igazi téli hangulat

Végre igazi téli hangulat van a városban. Nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára, amióta itt élek. Nem sok hó esik manapság Stockholmban sem, és enyhék a telek. De most esett annyi, és van is olyan hideg tartósan, hogy a járdákat hóréteg fedi, a faágakat fehér kontúr borítja, és megtelnek a város dombjai, lejtői szánkózó gyerekekkel, és ez olyan jó. 

a Djurgårdenen 

Múlt héten, miután visszaadtam a kulcsokat a gyerekeknél, jó nagyot sétáltunk körben a Djurgården szigeten. Ez a sziget egy parkos, erdős gyönyörű hely a város keleti részén. A szigeten találhatók a főbb múzeumok is, mint a Nordiska, a Vasa, az ABBA, valamint a Skansen és a vidámpark is. De tovább sétálva ezektől egyre elszórtabban vannak épületek, és gyönyörű természetközeli részei is vannak. Van pár ház is arrafelé, mindegyik egy csoda. Valószínűleg vagy csak milliomosok, vagy a királyi család barátai és rokonsága lakik ezen a szigeten. Népszerű kiránduló, kutyasétáltató és futóhely a sziget. Itt sétáltunk végig, és persze jó sokan voltak. Visszaérve a városba megragadtam a lehetőséget, hogy az egyik elismert pékségben vegyek semlát. Idén ez volt az első, viszont a két ünnep között Jack már meglepett eggyel a kedvenc pékségünkből.

a környékünkön

Másnap még több hó esett, és estefelé kimentünk egy jó nagy sétára. Szinte senki sem volt a kis utcákon, ropogott a lábunk alatt a hó, mindenütt szép fények, gyönyörű hó fedte épületek, és az az igazi téli hangzás, amikor a hó bepárnázza a világot, így az összes hang tompán verődik vissza. Másak az illatok, a hangok és a látvány. Úgy imádom, főleg hogy manapság annyira ritka az igazi téli élmény.

a munkahelyemen

A héten folytatódott a mesevilág még a munkában is. A rezidencia, ahol dolgozom, egy természetközeli helyen van egy domboldalon, aminek az aljában egy keskeny, jó hosszú öböl van, ami a nyílt vízhez vezet. Az öböl másik partján csak erdő, házak nemigen. Gyönyörű kilátás egy gyönyörű épületből. Már érkezésemkor is leírhatatlanul gyönyörű volt a látvány, de egyik nap kisütött a nap és teljes fényárban úszott a ház, odakint pedig csillogott a hó. A másik napon pedig óriási pelyhekben hullott, de mintha lassított felvétel lett volna, és néha megfeledkeztem erről a látványról, de ahogy jöttem-mentem, bármelyik ablakon kinéztem, olyan kép tárult elém, mintha egy mozgó képeslap lenne. Nem tudtam betelni vele.

Södermalmon a Vitaberg-parkban

Tegnap pedig, talán nyár óta most először, Stockholm szívébe, Södermalm szigetére mentünk, a nyüzsgő hipster belvárosba. Kicsit csavarogtunk a havas utcákon, bementünk egy dimbes-dombos parkba, ahol rengeteg felnőtt és gyerek volt, és ment az őrült szánkózás. Azon a részen, ahol a legtöbbet csúsznak, jégréteggé változott a pálya, úgyhogy elég adrenalinbomba lehetett azon egy menet. De a svéd gyerekek bírják a strapát. Mindenféle csúszkán, snowblade szánkón, vagy akár minden nélkül, a kezeslábasukon csúsztak le. Beültünk egy fincsi ramenre, aztán egy forrócsokira felmelegedni. Este bekuckóztam a plédem alá, és órákon keresztül csak olvastam.

semla, a húshagyókedd svéd süteménye

A semla egy svéd péksütemény, ami rövid időszakban, januártól nagyjából márciusig kapható, ugyanis hagyományosan a semla a húshagyókedd eledele. Mint nálunk a fánk. Semlát enni máskor olyan lenne nekik, mint júniusban szaloncukrot enni, vagy karácsonykor tálalni a húsvéti sonkát. Egyébként a semla úgy néz ki, mint a képviselőfánk, de ízre nem olyan. Édes, omlós, kardamomos fűszerezésű a zsömléje, aminek hagyományosan háromszög formában vágják ki a tetejét, és a belsejét vastagon mandulamasszával töltik meg, amelyre édesítetlen tejszínhab kerül, majd rá a kivágott "sapka". Ilyen egyszerű, mint a legtöbb svéd sütemény, de nagyon finom. Van egy olyan hagyomány is, hogy meleg tejben tálalják. Ezt én még nem kóstoltam, de nem is olyan gyakori. A Vetekatten cukrászdában láttam például, hogy így is lehet kérni.

Az újságban a "semla időszak" környékén minden évben felmerülő kérdés, hogy szabad-e semlát enni húshagyókedd előtt, és természetesen a hagyománykövető svédek felháborítónak tartják, ha valaki már januárban semlát eszik. A legtöbb pékség azonban manapság elkezdi árusítani ezt a péksütit január környékén, vagy akár december végén, hiszen a hagyományőrzők ellenére nagy rá a kereslet már ekkor is. Minden pékség saját gyártású termékkel rukkol elő, és minden évben többféle szavazás és értékelés van arra, hogy hol kaphatók a legjobb semlák. Na, én ezeket imádom megnézni, mert nagyon szeretem a semlát, és mondhatni hobbi-semlakritikus vagyok én magam is. Szeretem megkóstolni azoknak a helyeknek a semláit, amit a legjobbnak mondanak. Nem sok semlát eszem egy évben, ez nem olyan, mint a fagyi, hogy végigfagyizza az ember a nyarat. Egyrészt elég nagy, másrészt elég drága, harmadrészt nekem szinte egy külön program, hogy veszünk egy semlát valamelyik jobb helyen, és akkor megadja az ember a módját. 

Mivel ez egy téli csemege, ezért a legtöbb turista ki is marad belőle (sajnos), hiszen januárban-februárban ki jön Svédországba... Azért leírom, hogy szerintem a város legjobb semlája Södermalmban a Gunnarsons nevű cukrászdában kapható. Ez egyébként is egy nagyon stílusos és közkedvelt hely szuper termékekkel, és a semlájuk verhetetlen számomra. Talán azért, mert nem spórolnak a mandulamasszával. Vannak helyek, ahol kevesebb a massza és több a tejszínhab például. Nekem az elrontja, amikor túl sok tejszínhabot tesznek bele, mert szerintem alapból is kicsit túl sok. A másik legfinomabb, amit tavaly ettem, azt Nackában a Robin Delselius cukrászdában sikerült kifognom. Egyébként a városban máshol is van üzletük, de én épp Nackában ettem. Múlt hétvégén megkóstoltam a Tössebageriet nevű pékség alkotását, mert ők is gyakorta kapnak kiváló minősítést a semla teszteken. Ez kicsit vaníliás ízesítésű volt, ami nem gyakori. A képen is ez van. Mindenesetre nálam nem került a top 3-ba.

mi lesz 2021-ben?

Az előző évet összefoglaltam, de arról nem írtam, hogy mit várok az újra. De én sem tudom... Nem vagyok az a nagyon tervezgetős és nem fogadok újévi fogadalmakat. Mármint olyan hivatalost. De azért szeretem átgondolni, hogy milyen területre szeretnék fókuszálni, miben lenne jó fejlődni, változtatni stb. De ezek nem kapcsolódnak szigorúan az új évhez. 

A január máris valami újat hoz, mert hétfőn elkezdődik a kurzusom. Júniusig fog tartani. Még nem fogtam fel, hogy megint diák leszek, és fogalmam sincs mire számítsak a képzéstől. Sajnos és szerencsére a félév első felében minden óra Zoomon lesz, aztán meglátjuk, hogy a 2. felében ez máshogy lesz-e.

Szóval félévig az a program, hogy félállásban dolgozom és tanulok. Közben kitalálom, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek, tavasszal jelentkezem a képzésre, remélhetőleg fel is vesznek, és augusztustól, a friss ropogós svédtudásommal elkezdek egy kétéves képzést. Attól függően, hogy mi lesz az és mennyire nehéz, folytatom vagy befejezem a házvezetői állásomat. 

Szóval ez a munka/suli része. A személyes részében még ennyi terv sincs. Szeretnék persze hazalátogatni. Gondoltam arra, hogy amíg még minden online van, haza tudnék menni Magyarországra, és onnan is "be tudok járni" órákra, de attól is függ ez a terv, hogy milyen a járványhelyzet és mennyire nehéz a képzés. 

Vannak azok a koncertjegyeink, amiket tavalyról áttettek idénre. Mondjuk csak kettő. Az egyik Koppenhágában. Eric Clapton. Tavaly tavasszal olyan messzinek tűnt az idei nyár, és mindenki elképzelte, hogy addigra minden visszatér normálisba, és természetesen lehetnek majd fesztiválok és stadionkoncertek fél városnyi embertömeggel. Hát ebben nem vagyok annyira biztos. Az a két jegy megvan, de újat nem veszek, az tuti. Pedig Katherine Ryan, egy kanadai-brit stand upos, akinek nagyon szeretem a podcastjait is, fellép szeptemberben Stockholmban, és már lehet jegyet venni rá. Szívesen megnézném.

Ja, esküvőmeghívásunk is van a nyárra, csak épp Minnesotába. Kathie-ék már megint házasodnak. Mármint hogy tavaly csak kis esküvője volt, és a szülőhazájában szeretne egy lakodalmat az ottani barátaival. Kedves tőle, hogy meghívott, de nem szeretnék annyi pénzt kiadni a repülőre egy ilyen program miatt. Jack Japánba szeretne menni, egyre többször mondogatja, úgyhogy ha elrepülünk egyszer messzire, akkor az keletre és nem nyugatra lesz. És ahogy a koncertekkel, úgy ezzel - a repüléssel, utazással, lakodalommal - kapcsolatban is szkeptikus vagyok. Ezen a néhány bizonytalan és tág terven kívül nem nagyon van más. Jó lenne persze nagyobb társasági életet élni, és legalább néha összejönni ezzel-azzal, de egyelőre még nem tudom elképzelni. Ja, áprilisban születik egy itteni barátunk első gyereke. Úgyhogy babanézőbe is szeretnék menni. És két hónap múlva jön ki Lana del Rey új albuma, úgyhogy azt hiszem, zeneileg már megint ő fogja kitölteni az évemet. 

Ami a fogadalmakat illeti, van egy pár dolog, amire gondoltam, de nem túl sok konkrétum. Azért nem "hiszek" az újévi fogadalmakban, mert egy teljes év az túlságosan hosszú idő a tervezésre. Ahogy végignéztem az előző évemet, azt hittem, sosem érek a végére csak az áttekintésének, mert annyi rengeteg dolog történt. És teljesen hullámzó volt az egész, például a rutinok tekintetében. Hogy épp mennyire rendszeresen sportoltam, figyeltem oda az egészséges táplálkozásra, a kapcsolataimra, az olvasásra vagy akármire. És nekem ez így van jól. Én nem akarok görcsösen ragaszkodni semmilyen fogadalomhoz. Elégedett vagyok az életemmel, nincs semmi, amit utálok, hogy csinálok vagy nem csinálok. De ha úgy lenne, akkor remélem, megváltoztatnám, újév ide vagy oda. 

Évek óta a két fő célkitűzésem a svédezés és a sportolás. Ez tavaly olyan volt, hogy tudatosan nem fektettem bele annyira sok időt. Egy rövid fellángolást leszámítva nem tanultam aktívan új szavakat például, viszont rengeteg rádióműsort és podcastot hallgattam, és észrevétlenül rengeteget fejlődött így a hallás utáni szövegértésem, de ezzel együtt a szókincsem és a beszédem is. Most meg úgyis kezdem a svéd kurzust, így hivatalosabb keretek között is fejlődhet a nyelvtudásom.

A mozgással is ugyanígy voltam, hogy rövidebb időszakokat leszámítva nem volt aktív edzésrutinom, viszont rengeteget bicikliztem április és november között, és emellett még voltak túrák, kenuzások, na és a 4-6 órás takarítások a munkában. Ezek persze nem erősítő edzések, de akkor is teljes ellentéte az ülő, "couch potato" életmódnak. Most viszont, ahogy ezt írom, elég nagy hó és -8 fok van odakint, és még mindig nagy a sötétség délután 4-től reggel fél 9-ig, úgyhogy az időjárási viszonyok nem alkalmasak se biciklizésre, se futásra (jó, lehetne futni, ha lennék olyan szinten, de amikor még a lassú kocogás vagy séta-futás szinten vagyok, ahhoz ez túl hideg). Újra elővettem a jógaszőnyegemet, és elkezdtem itthon tornázgatni. Néha a Nike alkalmazásból veszek elő valami programot, néha meg csak csinálok 3x10 különféle gyakorlatot mindenféle izomcsoportra.

Szóval a svéddel és a sporttal lesz, ami lesz, viszont ami amolyan igazi fogadalom az az, hogy kevesebbet telózzak. Ugyebár az első számú tipp az újévi fogadalmakhoz, már ha valóban szeretnénk őket betartani, és nem csak mondjuk, az az, hogy kerüljük a megfoghatatlan és tág kijelentéseket, mint például az "egészségesen enni, többet olvasni, fogyni, nem halogatni dolgokat" stb. Ehelyett egy olyan konkrét tevékenységet kell megfogalmazni, amit betartva elérjük vagy közelebb érünk a célunkhoz. Nekem az az elhatározásom a "kevesebbet telózzak" célhoz, hogy nem viszem magammal a hálóba a telefont. Szóval a teló kint marad, én meg vagy olvasok, vagy alszom. És ha még ezután is úgy érzem, hogy túl sokat telózom, akkor majd egy újabb könnyen megvalósítható lépést teszek ellene. 

Ezenkívül még vannak olyan aspirációim, de egyelőre nem olyan nagy elhatározással, hogy természetes, környezetbarát tisztítószerekre és/vagy mosóporra térek át. Valamint szeretném kicsit bővíteni a kajarepertoáromat, és felvenni pár újfajta kaját a rutinba. Elsősorban egészséges és/vagy vegán kajákra gondolok. Ennek a megvalósításához pedig az a tervem, hogy kinézek egy olyan zöldséget, amivel sosem főztem még (vagy akár életemben nem hallottam róla), és keresek hozzá receptet. Mángold, karórépa, kelbimbó, káposzták, csicsóka, jégcsapretek, jövök!

De azért nemcsak a tradicionális női szerepekben szeretnék fejlődni, hanem pénzügyi téren is. Szeretnék tájékozódni a befektetésekről, a tőzsdéről és egyebekről, hogy hízzon a kemény munkával megkeresett pénzecském, ne csak álljon, vagy fogyjon. De ehhez még nem dolgoztam ki egy konkrét tervet, ez még csak a "jó lenne" kategóriában van, addig Jack segít a befektetési tanácsokkal.

búcsú

Azzal jöttem el karácsony előtt a gyerekektől, hogy a suli első hetében még visszamegyek egy hétre, és betanítom az új lányt. Igaz, volt egy kis bizonytalanság, mert akkor már be voltak tiltva a vírus miatt a sportórák, szóval sejthettük volna, hogy ebből nem lesz semmi. Végül írt az anyuka hétvégén, hogy minimum január 24-ig nem lesznek különórák, neki pedig otthonról kell dolgoznia, ezért nincs értelme, hogy kezdjen az új csaj, és amikor kezd, majd betanítja ő, szóval köszönnek mindent, maradjunk kapcsolatban, de a cuccaikat vigyem vissza valamikor (kedvesen írta ezt, nem ilyen tárgyilagosan). Mert nálam volt egy lakáskulcsuk, egy kocsikulcsuk és egy bankkártya, amivel a szemközti boltban tudtam vásárolni, ha kellett valami kaja, vagy ha bármi, a gyerekekkel kapcsolatos költség felmerült. 

Először válaszoltam neki, hogy majd jövő héten beugrok visszavinni a kulcsokat, de Jacknek épp kedve volt Djurgårdenben, a királyi parkban sétálni aznap, ők pedig nagyjából a sziget "bejáratánál" laknak, így megírtam neki, hogy ez a terv, úgyhogy bedobom majd a cuccokat (mert ők nem voltak otthon). Milyen különös időzítés, hogy pont ezt a programot találtuk ki, így amikor megtudtam, hogy nem megyek többet a gyerekekhez, még egyszer utoljára bejártam a hozzájuk vezető utat. Utoljára sétáltam a házuk felé a gyönyörű épületek mellett, utoljára nyomtam be a kapukódokat, és mentem fel a negyedikre a világ legkisebb liftjével. Itt a bolt, ahol ismerem az eladókat, itt szoktam parkolni az autóval, itt lakik a híres író, ezek azok a lépcsők, amiken annyiszor fel-le mentem. Itt állok a szűkös liftben most Jackkel, ahol máshol a kissráccal szoktam, beszuszakolva magunkat és az iskolatáskáját, az én hátizsákom és a nagy tenisztáskáját a lehetetlenül szűkös, de patinás liftbe, és még azon a négy emeletnyi úton is valamiről beszélgetünk, vagy ijesztget, hogy megnyomja a stop gombot, vagy hogy kidugja az ujját az ajtó rácsán, mert az is megállítja a liftet. 

Szomorú voltam. Tudom, hogy visszamehetek, de nem tudom, az mikor lesz, ha lesz, viszont azt tudom, hogy sosem lesz már olyan. A villamoson ülve kicsit meg is bántam, hogy így ridegen csak bedobtam a cuccokat a postaláda résén, és nem tettem egy kitérőt, amikor otthon voltak, hogy utoljára még találkozzak velük. De ez van, ez a fejezet lezárult a számomra.

Néztük az angol office-t (spoiler lesz), amiben a lüke főnököt a végén kirúgják, és a karácsonyi különkiadás 3 évvel később játszódik, és David Brent azóta is folyton bejár az irodába, egyrészt mert nincsenek barátai, másrészt a volt beosztottjait tartja a barátainak/családjának, harmadrészt pedig azt hiszi, hogy kölcsönös a szeretet. Szóval a többiek dolgoznak, ő meg ott lóg, és próbál dumálgatni valakivel, aki hajlandó vele. És azon viccelődtünk, hogy ez leszek majd én. Majd mindig ott lógok a lakásukban, vagy felhívom az anyjukat, hogy hadd vihessem én őket teniszre, vagy hadd készítsek vacsit, hadd menjek én értük a suliba stb.

De nem, persze, nem leszek David Brent. Az én korszakom véget ért, most jöhet a spanyol csaj ideje. Én majd felhívom őket egy ideig a szülinapjukon, vagy elmegyek velük mekizni, aztán később már az sem. Az élet megy tovább.

Ezt a fotót még régebben az épület előterében készítettem. Az ajtón átsütött a májusi nap és szivárványszínnel megvilágította a fosszíliát. Legalábbis Jack mondta nekem egyszer, hogy az ilyen mintázatok a kőpadlókban több millió éve élt lények lenyomatai. 

sorozatok 2020-ban

2020-ban nagyon sok sorozatot, és kevesebb filmet néztem. Csak a sorozatokat van kedvem összeírni, épp elég hosszú így is.

What We Do in the Shadows: vámpíros új-zélandi agymenés a Jojo Nyuszi rendezőjétől. Jó volt.

Vår tid är nu (Az étterem): nagy sikerű svéd kosztümös sorozat, azt hiszem magyar csatorna is játssza felirattal. Az elején a Downton Abbey-re hasonlít, mert egy gazdag családról szól, amiben a szigorú anyuka és a három felnőtt gyereke előkelő éttermet működtet Stockholmban, és a gazdagok és a konyhai személyzet szegény világa van előtérben. Viszont minden évadban ugranak vagy 10 évet a történetben, így a 40-es évektől a 60-as évekig játszódnak az események. Decemberben volt egy négyrészes befejező karácsonyi évada. Szerettem a sorozatot.

Dejta: ez egy svéd romantikus limonádé egy 40-es nőről, akinek három gyereke van, és próbál randizgatni. Az a poén ebben a sorozatban, hogy játszik benne egy helyes srác, és hétfő esténként néztük ezt a sorozatot, és egyik kedd délelőtt mentem az épület mosodájába időpontot foglalni, és hirtelen ott állt ez a helyes srác a tévéből a mosodánkban. Mert mint aznap kiderült, itt lakik az épületben.

Gift vid första ögonkastet (Házasság első látásra): ez egy több országban is leforgatott reality, amiben a jelentkezők közül összeválogatnak párat, első találkozáskor össze is házasodnak, és utána követjük egy darabig az életüket, hogy mi történik velük és a "szerelmükkel". Ennek néztem a legújabb svéd verzióját és nagy baromság, de nem lehet nem nézni. Az egyik házasság sikeres lett, és azokról forgattak még egy külön pár részes sorit, azt is megnéztem.

Back to Life: brit sorozat egy nőről, aki 18 év után szabadul a börtönből, és visszamegy a kisvárosba, ahol felnőtt. Kicsit vicces, kicsit szomorkás.

Unorthodox: még egy népszerű netflixes. Engem nem ragadott magával annyira, mint másokat, és kifejezetten unszimpatikus, idegesítő volt a főszereplő. Bocs... 

Messiah: kicsit nyálas netflixes sorozat egy titokzatos férfiről, aki jézusi csodákat művel, de lehet, hogy csak egy bűvész, egy csaló. Én azért szerettem.

Älska mig: svéd romantikus dráma/vígjáték egy nőről, aki kicsit szerencsétlen a szerelemben. Azóta van 2. évada, amit még nem láttam, de az első felejthető volt.

Feel Good: részben életrajzi vígjáték/drámasorozat egy leszbikus, drogfüggő stand-up komikusról. Én ezt bírtam és várom a 2. évadot.

Tiger King: minket is elvitt a Tiger King vonat a koronavírus vécépapírgyűjtős időszakában, és végignéztük ezt az őrület történetet egy nagymacskákat gyűjtő állatkert-tulajdonos és a többi idióta elmebeteg életéről. Olyan történet, amit ha filmben látnék, azt mondanám túl sok, és kicsit elszálltak a készítők. 

Castle Rock: ez egy misztikus Stephen King-sztori az egyik Skarsgård gyerekkel, de nem tudtam végignézni. Nekem nagyon unalmas volt.

After Life 2. évada: Ricky Gervais új sorozatának 2. évada. Egynek elmegy, de azért nem olyan zseniális, mint más sorozatai.

Shameless új évada: a Shameless egy nagyon jó és őrült vígjátéksorozat egy diszfunkcionális családról, viszont ez már a 11. évada, és már nem jó.

Nathan for You: számomra az évben nézett egyik top 3 sorozat. Egyfajta reality vagy reality paródia, amiben egy üzleti iskolában végzett srác, Nathan, üzleti tanácsokat ad bajban lévő vagy fejlődni vágyó kisvállalkozásoknak. Az ötletek egytől egyik abszurdak, de általában mégis van bennük valami értékelhető és logikus gondolat, amitől aztán eltér egy nagyon eltúlzott vagy lehetetlen irányba. Mindezt teljes fapofával, ezért nem lehet eldönteni, hogy Nathan egy karakter, Nathan egy vicc vagy egy zseni vagy egy paródia.

Normal People: ez szintén nagy siker volt a karanténban, sokan imádták ezt a lassú, realisztikusnak mondott szerelmi történetet két gimnazista, majd egyetemistává váló fiatalról, de engem irritáltak és idegesítő volt a sorozat. Azért végignéztem, és érdekes, szép, de akkor is irritált ez a pár.

Barry: sztori egy bérgyilkosról, aki elkezd játszani egy amatőr színtársulattal. Nekem nagyon felejthető, mert már el is felejtettem.

The Knick: ez volt a másik nagy kedvencem az évben. Ez egy pár éves sorozat Clive Owennel, ami egy New York-i kórházban játszódik az 1900-as évek elején. Egyrészt érdekes az akkori egészségügy, hogy milyen szinten állt az orvosi tudás, másrészt a személyes történetek is szuper jók a sorozatban. Van egy fekete orvos egy full rasszista világban, a főorvos pedig egy zseni, de egyben drogfüggő is.

This Way Up: még egy vígjátéksorozat női főszereplővel. Ezt már kicsit elfelejtettem, de emlékszem, hogy tetszett és két vicces ír nő a főszereplő. Az egyik nő az, aki a Catastrophe-ban a főszereplő, és nekem az az egyik kedvenc sorozatom.

Love Life: ezt imádtam. Romantikus vígjáték egy, a húszas éveiben járó, New Yorkban élő csajról. Az ő szerelmi élete, de emellett a karrierje, a barátságai. Úgy összességében az élet, egy könnyed, de mégis komoly, és szerintem elég realisztikus formában.

Love on the Spectrum: ez is egy népszerű Netflix reality volt. Autista emberek párkapcsolati próbálkozásai. Tetszett, de kicsit ismétlődővé és unalmassá vált egy idő után. Az első két rész volt a legjobb, amiben benne volt Michael, akit mindenkit imádott. De aztán már nem is volt benne, így nem is volt olyan jó az egész.

Emily in Paris: sokak által utált, mások által kedvelt romantikus cuksimuksi, Párizs amerikai szemmel sorozat. Én nagyon szerettem, tök jó komolytalan kikapcsolódás volt gyönyörű ruhákkal, sok baromsággal és beintéssel a franciáknak, hát ki ne szeretné ezt.

Love & Anarchy: még egy svéd női főszereplős romantikus drámás vicces vígjáték. Ez nem annyira tetszett, de azért egynek elmegy. Jó látni és felismerni a stockholmi helyszíneket.

Who is America: megnéztem a Borat filmeket, és ez a készítő, Sacha Baron Cohen agyament sorozata. Olyasmi stílusú, mint a Borat, szóval vannak benne beteg dolgok. Néha túl sok volt.

Lyxfällan: svéd reality, amiben olyan emberek kérnek pénzügyi segítséget, akik nagy bajban vannak, mert rengeteg az adósságuk. Vannak, akik szerencsejáték-függők, vannak akiknek drága hobbijaik vannak vagy csak szórják a pénzt, és vannak, akik egyszerűen szerencsétlenek, és nincs is szinte semmi bevételük. Szerettem nézni a sok szerencsétlent (bocs), de tulajdonképpen minden rész szinte ugyanaz, szóval egy idő után unalmas lett.

The Stranger: ez egy idegesítő rejtélyes nyomozós sorozat, ami nem tetszett.

De Twaalf (A tizenkettő): egy belga sorozat, amit nem kellett volna megnéznem, mert azóta is rosszul vagyok, ha rá gondolok. Na jó, nem, de iszonyatosan lehangoló az egész. Minden karakter, az egész történet, minden. Brr. Kiráz tőle a hideg.

The Queen's Gambit: a másik sorozat, amit mindenki nézett. Nekem ez sem tetszett annyira. 

The Office (UK): nagy rajongója vagyok az amerikai office-nak, és most végre megnéztem a britet is és nagyon tetszett ez is.

Girls 1. évad: ez régen nagy siker volt, és most végignéztem az első évadot, de nem annyira jött be. Nem az, hogy nem tetszett vagy utáltam, viszont teljesen el is felejtettem, hogy néztem, és abbamaradt az egész, ami nem egy jó jel. Amúgy nem rossz, de van benne mégis valami idegesítő.

Curb Your Enthusiasm 10. évad: A LEGJOBB. Oké, nagyon elfogult vagyok ezzel a sorozattal, de csak azért, mert ez a legjobb sorozat, és talán az egyetlen, ami nemhogy képes tartani a színvonalat 20 éven és 10 évadon keresztül, de még túl is szárnyalja magát. Imádom Larry Davidet, az összes karaktert, mindent.

Home for Christmas: kétévados norvég romantikus női főszereplős vígjáték. Olyan, mint az Emily in Paris, csak Rørosban, ami egy kis gyöngyszem városka, az UNESCO világörökség része és a sorozatban nem említik, hogy ott játszódik, csak volt szerencsém ellátogatni ebbe a városba, és felismertem. Egyébként nagyon cuki ez a sorozat és szerettem.

2020-as összefoglaló

Tegnap végre leültem, hogy áttekintsem a tavalyi évemet. Azt állapítottam meg, hogy visszanézve nem is volt olyan eseménytelen, amilyennek sokszor éreztem. Nagyobb események is történtek, hiszen az év elején elkezdtem egy új munkát, az év végén befejeztem egyet, illetve jelentkeztem egy egyetemi képzésre (igaz, csak féléves).

A 2020-as év legmeghatározóbb tulajdonsága az, hogy ez egy olyan év volt, amiben egyetlen percet sem töltöttem Magyarországon. Sőt tulajdonképpen 2020 minden percét Svédországban töltöttem. De ennek ellenére és ezzel együtt, nekem 2020 egy jó év volt. Persze ehhez kell Svédország is a sajátos járványkezelési hozzáállásával, hiszen nekem nem kellett karanténban lennem. A többi meg a szerencsének (hogy a munkáimra nem hatott ki negatívan a járvány, illetve hogy a közvetlen környezetemben nem lett senki beteg) és a személyiségemnek köszönhető. Mármint, hogy amúgy sem nagyon vannak olyan hobbijaim és tevékenységeim, amiknek az emberek kerülése keresztbe tett volna. Persze jó lenne néha elmenni koncertre, moziba, fürdőbe vagy több emberrel összejönni, de azt nem mondanám, hogy bármi hiányzik.

2020-ban rengeteg kültéri programon voltam. Többet bicikliztem, mint valaha, hobbiként és közlekedési eszközként is, sokat úsztam mindenféle tavakban, kenuztam, sátoroztam, még halat is fogtam, és bejártam Stockholm környékét, főleg a déli részeket. Sokat fejlődött a svédem, már jól értem a rádiót és a svéd podcastokat, és szintet léptem a beszédben is, mert már természetesebben jön, hogy svédül szólok egy svédhez, mint angolul. Rengeteg időt töltöttem a gyerekekkel, és mivel a vírus miatt nem tudtak annyit utazni, így sokkal többet voltam velük iskolai szünetekben, mint bármikor máskor, és sok-sok szuper élményem, kalandom volt velük. Ők voltak a kis barátaim és egyik fő társaságom az évben, és nem is kívánhatnék náluk jobb társaságot. Kora tavasszal vittem őket sétálni a kutyival, fára másztak, botokkal harcoltak, mindenhova felmásztak és leugrottak, aztán nyáron mentünk a strandra, ugráltak az ötméteres toronyról, minigolfoztak, fagyiztunk, pizzáztunk, hambiztunk, sütöttünk együtt, voltunk az állatkertben egy napot, gokartozni, átjöttek a barátaik, vagy én vittem őket ottalvós buliba.

Hónapok szerint pedig ezek voltak a nagyobb események:

Az évet Göteborgban kezdtük, ott szilvesztereztünk kettesben, aztán autót béreltünk, és töltöttünk pár napot a nyugati parton. A kirándulásról a legemlékezetesebb élményem a Lenin-fürdő Varberg városban. A fürdő az 1700-as évekből származik, de mai formájában Lenin kedvenc szentpétervári fürdőjéről mintázták, és a hotel alagsorában található. Szűkös, kacskaringós folyosó vezet egyik pici helyiségtől a másikig és az ikonikus kék jacuzzihez, aminek 75 ezer kék kővel van kirakva a fala. Az egész szűkös fürdőnek elképesztően különleges hangulata van. Olyan, mint valami varázsvilág a Harry Potter univerzumban. De a hotel is ugyanez a kategória. Az egyik legszuperebb hotel, ahol valaha voltam. A szoba berendezése olyan volt, mint egy hangulatos otthon, és a hotelben mindenütt könyvek vannak, összesen 15 ezer könyvből áll a gyűjteményük. 

Januárban elkezdtem az új munkámat a rezidencián, és az év elején még moziban is voltunk párszor.

Feburárban először egyedül, aztán Jackkel voltam egy-egy stockholmi fürdőben, és elkezdtünk kirakózni is. Sokat. Ekkor, ebben a vírus nélküli időben még kondiba is járogattam, bár a munkáim miatt nem sok időm volt rá. Ekkoriban még olvastam is, legalábbis többet, mint most. Svéd könyveket olvastam, amik közül az egyiket egy, a környékünkön élő nő írta, és egy izgalmas fantasy, ami itt játszódik, ahol lakunk. Emiatt tök jópofa az egész, de végül mégsem fejeztem be. 

Márciusban fokozódott a covid-helyzet, de az elején még sikerült vendégségbe mennünk, és a nagykövetségen is volt egy diplomáciai rendezvény. Számomra az első, és azóta is az utolsó. Aztán jött a nagy covid-pánik, kiürült a város, aki tudott, otthonról dolgozott, de én töretlenül jártam a gyerekekhez, és dolgoztam ugyanúgy a kietlenné vált városban, és furcsa idők voltak. Abbahagytam a kondiba járást, de néha-néha elmentem futni, és elővettük a bicikliket is a szezonra. 

Áprilisban törölték a húsvéti járatomat, így nem mentem haza, de videóztam helyette a családdal, illetve a barátnőimmel is. Szinte minden hétvégén szuper bicajtúrákra mentünk, a gyerekekhez is elkezdtem bicajjal járni, a rezidenciára pedig taxival. A rezidencián elkezdett a fél család otthon lenni, és így rossz lett a munka, ráadásul a feleség is hisztizett rám.

   

Májusban továbbra is rengeteget bicikliztünk, 40-50 kilométeres túrákra mentünk. Ezt leszámítva monotonok voltak a napok, sokat dolgoztam. A hónap végén elmentünk egy kenus sátorozós kirándulásra, ami szuper jó volt, főleg a sziget, amit találtunk az éjszakánkhoz. Csak mi voltunk rajta, olyan volt, mint Szinyei Majális festménye. Teljes idill. Az egyetlen probléma a kirándulással, hogy nem vittem naptejet, és rákvörösre égtem.

Júniusban Kathie esküvőjére készültem, sokat dolgoztam, miután véget ért a gyerekeknél a suli. Mentem velük strandra, fagyiztunk, elvittem a kissrácot és egy barátnőjét a Skansenbe, ahol szuper napot töltöttünk. Kathie korona-esküvőjén én voltam a tanú és a fotós is, gyönyörű nyári idő, hangulatos nap. Rá egy hétre midsummer, amit Jack egy barátja nyaralójában töltöttünk vagy 14 emberrel, már-már túl meleg időben, de akkor is az év egyik legeseménydúsabb és leghangulatosabb hétvégéje volt. Sokat fürödtünk, fagyiztunk és bicóztunk. Egy hétvégi kis autós kiránduláson is voltunk.

   

Júliusban még mindig dolgoztam a gyerekeknél, és mindenféle programokra vittem őket. Strandra, a városba SUP-ozni, gokartozni, ottalvós buliba, és még a kutyát is elvittem állatorvoshoz. Végre elkezdődött náluk a szabim, továbbra is sokat bicajoztunk, fürödtünk, aztán mentünk nyaralni egy svédországi erdei házikóba, ahol az előző évben is voltunk. Odafelé egy szuper szálláson aludtunk, ahol a birtok végében volt egy tó, mellette fatüzeléses szauna, amit egyedül mi használtunk, és este szaunáztunk és be-be rohantunk a hideg tóba lehűteni magunkat, és ez az egyik legjobb élmény volt az évben.

Augusztusban megint nem jutottam haza, helyette elmentünk egy újabb kirándulásra, és meglátogattuk Jack nomád(szerű), északon élő barátját, és pár teljesen idilli napot töltöttünk a semmi közepén, de sokat társasoztunk is. Körbekajakoztuk a Kungsholmen szigetet Stockholmban, Kathie szülinapján szusit rendeltünk és piknikeztünk. Kicsit szépítgettük a lakásunkat. 

Szeptemberben beadtam a jelentkezésem a képzésre, sokat gondolkoztam a jövőmön és a tanulmányaimon, és néha egészen bestresszeltem rajta. Jack szülinapjára elbicikliztünk és egy kastélyszállón aludtunk, Catanoztunk Kathie-ékkel, több kísérletet tettünk gombaszedésre az őszi erdőben, és továbbra is biciklivel jártam a gyerekekhez, a másik munkába pedig taxival.

Októberben volt egy hét őszi szünetem, amiben autót béreltünk, és elmentünk egy kis kirándulásra. Megtudtam a felvételi pontszámomat, először mentem fodrászhoz külföldön, elkezdtem otthon tornázni (ez nem lett túl hosszú életű projekt). Egyébként október egy nyomorult hónap volt, inkább jobb lenne elfelejteni.

Novemberben volt a szülinapom, amire kaptam Jacktől egy szuper biciklit, az életem összes szereplője felköszöntött, felmondtam a gyerekeknél, kerestem a helyemre utódot, végre találtunk is gombát egy erdőben, horrorfilmeket néztünk, még mindig biciklivel jártam, de néha már nagyon hideg volt.

Decemberben sokat voltam fáradt, és semmihez semmi kedvem vagy energiám nem volt. Fogorvoshoz mentem, először volt lyukas fogam (micsoda történés). Felvettek a kurzusra. Húztunk karácsonyra a nagykövetségen, sokat szöszmötöltem az ajándékommal, vettem a gyerekeknek is ajándékot, és agyonstresszeltem magam, hogy menjek vagy maradjak karácsonyra, de végül maradtam, és megkönnyebbültem, amikor végre eldöntöttem. Meghitt karácsonyi napjaim voltak a gyerekeknél, majd az utolsó munkanapom az évben és mindenhogyan. Videós karácsony a családommal, kaja-fókuszú Jackkel. Téli szünet, nagy séták és szilveszter Kathie-ékkel.

téli túra a tyresta nemzeti parkban

Január 6. munkaszüneti nap Svédországban, és gondoltuk, ne csak mindig itthon üljünk és a környéken sétáljunk, hanem szervezzünk valami komolyabb programot a napra. Felkeltünk időben, és már 9 előtt a buszon ültünk a Tyresta nemzeti park irányába. Ez a gyönyörű terület Stockholmtól délre 20 km-re található, és már máskor is voltunk ott biciklivel, sőt még kenuztunk is ott. Három busszal mentünk és jöttünk, de szerencsésre nem voltak olyan sokan. A nemzeti park északi részére érkeztünk, majd keresztül-kasul bejártuk egy részét, és egy másik helyen fejeztük be a túrát. Ennek a parknak még '99-ben leégett a 10%-a, és ezen a részen is átmentünk. Elég szomorú látvány volt. Egy-két fa túlélte a tüzet, amúgy meg ritkásan állnak a fiatal facsemeték. 

0 fok körül volt a hőmérséklet, esett is a hó, ami gyönyörű volt. Kivételes módon sikerült úgy felöltöznöm, hogy nem is fáztam. Vittünk magunkkal termoszban forró vizet, kávét és én forró csokit, és a még nyárról megmaradt túrakajánkat ebédeltük. Azt a szárítottat, amihez csak vizet kell adni. Tök jó volt a hidegben meleg kaját enni. Majdnem 20 km-t gyalogoltunk, és pont úgy értünk a buszhoz, hogy addigra besötétedett, úgyhogy jól kihasználtuk a "napfényes" órákat. Nagyon jó túra volt, de én annyira elfáradtam, hogy utána csak feküdtem a kanapén, míg Jack készített fincsi ázsiai levest. Aztán 8-kor befeküdtem az ágyba, hogy majd ott olvasgatok, de még ahhoz is fáradt voltam, így lekapcsoltam a villanyt és fél 9-től aludtam, amíg meg nem szólalt az ébresztőm 7-kor. Szerencsére sikerült regenerálódnom, hogy aztán letudjam az első munkanapomat az évben.

ukulele

Szombaton, egy újabb program nélküli nap délelőttjén Jack ismét felvetette, hogy vegyek egy ukulélét. Egy ideje mondogatja nekem, hogy vegyek, de én nem gondoltam komolyan, hogy egyszer majd veszek. Ő sokat gitározik, nemrég vett egy új drága gitárt és egy használt gitárt is, és rengeteget játszogat rajtuk. Amióta ismerem, mindig voltak gitárjai. Amikor gyakornokként megismertem, akkor is volt egy gitárja a hotelben is. Helyben vette, hogy legyen arra a pár hónapra. Mert gitár nélkül lehet élni, de minek. Gondolom így van vele. Neki a semmittevés is az, hogy gitározgat. Filmnézés vagy akár beszélgetés közben is gyakran játszogat. Akkor az elektromos gitárján, mert az csöndesebb. Szóval a lényeg, hogy kicsit megszállott, és engem arra akart egy ideje rávenni, hogy én meg vegyek egy ukulélét, de különösebben nem érdekelt. Erre nem mégis vettem szombaton egyet? Hát de.

Az ukulélében sok minden tetszik. Egyrészt a vidám hangja, másrészt a mérete, harmadrészt, hogy elvileg nem annyira nehéz megtanulni játszani. Mondjuk ez, hogy mennyire nehéz megtanulni egy hangszeren játszani, kicsit olyan, mint a mennyire nehéz megtanulni egy nyelvet kérdés. Értem én, hogy az arab bonyolultabb, mint a svéd, de a nulláról egy értelmezhető szintre eljutni így is, úgyis nehéz, továbbá kérdés az is, hogy mi számít megtanulásnak. Ahogyan a nyelvtudás, úgy a zenélés képessége is a végtelenségig fejleszthető és csiszolható. Na de még az is tetszik ebben a hangszerben, hogy a mérete miatt nem annyira drága, mint sok más hangszer, így a minőségibb darabok is megfizethetőek. A gitárok világa nekem olyan végtelennek tűnik, mint a csillagrendszerünk, így azt sem tudnám, hogy hol fogjak hozzá. De az ukulele nem ilyen, mert egész olcsón egész jót lehet venni. 

Szóval szombaton jó nagy kerülővel elsétáltunk a legközelebbi maszek kis zeneboltba, ahol Jack már törzsvásárlónak számít. Én először voltam ebben a hangulatos boltban, ahol körben a falon hangszerek lógnak antik bútorok és lámpák társaságában, középen pedig rengeteg bakelitlemez áll a szorosan egymás mellé rendezett fakkokban. Igazi időutazás belépni ide, ráadásul a tulaj emlékeztetett a Vissza a jövőbe Dokijára. Pont olyan stílusú fehér haja van, nagyjából hasonló korúak és volt rajta egy hosszú fehér köpeny, amit olajos foltok fedtek, a zsebéből pedig tollak és néhány szerszám lógott ki. 

Csak néhány ukuleléje volt, de nem is baj, hogy nem volt hatalmas választék, mert úgysem tudnám, mi alapján döntsek. Ráadásul ez ami ott volt, nagyon meg is tetszett. Méretre sem a legkisebb, aminek örülök, mert nehezebb lenne a húrokat lefogni egy kisebb hangszeren. Van rajta beépített hangoló is, ami szintén megkönnyíti a dolgomat, bár manapság már vannak erre alkalmazások is. 

Nagyon élvezem a gyakorlást. Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyen sikerélményeket lehet elérni, de 1-2 óra alatt már egész jól le tudtam fogni négy egyszerűbb akkordot, amik rengeteg ismert szám alapja. A kezdeti lelkesedésem biztos alább fog hagyni idővel, de azért remélem, hogy eljutok egy közepes szintre, ahol pár ismert dallamot sikerül eljátszanom. 

szabadnapok és hosszú séták

Úgy érzem, mintha egy hónapja szabin lennék, mert visszagondolva decemberre, a pár alkalom a gyerekeknél és még az a néhány nap takarítás sem érződik semminek. Ezenkívül rengeteg itthon töltött idő, sötétség és eseménytelenség. Azért nem panaszkodom, sőt nagyon jól elvagyok. Ezen a héten hivatalosan már nem vagyok szabadságon, de olyan szerencsés vagyok, hogy egyetlen egyszer kell mennem dolgozni, és az a nap lesz a teljes munkahetem.

Ott tartottam, hogy múlt hétfőn átmentem Kathie-ékhez, aztán valahogy minden napra akadt tennivaló. A házimunkával a főzésen kívül teljesen leálltam, úgyhogy tegnap ez volt a fő program, de még sok van hátra. Amikor ennyi ideje nem volt takarítva, a szennyes kosár pedig túlfolyik a mosatlantól, akkor a közérzetem is rosszabb a házban.

Múlt héten rendeltem online elég sok ruhát a leértékelésekkor. Azt hittem, alig vásároltam ruhafélét az évben, és általában úgy gondolok magamra, mint aki alig vásárol ruhát, de megnéztem a banki alkalmazásomban, és meglepődve láttam, hogy szinte minden hónapban volt egy pár száz koronás vásárlásom ruházat kategóriában. De hát annyiféle ruha kell, új cipőtől kezdve a szétfoszlott zoknikat helyettesíteni. Most sem 20. blúzt vagy nadrágot vettem, hanem egy pizsama- és egy melegítőnadrágomat szó szerint szétfoszlásig hordtam, úgyhogy olyanokat vettem most, mint új pizsama, új melegítőnadrágok, új fehérneműk, illetve Jacknek is rendeltem pár cuccot. Neki jobban szeretek vásárolni, mint magamnak. Vettem neki két új farmert és öt új pólót. Kíváncsi vagyok, jók lesznek-e. Rendeltem apukámnak is egy pulóvert a születésnapjára. Sajnos későn találtam ki, úgyhogy a születésnapjára egyáltalán nem fog odaérni, de azért még hónapon belül lesz. Egy igazi norvég norvégmintás gyapjúpulóvert vettem neki, mert tavaly azt mondta, hogy ő nem fog idétlen karácsonyi pulóverben bohóckodni, de egy szép norvégmintást pulcsit, azt felvenne. Remélem, komolyan gondolta, mert én igen. 

Apropó, csomagok. Anyukám karácsonyi csomagját még mindig nem sikerült megkapnom. Elvileg múlt hétfőn és kedden megkísérelték kézbesíteni, de az első alkalomkor aludtam, a másodiknál nem voltam itthon, a harmadiknál pedig szintén aludtam, de nem is hallottam semmit. Értesítést viszont nem hagytak itt a csomagról, úgyhogy fogalmam sincs, hogy most hol van és hol tudom átvenni.

A szilvesztert leszámítva a legnagyobb programjaink a séták. Egyébként nagyon élvezem a hosszú sétáinkat. Keresztül-kasul bebarangoljuk a környéket, és nem győzök betelni a szép karácsonyi fényekkel, nézegetni a karácsonyi díszítéseket és a gyönyörű házakat. Hát most ez a maximum izgalom a napokban. A nyári bicajtúrák, a hosszú nappalok és a spontán fürdőzések azért kicsit élvezetesebbek, de majd annak is eljön az ideje.

szilveszter

Jó kis nyugis, hangulatos szilveszterünk volt. Kathie-éknél voltunk négyesben. Ők pár percnyire laknak tőlünk, így nem kellett tömegközlekednünk vagy taxiznunk, és csak két emberrel növeltük a szociális körünket, így azért olyan nagyon durván nem kockáztattunk korona szempontjából. 

Ők vettek pár sört, én vittem a csodálatos karácsonyi céges ajándékaimat, ami ugyebár sok pia volt. Jack vett fincsi friss halat, én pedig készítettem háromrétegű panna cottát. Ők még készültek sajttállal és egyéb rágcsával. Olyan szép volt a lakásuk. Mindenütt gyertyák, karácsonyfa, illetve pár szilveszteri kiegészítő is. Eszegettünk, iszogattunk, dumáltunk, a srácok összedobták a vacsit, így nekünk semmi dolgunk nem volt ezzel.

Játszottunk egy online játékkal. Az a neve, hogy Drawful. Helyben és távolból is játszható. Mindenki a saját telefonján becsatlakozik a játékszobába, létrehoz egy profilt, és a tévére kivetítve látjuk a játékot, a telefonunkon pedig tippelünk és rajzolunk. Mindenki kap egy furcsa lerajzolandó kifejezést vagy szókapcsolatot, de nem normális dolgok, hanem olyan furcsaságok vannak, mint például francia vanília, mókussál, nonszensz, menő anyuka, tojásszemek. Mert nem az a lényeg, hogy a többiek kitalálják, hogy mi a kifejezés, hanem mint a Dixit társasban, mindenki beírja a saját kreatív javaslatát, a legjobb leírását a látottakra, majd ezután megjelenik a képernyőn az összes tipp az eredeti kifejezéssel együtt. Mindenki tippel a saját telefonján, és ha eltaláltuk a helyes választ, valamint ha a mi javaslatunkra valaki tippet ad, akkor is pontot kapunk. Ezenkívül még plusz ponttal jutalmazhatjuk a nekünk legjobban tetsző kifejezéseket. Még az is megfűszerezi a játékot, hogy a rajzok nem szerkeszthetőek és elég kevés idő van rájuk, így lesz, ami lesz. Szóval ez egy könnyed, gyors, szórakoztató partijáték. Kathie volt benne a legjobb, de később rájöttem, hogy ez valószínűleg azért van, mert ő anyanyelvi beszélőként sokkal jobban hangzó kifejezéseket tud kitalálni, illetve kiszúrhatja  a valódi angolos kifejezést a mi néhol szokatlan javaslataink között, így könnyebben kitalálja a helyes választ. Szóval így idegennyelven egy amcsival szemben nem annyira egyenlőek az esélyek.

A másik játék, amivel játszottunk a magyarul az Unikornisok - A rémes ménes nevet viselő bugyuta kártyajáték volt. Az is lehetne a neve, hogy a rémes mémes ménes, mert számomra az egész játék egy internetes szlengeket és stílust tartalmazó cukimuki szivárványszínű- szagú hülyeség. Oké, nem akarom annyira lehúzni, inkább azt mondom rá, hogy aki sok társassal játszott, annak ez nem lesz annyira élvezetes, mert a játék maga, ha megfosztanánk a vicceskedő leírásoktól, elég gagyi lenne. Nekem meg nem jön be ez az egész unikornisos baromság, nem értem a mániát az unikornisos ruháktól kezdve a hajakon át a süteményekig, úgyhogy ebből a szempontból idegesített. Ennek ellenére szilveszter estére a pezsgő mellé tökéletesen agyatlan szórakozás volt. Mi átvittük a Catant és a Dominiont is, amik szerintem élvezetesebb, viszont komolyabb játékok is, úgyhogy megértem, miért nem azokkal játszottunk.

Éjfélkor bekapcsoltuk a tévét, és néztük a zenés közvetítést a Skansenből. A svédeknél ez van, és nem meglepő módon nem himnusz és Áder János. Néztük a környékbeli tűzijátékokat, koccintottunk, eldurrogtattunk pár konfettis poppert és fújkáltuk a szilveszteri trombitáinkat. Mi így léptünk 2021-be.

Ilyen hangulatos ködben, majdnem telihold mellett sétáltunk haza

svéd karácsonyi menü

Az év végén besűrűsödnek az események, egyszerre van két nagy esemény, és ilyenkor akar mindenki találkozni, beszélgetni. Nincs idő blogolni. Mire leírom a karácsonyi menüt, már újév van. Legalább újévi menü nincs.

A svédek a nagyobb ünnepeken, ami a karácsony, a húsvét és a midsummer (a nyári napforduló), nagyjából ugyanazt eszik egy-két változtatással. Amolyan svédasztalos stílusban van a menü, szóval nem véletlenül hívják a svédasztalt svédasztalnak. Alapvető ünnepi kaják a hering, a lazac, a főtt tojás, a főtt krumpli, a majonézes saláták, mint krumpli és cékla. Természetesen húsos ételek is vannak, de mi nem eszünk vörös húst, úgyhogy azokat az ételeket kevésbé ismerem. 

Főételek

Hering és főtt burgonya

A pácolt hering egész évben elérhető termék, de a legtöbben mégis csak ünnepekkor fogyasztják. Egyébként olcsó, főleg az ünnepek előtt, amikor általában leviszik az árát. A hering 4-5 centis darabokban van az üvegben és különféle ízesítésű páclében "úszik". A sztenderd ízek a mustáros, a hagymás és a tejfölös-vöröskaviáros. Házilag is el lehet készíteni ezeket, ebben az esetben általában az előre készített halat tetszés szerint ízesítik. Én úgy látom viszont, hogy a legtöbben a megszokott bolti választékot veszik inkább. Vannak a szokványos márkák, de vannak olyan halas boltok és maszek helyek, amik saját márkájú terméket készítenek. A három alapízen kívül már-már végtelen számú íz kapható. Paradicsomos, kapros, citromos, fokhagymás, currys, különböző alkoholos, gyömbéres-lime-os, mandarinos-borsos. Az "év karácsonyi ajándékához" hasonlóan évek óta az év heringízesítését is megválasztják. Ebben különösen őrülten hangzó ízek születnek, bár én ezeket még sosem kóstoltam. Idén a gin és bodza ízesítés nyert, tavaly a kókusz és chili, azelőtt a vörös áfonya és puncs. A heringet főtt krumplival párosítják, mert a szószos hal jól illik a szárazabb burgonyához.

Lazac

A lazac is hasonló eljárással készül, mint a hering, ez is egyfajta tartósítással, pácolással készül. Vékony szeletekben kapható, általában kapros ízesítésű és gyakran hozzá illő mustáros szósszal eszik. 

Mustár

Apropó mustár. A karácsony elengedhetetlen hozzávalója a svéd mustár, amit a karácsonyi sonkához fogyasztanak. A karácsonyi mustár másfajta, mint a normál mustár, és gyógyszertárakban is forgalmazzák. Ez nekem szokatlan, de Svédországban nincsenek drogériák, mint nálunk a dm vagy a Rossmann, viszont a gyógyszertárakban nagyobb a termékek kínálata, mint otthon és inkább hasonlítanak a mi drogériáinkra. És a gyógyszertárak mindenféle karácsonyi finomságokat is árusítanak az ünnepek kezdetével és valamiért a karácsonyi mustárt a gyógyszertárban kell venni. 

Főtt tojás

A svédeknél nem annyira szokás a töltött tojás, ők simán félbevágják a tojást és tesznek rá valamit, például vöröshagymát, rákocskákat, kaviárt vagy kaprot. 

Saláták
A leggyakoribb a majonézes burgonya és céklasaláta, de másfajta ízesítés is előfordulhat a majonézes típusból. Népszerű karácsonyi saláta-hozzávaló még a fodros kel, a vörös káposzta, a kelbimbó vagy a gránátalma.

Karácsonyi sonka

Mondhatni, ez a svédek töltött káposztája, vagyis az első számú karácsonyi étel. A mi húsvéti sonkánkhoz hasonlóan ez is hidegen fogyasztott főtt sonka, de ők egy mustáros-zsemlemorzsás borítást is grilleznek rá.

Húsgolyó

Húsgolyó nem csak az IKEA-ban van, hanem a karácsonyi asztalon is. Mi fagyasztott, formázható szójahúsból készítettük el, és nagyon finom lett.

Virsli (prinskorv)
Ez nem teljesen olyan, mint a magyar virsli, legalábbis formára, mert ízre nem tudom. De a svédek sokféle virsli- és kolbászfélét esznek, és ez a fajta, a prinskorv, a karácsonyi menü részét képezi.

Jansson megkísértése

Ez a furcsa nevű étel, mondhatjuk, a rakott krumpli egy verziója. Apróra vágott krumpli, párolt hagyma, tejszín kerül bele, a szintek közé pedig elszórva elhelyezett szardínia halak.

Desszertek

Ris à la Malta
Karácsonyi desszert, egyfajta tejberizs, amit hidegen fogyasztanak. Eperkompóttal vagy mandarinnal ízesítik. Én még nem kóstoltam.

Aladdin

 A svédeknél nincs szaloncukor, viszont van egy bonbonjuk, az Aladdin, ami a karácsony nemhivatalos csokoládéja. 400 grammos, kétemeletes csokiválogatás a Marabou-tól, Svédország első számú csokimárkájától. A két szinten ugyanazok az ízek vannak, és minden szinten minden ízből kétféle van, ét- és tejcsokis vegyesen, kivéve a fehércsokisból, amiből egy van a közepén. Az ízek között van nugátostól kezdve lime-oson át a rumosmazsolásig mindenféle. A koncepció nagyjából az, hogy amikor összejön a család kicsiktől a nagyokig, mindenkinek más az ízlése és a kedvence, így mindenki kedvére válogathat. Néha kicserélnek egy-egy ízt, visszahoznak egy régi klasszikust, vagy kitalálnak valami újat. Az eredeti, klasszikus és a karácsony elengedhetetlen kelléke az Aladdin, de van két "testvére", a csak tejcsokis kiadású Paradis és a csak étcsokis kiadású Aladdin.

Diófélék

A svéd karácsonyi díszítés elengedhetetlen kelléke a héjastul tálalt dió, mogyoró vagy mandula, mellette a diótörővel. A vendégek maguk törögetik a diót az étkező vagy dohányzóasztal körül ülve.

Italok

Julmust

Ez a must nem az a must, bár a svédek például nagy rajongói az almamustnak. Ez egy alkoholmentes, szénsavas üdítő, ami karácsonykor karácsonyi must, húsvétkor pedig húsvéti must néven fut, és állítólag nem ugyanaz az ízük, de szerintem nagyjából annyi különbség van, mint a mikulásos és a nyuszis csoki között. Mindenesetre hatalmas népszerűségnek örvend az ünnepi időszakban ez az üdítő. Svédország talán az egyetlen ország a világon, ahol a karácsony ünnepi üdítője nem a Coca-Cola, hanem valami más. Én nem vagyok rajongója a szénsavas italoknak, de a julmustot jobban szeretem, mint az egyéb választékot. A recept titkos, de a fő hozzávalói a cukor, komló és a maláta. Tehát hasonló növényeket használnak hozzá, mint a sörhöz, de ez az ital nem alkoholos, illetve tartalmaz még szupertitkos fűszereket is, amiket hét lakat alatt őriznek (gondolom én). Egyébként olyan üvegben is kapható, mint a sörösüveg, és sokféle verzió és íz van. Van olyan, amit tölgyfa hordóban érlelnek. 

Glögg

A svéd forralt bor. Kb. olyan, mint a magyar, de a fő különbség, hogy a legtöbbször nem maguk készítik, hanem a boltban előre gyártott változatokban kapható, amit csak fel kell melegíteni. Én csak egyszer ittam boltit, de nekem túl édes volt, nem ízlett annyira. Vásárokban is árulják, azok alkoholmentesek vagy kb. 2%-os az alkoholtartalmuk a svéd alkoholtörvények miatt. Még abban is különbözik a mienktől, hogy mazsolával és hántolt mandulával eszik. Vagy isszák. A pohárba beleteszik a mandulát és a mazsolát, és amikor megitták az italt, akkor kiskanállal kieszik belőle.

Nubbe

A svédek felese vagy pálesze. Ez egy tömény ital, amit szintén minden nagyobb ünnepnél fogyasztanak. Van egyébként egy csomó ivós énekük is, amit közösen, nagy hanggal elénekelnek, aztán letolják a felest. Mindenféle ízesítésű van, mint például kapros, fűszerköményes, édesköményes, de azért van normálisabb ízű is, mint a bodzás vagy a narancsos.

Ez a mi kis karácsonyi brunchunk. Ez az egyetlen saját fotó, a többit a netről csentem. Annyi kajánk volt karácsonyra, hogy már délben elkezdtük egy részét. A pite bolti, västerbottensajtos pite. Ez a sajt Västerbotten megyéből származó 12 hónapig vagy tovább érlelt kemény sajt. Ez is az ünnepek, főleg a nyáriak hozzávalója.