esős tavaszi este

Túléltem ezt a napot, nem is volt vészes. Ég és föld a különbség a munkában a hangulatomban attól függően, hogy otthon van a feleség vagy nincs. Mostanában úgy tűnik, megint igyekszik máshol lenni, amikor én dolgozom, és ez így olyan jó. Egy órával korábban el is jöttem. Odafelé és visszafelé is nagy dugó volt az autópályán. Így később is értem oda, és még el sem kezdtem rendesen a munkát, amikor írt a kollégám, hogy itt vannak és hoztak péksütit is. Úgyhogy velük is elment valamennyi idő. Szép komótosan végeztem a munkámat, és közben egész nap Lujza blogja szórakoztatott. Hol itt ültem, hol ott a telefonommal, és mentem végig a posztokon.

Most hogy sokáig van világos esténként, egészen más hangulatúak az esték. Azon gondolkoztam, hogy a nanny munkámban az zavart leginkább, hogy 7 körül végeztem, és semmit sem tudtam csinálni munka után. De most, hogy itt vannak a hosszú szabad estéim, nem igazán tudom jól eltölteni őket. Ha kint világos van, akkor nem esik jól bent ülni és bámulni a tévét, mint télen. Tegnap is elmentem futni, de az sem olyan hosszú idő. Ma mondjuk már megint cudar idő van. Délelőtt havaseső is esett, 2-3 fok van egész nap, és megállás nélkül esik az eső.

Tegnap kétszer is sütöttem. A délutáni órám előtt (vega)lasagnét. Úgy szeretem, és másnapra is marad ebédre mindkettőnknek. Mondjuk ezerszer jobb frissen. Én szeretem jó szaftosra csinálni. A besamelbe teszek (fagyasztott) spenótot is és két csomag mozzarella sajtot is rá szoktam szeletelni. Délelőtt a boltban pedig megláttam a spárgákat, úgyhogy kitaláltam, hogy készítek egy quiche-t is vacsorára. Szerintem a spárga túlhájpolt, de persze értem én... a spárga a zöldségek epre. Rövid ideig kapható, a nyár eljövetelét jelzi, csak frissen az igazi, és bizonyos receptekhez csak az jó. Szóval a spárgának szentimentális értéke van. Ezért vettem én is, nem azért mert nagy rajongója vagyok. De múltkor a quiche úgy bejött, és nem is olyan időigényes mint gondoltam, hogy készítettem egy spárgás fetasajtos quiche-t. Kicsit hasonló jellegű a két kaja, és mindkettőhöz jó volt a sali.

Na szóval hosszúak és néha uncsik az esték. Nem is tudom, mások mivel töltik az estéiket, de gondolom, ha elfoglalt lennék napközben, akkor este kellene mindent megcsinálnom, és még csak nem is lenne elég az az idő. De én nem vagyok elfoglalt, főleg úgy, hogy a kurzus második felében abszolút nem vagyok motivált, és csak a minimumot csinálom. Már bő egy éve nem is gondolkozom semmilyen új szociális dologban. Hogy hol is lehetne társaságba kerülni, milyen programokra lehetne menni. Pedig de jó lenne. Remélem, hogy ha felvesznek a suliba, ott lesz közösségi élet.
Ezért is blogolgatok esténként. Meg legalább kimilonkáztam a körmeimet. Tetszett ez a kétféle színű kezes. Én babakék és babarózsaszín lettem.