öt év svédországban

Ma van az ötéves évfordulója annak, hogy először repültem Stockholmba, és bár akkor még nem tudtam, de azzal a repülőúttal megkezdődött a svéd létem hosszú története. Ez a poszt egy kicsit petőfis füstbement tervszerű, mert sokat gondolkodám én is, hogy miként foglaljam össze ezt az öt évet. Mit is mondjak, a jót, a rosszat, a nehezet, a boldogot, a boldogtalant vagy a sikereket? Hosszan és hosszan írhatnám, hogy mik is történtek az öt év alatt az én asszimilációmmal kapcsolatban, az életemben és a párkapcsolatunkban, de egy bejegyzés nem is lenne elég ehhez.

A lényeg az, hogy elégedett és boldog vagyok. Nemcsak Jacket szeretem továbbra is, de az országot is nagyon. Mentalitásában is illik hozzám Svédország, és jól érzem itt magam. Imádom a svéd természetet, a rengeteg lehetőséget amit nyújt. A svéd nyarak verhetetlenek (már amikor nem esik végig), és minden évben, amikor jön a nyár, akkor eláraszt ez a hangulat, és az évek során összegyűjtött egyre több és több élmény emléke.  

Büszke vagyok arra, ahova eljutottam, eljutott Jack és ahova közösen jutottunk. Volt több mérföldkő és előrelépés is ebben az öt évben. Nem tudom, mit hoz a következő öt év és hol leszek 35 évesen 2026-ban, de ha annyi nagy előrelépés lesz, mint az elmúlt öt évben, akkor nem aggódom. 

Illusztrációnak pedig egy kép, ami nekem kifejezi a svédországi élet boldogságát. Egy hónappal az érkezésem után egy ötnapos szigettúrára vitt Jack, és akkor sátoroztam vele először a svéd "vadonban". Ott készült ez a fotó.