kirándulás első nap: sigtuna

Pár hete talált Jack a térképen egy aprócska szigetet, amin van egy B&B és kitalálta, hogy egyik hétvégén biciklizzünk oda és szálljunk meg ott. Mivel ez elég időjárásfüggő program, ezért nem tudjuk nagyon előre lefoglalni a szállást, de aztán ki is derült, hogy csak júliusra van ott pár hely. Szóval ez a terv bukott, de ettől függetlenül is szerettünk volna bicajos, hotelben alvós, ketnapos kalandra menni, és a hazautamig már csak két hétvége van. Most is elég kétes volt az időjárás, de péntek délután úgy tűnt, hogy nem lesz eső, úgyhogy mondtuk, hogy gyerünk! 

Ez azt jelentette, hogy este 8-kor nekiálltunk szállásokat böngészni a bookingon, és végül fél 10-kor lefoglaltunk egyet. Nem az volt a baj, hogy nem voltak jók vagy elérhetők, hanem inkább nehéz volt dönteni. Egyrészt, hogy merre menjünk, északra, délre vagy keletre, másrészt hogy mi alapján válasszunk szállást. A végső szempontok azok voltak, hogy tudjunk a hotelben vagy a környéken vacsorázni, hogy közel legyen a vízhez (Jack horgászni akart este) és természetesen én meg csodálatos hotelreggelit szeretnék. 

Végül Sigtuna városra esett a választásunk. Már kétszer voltunk Sigtunában és egy csodálatos kis gyöngyszem, nagyon szeretem. Stockholmtól északabbra, az Arlanda reptérhez közel van, egy több mint ezeréves történelmi város, ami most népszerű turistahely gyönyörű faházakkal, középkori városközponttal (Svédország legrégebbi utcája!), jó kis éttermekkel, cuki ajándékboltokkal és szép vízparttal. Itt több, nem olyan drága szállás közül is választhattunk, és nem a semmi közepén van, így érkezés után tudunk sétálni, nézelődni és étteremből is több van. 

30 kilométerre a várostól szálltunk le a vonatról, és onnan teker(eg)tünk el a szállásig. Nem esett az eső, de a föld vizes volt mindenütt és néha az ég is borús volt, de összességében tökéletes bicikliző idő volt. Jack mindig el akarja kerülni az autóutakat, mert utálja az autókat és a forgalmat. Emiatt mindig kis utakat, erdei és mezei ösvényeket keres. Néha úgy érzem, hogy túlzásba viszi ezt az út-elkerülősdit, és tudok rendesen morogni, miközben szerencsétlenkedem a nyomában a köves, kavicsos, saras utakon vagy fagyökeres rücskös erdei ösvényeken. De azért mégis igaza van, mert így jutunk el a legszebb részekre. 

Na, és ma is hol bicikliztünk, na hol? Hát persze hogy katonai területen. Teljes deja vu volt, ahogyan álltunk az erdő közepén egy sorompóval lezárt út előtt, és próbáltuk kideríteni, hogy szabad-e a bejárás vagy sem. Most a változatosság kedvéért nem lőpálya volt, hanem katonaikutya-kiképző terület. Most is paráztam egy kicsit, főleg amikor a távolból, a fákon keresztül kutyafalka ugatása hallatszott. És akkor egyszer csak kibukkant a fák közül egy katonanő katonai kutyával, Jack meg visszanézett rám, és azt mondta, olyan rémült fejem volt, mint Edward Munch Sikolyának. De persze megint nem volt semmi probléma, és szabadott a területen lenni.

Rosersberg kastélyszálló útközben 

5 körül érkeztünk a szállásra, lenyergeltük a paripákat, betettük őket éjszakára az istállóba, mi meg egy tíz percet pihentünk a szobában, aztán mentünk enni. Kinéztem egy autentikus olasz éttermet, ahova gyalog mentünk el. Sosem láttam még Sigtunát ilyen kihaltnak, mint most. Egyrészt még biztos nincs annyira szezon, de másrészt ide főleg külföldiek járnak turistáskodni. Ennek ellenére az étterem tele volt. Szerencsére még vacsiidő előtt érkeztünk, így kaptunk helyet, de kiderült, hogy foglalni kellett volna. Kérdezte a pincér, hogy van-e foglalásunk, és amikor mondtuk, hogy nincs, akkor azt mondta, hogy akkor erre tessék... És magamban azt gondoltam, hogy na, megkapjuk a vécé melletti asztalt, és komolyan ez történt. Vicces. De a kaja isteni finom volt. Nem szoktunk olasz helyen enni Svédországban, mert elég drágák, és úgy szoktam vele lenni, hogy én is tudok finom tésztaételt készíteni, ha már kiadok úgy 250 koronát (8-9000 forintot) egy vacsorára, akkor legyen inkább valami, amit én nem szoktam készíteni, vagy ha igen, akkor az meg sem közelíti az éttermi minőséget (például indiai vagy ázsiai). De most nyaralunk, nem is volt olyan sok opció és ez nagyon szuper helynek tűnt, úgyhogy örültem neki. Számomra különleges és új tésztaételt ettem: körtés töltött tésztát négysajtos mártással és pisztáciával. Elképesztően finom volt. Aztán befizettem a legjobban hangzó desszertre is és nem csalódtam abban sem. 

7 körül visszasétáltunk a hotelhez. Hosszú, tartalmas és fárasztó napunk volt, úgyhogy én örömmel vetettem be magam a barátságos kis szobánkba, Jack viszont elment horgászni. Ez így mindkettőnknek jó. Nekem fel kell töltenem az elemeimet, ő pedig megkukulna a szobában. Holnap pedig 8.30-kor reggeli, amit már most várok, aztán pedig a kirándulás 2. része. 

szoba kilátással