kardamomillatos szombat

Tegnap délután átjött Jack családja látogatóba. Az apja, a nagybátyja és annak felesége. Fikára jöttek, szóval nem ebédre vagy vacsorára, aminek örültem, mert mégiscsak egyszerűbb egy kávézásra vendégül látni valakit, mint főzni is. Viszont nagyon kedvem volt sütni, mégpedig kardamomos tekercset, amit azóta nem sütöttem, hogy írtam is a blogomban róla három éve (itt a recept). Most fél adagot készítettem és így jobb volt.

Annyira hangulatos volt a reggel. A nap lustán kel fel, csak 8 után mutatja meg magát, de már az is csoda, hogy novemberben látjuk a napot. Még pizsiben készítettem el a tésztát és formáztam meg a tekercseket, aztán amíg két órát pihentek a konyharuha alatt, hajat mostam és Jackkel közösen kicsinosítottuk a lakást. 

Kaptunk egy kis ajándékot a vendégeinktől, és jó alaposan megnézték a lakást. Két óráig voltak itt, mert utána programjuk volt, ez pont elég idő is volt. Mikor elmentek fél 4-kor, már sötét volt, és beszéltük is, hogy ha nyár lenne és fél 4, akkor előttünk lenne még a fél nap, most meg kb. úgy érezzük, hogy mehetünk aludni. De csak azért is összeszedtük magunkat, és elmentünk pár boltba. Vettünk a konyhába lámpát, megnézegettük a tévéket az Elgigantenben, mert a Black Friday keretében szeretnénk venni újat.

Végezetül pedig volt időnk beugrani a Mio bútorboltba is, ahol étkezőasztalokat és kanapékat néztünk. Volt olyan kanapé, ami tetszett is, de van egy olyan érzésem, hogy egy darabig még húzódni fog ez a kanapé-téma. Pedig úgy örülnék (örültem volna) ha mire a szüleim jönnek, van már szép új kanapénk is. Ehhez viszont 1-2 héten belül meg kellene rendelni valamit, mert 7-8 hét a kiszállítási idő.

Ezt a modellt néztük, de egyelőre a színéről sem tudunk megegyezni. És a különböző anyagtípusok között 350 ezer forint különbség van árban. Azt is ki tudja, hogy a drágább mennyivel jobb is... Nekem valamiért nem jön be a kék szín, főleg a sötétkék, és Jacknek az tetszik, én viszont szívesebben választanék például egy ilyen sötétszürkét. Meglátjuk. Mikor a nagyobb lakásba költöztünk, azt hittem lehet majd szuper nagy kanapénk, ami az álmom volt, de kiderült hogy azért elég korlátozottak a lehetőségeink és nem vehetünk sokkal nagyobbat mint a mostani (viszont a mostani nagyon vacak, úgyhogy mindenképp upgrade lesz az új).

Az étkezőasztal-keresés még kevésbé volt sikeres, mert ebben a boltban nem tetszett a választék, de nem is tudom, még hol máshol találhatnánk szép, de megfizethető darabokat. Szoktam használtan is nézni, csak ott megint az elhozatal a problémás kérdés. De azért már olyan jól áll a lakás, és most már sokkal kevésbé stresszes a tervezgetés-vásárolgatás. 

babaholmik

Nagy feladat felkészülni a baba érkezésére, és összevásárolni mindent. Még a nyáron, mikor a tesóimmal voltam, őket kérdeztem először, hogy mi kell egyáltalán egy babának, és írtam egy hosszú listát. A kismama csoportból is sok ötletet lopok, főleg konkrét márkák konkrét termékeihez. Nehéz néha eldönteni, hogy mi kell és mi nem, még úgy is, hogy gyakoriak az olyan kérdések, hogy "milyen vásárlást bántál meg, mire nincs szüksége a gyereknek?". Minden egyéni, és lehet hogy ami valakinek nem válik be, valaki másnak meg a kedvenc terméke.

Egy plüsst leszámítva eddig mindent használtan vettem. Ezeket a rövid ideig használt termékeket nem tudom megindokolni, hogy mégis miért újonnan vegyem meg, ha használtan is teljesen jó minőségben, ráadásul töredék áron kapható. A lelkiismeretemnek is jobb érzés a környezeti szempontok miatt (így is elhasználok majd egymillió pelenkát, úgyhogy így sem tudom egy kis használtan vásárlással jóvátenni a környezetrombolást). 

Most már lassan minden megvan, amit szeretnék. Ami még hiányzik, és nekem kell beszerezni, az a kiskád, pelenkázó (nem bútor, csak alátét), pelenkakuka (nem létszükséglet). Pár apróság is, mint lázmérő, de a "gyógyszertárral" is jól állunk, mert Kathie-től még ahhoz is kaptunk sok mindent. Amit pedig Kathie-től még ezután kapunk, az egy hordozó és a babaülés az autóba. Ez utóbbit nagyon várom, mert szeretném ha beszerelhetnénk már a kocsiba, illetve szeretnék venni adaptert, amivel a babakocsira rögzíthető az ülés. Tudom, hogy ez nem sürgős, de a legjobb lenne, ha minden meglenne már.

Így néz ki jelenleg a szoba:

A szőnyeg már úton van, a babakocsi és a bal oldali szekrényke nem ott fog állni. Szeretnék még kiegészítőket satöbbi satöbbi, de azért már alakul. Anyukám készít színes kiegészítőket és horgol majd színes takarót a fotelre, hogy feldobja ezt a szürkét. A fotel a Jyskből van egyébként, sajnos csak ebben a színben kapható, de egyébként hintázik és hátra is lehet dönteni, nekem bejön. A komódot is újonnan vettük, azt hiszem nem kell bemutatni, mindenki ismeri ezt a típust. A kiságy Ikea Gulliver, de ezt használtan vettük, matraccal és pár kiegészítővel együtt, meg még amit a kezembe nyomott az anyuka, fizettünk 250 koronát, olyan 8700 forintot. Kalandos volt hazahozni a kocsi tetején, de Jack úgy felkötözte, hogy egy orkán se mozdította volna el.

A babakocsink ez a gyönyörű Emmaljunga lett. Nem tudom, ez otthon ismert márka-e, itt elég nagy név, a Bugaboo és a Britax mellett a top 3 márka között van. 2022-es kiadás, van hozzá minden – mózeskosár, ülőrész, pelenkázótáska, napellenző és miegymás. Eredeti áron 15 ezer korona (500 ezer Ft) volt, mi 3 ezerért (100 ezer) megkaptuk Jack egy barátjától, így igazán nem volt vele semmi gondunk. Adtak mellé játszószőnyeget meg valami zenélő játékot is. 

A ruhákat már írtam, hogy egy lánytól vettem két nagy zsáknyi babaruhát 50-68-as méretig, úgyhogy abból nem is kell több, bár Kathie is tudott volna még adni. Vasárnap voltam nála, és a dolgozószobában egy mini babaüzletet nyitott, annyi mindent válogatott össze a kinőtt, már nem használt dolgokból. És ezt úgy, hogy jelenleg is három barátnőjénél vannak kölcsönadott dolgai. Mégis jutott nekem is a jóból, mivel sok mindenből kettő van nekik. Elképesztően precízen számontart és rendszerez mindent. Ezeket a holmikat kölcsönbe kapom tőle, ő még tartogat mindent, mert azt hiszem, még erősen gondolkoznak harmadik gyereken, ezért sem ad túl egyelőre semmin.

Az apróságok mellett a legjobban ennek a Najell babafészeknek örülök. Ez pont egy olyan termék, amit sokan a kedvencüknek írnak a csoportban, mások pedig próbálják használtan levadászni, mert újonnan elég drága. A meleg overálnak is örülök. Lehet, hogy túl is vásároltam, mert én már korábban megvettem ezt a Nordly gyapjú bundazsákot, amit szintén sokan ajánlottak. De sebaj, van választék, az a legjobb.

Itt pedig még pár apróság Kathie-től, és ez csak egy része. A legjobban a semlás rugdalózónak örülök. Ezt az unokatesója vette az ikreknek Amerikában, és annyira cuki, és pont jó lesz az én gyerekemre is a semla napon, ami jövőre március 4-re esik.

szobatervezgetés

Milyen jó, hogy az első számú munkaprogramom, a Figma, lakberendezéshez is hasznos. Papíron is meg lehetne rajzolni és kivágni méretarányos szobákat és bútorokat, csak sokkal több idő lenne. Helyette a Figmában rajzolom meg, és ott is lehet tetrisszerűen mozgatni a formákat, és nézegetni a legjobb megoldást.

Így néztem meg előre, hogy befér-e egyáltalán az ágyunk a legkisebb szobába, hogy milyen irányban lenne a legpraktikusabb fordítani, és mennyi hely maradna az ágy mellett. A baloldali opció esetében csak 25-6 centi marad az ágy végében, viszont így az ágy mindkét oldalán van rendesen hely. A jobboldali opciónál 30-30 centi van mindkét oldalon, ami nagyon szűkös, még éjjeli szekrénynek sem igen elég. Én az első opciót szerettem volna, Jack mégis a másodikra szavazott, és a beköltözéskor így szereltük össze az ágyat. Idétlen volt, mert az ágy eltakarta az ablakot, amihez hozzá sem tudtunk rendesen férni, valamint mindkét oldalon túl kevés hely volt. Szerencsére egy idő után belátta ő is, hogy nem olyan jó ez, és pár hét után elfordítottuk 90 fokban az ágyat. Amihez teljesen szét kellett szedni az egészet és nem kis munka volt, de megérte.

Most pedig a dolgozó-/vendégszoba a téma. Van ugyanis Jack apjánál három, üresen álló bútor, ami még a nagyszüleié volt, és ezeket odaadná nekünk. Ezek közül ebbe a szobába az íróasztal és egy komód kerülne. Csakhogy a jelenlegi berendezés szerint a komód nem férne el jól. Úgyhogy bútorokat tologatunk digitálisan, hogy kiderítsük, mi a legjobb megoldás.

Ez a jelenlegi felállás. A zöld a (már meglévő) kanapé, a bal felső sarokban az íróasztal, a jobb felső pedig a komód, kihúzott fiókokkal. Ez az elrendezés három szempontból problémás: 1) nem lehet a kanapétól kényelmesen hozzáférni a fiókokhoz, 2) túl kevés a hely a bejárat és a kanapé között 3) ha kinyitjuk a kanapét, nem is tudjuk kinyitni a beépített szekrények ajtaját.

Ez volt a következő ötletem, amíg rá nem jöttem, hogy az a tervünk, hogy amikor veszünk új tévét, a régit bevinnénk ebbe a szobába, és ez amolyan második nappali lenne. A tévének mindenképpen a kanapéval szemben kell lennie, úgyhogy ez sem működik.

Ez volt a következő próba. Íróasztal a bejáratnál, kanapé az ablak alatt. Ez majdnem jó, csak a beépített szekrény ajtaját nem lehet kinyitni a komódtól.

A rajzok alapján ez tűnik az egyetlen opciónak. Ha a komód az ajtóhoz kerül, akkor nem veszi el a bejárattól annyira a helyet. A kanapé a sarokban, és még kinyitott állapot mellett is oda lehet ülni a dolgozóasztalhoz, a kanapéval szemben pedig elférhet egy TV-állvány. Ezzel a megoldással a fő probléma az, hogy így a tévé lesz az ablak és a szép kilátás mellett, valamint jó időben be kell sötétíteni, különben nem látszik a tévé (ez mondjuk a kisebb probléma).

A konklúzióm inkább mégis az, hogy sajnos a komód nem ideális ebbe a szobába. Maradhatna a jelenlegi berendezés, és a komód helyett könyvespolc lehetne a sarokban. Az felfelé több tárolóhelyet is biztosít, talán praktikusabb. Vagy egy sarokbútor, például ez a Billy. Csak persze sajnálnánk a szép bútort, a nagyszülők örökségét.

Még alszunk rá párat, aztán kitaláljuk mi legyen. Csak én már írtam egy cégnek és kértem árajánlatot a három bútor szállítására, utána meg elkezdtünk variálni, és zavar, hogy várnak a válaszra, én meg eltűntem... Pedig úgy szeretném már, ha átköltöznének a bútorok, főleg a szekrény miatt, ami az előszobában lesz.

az év karácsonyi ajándéka 2024

Máris itt tartunk az évben, amikor Svédországban kihirdetik az Év karácsonyi ajándékát. A blogomon most már hagyomány, hogy megírom nektek is. 2020-ban a kempingfőző, 2021-ben nem írtam, de a belépőjegy (koncert, színház ilyesmi), 2022-ben a DIY ruhadarab, tavaly pedig a társasjáték volt.

Idén is volt olyan fogadóiroda, ahol még fogadni is lehetett az év ajándékára. Az egyiken a következő ötletek vezették a listát:

• Pingpongütő
• Könyv (pedig 1999-ben ez volt)
• Farmernadrág
• Focis mez
• "Szépségnaptár" (szépségápolási termékeket tartalmazó adventi naptár)
• Butatelefon
• Aktivitásmérő (ez pedig 2014-ben volt)

A másik fogadóirodában:

• Jótékonysági adomány
• Újrahasznosított ruha (ez 2018-ban volt)
• Aktivitásmérő
• Légtisztító
• Növénynevelő készlet
• Okos hangszótó
• Napelemes töltő

Viszont most nem lehet olyat játszani, hogy találjátok ki, hogy mi lett a listából, mert olyan ajándék lett, amit soha nem lehetett volna kitalálni.

A 2024-es év karácsonyi ajándéka az uniszex illat lett. Az indoklás a következő:

Az uniszex illat tükrözi azokat az időket, amelyben élünk. A legtöbb iparággal szemben a szépségipar a gazdasági visszaesés ideje alatt is növekedést ért el. Ez az úgynevezett "rúzs-hatással" magyarázható, amely azt jelenti, hogy míg a nagyobb kiadásokat elhalasztják a vásárlók, kisebb örömforrásokkal azért megjutalmazzák magukat a hétköznapokban.

Illatot sokféle árkategóriában és formában vásárolhatunk. Reneszánszát élik az illatok, valamint azok a közérzetünkre, alvásunka és relaxációnkra gyakorolt hatása. Ahogy a nemi sztereotípiákhoz kötődő határok egyre inkább elmosódnak a divatban és a szépségápolásban, nagyobb fókusz kerül az egyénre. Ezért lett idén az év karácsonyi ajándéka az uniszex illat – egy kiegészítő, amely bearanyozza a mindennapokat.

same same but different

Felvettem Jack vezetéknevét. A legjobb igazából az lenne, ha Magyarországon magyar nevem lehetne, Svédországban pedig svéd. De mivel még nem vagyok svéd állampolgár, ezért kénytelen vagyok Magyarországon is megváltoztatni a nevemet, hogy lehessen útlevelem az új nevemmel. Egyébként nem érződik olyan nagy dolognak, és élvezem az új nevemet. Szép neve van Jacknek, és praktikusabb lesz az élet a svéd nevemmel, mint a magyarral volt. Igaz, hogy így magyar kontextusban lesz furcsa a külföldi nevem, valamint vezetéknév + keresztnév sorrendben kiejteni, de ilyen nem is tudom mikor szokott előfordulni. Itt viszont a saját nevem is szokatlanul csengett a fülemnek. Már amiatt is, hogy keresztnév + vezetéknév sorrendben kell használnom, és ez a más sorrend, más dallam és ritmus megváltoztatja a nevet és idegennek érződik. Az meg pláne, hogy nem magyarosan ejtem, inkább úgy próbálom mondani, ahogy a svédek mondják.

Maga a névcsere úgy zajlott, hogy azt találtam ki, hogy nem sokkal azelőtt változtatom meg, hogy elmegyek gyesre, és a munkahelyen majd a gyes alatt megy le a csere, és mire visszajövök, addigra úgyis megszokom a nevemet, és könnyebb lesz másoknak is bejelenteni. Azt írják az adóhivatal oldalán a névváltoztatással kapcsolatban, hogy nagyjából 8 hétig tart az eljárás. Kiszámoltam, hogy ha október közepén küldöm be a papírt, akkor december közepe körül változik meg, az jó lesz. Postán kellett elküldeni az igénylést. Elküldtem hétfőn, erre kettő nappal később érkezett a digitális postaládámba az értesítés, hogy kész az ügyintézés, megváltoztatták a nevemet. Hoppácska, hát ennyit a nyolc hétről és a terveimről. 

De végül is jobb ez így, legalább a babó érkezése előtt el tudok mindent intézni. A munkahelyemen is szóltam, ott annyi volt, hogy 10 percre ki kellett jelentkeznem a gépből, és mikor visszaléptem, minden helyen már az új nevem szerepelt, szóval sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam. Voltam új személyit csináltatni, ha az megjön, akkor új svéd jogsit is csináltatok. Valamint felvettem a kapcsolatot a magyar konzulátussal a magyar dokumentumaim kapcsán. Ez ahogy várható volt, nem olyan gördülékeny, mint a svéd ügyintézés, de most úgysem megyek semerre, ráérek kivárni mindent.

Érdekességként még elmondom azt, hogy milyen különbségek vannak a svéd és a magyar vezetéknevek között. Magyarországon a leggyakoribb vezetéknévtípus a foglalkozások. A wiki szerint ez adja a nevek 39%-át. Ezután következnek 20-20%-kal a nemzetiségek és a tulajdonságok. Ez már a nevek közel 80%-át le is fedi. A maradékban van még utónévből, illetve helységnévből kialakult vezetéknév. 

A svédeknél nem jellemzőek a foglalkozások, a nemzetiségek vagy a tulajdonságok. Más északi országokhoz hasonlóan a leggyakoribb vezetéknévtípus az apa nevéből képzett vezetéknév, úgy mint Andersson (Anders fia), Johansson, Karlsson, Svensson stb. Ami nálunk a Nagy, vagyis a leggyakoribb vezetéknév, az náluk az Andersson, és még mennyiségre is nagyon hasonló, 220 ezer körül van mindkét országban ez a vezetéknév.

A svédeknél egy hasonlóan nagy kategória, mint nálunk a foglalkozások, a természethez kapcsolódó nevek. A vezetéknevek nagyjából egyharmada ilyen név. A következő szavak gyakran fordulnak elő svéd nevekben: föld, tenger, hegy, ág, gally, patak, liget. Selma Lagerlöf neve például babérlevelet, Astrid Lindgrené hársfaágat, Björn Borgé hegyet jelent (sőt az ő neve tulajdonképpen Hegy Medve). Nekem tetszenek ezek a természetközeli nevek, olyan mesebeli, Gyűrűk urásak. És most már Jacknek köszönhetően nekem is ilyen nevem van, amit szépnek tartok, de eddig minden svéd megdicsérte, úgyhogy szerintem ők is. 

sziget-túra

Bár csak 5-6 fok, de ragyogó napsütés volt tegnap, így muszáj volt kihasználnunk a jó időt. Jack mindig ki tud találni valami jó programot, és most azt javasolta, hogy a tömegközlekedéses hajóval elmehetnénk két közeli kis szigetre. Hát ez nagyon jól hangzott! Végül bicóval tekertünk el a kikötőig, mert nem sűrűn járnak a hajók, és nem értük volna el a következőt gyalogosan.

hajómenetrend

Először a kisebb, Tranholmen nevű szigeten szálltunk le, és nagyjából egy óránk volt, amíg ugyanaz a hajó vissza nem ér, és továbbvisz minket. Körbesétáltuk ezt a különleges világot. A helység weboldalán olvasom, hogy a sziget körülbelül akkora, mint a Gamla Stan, vagyis Stockholm óvárosa, és közel 200 ingatlan található rajta. Még az 1900-as évek elején felosztották a szigetet egyforma, 1540 négyzetméterű telkekre, és akkor még nyaralónak vették meg az emberek őket. Ma viszont ebben a közel 200 házban egész évben ott élnek a lakosok. Nekem ez nagyon érdekes, és szívesen megnézném, hogy élnek ott, milyenek a hétköznapjaik, a hétvégéik és hogy telnek a nyarak és a telek egy ilyen aprócska szigeten. Írják a honlapon, hogy a gyerekek iskolahajóval vagy a tömegközlekedési hajóval járnak suliba, de ahogy láttuk, a legtöbb embernek saját motorcsónakja vagy hajója lehet, amivel úgy mennek át a túloldalra, mint ahogy más az autójával elugrik a boltba. A szigeten motoros járművek nem engedélyezettek.

Miután visszaértünk a kikötőbe, jött értünk a kishajó és még egy másik szigetre, Storholmenre is átmentünk. Ezen három helyen is megáll a hajó, pedig kevesebben élnek ott. Itt viszont nem volt sok időnk, mert a hajó továbbment a következő megállókba, nekünk pedig át kellett sétálni a déli kikötőből az északiba, mire odaért a hajó. Ez nem volt probléma és nem is mi voltunk az egyetlenek, akik ugyanígy jártak el.

halloween táján

Az első három munkanap egész jól telt Elsával, de ez annak is köszönhető, hogy csütörtökön és pénteken is félnapunk volt. Azt elfelejtettem írni, hogy szerdán elmesélte nekem, hogy terhesen jött volna vissza, de múlt héten, 12 hetesen elvetélt. Szegényt nagyon sajnálom és nehéz is volt erre reagálnom, úgy hogy én meg a 31. hétben vagyok, szóval nekem megvan az, amit ő épp elveszített. Mindenesetre az a tervük, hogy szeretnének második babát, és amint lehet újra próbálkoznak, ami azt jelenti, hogy megvan rá az esély, hogy mire én visszamegyek, ő megint nem lesz ott, illetve hogy úgy helyettesít, hogy időközben el fog menni. Bonyolult a munka világa ennyi gyerekvállaló csajjal.

Tegnap visszajött gyesről az a lány, akiről írtam, hogy a főnöknek fogalma sem volt, hogy november 1-jén tér vissza dolgozni. Egyébként az úgy volt, hogy ő februárban szült, és akkor beírta nekünk is és a rendszerbe is, hogy november 1-ig lesz gyesen. Amikor Pontus elkezdte mondogatni, hogy januárban jön vissza a lány, akkor én arra gondoltam, hogy biztos meghosszabbította a gyest. De ezek szerint sosem mondott semmi mást, a kezdetektől fogva november 1. volt, csak valahogy időközben a szétszórt főnök kitalálta magának ezt a januárt. Nagyon kellemetlen. 

Csütörtökön azért volt félnapon, mert délelőtt szülésfelkészítőre mentem Jackkel a kórházba. Közel négyórás volt ez az előadás, amire Jack azt mondta, hogy az nagyon hosszú, mit lehet egyáltalán ennyit beszélni, én meg azt gondoltam, hogy csak ennyi? Nyavalygott, hogy unalmas lesz (bárcsak nekem is az lenne a legnagyobb gondom a szülés kapcsán, hogy végig kell ülnöm egy unalmas előadást), de végül is szerintem ő sem unta. Voltak persze részek, amik nem igazán érintik őt, és messze állnak egy férfi világától, de összességében jó dolgokat mondtak. És ahhoz képest, hogy két szülésznő tartotta, szuper jó előadók voltak. Jól beszéltek, viccelődtek, fenntartották a figyelmet, szóval egyáltalán nem volt unalmas. 

Pénteken pedig csak délelőtt kellett dolgoznunk, mert ma van Mindenszentek, ami Svédországban mozgóünnep, és mindig szombatra esik, így sajnos irodai dolgozóknak nem munkaszüneti nap, viszont legalább az előtte való napon csak 1-ig kell dolgozni. Engem már ez a fél nap szabi is annyira boldoggá tett. Gondolkoztam, hogy mivel tölthetném hasznosan az időt, és végül elmentem fodrászhoz. Csak kinéztem egyet a környéken, aminek jó értékelése volt, és lefoglaltam az appban. Svédországban mindenre van egy app, és például ez a szolgáltatófoglalós (fodrász, masszázs, pedikűr-manikű, csontkovács stb.) app annyira megkönnyíti az életemet azzal, hogy tudok időpontot foglalni anélkül, hogy fel kellene hívnom egy számot. Csak klikk klikk klikk, fodrász lefoglalva, probléma megoldva. Mivel csak a végéből vágatok és soha semmi extrát nem kérek, ezért nekem mindegy is hogy kihez megyek. Kathie épp panaszkodott, hogy a szokásos fodrásza eltűnt és most máshoz kellett mennie, aki elrontotta a festését, pedig több mint 125 ezer forintot fizet. Na, hát ezért nem fogom festeni a hajamat. Én túl sóher vagyok ahhoz, hogy ennyi pénzt fizessek azért, hogy más színű legyen a hajam. 

Amióta átköltöztünk, mindig van kedvem sütni valamit, és szeretem ha házi édesség van itthon, nem pedig csak fagyi vagy csoki. Nem nagy dolgokat készítek, szinte minden gyors és egyszerű, de mégis sok örömet lelek a sütögetésben, hogy belengi a lakást a finom illat, és hogy aztán napokig van desszertünk. Készítettem áfonyás morzsás sütit fagyasztott áfonyával; almás morzsás sütit; "ragacsos sütit", ami egy brownie-szerű szuperegyszerű svéd süti; diós baklavát, a kedvenc amerikai csokis sütimet, amit több tucatszor elkészítettem már az évek során; répatortát, ami szerintem egy alulértékelt édesség, és ennek az lehet az oka, hogy egy zöldség van a nevében... Illetve tejpitét is sütöttem, aminek a receptjét egy napon feldobta a facebook, és nekem nagyon gusztának tűnt. Ilyet szeretnék máskor is készíteni, mert azzal a recepttel és eredménnyel nem voltam teljesen elégedett, de még úgy is fincsi volt. Gondoltam arra is, hogy készítek valamit, amit beviszek az irodába. Múltkor az egyik srác vitt be sütit (amit a barátnője nagymamája sütött), a héten pedig egy másik nő készített halloweenes muffinokat.

a kollégám sütijei

halloween-dekoráció a környéken

A sárga torony, ami a kilátásunk egyik éke. Múltkor elsétáltam oda, és kiderült hogy itt valaki lakik. Előtte azt hittem, hogy ez egy víztorony vagy ilyesmi.