót is, kíváncsi vagyok hogy megvalósul-e. Azt azért sajnálom, hogy rajtam kívül mindenki a következő városrészben lakik, szóval egyáltalán nem gyalogos távolságra, de azért így is jó lenne élőben találkozni pár sorstárssal. 

Még egy instagram-fiókot is elindított az egyik lány, és nagyon lelkesen vezeti. Október hónapra kitalált egy olyan sorozatot, hogy minden nap valaki más veszi át a fiók kezelését, és aznap bemutatkozik az adott jelentkező, bemutatja az életét és egy átlagos napját, valamint beszél a terhességéről és egyéb kérdésekről. Hát én ezt úgy élvezem, olyan sokfélék a lányok. Volt már olyan, aki a harmadik gyerekét várja, volt anya, aki egyedül vállalt gyereket, tegnap pedig egy olyan lány szerepelt, aki bányamérnök és Gällivaréban lakik, ami a sarkkörön túl van. Szóval nagyon élvezem ezt a csatornát, és csak emiatt töltöttem le az insta appot, mert egyébként nem vagyok aktív használója. 

A csoportban értesültem arról is, hogy bizonyos cégektől lehet kapni ingyenes, kismamáknak/újszülötteknek összeállított ajándékcsomagot. Nem tudom, otthon is van-e ez, de az egyik liberós, az lehet hogy igen. A másiknak Babybox a neve, az helyi. A héten át is vettem mindkettőt, és jó dolgok voltak benne, örülök nekik. Bár azt hallottam, hogy a kórházból is lehet sok mindent vinni szülés után, pelenkákat meg mindenfélét, de ezek az ajándékok is jók voltak. Az egyikben sok ajándékkupon és kedvezmény is volt, többek között ingyenes előfizetés két svéd streaming oldalra, úgyhogy erre már le is csaptam.

a gyes svédországban

Írok erről a témáról, most hogy úgy érzem, valamennyire kezdem átlátni. A bonyodalmat az okozza, hogy ebben az országban az, hogy meddig vagy otthon a gyerekkel és hogy ez idő alatt mikor és mennyi pénzt veszel fel, az két különálló dolog. A szülőnek joga van a gyerek 18 hónapos koráig szülői szabadságon lenni, attól függetlenül, hogy ez idő alatt vesz-e igénybe anyagi támogatást vagy sem. A gyerek 18 hónapos kora után viszont kötelezően fel kell venni a teljes támogatást (erről majd később, hogy ez mit jelent), és a gyerek 12 éves koráig lehet teljes munkaidőben "gyesen" lenni (erről is később, hogy ezt hogy értendő).

Először a terhességről. A terhességre olyan szabály vonatkozik, hogy 7 héttel a kiírt időpont előtt lehet elkezdeni felhasználni a támogatást és gyesre menni. Van terhességi pótlék is, ami akkor vehető igénybe, ha valakinek olyan fizikai munkája van, amit terhesen nem tud végezni. És az is előfordulhat, hogy táppénzre kerül az illető, ha a terhessége megakadályozza a munkavégzést.

A svédeknél valóban létezik a nemi egyenlőség a gyes tekintetében. Gyakori a teljesen egyforma időfelosztás, például először az anya, majd az apa van otthon 9 hónapon keresztül a gyerekkel. Teljesen változó, hogy melyik pár hogyan oldja meg ezt az időszakot, abból a szempontból is, hogy milyen korban íratják bölcsibe a gyereket, és abból is hogy melyik szülő mennyit van otthon a gyerekkel közvetlenül a születés után és később. Olyat is olvastam, hogy mindkét szülő 1-1 teljes évet van otthon a gyerekkel, de olyan is van hogy már 12 hónaposan kezdi a bölcsit a gyerek (ez a korai kezdés mondjuk a ritkább). Szóval nagyon sokféle megoldás van, és mindenki munkahelyi, anyagi és egyéb helyzetétől függ, hogy ki hogyan dönt.

És most jön a bonyolultabb része, mégpedig a pénzkérdés. A két szülőnek együtt gyerekenként 480 napnyi anyagi támogatás jár. Ebből 390 nap táppénz alapú (a fizetés 80%-a, de van egy felső határ) a maradék 90 nap pedig fixen 180 korona (kb. 6300 forint) naponta. A 480 nap tetszőlegesen elosztható a két szülő között, kivéve 90 db táppénz szintű napot, ami nem átruházható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem engedélyezett az, hogy mind a 480 napot egyetlen szülő használja fel (kivéve természetesen egyedülálló szülő esetén). 

Azt hogy mikor és hány napi pótlékot kérek, én döntöm el. Ha például én otthon vagyok egy évig, az ugyebár 365 nap, tehát a 480 napos csomagból mindössze 115 nap maradna, ha teljes időben, minden nap kivenném a pótlékot. Ezért hát, ha szeretnék spórolni a napokkal, egyrészt azért mert a gyerek 12 éves koráig használhatom fel őket, másrészt azért hogy ne "habzsoljam be" az összes pénzt, tartson ki tovább, érdemes nem teljes időben felvenni a támogatást. Ugyanis én adhatom meg, hogy melyik nap kérek pénzt és hány százalékban (100%, 75%, 50%, 25% vagy 12,5%). 

Például ha 12 hónapon keresztül heti 3 napot használok fel, akkor az 52 hét x 3 = 156 napot használok fel a 480-ból egy év alatt. Van egy kalkulátor, amivel ki lehet számolni, hogy adott fizetés mellett, ha heti 1, 2, 3 stb. napban veszem fel a pénzt, akkor egyrészt meddig tart ki a pénz, másrészt mennyit kapok havonta (bruttóban, ugyanis ebből sajnos még adózni is kell). Ha például feles elosztásban nézem a 480 napot, akkor 15 hónapig tudok "fizetett gyesen" lenni a rendelkezésemre álló 195 táppénz alapú napommal (a többi ugyebár a nagyon alacsony, 180 koronás összegű nap).

Szerintem eddig sem egyszerű a rendszer, de van még mindenféle szabály és kitétel. Például, hogy az első 180 napnak muszáj táppénz alapúnak lennie, utána lehet elkezdeni az alacsony kategóriájú napokat felhasználni. Van egy olyan dolog is, hogy a gyerek 1 éves kora után be kell biztosítani a táppénz összegét, és ehhez muszáj legalább heti 5 napban kivenni a pénzt. Magyarul így gyorsabban is fognak fogyni a napok. A gyerek másfél éves kora után pedig teljes időben kell felvenni a pénzt. Tehát akkor már nem lehet olyat csinálni, hogy otthon vagyok úgymond a gyerekkel, de pénzt nem veszek fel.

Vannak 60 db dupla nap is, amit a két szülő egyidőben vehet ki. Ezek azok a napok, amikor mindkét szülő egyszerre van otthon és mindketten egyszerre felveszik a pénzt. Ez általában a gyerek születése után szokott lenni. Sok apa él is ezzel a lehetőséggel, és otthon van két hónapig az anyával és az újszülöttel. Van 10 darab "ajándék" nap is, ami közvetlenül a születés után annak a szülőnek jár, amelyik nem szült. Ez a 480 napon felül jár.

És amit korábban említettem a megspórolt napokról. Mivel a gyerek 12 éves koráig felhasználhatók ezek a napok, ezért a legtöbb szülő igyekszik megspórolni párat, hiszen később, amikor már a gyerek óvodás és iskolás, meg lehet hosszabbítani a szabadságokat szülői szabadsággal, így könnyebben megoldhatók az iskolai szünetek. Például az egyik férfi kollégám nyáron 8 hétig, karácsonykor pedig 4 hétig volt szabadságon. Ezt úgy tudta kivitelezni, hogy bizonyos napok a rendes szabadsága volt, a többi pedig apaszabi.

Van egyébként olyan opció is, hogy 45 napot át lehet utalni egy harmadik személynek, aki nem a gyerek valamelyik szülője. Tehát tulajdonképpen bárki elmehet az én gyerekemmel gyesre 45 napig. Én úgy gondolom, hogy ez a gyakorlatban kinézhet például úgy, hogy anyukám, valamelyik tesóm vagy akár barátnőm van másfél hónapig gyesen az én gyerekemmel. Vagy mondjuk 80%-ra csökkenti a munkaidejét és minden pénteket a gyerekemmel tölti, és a péntekekért táppénz alapú gyest kap. Akár dolgozó, akár nyugdíjas embernek átutalható ez a 45 nap. Egyedülálló szülő esetében 90 nap ruházható át. 

Természetesen ezek a szabályok értendők egynemű párokra, gondviselőre, örökbefogadó szülőkre és külön szabályok érvényesek például egyedülálló szülőkre vagy ikrek esetén, csak nem akartam még ilyen részletekbe is belemenni. És ezenkívül még rengeteg-rengeteg tényező van, hiszen már az alapszabályok is bonyolultak, de még ezekre rájön a sok speciális, egyedi eset és kérdés. Lehet hogy írok majd egy külön bejegyzést arról, hogy mi hogyan tervezzük ezt az időszakot, és az jobban konkretizálja ezeket az elméleti szabályokat.

a második trimeszter

Már itt tartok, megkezdtem a harmadik trimesztert, 83 nap van hátra az app szerint. Nem mondom, hogy repül az idő, sőt. Inkább olyan érzésem van, mintha vagy egy éve terhes lennék. Szerintem azért is érződik úgy, hogy lassan telik az idő, mert összességében kevés változás történt, nem érzek élesen elkülöníthető szakaszokat, és inkább fejben kell valahogy megélnem és tudatosítanom azt, hogy ha annyira nem is észlelem, de a magzat növekszik, és egyre közeledik az érkezése.

Vizsgálatok
Kettő darab vizsgálat volt a második trimeszterben. Az első a 20. héten a rutin ultrahang. Megnézték alaposan a magzatot, mindenféle méreteket és szervi működéseket, és kaptam egy új jóslatot érkezési dátumnak, ami január 4. lett. Az alkalmazásban, ahol kívánságlistát kell állítani, hogy melyik kórházban szeretnék szülni, át kellett állítanom a sorrendet a költözés miatt. Ami a költözés előtt az utolsó helyen állt, az került az első helyre. Szerencsére meg is kaptam ezt, ami jó, tekintve hogy gyalogos távolságra lakunk a kórháztól. 

A másik vizsgálat pedig a szülésznőnél volt, május óta a második. Szülésznőt is váltanom kellett a költözés miatt, de örültem a váltásnak, mert az előző helyen annyira azért nem tett jó benyomást rám a szülésznő, és végig hozzá kellett volna járnom. Itt pedig csupa jót hallottam a klinikáról is, és a szülésznő is szuperkedves volt. Jack is eljött velem, mert most hallottuk először a szívhangot, de a többi látogatásra szerintem nem fog velem jönni. Ultrahang már nem lesz több, csak szívhangot fognak nézni. Megnézték pár értékemet és szerencsére minden rendben volt.

Elmentem szamárköhögés elleni védőoltásra is, illetve foglaltam időpontot covid és influenza elleni oltásra is, a következő vizit pedig két hét múlva lesz, és azután már kéthetente kell majd menni.

Tünetek
A második trimeszter is mondhatni eseménytelenül telt, viszont változás, hogy a trimeszter végére megérkezett a terhes pocakom is, és eddig összesen 7 kiló plusznál tartok. Azért többségében nem érzem magam sokkal nagyobbnak vagy nehéznek, és egyelőre nem esik nehezemre az alvás vagy mozgás, bár azért gyorsabban kifulladok. Van néhány terhesség okozta tünetem, például gyomorégés, párszor vádligörcs, ilyesmik, de eddig semmi vészes. Most már intenzívebben érzem a magzat mozgását, de még nem olyan erősen mint ahogy a kismamacsoportban egyesek írják (nincsenek ilyenek, hogy "jaj most a bordámat rugdossa" vagy hogy nem bírok aludni, mert egész este mozgolódik a gyerek.

Készülődés
Most már van babakocsink és a Marketplace-en vettem egy lánytól több mint 150 ruhadarabot 50-68-as méretben, amik egy januári születésű kisfiúé voltak, szóval a nem és a születési hónap is stimmel. Mindezért a mennyiségért 35 ezer forintot fizettem, szóval szerintem akkor is megérte, ha lesznek olyan ruhák, amit rá sem tudok adni. Minden azért nem volt a csomagban, de Kathie is ad majd kölcsön overált meg ezt-azt. A gyerekszoba viszont még most is egy lerakat, de legalább fiókos szekrényt és fotelt már rendeltünk és nagyjából két hét múlva megérkeznek. 

Érzések
Összességében nincsenek intenzív érzéseim a várandóssággal és a magzattal kapcsolatban. Továbbra is fel- és megfoghatatlan számomra, hogy van egy gyerek bennem, aki ha ebben a pillanatban megszületne, igaz hogy még korán lenne, de valószínűleg már most egészséges felnőtt válna belőle. Persze maradjon csak bent 2025-ig. Amikor barátnőim vártak gyereket, akkor úgy képzeltem, hogy belengi az anya agyát egy rózsaszín babahormonos köd, és van valami varázslatos kötődés a magzattal. Lehet hogy valakinek így is van, de nekem nincs így. Egyelőre legalábbis. Én beszélni sem tudok vagy szeretnék hozzá. Egyszer kipróbáltam, de nagyon idétlennek éreztem. De nem is gondolom, hogy van értelme kifejezetten a gyerekhez beszélni, vagy direkt a gyereknek játszani zenét meg ilyesmi. Aki akarja, persze csinálja, de nekem nincs rá ingerenciám. Régen minden ilyet varázslatosabbnak képzeltem el, de most hogy benne vagyok, valahogy hidegen hagynak az ilyen dolgok. Lehet hogy majd a harmadik trimeszterben, amikor még nagyobb lesz, változik ez. Jack szokott beszélni a hasamhoz és hahózik a gyereknek, hogy megpróbálja aktiválni, de még egyszer sem volt olyan, hogy megmozdult volna ezekre. Sajnálom is egyébként emiatt, mert olyan gyakran próbálkozik ezzel és várja hogy legyen valami visszajelzés, de még sosem volt. Eddig mindent csak én éreztem, és neki még megfoghatatlanabb emiatt az egész. Úgyhogy várom, hogy legyenek olyan erősek a rúgások, hogy végre ő is érezhesse. Igazságtalanság, hogy ő annyira kimarad mindenből. 

a környéken

Danderyd, ahová költöztünk, a belvárosi Östermalm mellett egy másik olyan rész, ahol sok gazdag ember lakik. Nem is szeretem kimondani svédeknek, hogy Danderydben lakom, mert azt gondolom, kb. úgy hangzik, mintha Budapesten a Rózsadombon laknék. Általában hozzá is szoktam tenni, hogy pontosan hol is, mert itt is vannak lakótelepszerű részek, és átlagemberek is laknak itt, nem csak milliomosok. A nagyon gazdagok inkább a másik oldalon, a vízparton laknak, a községen belül Djursholm részen. Ott laknak olyan emberkék, mint a Spotify alapítója vagy az egyik ABBA tag, több svéd híresség és ismeretlen milliomosok, üzletemberek. 

a Djursholm-kastély

a djursholmi iskola

Mindenesetre olyan ez a környék az autópálya túloldalán, hogy tátom a számat a házakon. Némelyik épületről nem lehet eldönteni, hogy ez most egy iskola vagy "sima" ház. Egy templom vagy lakóház? Egy kastély vagy családi otthon? Szívesen fotózgatnám őket, de mindegyik ház bekamerázott és a helyi csoportban előfordulnak olyan posztok, hogy felteszik a biztonsági kamera fotóit, hogy "ez az alak ólálkodott a házam körül, vigyázzatok" vagy ilyesmi. Szóval nem szeretnék felkerülni oda, mint a gyanús lány, aki fotózgatja a házaikat. 

mentségükre legyen szólva, itt több család is él

Nem csak a házak szépek, hanem a vízpart is, ahol végig lehet sétálni és nagyon szép minden. Tegnap pedig elbicikliztünk Djursholmba, ott is körben a vízparton, át az erdős részeken és minden nagyon szép volt és lenyűgöző házakat láttunk. Egy-egy villa láttán elfog a kíváncsiság, hogy megtudjam, vajon ki él ott és milyenek a hétköznapok egy ilyen helyen.

babymoon

Ezt a párnapos kirándulást most babymoonnak nevezem, mert jobban hangzik, de ha nem lett volna apropója, akkor is elmentünk volna egy őszi kirándulásra, mert nagyon szeretjük ezeket. Eredetileg egy egész hetet gondoltunk, de a költözés, a sok vásárlás és a háromhavi dupla lakbér miatt nem állunk az anyagiak csúcsán, így túlzás lett volna egy teljes hét utazgatás. Eredetileg a nyugati partra gondoltam, de mindig elfelejtem, milyen messze is van Göteborg és a nyugati szigetvilág (öt óra autóval), így végül a bő három órára, a Vättern tó déli csücskében fekvő Jönköping várost néztük ki inkább.

Előtte viszont harmadjára is visszamentünk a Steam Hotelbe, amit akár a kedvenc hotelemnek is nevezhetnék. Elcsíptünk egy 40%-os kedvezményt, így szuper jó áron szálltunk ott meg szerdán. A 17. emeleten volt a szobánk, és most városi kilátást választottunk (vagy kisebb, tóra néző vagy nagyobb, városra néző szobát lehetett választani, és mivel a sötétben úgysem látszik a tó, ezért szerintem a városi kilátás jobb is, a nagyobb szoba pedig mindenképp jobb). Hát csodás volt minden, nem fogok újra ömlengeni erről a hotelről, de már most arra gondoltam, hogy ha majd picit nagyobb lesz a még meg sem született gyerekünk, és eljönnek a szüleim, és tudnak rá vigyázni, akkor én majd a Steam Hotelben szeretnék Jackkel romantikázni és feltöltődni.

napfelkelte fél 7-kor

Most se fürdőt, se vacsit nem foglaltunk a szoba mellé, ezért este sétáltunk egy nagyot a városban, és kerestem éttermet. Egy mexikói helynek (Hermanas) kiváló értékelései voltak, és mexikóit egyébként sem gyakran szoktunk enni, így oda mentünk el. Tényleg nagyon klassz volt az egész - a dizájn, az alkoholmentes koktélok és főleg a kaja. Egy hatalmas tálon osztozkodtunk, ami sok-sok apró fogással volt megrakva, és néha azt sem tudtuk, hogy pontosan mit is eszünk, de minden nagyon finom volt. Jó élmény volt.

Másnap a csodálatos Steam reggeli után mentünk tovább Jönköpingbe. Útközben Vadstena városkában álltunk meg sétálni egyet. Délután, a hotelbe megérkezve kidőltem vagy két órára, és este sem volt túl sok energiám, de azért sétáltunk és kajáltunk. Másnap délelőtt a városi parkba látogattunk, ahonnan szép kilátás nyílt a városra, illetve állatsimogató is volt alpakákkal, kecskékkel, birkákkal, szárnyasokkal és más állatokkal. Valamint hatalmas játszótér, amiben olyan magas mászókás torony volt, hogy Jack azt mondta, hogy ha nem lennének ott gyerekek, akkor ő felmászna oda. Szóval ez szuper park volt, jó lenne ha lenne a környékünkön is ilyesmi.

Délután pedig Huskvarna városba mentünk át, ami a Husqvarna márkanév miatt biztos mindenkinek ismerős. Innen származik ez a közel 3,5 évszázada működő cég. Útközben megálltunk a tó partján és felkaptattunk egy magaslatra. Kicsit fárasztó volt, de abszolút megérte. Ráadásul közel s távol senki sem volt, csak mi és a gyönyörű természet. Ez a tó egyébként több mint háromszor akkora, mint a Balaton és Svédország második, Európa pedig hatodik legnagyobb tava.

A tó partján kocsikázva mindenütt almaültetvényeket láttunk, és mondtam Jacknek hogy szívesen innék almamustot. A svédek kedvelt itala az almamust, tulajdonképpen almalé, de annál azért jobb és többféle változatban is kapható. Így váljon minden kívánságom valóra, mert ezek után találtunk egy gazdaságot, ahol mindenfelé roskadoztak a fák a pirosló almáktól, és tartozott a birtokhoz egy óriási bolt és kávézó, ahol annyiféle almamust volt kapható, hogy választani sem lehetett. Úgyhogy ez szuper volt és hoztunk haza sok fincsi almalevet. Az volt az üvegre írva, hogy ez a környék Småland Toscanaja. Azt nem tudom, de az biztos hogy nem tipikus svéd a táj errefelé.

Este gondoltunk rá, hogy elmegyünk moziba, de sajnos semmi olyat nem játszottak, ami érdekelt volna minket. De nem baj, helyette sétáltunk egyet és megint csak kajáltunk. Ezúttal egy kínai helyre mentünk, ahol finom és számomra újfajta vegetáriánus fogást ettem, aminek az volt a neve hogy Lo Han Chai.

Végig csodálatos őszi időnk volt, nem esett az eső, ragyogott a nap, a fák majdnem a legtökéletesebb őszi színekben pompáztak és annyira idilli volt az egész út. Jó volt kiszakadni otthonról, a munkából és a lakásberendezési feladatokból. Jó volt a baba érkezése előtt utoljára kettesben andalogni, beszélgetni és élményeket szerezni. 

+1

John Bauer

Még bónuszként bemutatom ezt a svéd festőt, akit az úton ismertem meg. John Bauer jönköpingi festő, 1882-ben született és a Manók és trollok között c. mesegyűjtemény illusztrációiról ismert leginkább. A hotel, ahol megszálltunk, a festő nevét viseli, és a lifteket, folyosókat és a szobánkat is az ő képei díszítették. Nekem nagyon tetszettek ezek a képek, és a svéd erdők varázslatos-félelmetes elképzelt világa trollokkal, tündérekkel és mindenféle lényekkel. A képeket látva nem is gondoltam volna, hogy több mint száz éve alkotta őket. Sajnos a festő korai és tragikus halált halt. A feleségével és hároméves fiával egy hajószerencsétlenség áldozatai lettek a Vättern tavon. Épp az új, stockholmi életük felé tartottak, de a hajó elsüllyedt és az összes utas meghalt. Ha ez nem lenne elég szomorú, a sors fintora, hogy direkt azért hajóval mentek, nem pedig vonattal, mert előtte pár héttel egy tragikus vonatbaleset 42 ember halálát okozta. Szomorú történet! De ennek már több mint száz éve, inkább koncentráljunk a műveire amik ma is élnek: