beköltözött egy manócsalád

Leginkább azt akartam elmesélni, hogy milyen szuper szerzeményre tettem szert a lakócsoportunkban. Feltette egy lakó, hogy új gazdát keres a karácsonyi manóinak, és ott volt a képen egy kis hadseregnyi manó. Karácsonyi csoda, hogy öt perccel a közzététel után láttam meg a posztot, így elsőként tudtam lecsapni rájuk, pedig biztos sokan szerették volna őket. Ráadásul mindegyik minőségi, egyedi darab. Az egyiken még az árcímke is rajta van, így látom hogy 1000 koronába került. Ő meg csak így elajándékozza az összeset. Nem is értem, miért, de a lényeg, hogy mi örökbe fogadtuk mindet és most mindenütt manók vannak a lakásban, én pedig nagyon boldog vagyok tőlük.

A kis karácsonyfánk körül várakozik sok, szépen becsomagolt ajándék is, amiket a szüleim küldtek egy nagy dobozban. Olyan kedvesek, és nagyon izgalmas, hogy mi rejlik bennük. Sőt, még egy titokzatos csomagot is kaptam, amiről értesítés érkezett, hogy átvehetem. Először azt hittem, hogy elfelejtettem, hogy rendeltem valamit Vintedről vagy valahonnan, de aztán láttam, hogy Magyarországról érkezett a csomag, de a feladó ismeretlen. Pár nap múlva jutottam csak el átvenni, és addig fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis kitől jöhetett, de nem volt ötletem. Végül kiderült, hogy az egyik tesómtól. Úgyhogy ez a doboz is ott várja a 24-ét, de már az nagyon jólesik, hogy küldtek valamit.

Végre elkészültem a családi naptárral is, amit minden évben nagy munkával készítek a családnak. Nagy munka, mert össze kell gyűjteni az év összes jó fotóját, a tesómék is küldenek sokat, és minden hónapra 2-4 képből álló montázst készítek, amit a 12 hónapra igazságosan osztok el, vagyis a felnőttek és az unokák is ugyanannyiszor szerepelnek, valamint arra is szeretek figyelni, hogy téli hónapokra ne nyári fotó kerüljön és fordítva. Ezenkívül beírom az összes munkaszüneti napot, családi szülinapot, névnapot és házassági évfordulót. És még ezeknek, illetve a hónapoknak és a montázsok keretének színeivel is sokat babrálok. Jó, kicsit túltolom, de ebben perfekcionista vagyok. Nettó 8-10 óra munka lehet, ami végülis nem olyan sok, de nem is olyan kevés. Szeretem csinálni, de valahogy mindig az utolsó pillanatban lesz kész, és emiatt kicsit stresszes. De nagyon megéri, mert a szüleim és a mamikáim utána egész évben nézhetik a családi fotókat, illetve már 20 évre visszamenőleg megvannak ezek a naptárak (exek fotóival haha), és látszik bennük a sok változás és a család bővülése.

Valamint elkezdtem horgolni egy sapkát, ami meglátjuk, elkészül-e valaha. Még januárban tanította meg anyukám a horgolás alapjait, ami nagy segítség volt, mert nem tudom, YouTube videókból sikerült volna-e, főleg hogy balkezes vagyok, és nem hiszem, hogy ki tudtam volna találni a jobbkezes videók alapján, hogy én mit csináljak máshogy (persze tuti, hogy van balkezes videó is, de nem szeretem a bőség zavarát a neten, és mielőtt találtam volna egy megfelelő "tanárt", szerintem már fel is adom). Így, az alapok ismeretében talán már sikerülhet a sapka. Amit a nemakarokbeleszólnis Bányai Judit videója alapján készítek. Csak az a baj, hogy egyetlen, a fonalon feltüntetett méretű horgolótűt vettem a boltban, viszont szerintem az túl nagy (persze lehet, hogy csak én vagyok ügyetlen). Úgyhogy most nem tudok haladni vele, mert nem tudok a közelben horgolótűt szerezni, és csak bosszankodok, hogy miért nem vettem egyből 2-3 méretet. Erre anyukám mondta, hogy ó, ő csak felpattanna a biciklire és 5 perc múlva már meglenne a horgolótű. Hát igen, van ami jobb egy kisvárosban!

adventi programok

Pénteken a skanseni karácsonyi vásárba látogattam el Lokival, ami abszolút a legjobb karácsonyi vásár a városban. Ott van élőzene is, és az emberek a karácsonyfa körül táncolnak (ez a midsommar téli kiadása). Szuper hangulata volt, pont jó mennyiségű emberrel. Loki teljesen elámult. A zenétől, a tánctól, mindentől. Én is élveztem, nem csak a vigadást, hanem a standok körül sétálgatni forrócsokival. Habár idén olyan a december, hogy 7-9 fok körül mozog a hőmérséklet, szinte minden nap esik és 0 napsütéses óra volt. Ez nem segít a karácsonyi hangulatban, viszont mindennek ellenére én szinte minden nap extra boldog vagyok, ami tök jó. 

Jó napot kerítettem, mert a vásáron kívül a halakat is megnéztük a nagy akváriumban, ami Loki számára az egyik legérdekesebb dolog, valamint hajóval mentünk vissza a városba. A vidámpark mellől indul, ami most nem üzemel, de a nagy tornyok, hullámvasutak így is érdekesek voltak neki, aztán a hajón végig nézelődött. Ekkor gondoltam bele, hogy ő ízig-vérig stockholmi gyerek lesz, és mennyire, de mennyire más lesz a gyerekkora, mint az enyém volt. Pedig ez evidens kellene, hogy legyen, de mégis akkor, a hajón tudatosult ez bennem. 

Megejtettem az éves mézeskalácssütést is, bár a díszítésre még nem került sor, és most sok a teendőm. Pedig a legjobb, amikor leülök egy hangoskönyvbe merülve, és díszítgetem a mézeskalikat. Remélem lesz rá időm, mielőtt megesszük az összeset. Jövőre már lesz egy kis asszisztensem is, most egyelőre csak nagy érdeklődéssel nézte Loki a konyhában a felfordulást, a sok új tárgyat és eszközt, valamint a sütő is az állandó érdekes jelenségek közé tartozik (kicsit félelmetes is).

A helyi templomban vasárnap reggel volt Lucia műsor. Én még sosem voltam ilyenen (vagyis de, amikor nanny voltam akkor a gyerekek iskolájában, és az is szuper volt). Mivel reggel 8-kor volt, ezért nem voltam benne biztos, hogy eljutunk oda, de végül úgy alakult, hogy el tudtunk készülni és pár perccel a kezdés előtt beestünk a templomba. A svédek annyira pontos emberek egyébként. Ekkor már mindenki szépen csöndben ült a helyén és senki nem érkezett késve. Úgy gondoltuk, hogy ez Lokinak is érdekes program lehet, és így is volt. Jól viselkedett végig. Nekem is nagyon tetszett. Nem tudom, hogy egy helyi iskola vagy egy kórus vagy a templom közösségének gyerekei voltak-e az előadók, de mindenesetre 8-15 év korú lányokból állt a csapat és nagyon ügyesek voltak. Igazi, nem elektromos gyertya volt Lucia fején, és a templom csillárjaiban is igazi gyertyák égtek, ami annyira hangulatos volt. Időutazás.

Délután pedig végre eljutottunk a Nobel-hét alkalmából kitett fényinstallációkat megnézni. Ez egy viszonylag új program, most volt a hetedik alkalom, és talán most volt az első, hogy úgy rendesen megnéztük, pedig én mindig akartam menni rá. Csak úgy emlékszem, hogy korábban 5 napig volt, és hétköznap gyakran nem jutottunk el a városba. Most viszont két héten át voltak kitéve a fények, ami sokkal jobb.

Ez olyan, hogy a városban mindenfelé vannak különböző fényinstallációk, de mind közül a legszebb és legnagyobb a városházára kivetített (amit sajnos pont nem néztünk meg, mert nem esett útba). Értelemszerűen sötétedés után van, így 4 után szálltunk le az óvárosban. Mivel az első állomás a Nobel múzeumnál volt, ami pedig a nagytéren van, így a karácsonyi vásárt is láttuk és vettünk gyorsan forrócsokit is.

Szemerkélt az eső, sokan voltak, de mégis szuper hangulat volt. Nagyon élveztem a fényvadászatot, nézni hogy hol lesz a következő érdekesség, aztán rácsodálkozni a jobbnál jobb alkotásokra Lokival, akinek ez szintén tökéletes program (bár meg kell hagyni, elég sokat nyűgösködött). 

Nem csak az ideiglenes fényalkotások, hanem a karácsonyi kivilágítások is fantasztikusak voltak. Grandiózusak.

glad lucia

Itt írtam hosszabban a svéd Luca-napi ünnepről, és meg szoktam osztani az éves tévéműsort. Idén Gotland szigetén vették fel. Itt látható. Nézhető külföldről is és nem kell hozzá regisztrálni. Először a sütikre kell válaszolni (a tillåt nödvändiga engedélyezi a legkevesebbet), utána be lehet zárni a regisztrációs ablakot és a Spela gomb indítja. Most csak ennyi, mert indulunk babaúszásra.

babák, mamák, találkák

Lokinak köszönhetően magamhoz képest nagy társasági életet éltem az elmúlt időszakban.

I

Áthívtam magunkhoz azt a magyar lányt és kislányát, akivel a picioviban találkoztam. Ezt nem is meséltem még. Én arra tippeltem volna, hogy a településünkön nem él más kisgyerekes magyar. Sőt, abban sem voltam biztos, hogy él itt más magyar. Egyrészt még sosem futottam magyar beszédbe, másrészt Danderyd inkább egy elöregedő hely, sok nyugdíjassal, nem pedig egy fiatalos, családos, megújuló környék. 

Meglepődtem így, amikor az anyuka, akinek a kislánya mellém keveredett egy nap az oviban, meghallva hogy Lokinak egy játékpapagájról magyarázok, meglepetten azt mondja: ó hát én ezt a nyelvet ismerem! Megörültem neki, hiszen mindig is szerettem volna egy helyi magyar, gyerekes kapcsolatot. Zárásig beszélgettünk, aztán pedig a szintén magyar férjével is találkoztam. Elérhetőséget cseréltünk, de hetekig nem hallottunk egymásról, így úgy döntöttem, hogy elhívom őket egy játszódélelőttre. 

A kislánya pár héttel fiatalabb Lokinál. Megörült nálunk a sok új játéknak, Loki viszont, úgy tűnt, nem örül annak, hogy idejött egy másik gyerek és birtokba veszi az ő játékait. És annak se, hogy én valaki másnak szentelem a figyelmemet. Úgyhogy rá nem jellemző módon nyűgös volt, de azért így is jót tudtunk beszélgetni. Holnap pedig meglátjuk, Lokinak hogy tetszenek az ő játékai, mert most ő hívott át minket hozzájuk.

II

A következő találkám Elsával, a kolléganőmmel volt, akivel folyamatosan váltjuk egymást munka és szülői szabadság között. Amikor elkezdtem dolgozni, ő már várandós volt, és amikor visszajött a kislánya mellől, akkor pont ő vette át a csapataimat, és jól telt az a közös másfél hónap a terhességem végén. Aztán én elmentem szülni, ő közben terhes lett, és ő is elment szülni, úgyhogy most épp egyszerre vagyunk szabin. Meghívott magukhoz, és arra jöttem rá, hogy habár 9,5 éve (papíron 8) élek ebben az országban, most először hívott meg magához egy olyan svéd, aki a saját kapcsolatom, nem Jacknek köszönhetően ismerem. Micsoda mérföldkő!

Egy jellegzetes, századfordulós stockholmi lakásban élnek, ami ízléses, svéd dizájnnal van berendezve. Loki először megszeppent az új helyen, aztán ki is borult mikor Elsa felemelte, viszont amikor a kislánya vitt neki játékokat, akkor belelkesedett, és onnantól kezdve elmélyedve játszott. A három hónapos Viggonak pedig a hangját sem hallottam, csak békésen elüldögélt a BabyBjörnben, szopizott, majd elaludt az anyja ölében. Milyen óriási különbséget jelent ebben a korban 8 hónap eltérés. 

III

A harmadik találkám a városba vezetett és az egyik frontendes lánnyal találkoztam, akinek áprilisban született a második kislánya. Kedves lány, de biztos hogy nem találkoztunk volna, ha nincsenek a babák. Valahogy ő más világ mint én, de ettől még jólesik tartani a kapcsolatot, és örültem a találkának. Ő egyedülálló anyaként neveli a két kislányát. Nem is ez a legérdekesebb, hanem az, hogy másfél éve még úgy beszélt a nagylánya apjáról, hogy mentális beteg, nem százas, nem tartja vele a kapcsolatot, és az oviban megmondta, hogy ha ő menne a lányért, akkor ne adják neki oda, hanem hívják őt és a rendőrséget. Amióta csak ismerjük, nem volt párkapcsolata, ezért mindenki meglepődött az irodában, amikor bejelentette, hogy gyereket vár. A kínai kollégámmal izgatta a kíváncsiságunkat, hogy vajon ki lehet az apa. Én most megtudtam, hogy ugyanaz a nem százas pasi. Bár most semmi rosszat nem mondott róla, azért annyi lejött, hogy leginkább spermadonor szerepben létezik az életében. 

IV

A negyedik találkánk Uppsalaba vezetett. Ezt sem meséltem még, de a blogomnak köszönhetően lett még az év elején egy új barátnőm. A blogos kapcsolatok izgalmasak és különösek, de megmondom őszintén, hogy inkább nem szeretek belegondolni abba, amikor valaki, aki ismer engem, a blogomat is ismeri. Két külön világnak és személyiségnek érzem anszkit és a valódi ént, és furcsa ha a két világ találkozik. Ugyanakkor meg szuper dolog, hogy a blogom szerzett már nekem IRL-kapcsolatokat. Ez a második, mert van egy másik stockholmi barátnőm is. 

Szóval ez a lány, a férje, a kutyájuk és a kislányuk az év elején költöztek Svédországba. Sokat beszélgettünk svéd és gyerekes témákban, és meg is hívtam őket magunkhoz nyár elején. Izgalmas volt tulajdonképpen idegen embereket vendégül látni, de az volt a fura, hogy nem volt fura. Nagyon jófejek és lenyűgözött az, hogy ahhoz képest hogy csak pár hete-hónapja éltek akkor Svédországban, úgy éreztem, hogy mindennel képben vannak, és nem tudnék nekik újat mondani. Ellenben ők tudtak nekem újat mondani, például a magyar autó honosításáról vagy arról, hogy milyenek a svéd kutyák és kutyások.

Azóta nem találkoztunk személyesen, de tartjuk a kapcsolatot (például a Ringatóra is ő hívta fel a figyelmemet, és lehet hogy a babaúszásra sem jutok el, ha ő nem mondja, hogy ők is csak akkor, picit idősebb korban kezdik – ja mert az ő lánya is pár héttel fiatalabb csak Lokinál). Most pedig meghívtak minket magukhoz és az uppsalai karácsonyi vásárba. Meglepetésemre és örömömre Jack is elfogadta a meghívást, így családostól látogattunk hozzájuk. 

Nagyon jó volt náluk, Loki ismét baba-paradicsomban érezhette magát a sok új játéknak köszönhetően, és nekik ráadásul még egy Adamo hintájuk is van, ami teljesen elvarázsolta őt. Na és kutyát is láthatott egészen közelről, ami szintén jó élmény volt neki. Igazi magyar ebédet főzött nekünk a férje, majd kisétáltunk a vásárba. Jobb volt az a vásár, mint ami Stockholmban, az óvárosban van, viszont csak egyetlen hétvégén van, ami miatt nagy tömeg volt. Szeretem egyébként Uppsalát. Nekem Uppsala a svéd Szeged. Mindkettő egyetemi város, fiatalos, hasonló méretűek, biciklis városok középen folyóval és mindkettő belvárosában van egy nagy templom, amik icipicit még hasonlítanak is egymásra. 

V

Az ötödik találkám pedig Kathie-vel volt, aki szintén karácsonyi vásárba hívott minket. Tőle kapjuk a legtöbb babás cuccot, és most Loki közelgő szülinapjára szeretett volna adni partisapkákat és pár kiegészítőt, mielőtt elrepülnek Minnesotába karácsonyozni. Náluk egy pici, helyi karácsonyi vásár volt, amit a cserkészek szerveznek minden évben. Az erdő szélén van két, többszáz éves házikó, ezek mellett állították fel a sátrakat, standokat és raktak tüzet. 

Tetszett ez a családias hangulatú vásár. Minden étel és sütemény házi volt és baráti árak voltak. Loki is jól érezte magát. Tetszett neki a nyüzsgés, a nagy tűz, illetve Kathie férje, akinek az öléből ki se akart szállni. A vásár után beugrottam hozzájuk pelenkacserére, illetve akkor adta oda a cuccokat Kathie. Loki fent maradt Erikkel és az ikrek játékaival a játszószobában, amíg én átnéztem a babaholmikat, és a legkevésbé sem zavarta, hogy egy idegen helyen, idegen emberekkel egyedül hagyom. A játékok bűvöletében volt. Az sokkal jobban zavarta, amikor felemeltem, hogy induljunk. Teljesen kiborult. De Kathie azt mondta, hogy mehet hozzájuk máskor is, majd ők vigyáznak rá és az segít nekik eldönteni, hogy legyen-e egy harmadik gyerekük.

ovidolgok

Írtam már egyszer a bölcsi témáról, még áprilisban. Akkor azt írtam, hogy három ovi van közel hozzánk, amik közül a családias, kisebb helyet tettük az első helyre, és a szimpatikus, de messzebbi Montessori ovit a másodikra. (Mindig ovi áll a számra amiatt, hogy ebbe az intézménybe iskolakezdésig járnak a gyerekek.) Rossz, hogy már Loki születése előtt ki kellett találni ezeket a dolgokat, mert például arra is csak később jöttem rá, hogy érdemesebb lett volna azt az ovit második helynek jelölni, ahol a "piciovi" is üzemel, mert távolságra ugyan kicsit messzebb van, mint a Montessori, viszont tömegközlekedés szempontjából jobb az elhelyezkedése. 

Úgy tűnik viszont, hogy nem kell többet aggodalmaskodni a sorrenden, mert ha minden igaz, be fog jutni Loki az első helyre. Még valamikor tavasszal beszélt Jack az igazgatónővel, aki látja a rendszerben, hogy hány jelentkező van és hányadik helyen vagyunk, és akkor azt mondta, hogy hét darab szabad hely lesz 2026 augusztusában és Loki épp a hetedik helyen van. Ez nem volt számomra teljesen megnyugtató, mert vannak gyerekek, akik elsőbbséget élveznek a bekerülésben, tehát elvileg lehetne későbbi jelentkező, aki beelőzi Lokit, például mert nagyobb tesója már jár oda. Mivel 12 hónapos kortól lehet bölcsibe járni, ezért úgy logikáztam, hogy mindenki, aki augusztusban szeretne kezdeni, már biztosan jelentkezett, így jobban tudható, hogy bekerül-e oda a mi kisfiunk vagy sem. Jack újra felhívta az igazgatónőt, aki azt mondta, hogy most már az ötödik helyen vagyunk. Így azt hiszem, biztosra vehetjük, hogy oda fog járni. Örülök neki, szerintem jó hely lesz. 

Az még mindig furcsa nekem, hogy itt nem kötelező az óvoda. Mivel abban szocializálódtam, hogy oviba mindenki jár, ezért szokatlan azzal szembesülni, hogy vannak itt olyan szülők, akik szerint jobb otthon tartani a gyereket a suliig. Ahhoz már hozzászoktam, hogy otthon a bölcsiről mondják ezt, és hogy három éves koráig egy gyereknek az anyja mellett a helye. Erre itt olyanok is vannak, akik szerint az ovi is rossz. Felröppent ugyanis a javaslat, hogy itt is legyen kötelező az ovi, ami a babás csoportban is téma volt, és egyesekből felháborodást és frusztrációt váltott ki még a felvetés is. Volt aki egyenesen azt írta, hogy ő elköltözne az országból, ha ezt a törvényt meglépnék! 

Az ovi egyébként nem ingyenes. A mi lakhelyünkön úgy van, hogy van egy maximális díj, ami a gyerek életkorától és a gyerekek számától függ (a legmagasabb összeg 62 ezer forint havonta, a legolcsóbb pedig 16 ezer forint – pontosabban a legolcsóbb az ingyenes, ugyanis 4. gyerektől nem kell fizetni). Az fizeti ezt a díjazást, akinek a családi jövedelme meghaladja a nagyjából 2 milliós bruttó fizetést (ha mindkét szülő dolgozik, akkor a többség ennél többet keres – főleg a mi községünkben). Ha ennél kevesebb a jövedelem, akkor a jövedelem adott százalékába kerül az ovi. Ez például egy darab 1-2 éves gyerek esetében 3%, egy második, 3-5 éves gyerek esetében 1,58%.

Az is meg van határozva, hogy ha a szülő otthon van egy második gyerekkel, akkor maximum hány órát járhat az idősebb gyerek oviba. A mi lakhelyünkön ez 3 éves korig 24 órát, 6 éves korig pedig 30 órát jelent. Tehát ha mondjuk Loki 2 éves korában ovis, és születik egy második gyerekünk, akkor csak hétfőtől csütörtökig, 9-15 óráig lehet az oviban addig, amíg egyikünk itthon van a kisbabával. Ugyanez vonatkozik Kathie-re, aki jelenleg munkanélküli. Az ikrek heti 30 órát járhatnak oviba, és múltkor mesélte hogy például ő hivatalosan nem is utazhat. A város úgy veszi, hogy ő munkanélküli, ezért ő viszi-hozza a gyerekeket az oviból, 30 órát biztosítanak nekik, és nincs olyan, hogy ő elmegy nyaralgatni, és addig a várost terheli a gyerekvigyázással. Vagy valami ilyesmi áll a háttérben.

Érdekes ez a max óraszám, ebben is más a magyar és az itteni hozzáállás. Pont nemrég volt hír, hogy Göteborgban is be fogják vezetni, hogy 15 óra helyett 30 órát lehessen oviban az a gyerek, akinek a szülője egyébként gyesen van egy másik gyerekkel. Na, és jöttek a háborgó, "minek annak gyerek, aki...." stílusú kommentek. Szóval úgy látszik, minden országban megvan az a réteg, akinek határozott véleménye van arról, hogy kinek és milyen feltételekkel szabadna gyereket vállalnia. "Minek neki gyerek, ha nem akarja hogy otthon legyen vele", "minek annak második gyerek, aki nem bír el kettővel", "minek annak második gyerek, aki 30 órára le akarja passzolni az elsőt", "szégyellje magát, aki oviba dugja a gyerekét, miközben ő otthon van egy kisbabával", "minek szül gyereket, hogy aztán más nevelje fel", "már a heti 15 óra is sok, minek 30-ra felvenni?!" stbstb. Érdekes számomra ezeket a kommenteket azzal a háttérrel olvasni, hogy otthon pedig kötelező a gyereket oviba járatni, és legalább emiatt senkinek se jut eszébe megszólni a szerencsétlen szülőket. 

it IS the most wonderful time of the year

Csütörtökön átjött Kathie a szülinapomra, ajándékot is kaptam tőle, egy könyvet. A gesztus kedves, de szegény jól benézte a választást. Azt mondta, hogy az író egy másik regényét szerette volna megvenni, de az nem volt meg, ezért egy másik könyvét vette meg. Szerintem anélkül, hogy akár a fülszöveget is elolvasta volna, mert ha elolvassa, akkor nem hiszem, hogy egy olyan könyvet vesz a szülinapomra, ami egy fiúgyermek halálát követő eseményekről szól. Biztos hogy nem fogom egy ilyen témájú könyvvel nyomasztani magamat, pláne úgy hogy egyébként is keveset olvasok. 

Pénteken, Jack papaszabis napján a három generációs fiúcsapat ismét bement a városba, én pedig bevetettem magam az IKEA-ba. Vettem például kesztyű- és ujjbábokat Lokinak. Karácsonyi díszeket is, mert Loki miatt nagyon készülök a lakás feldíszítésére. Most gondoltam bele abba, hogy szuper mellékhatása a gyereknek az, hogy rá hivatkozva all-in mehetek karácsony témában. Tegnap óta karácsonyi playlistek pörögnek itthon, és elengedem a fülem mellett a házi Grincs morgolódását arról, hogy it is NOT the most wonderful time of the year... whoever wrote that song probably lived in Hawaii or somewhere like that...

Szóval IKEA és karácsonyi díszek. Vettem egy karácsonyi mintás terítőt is, de hazaérve jöttem rá, hogy az nem terítő, hanem egy három méteres anyagdarab. Anyukám felajánlotta, hogy ha hazaküldöm, ő varr belőle nekünk terítőt, de én már az adventi időszakban azt szeretném az asztalon, és karácsony körül lassú a posta. Ráadásul utána sokkal szebbet és ünnepibbet találtam, az ikeást pedig vissza fogom vinni. Vettem eből a szépből kettőt, és meglepem vele anyukámat. Megvarrandó anyag helyett ez a terítő lesz a csomagban.

Még Lokiról tudnék áradozni, és fogok is. Ismét ugrás történt nála több fronton, de főleg nem-lehet-betelni-vele fronton. Egész jókat lehet már vele játszani, és magát is sokáig leköti. Újabban sokat ülök a gyerekszobában a hintázó fotelben, pár oldalt már egy könyvből is elolvastam, miközben Loki a szőnyegen eljátszik. Jópofa ötletei vannak, például elkezdte a játékokat egymásba tenni, illetve egy-egy tárgyat megpróbál valahova fel- vagy valamire rátenni, csak még nem ismeri a fizika törvényeit, és néha teljesen függőleges felületre próbál valamit "fel"tenni. Mondjuk nem hibáztatom, valóban nem egyszerű átlátni a tárgyak működését, mert ha látja, hogy a hűtőn ott marad a mágnes, akkor miért ne próbálná ki, hogy a kanapé hátulján fent marad-e a fakocka?

Elképesztő kíváncsiság és energia van benne. Mindenbe kapaszkodva próbál felállni, és lassan-lassan négykézláb is tud menni. A másik, ami nagyon édes, az az hogy mennyire nagyon figyeli, amit mondunk neki. Szinte hallatszik, ahogy kattognak a fejében a kerekek, és próbálja megérteni, hogy mit is mondunk, főleg ha ismerős szavak is elhangzanak. Most már nem csak a földről evésben, a papucsok szeretetében és a mindent megrágásban, hanem ebben is hasonlít egy kutyára.

A héten megtanult integetni is, ami szintén nagyon cuki. Reggelente, mikor Jack ment a munkába és várt a liftre, akkor integettünk lelkesen egymásnak, vagy mozgattam a karját, hogy integessen ő is. Sokáig a mosolygáson kívül nem érkezett más reakció, de hétfő reggel, miközben Jack öltözködött, ahogy felemeltem a földről, hogy elköszönjünk, elkezdett magától integetni. Hát elolvadtunk. Azóta lelkesen és büszkén integet, és nagyon örül, amikor örülünk neki. Erről a TeveClub jutott eszembe, gyerekkorom és a magyar internet hajnalának nagysikerű játéka, ahol megadott számú leckével lehetett a tevét trükkökre tanítani. Egy nap egy lecke. Ez az integetés trükk úgy 6-7 lecke lehetett, és most a tapsolás leckét kezdtük. Eddig három leckénél tartunk. Csak ez a teve kicsit bugos, mert nem emlékszem, hogy a szökőkútban köpd a kaját anyára leckét betanítottam volna neki, de gondolom az a teve-mivoltából adódó gyárilag telepített program.

Loki mellett még a kilátás az, amitől a napokban odáig voltam. Nem tudok betelni vele, amikor zúzmarások a fák vagy hó fedi a tájat. A szemben lévő dombos kertváros, a messzebb kikukucskáló tó és a távolban feltűnő városháza gyönyörű, Lokinak pedig megunhatatlan az a sok mozgás és esemény az utakon. Én is szeretem nézni a forgalmat. Kicsit olyan az ablakon át bambulni és nézni a forgatagot, mint egy akváriumban úszó halakat nézni. 

gyerekszoba

Így néz ki Loki szobája, most már elég végleges formájában.

A növényeket ide menekítettük be, sajnos nehéz nekik biztonságos helyet találni, de nem mutatnak rosszul. A berendezést illetően, a Hemnes szekrényt, a fotelt, a függönyt és a szőnyeget újonnan vettük. 

A kis fiókos szekrényeknek igazából nem a gyerekszobában lenne a helyük, de ott ragadtak. Elférnek. A szék meg az étkezőgarnitúrából került oda. A maradék dolog szinte mind használt (vagy ajándék). A kiságyat mindenestül még Loki születése előtt 200 koronáért vettük a Marketplace-en. A képek is onnan vannak.

A Kallax polc története a kedvencem, mert pont ilyet szerettem volna venni, és valaki beírta a lakócsoportba, hogy költöznek, és eladnak pár dolgot, többek között ezt a Kallaxot fiókostól, doboztól egy az egyben. Úgyhogy csak három emeletet lelifteztünk, majd fel, és meg is volt a bútor féláron.

Tegnapelőtt voltam az IKEA-ban, akkor vettem a Fado lámpát a szupi állítható színű és erősségű okos izzóval. A kockás takarót anyukám horgolta. A plüssök nagy részét egy ismerőstől hoztuk el. A könyveket mind valakitől kaptuk. Egyik részük svéd, másik részük magyar. Ennyit tudok hozzátenni a szobához, a képek magukért beszélnek.

az év karácsonyi ajándéka 2025

Még időben jutott eszembe az év karácsonyi ajándéka tegnap, ugyanis épp ma reggel jelentették be. Nem nyertünk se mi, akik tippeltünk, se a fogadóiroda, ugyanis az idei évben a felnőttjátékokat választották meg. Na, nem olyan játékokat, habár szerintem a többségnek nem a kirakók, színezőkönyvek, legók és egyebek jutnak eszükbe, de a szervezet erre gondolt.

Íme az indoklás (a ChatGPT-vel közösen fordítva):

A születések száma Svédországban történelmi mélyponton van. A különféle programlehetőségek és a képernyők is elvonják a gyerekek figyelmét, ami következtében a játékpiac évek óta nehézségekkel küzd. Újonnan azonban változás figyelhető meg: a játékkereskedelem forgalmának egyre nagyobb részét azok a felnőttek teszik ki, akik saját maguknak vásárolnak játékokat. A „felnőttjátékok” közé tartoznak a komplex építőkészletek, a részletgazdag színezőkönyvek vagy a gyűjtői darabnak számító játékfigurák. 

A „kidult” trend – vagyis amikor felnőttek olyan tevékenységekkel foglalkoznak, amelyeket hagyományosan a gyerekekhez kötünk – az utóbbi években áttörést ért el, és helyet kapott mind a populáris kultúrában, mind a fogyasztási szokásainkban. A játék mint hobbi a felnőttek körében a korábbi rétegjelenségből általánossá vált, és egyben módot ad arra is, hogy közösséget teremtsenek másokkal, akik hasonló érdeklődésűek – nem utolsósorban a közösségi médián keresztül.

Hát jól van, akkor ez az idei év ajándéka. Nekem csak azért nem tetszik, mert két éve volt a társasjáték, ezért kicsit lusta ötletnek tartom ezt. 

az év karácsonyi ajándéka – tippjáték

Minden évben meg szoktam írni, hogy mi lett az év karácsonyi ajándéka, és idén kivételesen már azelőtt eszembe jutott, hogy bejelentették volna. Az ajándékot a svéd kereskedelmi szervezet választja meg, olyan szempontok alapján, mint:

• reflektál a jelenkorra
• újdonság vagy újbóli érdeklődés tárgya
• nem konkrét márka terméke

Tavaly az uniszex illat lett a befutó, azelőtt sorrendben a társasjáték, a saját kezűleg kötött holmi, a belépőjegy és a kempingfőző. Volt, hogy új találmány lett a választott, de voltak olyan klasszikusok is, mint a könyv, a szakácskönyv vagy az élményajándék.

Íme egy fogadóiroda tippjei az idei legesélyesebb ajándékokra:

1. Alsónemű
2. Adomány
3. Labubu
4. Könyv
5. Étrend-kiegészítő
6. Streamingszolgáltatás 
7. Vészhelyzeti túlélőcsomag
8. Oura gyűrű 
9. Napelemes töltő 
10. Termoszpalack 
    

Továbbá: papucs, dinamós rádió, kirakó, masszázspisztoly, kondibérlet, ajándékkártya, pizzasütő, fazék, 3D-s nyomtató, aláöltözet, késélező, digitális magazinelőfizetés és kriptovaluta. 

Szerintem ezek közül egyik se lesz. Én a mesterséges intelligencia térhódításából indulok ki, és valami azt ellensúlyozandóra gondolok. Például valami szabadtéri tevékenységet elősegítő tárgy (pétanque, tollaslabda, túrahátizsák stb.). Viszont nem ez a fő tippem, hanem előfizetés hangoskönyv-alkalmazásra. Mivel könyv már volt (bár hangoskönyv is), de ez ismét egy visszatérés lenne az olvasáshoz, csak olyan formában, ami tükrözi a mai ember életstílusát. Szóval az én tippem ez, de ha megint olyan hülyeséggel állnak elő, mint az uniszex illat, azt úgysem találja ki senki.

Ha van kedvetek, válasszatok a fogadóiroda listájából vagy írjatok ti is saját tippet, és pár napon belül meg is fogjuk tudni, hogy valaki eltalálta-e.

szülinapom

Remek szülinapom kerekedett. Már tegnap jókedvem volt amiatt, hogy szabin lesz Jack, és izgatottan terveztem a programot. Kihasználtuk, hogy egy munkanapon szabadok vagyunk, és olyankor mehetünk múzeumba, amikor szinte üres. Múltkor pont téma volt a babás csoportban, hogy melyik stockholmi múzeumok jók egy tíz hónaposnak, és többen ajánlották a Scenkonstmuseumot, vagyis az előadóművészeti múzeumot, ahol még egyébként sem jártunk. 

Csatlakozott hozzánk Jack apukája is. Tényleg jó ez a múzeum Lokinak, mert több helyiségben voltak fényhatások és érdekes tárgyak. Egyébként színpadi világítást, jelmeztervezést, maszkokat, bábjátékokat, hangszereket és ilyesmiket mutat be. Volt több interaktív rész is, például a bábszínház, ahol bohóckodtam a bábokkal és hangeffektekkel. Egy sötét szobában a vásznon világító pálcikaemberekként jelentünk meg, amivel szintén jót szórakoztunk. Egy másik sötét szobában pedig neonzöld "indák" lógtak, amiket kedvére rángathatott Loki, sőt ezt is kellett tenni ahhoz, hogy muzsikálni kezdjenek. Úgyhogy jót ajánlottak az anyukák, tetszett a hely. 

A múzeum után átsétáltunk a belvároson keresztül a Blasieholmen étterembe, amit még tavasszal ajánlott Jack a szüleimnek, és bejött nekik. Ez egy jó tipp turistáknak, mert a belvárosban van, és igazi svédasztalos ebédet lehet enni 6000 Ft-ért, ráadásul mindig klasszikus svéd fogások vannak. Olyanok is, amiket étteremben nem feltétlenül lehetne rendelni, mert túl hétköznapiak (de pont ezért jók). Lokit sikerült hazáig ébren tartani, pedig már jó fáradt volt szegényke, de a babakocsiban nem aludna olyan hosszan, mint otthon.

Ez volt a kis szülinapi programunk. Az ajándékomat már pár hete előre megkaptam. Fejhallgatót kaptam, amire számítottam is, de így is nagyon örültem neki akkor is és azóta is. Korábban Jack fejhallgatóját használtam, de annyit hogy már pár éve több baja volt, de úgy is töretlenül használtam addig, amíg teljesen ki nem purcant. Ezután nézelődtem én is, hogy milyet vegyek, de a bőség zavarában döntésképtelen lettem, és gondoltam, hogy úgyis nemsokára jön a szülinapom, legalább Jacknek lesz egy jó ajándékötlete. Szerencsére sikerült egy szuperjót választania, a Sennheiser Momentum 4-et. Jó sokat fejlődött a technológia az elmúlt 8 évben, és ez minden szempontból túlszárnyalja a régi Marshallt. És szép is. Szeretek a zajszűrős funkciót bekapcsolva főzni vagy takarítani.

Egyébként 35 lettem, amit egy komoly mérföldkőnek érzek. Nem tudom miért, de valahogy nekem a 35 éves kor az már nagyon felnőtt, nagyon felelősségteljes, nagyon benne van az élet sűrűjében. Ilyesmik jutnak róla eszembe. Régebben meg egy barátommal mindig a geriatric pregnancyt emlegettük a 35 éves kor kapcsán, mert hallottuk egyszer, és morbidnak találtuk, hogy ennyi idősen már geriátriai eset az ember. (Azóta már nem is pc ezt mondani, hanem advanced maternal age lett a megnevezés, ami őszintén szólva nem sokkal jobb.) De mindegy minek hívják, az igaz hogy volt bennem egy olyan cél/remény/vágy, hogy 35 éves korom előtt szüljek. Nem mintha nagy különbség lenne a 33, 34 vagy 35 között. A teherbeesés, terhesség és szülés szempontjából egyik 30-as kor sem fiatal, az a hajó már elúszott, de azért mégis összehoztam egy kis Lokit 35 előtt.

A viccet félretéve, nem ütött szíven az életkorom. Egyrészt azért mert nem érzem magam annyinak (ki érzi magát annyinak...) másrészt azért, mert elégedett vagyok mindennel az életemben. Engem nem az zavar, hogy én idősödöm, hanem az hogy mindenki más is. Az egy dolog, hogy már nem az a 25 éves lány vagyok, aki 6 nappal a szülinapja után megismerte a leendő férjét, de muszáj volt az elmúlt 10 évben a szüleimnek és a nagymamáimnak is 10 évet öregednie? Én ezzel a résszel birkózom meg nehezen, pedig ez pont az a része, ami amióta világ a világ, így van, nem pedig valami modern technológiai újításról van szó, amit egy magamfajta vénasszony már nemigen tud felfogni.

szürke hétfő

Csak az időjárás szürke, egyébként jókedvű hétfőm van. Reggel 5-kor mondjuk nem voltam jókedvű. Egyre nehezebben viselem a hajnali ébresztőket, amin a koromsötétség sem segít. Még jó, hogy tegnap Jack korán lefeküdt, és magától felébredt 5-kor, átvette Lokit, így vissza tudtam egy kicsit aludni. 

Mostanában az picit rossz Loki nappali alvásában, hogy pont úgy jön ki az a kettő alvás, hogy akár délelőtt, akár délután van az "ovi", pont se előtte, se utána nem nagyon érnénk oda. De ma elhatároztam, hogy amíg alszik, mindennel elkészülök, a tízóraiját is bepakolom, és ahogy felébred, csak beteszem a babakocsiba és indulunk is, hogy minél több időt ott tudjunk lenni. Viszont ma fél óra után, már 9-kor felébredt, így nem is kellett kapkodni. Kisütöttem neki (és magamnak) a maradék babacsintatésztát, felöltöztettem a cuki kockás-macis ingjébe, amit anyukáméktól kapott, és indultunk is.

Nagyon jó kedve volt az úton és az oviban is. Egyre jobban szeret a kezünket fogva sétálni, és ma az idő nagy részét az egyik játszós asztalba kapaszkodva, állva töltötte, miközben a duplo állatokat és formákat pakolgatta és rágogatta. Látszott rajta, hogy élvezi, hogy tud állni. Ami azt illeti, én is jót játszottam. Az összes állatszülőt és kicsinyét párba rendeztem és körbe állítottam, illetve a Nils nevű, 14 hónapos kisfiúval is eljátszottam, amíg az apukája a többi apukával dumált. Minden nap megadott időben van éneklős/bábozós rész is, amit az óvónéni tart. Arra gondoltam ott ülve, hogy mennyire skandináv ez, hogy egy novemberi hétfő délelőtt itt van 10 szülő és közülük 6 apuka, szóval még több is, mint az anyuka. Nagyon szeretem ezt, hogy ilyen ez az ország.

Utána még beugrottam a boltba, és busszal haza. Habár csak 6 perc az út, egyszer csak azt vettem észre, hogy Loki épp úgy kezd elaludni, mint aki elájult. Igaz, hogy ekkor már 3,5 órája ébren volt. Szegényt szólongattam és fölébresztettem, mert nem akartam, hogy a babakocsiban aludjon, és még pelenkát is akartam cserélni. Viszont így meg az lett, hogy még egy óráig nem tudott elaludni, úgy megzavartam a kis alvási terveit. Mivel torka szakadtából üvöltött, ezért kivettem a kiságyból, és megebédeltem. Ő is evett egy kicsit, és utána nagy nehezen elaludt. 

Közben Jack írt, hogy a holnapi születésnapom miatt meglepetésből szabadságot vett ki. Nagyon örültem neki. Egyébként Kathie-vel terveztem programot, és írtam neki, hogy így egyedül tudok vele találkozni, de ő meg azt írta, hogy nyugodtan legyen egy családi napunk, vele találkozhatok máskor is. Így lesz a legjobb tényleg. Egyébként ő április óta nem dolgozik, ugyanis egyéves, helyettesítő pozícióban volt, és nem maradhatott a cégnél. 

Svédországban van egy olyan munkanélküli biztosítás, amit ha 12 hónapon keresztül fizetünk, és elveszítjük az állásunkat, akkor közel egy éven keresztül megkapjuk a fizetésünk 80%-át. Vannak bizonyos feltételei, elvileg nem malmozhat az ember és élhet boldogan abból a 80%-os fizetésből, hanem aktívan állást kell keresni, de azért kijátszható. Kathie most nagyon nem szeretett volna egy másik állásba ugrani, és ismét keresi a helyét, hogy mit is szeretne dolgozni, ezért mindent megtett, hogy megkapja azt a havi összeget, de ne kelljen még elhelyezkednie. Azt hiszem, a legutolsó terve az volt, hogy tanulni fog valamit, de ha legközelebb találkozom vele, kiderül, hogy változott-e a terv.

apák napi hétvége

Én hivatalosan nem blogvemberezek, mert nem minden nap van miről írnom, és csak azért, hogy legyen itt valami, nem szeretnék írni. Közben meg ötvenszer nézegetem egy nap, hogy a többiek megírták-e már a napi bejegyzésüket, mert annyira élvezem őket olvasni. De amikor rólam van szó, akkor nem tudom elképzelni, hogy valaki az én blogommal érezhet így. Annyit azért én is elhatároztam, hogy igyekszem többet írni, és amúgy is jobban van kedvem hozzá, amikor mások is írnak, mert különben mostanság néha olyannak érződik ez a kis blogfalu, mint egy sivár sztyepp, amin átfújja az ördögszekereket a szél.

Pénteken papaszabin volt Jack, és áthívtuk az apját, hogy csináljunk valami közös programot, de mielőtt ideért volna, Jack felvetette, hogy elmehetnek hármasban is, ha én maradnék pihenni, tanulni vagy akármi. Természetesen kapva kaptam a lehetőségen, és az is igaz, hogy tanulnom is kellett, mert habár még csak három hete megy a kurzus, máris elmaradtam vele. Mondjuk mint kiderült, kedden nem volt óra, mert helyette IRL workshop volt szerdán, amire egyébként sem akartam menni, mert nem tudtam volna megoldani (és nem is kötelező, mert a kurzusra az egész országból járnak emberek, a workshop meg Stockholmban volt). Így annyira nem is voltam lemaradva, és hamar felhoztam magam. Most már jobban tetszik, gyakorlatias lett az első két óra bevezetőihez és elméleti részéhez képest.

Tegnap reggel voltunk babaúszáson. Mondtam Jacknek, hogy azért őrület, hogy mennyi a szervezkedés és munka két felnőtt részéről, csak azért, hogy ez a kis pöttöm pancsoljon egy fél órát. Jó volt az óra, a kedvencem amikor matracokon lazulnak a babák. Az uszodában van egy családi rész csúszdákkal, babajacuzzival és ilyesmikkel, de már 9 előtt tömve van, fél 10-kor meg aztán pláne. Óra előtt azért picit beültünk Lokival a húszcentis dagonyázóba, amit élvezett.

Óra után, míg Loki aludt, beszéltem egy kicsit anyukámmal a hazautamról. Nem megyünk most karácsonyra, ami nem teljesen tudatos döntés volt, inkább csak telt-múlt az idő, és amikor nem vettem repjegyet, Jack pedig egyre többet kérdezte, hogy mit csinálunk karácsonykor, akkor úgy tűnt, hogy nem utazom haza. Csak úgy megtörtént. De nem is baj. Mármint nekem nem baj, mert nem vágyom Lokival a nagy embertömegre, arra meg igen, hogy itt legyek Jackkel. Helyette januárban megyek majd vele.

Az egyik tesóm így is erőlködik, hogy mindenki legyen otthon egyszerre, merthogy a négy unokatesó még nem is volt együtt. De minek legyen együtt? Nekem nincs ilyen vágyam, nem is értem miért kellene. Loki csak egyéves lesz, legyen már szegénynek egy kis nyugta. És introvertáltként amúgy sem szeretem, amikor egyszerre otthon van az összes tesóm, mert olyankor senkivel sem tudok rendesen beszélni, anyukám is teljesen le van terhelve, és nekem nem élvezhető az egész. És még ott van az is, hogy olyankor a tesómék veszik át a szót, magyar dolgokról, munkaügyekről és egyebekről van szó, amihez hozzá se tudok szólni. Úgyhogy remélem, hogy nem lesz nagy családi banzáj, hanem külön-külön találkozhatok velük. Főleg azért, mert a középső tesóm két gyerekével összvissz azt a pár órát töltöttem Lokival még nyáron, és közben meg annyira szeretnének találkozni vele. Na de a lényeg, hogy lebeszéltem a dátumokat, és megvettem a repjegyet, ami nem is volt drága.

Délután pedig bementünk a városba kajálni. Jack talált egy szuper palesztin éttermet, ahol 12 ételből álló kis mezét kértünk és minden tökéletes volt. Olyan hely, ahol már a kaja közben azt terveztük, hogy ide vissza kell jönni. Loki jól viselkedett, kapott kóstolókat is. Neki is ízlett minden. Ő a leghálásabb közönség egyébként főzéshez, mert szó szerint ugrálni tud lelkesedésében a finom ételektől. 

Ma pedig megvolt Jack első apák napja. Egész jó lett a kép, amit készítettem, de azért a madaras naptár szebb volt. Mindegy, jó lesz nézegetni a fotókat, miközben húzzuk a cipőnket. Még Lokinak is tetszik. Nem tudom, hogy felismeri-e magát a képeken.

tíz hónapos

Utoljára öt hónapos korában írtam Lokiról részletesebben, és nem az volt a terv, hogy megvárjam, amíg megkétszerezi a korát. Szívem szerint minden hónapban leírnám, hogy mik az újdonságok, de egyszerűen gyorsvonatként robog az idő.

Tíz hónapos lett, nyakunkon az első születésnapja is. A szeptemberi rákbulin azt mondta Jack egy ismerőse, hogy jó időtöltést a gyerekkel, innentől jön a jó része. Akkor magamban morogtam egy kicsit, hogy még ilyet mondani, eddig is jó volt minden. Viszont mégis, mindössze másfél hónap elteltével is kezdem már megérteni, hogy mire gondolt, mert tényleg minden egyre jobb lesz, és visszatekintve a korábbi hónapokra, azok nehezebbnek tűnnek. Pedig most sem könnyű, sőt bizonyos szempontból nehezebb. Amit viszont nagyon élvezek, az az hogy már 4, akár 5 óráig is képes ébren lenni, és hosszú programokat is lehet tervezni vele, anélkül hogy a fáradtsága bezavarna és hogy be kelljen terveznem, hogy hol tudnám megszoptatni útközben (amit mindig is utáltam).

Ami a nehézségeket illeti, szerdán mintha egy nap alatt történt volna meg, hogy már nem lehet 10 másodpercnél tovább magára hagyni, mert zseniális érzékkel találja meg a tabu dolgokat vagy keveri magát bajba. A minap felállt a kádban (biztonsági okokból oda tettem be, amíg betettem egy mosást), tegnapelőtt pedig a gyerekszobában a fiókos szekrény alsó fiókját húzta ki, és abba kapaszkodva állt. Ezeket a produkciókat mindig akkor hozza létre, amikor mi nem látjuk. Gondolom érzi, hogy addig kell nagyon belehúzni, hogy minden tiltott vágyát megvalósítsa, amíg tiszta a levegő. Amikor látjuk őt, akkor nem fedi fel, hogy milyen trükkök vannak még a tarsolyában. 

A legérdekesebb dolgok számára természetesen azok, amikhez sosem érhet hozzá. És furcsa módon minden ilyen tárgyat úgy hívnak, hogy nem-nem. Mint egy kis G.I. Joe, gyorskúszásban sprintel a konnektorba dugott töltő felé, én meg sietek hozzá, miközben mondom, hogy nem, nem-nem! ő pedig lelkesen ismételgeti, hogy nemm nemm nemm, miközben nyúl a vezeték felé. Igen-igen, én azt a nemnemet szeretném megfogni – gondolhatja magában.

Az is pozitív probléma, hogy már a hetedik és nyolcadik foga érkezik, emiatt fokozottan imád mindent a szájába tömni és jól megrágni (kivéve, természetesen, az erre a célra kialakított rágókákat). Többek között az ujjunkat, kézfejünket, karunkat, amit csak ér. Részéről azért is peches ez a hódszerűen kényszeres rágás, mert sok-sok érdekes tárgy megvizsgálásától esik el emiatt, hiszen limitált azoknak a hétköznapi tárgyaknak a száma, amik túlélik a kis cápafogak támadását. Például, amikor vásárolok vele, én szívesen odaadnék neki minden terméket, hogy nézegesse őket, de tulajdonképpen semmit nem merek odaadni, mert mindent szétharap. Nem egyszerű vele! 

Említettem, hogy elkezdett beszélni is. Olyanokat mond, hogy lá, tá/ta, da/dá, háttá/hádá/ádá/oda, mamm/mama, hamm, mem/nem és denng/benng/dánng. Ez utóbbit apukám tanította neki. Vagyis az úgy volt, hogy amikor valamit ledobott a földre, apukám mondott rá valami bángszerűt, amit Loki hirtelen elkezdett ismételgetni, és azóta is lelkesen mondja különféle helyzetekben, akár hajnali 2-kor felébredve. A mama szót nem rám használja, csak úgy mondogatja. Mindent csak úgy mondogat, eddig egyedül ez a báng szó az, amit megismétel, amikor mondjuk neki (ja és a nem). Úgyhogy hivatalosan még nincs meg az első szava, mert ezeket a hangokat nem veszem annak, hanem ha majd valamit következetesen mond egy adott tárgyra és hasonlít is az igazi szóra. Ezek közül a banán és a lámpa áll nyerésre, de mostanában ba és lá helyett olyanokat mond, hogy háde/oda/tá, szóval egyelőre távolodik a céltól.

Alvás terén van pozitív, negatív is, de mivel ez folyamatosan változó, ezért szinte említésre sem érdemes. Most már stabilan csak kettőt alszik nappal, és ráadásul az is kezd olyan kiszámíthatóvá válni, hogy szinte mindig 9-kor és 2-kor alszik 1-1 óra körülit. Ez nekem megváltás. Éjszaka most olyan passzban van, hogy szinte minden este felébred 2-3 óra körül, és hosszabb-rövidebb ébrenlétet/sírást/nyűglődést tart. Mostanra sikerült átállítanunk a téli időszámításra, és kezd visszaállni az, hogy 7-től 6-ig alszik, ami nekem tökéletes, mert inkább este szeretnék plusz egy óra szabadságot, mint reggel egy órával többet aludni. Ébredni továbbra is 2-3 óránként ébred, és én el sem tudom már képzelni, hogy lesz olyan, hogy átalussza az éjszakát, de biztos egyszer eljön az is.

Van egy cuki dolga, amit már több hónapja csinál. Azt hiszem, a nagymamám fedezte fel még augusztusban. Ha közelebb hajolt hozzá, akkor Loki hozzáérintette a homlokát az övéhez, és cuki búgós/bújós/dorombolós kis hangot adott ki. Puszit kapni nem szeret, adni nem tud, de néha mintha elfogná egy szeretetroham és bújik hozzánk, vagy az arcához húzza a kezünket és ezt a hangot adja ki.

Amiket nem szeret – ez a rövidebb felsorolás, úgyhogy ezzel kezdem. Öltözni továbbra is utál. Még akkor is szokott (mű)sírni, amikor a body vállán lévő két patentot bekapcsolom. A hátára feküdni sem szeret, ezért a pelenkázás is szenvedős mutatvány. És természetesen az arctörlés, körömvágás és fogmosás is a nemkívánatos tevékenységek közé tartoznak. Nem szeret erdőben és egyéb olyan helyen babakocsizni, ahol nem történik semmi. A boltokat is hamar elunja. A plüssállatokat még nem szereti, nem tud velük mit kezdeni. Rájuk mosolyog, megfogja őket egy rövid időre, de ennél semmi több.

És amit szeret: szereti a dolgokat lapozni/hajtogatni. Könyvek lapjait, ajtókat, például a mosógép ajtaját ide-oda hajtani. Szereti kivenni a dolgokat a helyükről. Van egy formaberakós játéka, egy házikó, és egyszerűen imádja azt az öt darabot kivenni. Mi a helyére tesszük a darabokat, ő meg szépen kiszedi őket újra és újra és újra. Szereti rázni a játékokat, ezért szereti a csörgőket. Ha valami magától nem ad ki hangot, akkor jó erővel hozzáveri valamihez, és akkor majd fog. Szereti a labdákat, és néha jókat kacag azon, ha pattogtatunk egy labdát, vagy ha hozzádobáljuk a labdát és visszapattan róla. Szereti nézni, ha dobálunk valamit és továbbra is szereti, ha őt is dobáljuk vagy fejjel lefelé lógatjuk. Szereti a szappanbuborékokat. A hétköznapi tárgyak közül az egyik kedvence a porszívó. A másik kedvence a mérőszalag. Az a kihúzós, fém, rögzíthető fajta. 

Szereti nézni a városi forgalmat, az állatokat, embereket, bicikliket, madarakat, munkagépeket és mindent ami mozog. A babakocsiban ülve jobbra-balra néz komoly, vizsgáló tekintettel, és előrehajolva kukucskál oldalra. A kínai kollégám azt mondta rá, hogy olyan mint egy kis főnök, aki mindent felügyel. Szereti az etetőszékből ledobni a tárgyakat, majd jól kihajolva megnézni, hogy hová estek "a mélyben". Miközben dobja őket, nagyokat pislog félelmében, mert előre tudja, hogy hangos lesz. De mégis meg kell tennie. Szeret kukucsozni, és egy héttel ezelőtt ő maga is elkezdett velünk játszani. Néha teremt olyan helyzetet, amiben ki-be tud ránk nézni valahonnan, és ő tünteti el magát előlünk. Rendkívül cuki. Szeret állni, és néha annyira nem akar leülni, hogy amikor megpróbáljuk leültetni, akkor megfeszíti az egész testét és nem hajlik derékban. Nem csak állni szeret, hanem egyre stabilabban lépeget a kezünket fogva. Ilyenkor büszkén mosolyog, mert tudja, hogy valami nagyot visz véghez. Szereti a lámpákat. Minden fényt és lámpát. Mutat rájuk, és mondja, hogy lá/dá/ta/háde, ilyesmit. Az esti rituálénk része, hogy jó éjszakát kívánunk a lakás minden lámpájának, és szépen lekapcsoljuk az összeset.

Összességében egy jókedvű, vidám, kiegyensúlyozott és nyugodt kisbaba még most is. Egyre tovább bírja energiával és jókedvvel. Nem lehet nem jókedvűnek lenni mellette. Jacket (is) imádja. Amikor jövünk haza, és itthon van Jack, vagy ha tudom hogy jön haza, akkor elkezdem neki mondogatni, hogy "hol a papa? megkeressük a papát?" és ilyenkor van hogy felsikolt örömében és izgatottságában. Olyan is van, hogy ha Jack home office közben 30 másodpercre felveszi, majd utána lerakja és megy vissza dolgozni, akkor elkezd sírni. Szóval egyre több mindent ért, értékel, reagál, kommunikál és egyre izgalmasabb vele az élet.

a szüleimmel

Megint eljöttek a szüleim. Apukám azt mondta, hogy már nem is hozta a Stockholm útikönyvet, mert a legnagyobb látnivaló itt van helyben. Nagyon vártam, hogy jöjjenek és meglássák, mennyit fejlődött a legkisebb unokájuk augusztus óta. Pont azelőtt kezdett el "beszélni" hogy jöttek, úgyhogy minden alkalommal, amikor Loki mondta azon az édes babahangon a kis dolgait, arra gondoltam, hogy de jó hogy ezt nemsokára a szüleim is hallhatják.

Pénteken az egyetemnél lévő Kräftan étterembe mentünk, ahova már az öcsémet is elküldtük egyszer. Tök jó svédasztalos ebéd van ott. A szüleim ugyanazt mondták, mint az öcsém, hogy már Pesten se lehetne ennyi és ilyen jó kaját enni ennyi pénzért. 5000 Ft, amiért jár friss saláta, leves, háromféle főétel, kávé és egy kis teasütemény.

Délután mindenki kidőlt, 3-kor pedig átjött apósom. Szeretem, hogy jóban vagyunk és olyankor is eljön, amikor Jack nincs itthon, és most is nyitott volt rá, hogy talizzon a szüleimmel. 12 évvel idősebb náluk, és érdekes belegondolni, hogy elég más világban nőttek fel. Például most az volt a téma, hogy apósom a világ egyik legnagyobb Bob Dylan-rajongója, és 15 éves korában látta először koncerten. A szüleim mondták, hogy ők még csak nem is hallottak Dylanről fiatalkorukban és biztos a kommunizmusban tiltólistán volt, vagy egyszerűen csak nem játszották a számait. Ekkor gondoltam bele abba, hogy azért a 90-es években felnőve nincs óriási különbség Jack és az én gyerekkorom között, hiába más ország, mint a szüleim generációját nézve a két különböző országot.

Vettem a Vinteden Halloween jelmezt Lokinak. Valami pókszörnyféleség. Be is öltöztettem, és annyira jól szórakozott a három nagyszülő rajta. Édes volt a jelmezében. Most az egyszer vettem egy kis csokit is, hogy ha jönnek gyerekek halloweenezni, akkor tudjak adni nekik valamit, mert a régi lakásban mindig jöttek. Most persze senki sem jött. A csoki azért elfogyott.

Szombaton a Lyran kávézóba mentünk a régi környékünkön. Mindig is el akartam vinni oda a szüleimet, annyira szép az a 100 éves épület és a környék. Sétáltunk egyet a Mälaren partján. Jack arrafelé nőtt fel. Mesélt arról a szüleimnek, hogy milyen volt Montessori általános iskolába járni. És hogy csak egy montessoris osztály volt az iskolában, a többi rendes, és a többi gyerek úgy hívta őket hogy a monkeyssorisok. Ezt a sztorit még én sem hallottam. Vicces volt.

Vasárnap pedig bementünk a városba. Jack javasolta a programot, ő mindig jókat talál ki. A Nybrokajen kikötőből tömegközlekedéses hajóval átmentünk a vidámparkhoz, ami teljes gőzzel üzemelt, mert őszi szünet és Halloween is volt. Szeretjük nézni lentről a hullámvasutakat (nekem ennyi elég is, én beszari vagyok). Loki nézni sem élvezte őket, mert amikor az egyik szabadesős játék a mélybe zuhant, akkor sírni kezdett.

Kisétáltunk a pici Beckholmen szigetre, ahol hajóműhelyek vagy micsodák vannak, illetve cuki régi házak és jó kilátás a városra. Van ott a vízparton egy hangulatos Fabrique kávézó is, ahova beültünk fikára. Nagyon fincsit ettünk és Loki is jól elvolt az etetőszékben, pedig ő addigra már megette a tízóraiját. Anyukám kitalált egy jó szót az ilyen városnézős-kávézós svéd programokra: sétafikálás. Tetszett, így már nem annyira szörnyű magyar kontextusban a fika szó.

Utána visszamentünk a vidámparkhoz és az óvárosba mentünk hajóval. Loki nagyon élvezte a hajóutat. Végig az ülésen akart állni és az ablakon át nézelődni. Volt ott két japán lány, akik odáig voltak, amikor Loki rájuk mosolygott. Onnan tudtam hogy japánok, hogy kihallottam a kawai szót, amiben körülbelül ki is merül a japántudásom. Átsétáltunk az óvároson és anyukám bement a Gudrun Sjödén boltba. Neki kedvence ez a svéd márka és odáig van a ruháikért. Tényleg szépek, színesek, egyediek. Anyukám korosztályának valók. Vett is magának a leértékelt darabok között egy gyönyörű kötött pulóvert. Ezután már a metróhoz mentünk és haza. 

Ebédre lazacot készítettem, és még volt időnk elmenni a botanikus kertbe, ahol fényfesztivált tartottak a vízen. A Facebookon olvastam erről az eseményről, ami szupernek hangzott. Be lehetett menni ingyen a nagy üvegházba, és tömeg is volt. Ezután kisétáltunk a vízpartra, ahol sok-sok fényre és érdekességre számítottam, de ehhez képest kettő darab kivilágított csónak úszkált a vízen és amúgy koromsötét volt minden. A sötétben nem volt kedvünk messzebbre menni és felfedezni, hogy van-e valahol még látnivaló, hanem hazamentünk.

Még volt időm lefektetni Lokit és csak utána vittem a szüleimet a reptérre. Nagyon jó volt a látogatásuk. Szomorú, hogy ritkán láthatják csak Lokit. De azt meg kell hagyni, hogy jól kimerültem a három napban, azért is mert Loki rosszabbul aludt a szokatlan helyen, és így én is. Le is betegedtem tegnapra, szerintem kizárólag a kimerültség miatt, mert ma már jobban is vagyok.

grisslehamn hotel

Már egy hónapja volt ez a szuper hétvége, ami az én szülinapi ajándékom volt Jacknek. Két éjszakára fizettem be vacsorás csomagra lakosztállyal, mert ha már lúd, akkor legyen kövér. Loki végigaludta az utat, és megérkezve a hotelben ebédeltünk fantasztikus svédasztalos ebédet. Grisslehamn egyébként kikötőváros, onnan mennek a kompok Ålandra, ami egy sok-sok szigetből álló autonóm tartomány Svéd- és Finnország között. Ebéd után sétáltunk egyet a parton, ahol egy (már nem élő) svéd művész alkotóműhelye is áll. Megmutattuk Lokinak a tengert és a hullámokat.

Ezután elfoglaltuk a csodálatos lakosztályunkat, és mehettünk a fürdőbe. A medencék és szaunák között csak egy volt, amibe bevittük Lokit. Még a frissen szerzett merülési tudományát is bemutattam vele Jacknek. Ja, nem is, mert az első nap még a kinti medencébe is kivittük. Persze az ilyen ötletek Jacktől jönnek, ő tudja hogy kell hidegtűrő svéd gyereket nevelni, az én magyar ösztöneim azért ellenkeznek ilyenkor, amikor kiviszi a 13 fokos, szeles hidegben a medencébe. Vagy amikor esti átöltöztetésnél pelenkában kiviszi az erkélyre nézelődni. Még jó, hogy a nagymamáim ezt nem látják! Ők már attól is rosszul vannak, amikor meglátják, hogy zokni nélkül van itthon a gyerek.

Volt, hogy egyedül is bementünk a fürdőbe, amíg a másikunk Lokival volt. Nagyon feltöltődtem a szaunákban és medencékben, szuper volt. Egyébként a babás csoportban kértem tippet, és többen írták ezt a helyet, amiről ezelőtt nem is tudtam, és tényleg nagyon szuper. A Steam Hotelt is nagyon szeretem, de ennek sokkal jobb a fürdője. 

Este háromfogásos vacsit kaptunk, ami szintén csodálatos volt. Kecskesajtos sütőtökkrémleves, gombás rizottó és homoktövises-mézes parfé. Minden extra volt, és Loki miatt kértük a pincért, hogy ha lehet, gyorsan hozzák a fogásokat, ami kérésünket teljesítették is, úgyhogy gördülékenyen ment a vacsora. Egyébként volt pár pincér és szállodai dolgozó, aki tündéri aranyos volt Lokival. 

Másnap átsöpört az országon egy orkán erejű szél, Amy. Ott, a tenger partján még erősebben tombolt, így a kültéri medencéket nem is tudtuk használni, de a hotelnél jobb hely nem is lehetett volna egy ilyen viharos napra. Egész nap bent voltunk, és ha nem a medencéknél töltöttük az időnket, akkor vagy a szobában vagy a barátságos lobbiban lustálkodtunk, ahol a kandallóban lobogott a tűz, és egész nap volt kitéve friss kávé, tea, muffinok és cukorkák. Így ebédelni nem is kellett, volt helyette villásreggeli és süti.

Apropó reggeli. Ahogy bementünk a nagy étkezőbe, és leültünk egy asztalhoz, a szomszéd asztaltól ismerős, a munkahelyemhez kapcsolódó szavak ütötték meg a fülemet. Hegyeztem picit a fülemet, hogy jól hallottam-e, de többet nem hallottam a beszélgetésből. Viszont ahogy felnéztem, jó pár asztallal odébb egy céges pulcsi virított rám, és ahogy fentebb szaladt a tekintetem, megismertem a viselője göndör fürtjeit hátulról is. Az egyik kolleginám. Mondom mi van?? Ezután emberről emberre ugrált a tekintetem, és rémülten fedeztem fel egyre több ismerős arcot a munkahelyemről. Hihetetlen! Egy idő után akárhová néztem, mindenütt a cég embereit láttam. Biztos valami konferenciát tartottak ott. Arra gondoltam, hogy esetleg a főnököm is ott van? 

Hihetetlen, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott hétvégén elmegyünk egy random hotelbe másfél órára Stockholmtól, erre pont ott parádézik a munkahelyem. Vacilláltam, hogy odamenjek-e hozzájuk vagy mit tegyek. Végül nem mentem oda, nem a legközelebbi kollégáimról van szó, és amúgy sem volt kedvem. Én a családommal, pihenni voltam ott, ők meg a kollégákkal munkaügyben. El is rontották a reggelimet, és közben azon is aggódtam, hogy mi van ha utána még a fürdőben is összetalálkozunk. Szerencsére később nem láttam őket, úgyhogy biztos hazamentek a reggeli után és a hétvége további része nyugalomban telhetett. Utólag inkább csak vicces, hogy pont ott voltak.

ringató

A hétköznapjaink elmesélésénél nem akartam belemenni ebbe a témába, gondoltam, külön bejegyzést szánok neki. Jártam Lokival Ringató programra is. Egy magyar nő tartja itteni magyaroknak. Két okból szerettem volna járni. Egyrészt hogy Loki máshol, mástól is hallja a magyar nyelvet, másrészt amiatt, hogy hátha szerzek közelben élő, szintén kisgyerekes, magyar anyukabarátnőt, és a jövőben esetleg a gyerekeink is jóban lehetnek.

A foglalkozásokat egy egyetemi épület egyik termében tartják. Ingyenesek, úgyhogy nem szólhatok egy szót sem, mert ajándék lónak ugyebár... De ehhez a programhoz nem olyan jó ez a helyszín. Kicsi is, rideg is, tanulók mászkálnak a folyosón, mi meg bent bohóckodunk kisbabákkal (üveges az ajtó, úgyhogy mindenki láthatja). A foglalkozások nagyjából fél órásak, és énekeket, mondókákat mondunk, miközben a babákat mozgatjuk, simogatjuk, tornáztatjuk stb. A foglalkozásvezetőnek sokféle hangszere és érdekes tárgya is van. Lokinak ezek voltak a kedvencei. 6-7 alkalommal vehettem részt, a legutóbbi két hétben nem volt óra, de épp amúgy is azt terveztem, hogy nem megyek többet. 

Observatorielunden – egy jó kilátóhely a belvárosban

Ő a legidősebb baba, a többiek 4-5 hónappal fiatalabbak nála. Azért gondoltam, hogy nem megyek többet vele, mert szeptemberben még csak-csak elvolt, de az utolsó 2-3 alkalommal kifejezetten sokat nyűglődött, és így nekem sem volt jó élmény az óra. Túlkoros lett ezekhez a passzív tevékenységekhez, amikben ő semmit sem csinálhat, hanem én próbálok mindenféle olyat csinálni vele, amihez neki nincs kedve.

Mivel mindig nyűgös lett, ezért az órák végén siettem is haza, így beszélgetni sem volt lehetőségem a többiekkel. Egyébként elsőre egy lány volt, aki szimpatikus, de nem jutottam el addig, hogy beszéljek vele. Van egy WhatsApp csoportunk, ahol végülis megvan az elérhetősége, és ráírhatnék, de meglátom. Mostanában elvagyok a kis világomban, és nem annyira igénylem, hogy új kapcsolatokat létesítsek. Inkább az a problémám, hogy nem fordítok elég figyelmet a meglévő kapcsolataim ápolására. Vagy hát nincs időm rá. Ugyanakkor persze az IRL kapcsolatok másak, mint a távkapcsolatok, úgyhogy az is fontos lenne.

Sajnálom, hogy nem vált be ez a program, viszont más foglalkozást is tart a vezető, egyéves kortól. Az a tervem, hogy jövőre inkább majd elnézek arra, hátha az jobb lesz. Ezt leszámítva szerettem a csütörtököket. Másfél órával korábban elindultam busszal a városba, hogy a babakocsiban aludjon Loki. Óra előtt sétáltam egyet a reggeli forgatagban. Munkába igyekező autósok, rolleres/biciklis/babakocsis gyerekek, buszok, kukásautók, munkások, kertészek, furgonok, kutyasétáltatók stb. Hazafelé menet pedig mindig egy új pékségből vettem magamnak valami finom svéd péksütit, és mire hazaértünk, Loki ismét aludt egyet, én pedig pihentem egyet a kiruccanás után a kávémmal és sütimmel.

a helyszín melletti parkban

őszi napjaink

Jó rég nem írtam, de szinte minden nap eszemben van a blog, ha az számít valamit. Nincs sok időm mostanában, és az írás kevésbé volt fontos, vagy épp mással szöszmötöltem esténként. Például az elmúlt 10 hónap fotóit rendezgettem, mert a jövő vasárnap esedékes apák napjára készítettem egy posztert, ami a bejárati ajtón lesz az ottlévő, elavult 2023-as naptár helyett. Szeretnék az évfordulónkra egy lapozható albumot is készíteni az elmúlt 10 év képeivel, de az aztán tényleg le fogja kötni az estéimet, ha valóban nekilátok.

Egyébként, ha valaki hozzám hasonlóan szereti a gépen mappákba rendezni a fotókat, és zavarja az, hogy amikor 2-3 eszközzel készültek képek, akkor nem időrendben vannak, hanem két-háromszor egymás után ugyanaz, akkor ajánlom az Advanced Renamer nevű ingyenes programot. Ide fel lehet tölteni a fájlokat, és a program megadott tulajdonságok és elnevezés alapján átkereszteli őket, és időrendben lesz az összes.

A napjaink úgy telnek (most az óraátállítás előtti napokat mondom, mert Loki még a múltban él) hogy Loki fél 6-6 körül ébred, és vagy felkelek vele, vagy megment Jack, és ő van vele, amíg el nem indul a munkába 7:15-kor (vagy itthonról dolgozik, és akkor még tovább alhatok). Vagy visszaalszom, vagy az ágyban lustálkodom. Jack odahozza nekem a kávét, és kávézás közben megfejtem a rejtvényeimet. Mostanában néggyel játszom, ami a Connections, a Wordle, a Waffle Game és a One Word Search. Utóbbi kettő semmi extra, de mégis rászoktam. 

ködös őszi reggel

Ébredés után kb. 3 órával következik Loki első alvása. Mostanában ezelőtt nem szoktam kimenni vele, hanem megreggelizteti valamelyikünk, öltöztetés, fogmosás és aztán játék. Általában elvan egyedül, miközben én kipakolom a mosogatógépet, rendbe teszem a konyhát, beteszek egy mosást stb. Esetleg előkerül a porszívószörny – Loki egyik kedvenc dolga a lakásban – és a legnagyobb örömére picit porszívózom és egyben őt szórakoztatom. Szoktam aktívan is játszani vele, vagy az ablakban állva/ülve nézzük a reggeli csúcsforgalmat. A kiságyban alszik délelőtt, de még most is van az a jelenség, hogy ha egyedül alszik, akkor általában 30 perc után ébred, viszont ha vele alszom én is, vagy legalábbis mellette fekszem a nagy ágyban, akkor másfél órát is tud aludni. Ha keveset aludtam este, akkor alszom én is egyet vagy csak mobilozgatok mellette.

Alvás után jön a tízórai. Szeret enni, és eddig azt hiszem, nem is volt olyan étel, amit ne szeretett volna. Talán csak a mogyoróvaj, bár azt még régebben kóstoltattam vele. Lehet, hogy most már azt is szeretné. Még most is a banán a kedvenc étele, és ha meglátja, lelkes lesz, és mondja is hogy "ba" (vagy esetleg "ta" vagy "da"). Tízóraira gyümit szoktam neki adni, avokádót (ha sikerül kifogni jót), édesburgonyát, tojást, esetleg egy kis joghurtot, ilyesmiket. Ezután van megint 3-4 óránk a második alvásáig. Ilyenkor elmegyünk bevásárolni, csomagot felvenni, kacsát etetni, vagy a plázába autóval, ha valami olyan kell amihez oda kell mennünk. Ha pedig jól jön ki a lépés, akkor az "oviba" megyünk játszani.

A második alvása után szoktam megebédeltetni. A legtöbbször én főzök neki, készül egyszerre 3-4 adag, így jó esetben 2-3 fogás közül tudok választani a mélyhűtőből, de tartok itthon bolti kaját is vészhelyzet esetére. Ebéd után megint megyünk valamerre, mert itthon nehéz hosszabb ideig lekötni. A délutáni programlehetőségek ugyanazok, mint a délelőttiek: bolt, kacsaetetés, ovi, pláza. 

Néha hosszabb programot is beiktatok vele, például elmegyek vele a Skansenbe, ahova éves bérletem van. Ott az akvárium a kedvenc része, de a többi állat is érdekes neki. Múltkor egy pávát követtünk az egyik udvaron, és Loki nagyon lelkes volt (dá! dá! dá! dá!). Amikor még nyitva volt, akkor a botanikus kertbe és az ottlévő üvegházba is bementünk. Vagy az egyetem melletti 4H-udvar nevű helyre, ahol háztáji állatok vannak. Néha találkozom is valakivel, például apósommal vagy Kathie-vel. Nagyon sokat sétáltam vele az elmúlt hetekben a gyönyörű őszben, és közben podcastokat vagy hangoskönyveket hallgattam svédül. Végighallgattam Moa Herngren Válás-trilógiáját, amit nagyon élveztem. Most egy random svéd szerző random feelgood könyvecskéjét hallgatom, de ez a felolvasó kicsit hadar. 

a páva

az üvegház

az állatnézés

Az úszás véget ért, legalábbis az első szint. A végén kaptak a babák gumikacsát. Már víz alá is merült Loki. Egyből folytattuk a második szinttel, amire viszont szombatonként járunk, olyan csoportba, ahol két felnőtt is lehet a vízben. Így Jackkel együtt járok, de tervezzük hogy olyan is lesz, hogy helyettem az apukájával megy, én pedig itthon pihenek egyet. Az utolsó órára vihettünk vendéget, és az apósommal mentem oda, és nagyon élvezte, úgyhogy szívesen menne máskor is. A mostani tanár (egy fiatal lány) sajnos jóval gyengébb, mint a korábbi idősebb nő, viszont többféle feladatot végeztünk, úgyhogy ebből a szempontból viszont jobb volt az első óra. De az a csaj, jaj... Hogy lehet egy csapat pancsoló kisbaba mellett fapofával állni és monoton hangon adni az utasításokat?!

Ja igen, vissza a menetrendünkhöz. A délutáni programból hazaérünk 3-4 óra körül, és várjuk Jacket, aki szinte mindig 16:25-kor ér haza. Hetente legalább egyszer le szoktunk menni a busz- és metrómegállóba. Egyrészt hogy meglepjük Jacket, másrészt hogy csináljunk valamit, és Loki szereti nézni a délutáni forgalmat, ahogy jönnek-mennek a buszok és az embertömegek. Jack pedig mindig nagyon megörül a kisfiának és kézben viszi hazáig.

Miután hazaér, ő van Lokival, én pedig főzök. 6 körül eszünk, és Loki mindig kunyerál a kajánkból. Az jobban szokott neki ízleni, mint amit ő kap. Az egyik legnagyobb változás, amit Loki érkezése hozott az életünkbe, az az hogy már nem a tévé előtt, sorozatot nézve kajálunk, hanem mint egy rendes, civilizált család, az étkezőasztalnál együtt ülünk, eszünk és beszélgetünk. Jobb ez így, de bevallom, néha azért hiányzik a kanapés-tévénézős evés. 

Vacsi után Jack még játszik vele, húzza az időt 7-ig. A nyári időszámításban vacsora előtt vagy után volt hogy egy órára elment vele sétálni. Általában a hordozóban vitte Lokit. Vagy az erdőben és a vízparton járt egyet vele, vagy valamelyik tömegközlekedési eszközzel ment pár megállót. Most hogy korán sötétedik, már nem mindegyik ilyen program opció. 18:30-18:45 körül átveszem, alvás előtt megszoptatom, és 7 körül alszik. Már jobban alszik mint régen, de még most is van hogy 10-ig többször be kell hozzá menni. Én 10 körül megyek aludni, amikor általában fel is ébred, és akkor Jack behozza mellém és az este hátralevő részében mellettem alszik. Még mindig 2-3 óránként felébred, úgyhogy így a legegyszerűbb, különben már meghaltam volna alváshiányban.

Miután lefeküdt 7 körül, még van hogy a konyhát rendbe teszem (ha Jack nem tette meg), elpakolom a játékait vagy valami egyéb házimunka vagy feladat mindig van. Fél 8-8 körül végre semmi feladat. Ilyenkor lenne időm más dolgokra is, például üzeneteket írni vagy blogolni, de a legtöbbször már mindenhez túl fáradt vagyok. Nézünk valami sorozatot, amin Jack a legtöbbször bealszik, én pedig megpróbálok, anélkül hogy észrevenné, a saját sorozatomra váltani, ami most a Szex és New York. 

Valahogy így néznek ki a hétköznapjaink. Ja, és beiratkoztam egy kurzusra is, ami múlt héten indult. Szóval ha eddig se volt időm, akkor ezzel nem könnyítettem meg a helyzetemet. Ugyanaz a suli szervezi, ahol a UX designt is tanultam. Ez egy továbbképzés szakmabelieknek, és olyan a felépítése, hogy munka mellett végezhető legyen. Keddenként vannak az órák, de felveszik őket, ezért bármikor megnézhetők. A kurzus felépítése "flipped classroom", ami azt jelenti, hogy minden óra előtt napokkal elérhető a következő heti videóanyag, amit az órára meg kell nézni, és az órán arról van szó, arra hivatkoznak, azzal kapcsolatban kérdezhetünk. Nem ismertem ezt a koncepciót, de tetszik. Csak 13 hetes ez a kurzus, és nem hiszem, hogy heti 3-4 óránál többet fogok rászánni, de jó érzés, hogy majd úgy megyek vissza dolgozni, hogy icipicit továbbképeztem magam.