baby shower

Érdekes, hogy az amerikai szokások és kultúra belemászik az életünkbe a filmeken, könyveken, sorozatokon keresztül és mindenki eléggé képben van olyan hagyományokkal kapcsolatban, amik egyébként Európában nem léteznek. Vagy akár át is vesszük őket, mint a Halloweent vagy a Valentin-napot. Ma volt szerencsém egy igazi amerikai baby shower / babaváró bulin részt venni, ami szintén egy olyan amerikai hagyomány, amit sorozatokból ismerek. Vagyis hát legalább tudtam, miről van szó, de azért a részleteket nem tudtam. Vártam már ezt a napot, kb. 1 hónapja kaptam rá meghívót. Kathie két amerikai barátnője szervezte, én csak azt tudtam, hogy heten leszünk, illetve Kathie összeállított egy ajándéklistát mindenféle aranyos és/vagy hasznos babadologgal, amit ajándékként vihettünk neki. Én elsőként csaptam le a választékra, és a legegyszerűbb megoldást választva a H&M-es termékek közül választottam párat.

Nem tudtam azt sem, hogy lesz-e kaja vagy csak chips és sütik, de mindenesetre gondoltam készítek valamit, ha már vendégségbe megyek. Anyukámtól karácsonyra megkaptam Náray spanyol süteményes receptkönyvét. Még semmit sem készítettem el belőle, viszont volt egy süti (Mandulás csók) amit már régen kinéztem kifejezetten Kathie-nek. Ő gluténmentesen eszik és én nem ismerek gluténmentes recepteket, nem igazán az én területem. A könyvben viszont be vannak jelölve ezek, úgyhogy így hogy elém ugrott ez az egyszerű és guszta recept, elraktároztam magamnak. Mindössze mandulaliszt, cukor és tojás alkotja, illetve citromhéjjal és fahéjjal van ízesítve. Egyszerű, gyors, finom, mutatós és különleges is. Igazán büszke és elégedett voltam a kreálmányommal.

Egyedül az a bosszantó, hogy még mindig vacakul vagyok, bár csak egy sima megfázás, de azért egész héten leginkább csak aludtam, nem sok hasznosat csináltam és még attól is tartottam, hogy a bulira sem mehetek. Nem lepett volna meg, ha Kathie 31 hetes terhesen nem szeretne egy taknyos, pirosorrú szipogóst a házába, de szerencsére nem érdekelte túlzottan a náthám, egyedül azt kérte, hogy csináljak még egy covid-tesztet, hogy nehogy az legyen. 

10 perccel korábban érkeztem, de az amerikai szervezőbizottság már sürgött-forgott a konyhában. Több mindennel készültek, mint gondoltam. Finom kajákat készítettek, hoztak virágot, pezsgőt, üdítőt, papírtányérokat, cuki szalvétákat, feldíszítették a lakást, sütöttek egy nagy gluténmentes tortát és még pár aprósággal készültek. Mindenről gondoskodtak végig, hogy Kathie csak pihenhessen és élvezhesse a társaságot. A két lány tüsténkedett, teát, kávét kínálgatott a vendégeknek, mindent ki- és elpakoltak, elmosogattak stb. Igazán kedves tőlük.

Végül nem is heten, hanem kilencen voltunk. Kilenc csajszi. És olyan szuper társaság jött össze, jól éreztem magam én is és feldobott ez a nap. Ott volt Kathie és az anyósa. Ezenkívül három amerikai barátnője és az egyiküknek épp látogatóban volt egy detroiti ismerőse, Ellie aki szintén beugrott a bulira. Ez az Ellie nagyon aranyos lány volt, és szerintem élvezte hogy életében először ellátogat Stockholmba és ennek keretében elmehet valaki bulijára az otthonába, ahol sokféle emberrel találkozhat. 

Velem is elkezdett beszélgetni és kérdezte, hogy én stockholmi vagyok-e és mondtam mosolyogva hogy nem, én magyar vagyok. Azt hittem, hogy a válasz egy udvarias "ó ott még nem jártam" lesz, de nem. Kiderült ugyanis hogy az anyai nagyszülei magyarok. És hát az amerikaiak eléggé rá vannak pörögve a származásukra és büszkén tartják magukat olasznak, skandinávnak, írnek stb. akkor is ha akár csak egyetlen nagyszülőjük született ott. Ellie is egy ilyen ember és teljesen belelkesedett attól, hogy összefutott egy magyarral és elkezdte mesélni, hogy imádja Budapestet (s-sel ejtette ki, ez is mutatja a true magyarságát hihi) és hogy nemrég volt a szülinapja és van Detroitban egy magyar cukrászda és a kedvence a dobostorta és azt vett a szülinapjára. Aztán mondta, hogy majd megkérdezi a nagyszüleit, hogy honnan is származnak, és nem sokkal később jött is hozzám, hogy már el is dicsekedte a családjának hogy találkozott egy magyarral és mindenki odavolt és amúgy a nagyszülei csengeriek és az anyukájának 5 testvére van és össze szokott jönni a család magyar ága, vagy 35 ember és magyar esteket tartanak, amikor piros, fehér, zöld ruhákba öltöznek és csirkepaprikást esznek és mindenféle magyaros dolgokat csinálnak. Nevettem és mondtam neki, hogy "te magyarabb vagy, mint én" – erre láttam rajta, hogy szétveti a büszkeség attól, hogy egy magyar magyarabbnak nevezte. Ah nagyon cuki volt tényleg.

Ott volt még Lara, aki Kathie munkahelyi barátnője és szintén terhes és izlandi. Váuu izlandi, azt hiszem még nem találkoztam izlandival. Aranyos lány volt, jót beszélgettem vele is. Igazi világpolgárok, ő izlandi, a pasija brit és Stockholmban élnek. Kérdeztem, hogy akkor a gyereküknek melyik kettő állampolgárságot választják majd, mire azt mondta hogy mindketten önzők, úgyhogy izlandit és britet. A pasija meg a H&M-nél dolgozik és régen ő rajzolta a fiú gyerekruhákon a dinókat, traktorokat és egyéb mintákat. Mik vannak! Muszáj volt megkérdeznem azt is, hogy mit gondoltak az izlandiak a Eurovíziós filmről (amit imádok) és mondta hogy szerinte minden izlandinak nagyon tetszett. És ajánlott egy izlandi standupot, ami fent van a Netflixen: Pardon my Icelandic. Meg is fogom nézni.

A vendéglistában láttam, hogy ott lesz Roberta is, az az olasz lány, akivel múltkor találkoztunk volna hármasban, de eltűnt a csetről és végül nem jött össze a tali. Ezzel a lánnyal találkoztam már egyszer, szerintem három éve volt, szerinte kettő. És Kathie is mondta, meg most maga Roberta is, hogy folyton kérdez rólam, hogy mi van velem és hogy vagyok és vééégre találkoztunk és megölelgetett. Jaj elolvadok, közben meg olyan ciki, mert én egyszer sem kérdeztem róla Kathie-től és meg sem ismertem volna. Ez a lány irtó cuki, külsőre igazi olasz szépség: gyönyörű arc, haj, smink, ékszerek és ruházat, viszont introvertáltként írta le magát, illetve nincs erős olasz akcentusa és az a tipikus nagyhangú olaszsága. Vele is jót beszélgettem, ráadásul nemrég költözött nem olyan messzire tőlünk. Úgyhogy szeretnék máskor is találkozni vele, mert szimpi és Kathie-t úgyis elvesztettem egy kicsit, amikor messzire költözött, szóval jó lenne egy közelebbi barinő. Ráadásul nemrég szakított ez a lány a svéd pasijával, aki miatt költözött Stockholmba, szóval biztos több ideje van most. Bár ott volt a múltkori olaszos húzása az eltűnéssel, most pedig pontosan 1 óra késéssel érkezett – mondta is hogy olasz, azért. Szóval van egy olyan érzésem, hogy nem lesz egyszerű találkákat összehozni vele.

Volt kvízjáték is, amiben három kategóriában voltak kérdések: híres ikrek, furcsa ikertények és fiktív ikrek. Az egyik kérdés például az volt, hogy hogy hívják az Alice Csodaországban ikreit és Roberta emlékezett, hogy volt az a két buta karakter, mire nekem is rémlett valami, hogy Dim and Dum vagy Yim and Yum vagy valami ilyesmi a nevük, de végül a mi csapatunk nem tudta. A válasz Tweedledee és Tweedledum volt, szóval valami azért megvolt ebből. A híres ikrek kategóriában viszont én voltam, aki tudtam a Sprouse-ikreket (Palvin Barbara pasija Dylan én pedig igencsak csípem Barbit). Ellie erre azt mondta hogy el van ámulva, hogy mi nem-amerikaik milyen ügyesek vagyunk, ő biztosan semmit nem tudna a svéd, olasz, izlandi vagy magyar kultúráról. Jólesett az elismerés, bár pont erről írtam az elején, hogy az amerikaiak a (pop)kultúrájukkal belénk pumpálnak mindent ami amerikai, szóval nem olyan meglepő hogy ismerjük ezeket a dolgokat.

Hoztak egy vendégkönyvet is, amibe mindenki írt valami kedveset. A másik jópofa ötlet az volt, hogy hoztak sok pelust és mindegyikre írtunk alkoholos filccel mindenféle kedves, biztató vagy vicces üzenetet, hogy amikor megérkeznek az ikrek és a szülők fáradtak, stresszesek, izgulnak stb. akkor peluscsere közben elolvashatják ezeket a kedvességeket. Végezetül pedig volt egy tippjáték, egy naptárban bejelölhettük, hogy szerintünk melyik nap érkeznek a babók. Én természetesen a saját szülinapomra tettem a tippem, mert amióta mondta Kathie a novembert, azóta ezt szuggerálom. Nem tudom miért, persze nincs jelentősége, de azért milyen jópofa lenne már. Robertával és Larával mentem haza, mert mindhárman a piros metró vonalán lakunk. Így nem volt olyan hosszú és unalmas a hazaút és közben is elbeszélgettünk. Larának sok sikert kívántunk mindenhez, Robertával pedig megbeszéltem hogy valamikor mindenképp találkozzunk.