kígyó update + napsütéses ősz

Kezdem azzal, hogy nemrég írták meg, hogy befogták a kígyót, "házi őrizetbe" tették (ez nem tudom mit jelent). Tegnapelőtt az is kiderült, hogy ez az egész "már megint elszökött a kígyó" bejegyzés a vámosoktól kamu volt! Ki gondolta volna, hogy még a Vámhatóság is képes clickbait posztokat írni. A posztban ők csak úgy értették azt, hogy megint megszökött, hogy már nem pont ott van, ahol bejelölték, mert egy 10 négyzetméteres helyen belül tud mászkálni. Aztán az Aftonbladet újság számonkérte őket, hogy miért írnak ilyen megtévesztőt, amikor sokan valóban félnek a kígyótól, és ezzel pánikot keltenek. Ezután törölték az "ijesztgetős" mondatot a bejegyzésükből. Tegnap rákerestem, hogy magyar cikkekben is írtak-e a kígyóról, és az origón és egy másik oldalon találtam róla cikket. Hát meg kell mondanom, elég gagyik voltak, mindkettőt angol nyelvű híroldalról fordították át, és mindkét cikkben Sir Hissnek írták a nevét, szóval nem esett le nekik, hogy a Hiss angol fordítás volt, és kihagyták a jópofát, hogy Sziszegi úrnak hívják a kígyuszt. 

Már unom, hogy az őszről áradozzak, de kellemes csalódással tapasztalom, hogy továbbra is gyönyörű színekben pompáznak a fák, és ennyi napsütéses óra októberben szerintem nem volt, amióta itt élek. És most még narancsán virító halloweenes tökökkel is bővült az őszi látvány, úgyhogy még jobb. 

Múlt vasárnap is jó nagyot sétáltunk. Egész közel volt a városhoz, mégis természetközeli séta volt, még egy állatsimogatóba is belebotlottunk. 

Egészen a városközpontig mentünk, és az egyik saroknál befordult elénk egy férfi, akinek hosszú, kiengedett, kissé csapzott szőke haja és karakteres szemüvege volt. Az első gondolatom az volt, hogy milyen vagányul néz ki, majd leesett, hogy őt a tévéből ismerem, egy humorista és nemrég néztük végig az egyik sorozatát. Ez az egész gondolatmenet gyorsan lejátszódott a fejemben, csak egy pillanat volt az egész, aztán egymásra néztünk Jackkel és mindketten egyszerre akartuk elmondani a másiknak, hogy ez a fickó az Anders és Måns párosból volt az egyik (keverem hogy melyik melyik, de amúgy Anders volt). Mókás dolog ismert emberekbe futni, csak én nem sokat ismerek, szóval így ritkán van részem benne.

A végén leszakadt az ég, egy olyan igazi zivatar volt, ami hirtelen és néhány mennydörgés közepette érkezett, és aztán mintha a zuhanyt nyitotta volna valaki ránk. Olyan volt, mint egy filmben. Már sötét volt, a forgalmas belvárosban voltunk, minden fénylett a víztől, az esőfüggönyön át autók elmosódó fehér és piros lámpáit láttuk, és szaladtunk az állomásra, de pár perc alatt csuromvizesek lettünk. Aztán hosszan mentünk a föld alatt a Centralen különböző folyosóin és termein át a metrónkig, és közben úgy éreztem magam, mintha egy másik világból, mondjuk egy brazil esőerdőből teleportáltunk volna oda, mert belőlünk csavarni lehetett a vizet, a hajam is szétázott, de mi voltunk egyedül ilyenek. Olyan hirtelen jött az eső, hogy mindenki akivel találkoztunk odalent, száraz volt és azt sem tudhatta, hogy odafent mi történik. 

Szerdán találkoztam életemben először Jack nagybátyjával és a feleségével. Azt szoktam mondani, hogy nekem a közvetlen családom nagyobb, mint ahány rokona Jacknek az egész világon van. Úgyhogy ezzel a két emberrel kipipáltam a rokonai 50%-át (ha a két unokatesóját nem számolom bele). A nagybátyja már nyugdíjas, gitártanárként dolgozott egész életében és még most is van pár tanítványa. Még 2020 márciusában vett jegyeket ajándékba Jack a valaha élt egyik legjobb gitárosnak tartott Tommy Emmanuel koncertjére, ami csak most lett megtartva a covid miatt. Igazán jó ötlet volt ez Jacktől, egy gitárszerető embernek tökéletes ajándék, de nekem is a tetszett a koncert. Ők meg meghívtak minket előtte vacsorára. Szimpatikus és kedves emberek voltak, örülök hogy találkoztam végre velük. 

Tegnap pedig ismét egy újabb erdei sétára mentünk. Jack a Roslagsleden nevű 190 km-es túravonal egy 15 km-es szakaszát nézte ki. Kék ég, napsütés, 14 fok. Csodás volt minden. Na jó, jártam már szebb útvonalon is, de azért ahhoz képest, hogy odahaza mennyit tudtam erdőkben sétálni, én még az ilyen kevésbé tökéletes, néhol kiirtott vagy autóúthoz közeli erdőket is igazán tudom értékelni. Jó sokat sétáltunk, kellemesen elfáradtam estére, és szerencsére nem volt semmi dolgom, csak beülni a pléd alá a tévé elé, Jack pedig felszolgálta a vacsorát, fagyit, amit csak kértem, úgyhogy jó dolgom volt. 

Most a Bad Sisters c. ír sorit nézzük, ami hasonlít a Big Little Liesra. Jó kis sorozat, tudom ajánlani. Pénteken pedig a Fall c. 2022-es filmet néztük meg, amiből láttam jeleneteket és felkeltette az érdeklődésem. Szerintem úgy érdemes nézni, hogy nem tudja az ember a történetet, de az alapsztori az, hogy két hegymászólányról szól, akik kötél nélkül másznak és mindenféle őrültségeket művelnek, és az egyik projektjüknél nem minden a tervek szerint alakul. Oké, nem az évszázad filmje, vannak benne baromságok és sok minden idegesített, viszont mégis izgalomban és tériszonyban néztem végig, szóval azért nem mondhatom, hogy kár volt megnézni. De egy 40 perces sorozatepizódnak jobb lett volna, mint másfél órában elhúzni.