Egész héten sokat esik az eső, és elegem van már belőle. Sűrűn néztem az időjárás-jelentést, hogy lesz-e esélyünk hétvégén valami értelmeset csinálni, vagy bezár minket az eső. Bár ez nem kifejezetten svéd hozzáállás, hiszen amióta itt élek, azóta megtanultam, hogy nincs rossz idő, csak rossz öltözék. És a svédek tényleg e szerint élnek, ami éles kontrasztban áll a magyarok időjáráshoz való hozzáállásával. Otthon mintha lenne valami irreális félelem a hidegtől és irtózás a "rossz" időtől. Ezzel szemben például a dánoktól és svédektől ered az erdei óvoda ötlete, ahol szinte kizárólag a szabadban vannak a gyerekek, ott játszanak, ott vannak a foglalkozások, padok és asztalok, ha jó az idő, ott tudnak rajzolni, barkácsolni, és úgy általában mindent a szabadban csinálnak egész évben, időjárástól függetlenül. Ennek a mondásnak a kapcsán eszembe jutott egy TEDx videó, amit még pár éve anyukám talált, és egy jópofa srác vicces stílusban beszél erről a mentalitásról. Nagyon ajánlom, csak 8 perc, de aranyos, könnyed az egész, és jó az üzenete.
Na de bennem még túl sok magyar vér csörgedezik ahhoz, hogy az időjárástól függetlenül válasszak programot, ezért szomorú voltam, hogy mennyi eső lesz a hétvégén. Szombat délutánra is esőt és vihart mutatott az előrejelzés. De aztán délelőtt Jack mégis előállt egy ötlettel: 6-kor elvileg eláll az eső, és még a nap is kisüt. Biciklizzünk el egy tóhoz, ő viszi a horgászós dolgait, vigyünk kempingfőzőt, kaját, zenét, és talán még tüzet is tudunk rakni. Ettől nagyon belelkesedtem, tök jó ötlet. Csak a hidegtől féltem (szokás szerint), de kitaláltam azt is, hogy készítek egy adag forralt bort, és én azt fogom iszogatni a víz partján.
Kicsit bosszantó a történetben, hogy téves riasztás volt a vihar és az eső, mert egész nap végül egy szem eső sem esett, és egy átmeneti borús időszakot leszámítva egész nap sütött a nap és gyönyörű idő volt. Végül is csak 5 körül indultunk el (mert ugyebár esőre számítottunk), de így is szuper volt az a pár óra. Fél óra bicikliút és ott voltunk egy szép kis tó partján, ahol csak mi voltunk és a természet. Elővettem a termoszom, és megcsapott a forralt bor illata, ami elég vicces érzékszervi zavart okozott, ahogy az illat karácsonyi vásárokba repített, miközben egy tavaszi napon tűző nap fényénél egy svéd tavacskánál ücsörögtem. De azért szerintem tök jó ötlet volt. Jól esett a forró italt szürcsölgetni, mert azért nem volt olyan nagyon meleg. Megfőztük a kis vacsoránkat, ami lazacos tortellini tészta volt fehérboros szósszal. Csodás dolog finom melegételt enni a szabadban vízpart mellett. Ahogy lement a nap, rögtön sokkal hidegebb lett. Akkor már kellett nekem a téli kabát, a sapka, sál és a kesztyű is, de fél 9 körül visszaindultunk, és még sötétedés előtt hazaértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése