biciklitúra: svartsjö-kastély

Két hónapja nem voltunk biciklitúrán és lassan véget is ér a szezon, úgyhogy boldog vagyok, hogy tegnap sikerült szép időt kifogni és tekerni egy nagyot. Jack szombatonként gitár-, vasárnaponként pingpongórákat vesz, talán ezért sem voltak komolyabb programjaink mostanában, de tegnap kihagyta az órát, hogy az egész napot rászánhassuk a szép őszre. Tényleg annyira gyönyörű minden, hogy csak na. FOMO-m is van, hogy nem gyűjtök be eleget az őszi fák színkavalkádjából és a kicipzározott, lenge dzsekis, sapkás-sálas színes őszből. Kettőt pislantunk és minden fa kopasz lesz, eltakarítják a leveleket a földről is, a napot heti 1-2 órára ha látjuk, és beáll a rettegett sötétség és szürkeség. Szóval menni kell, amíg még lehet.

A Svartsjö nevű kastélyt néztük ki Ekerö-szigeten, amire tízperces (biciklisek számára ingyenes) kompúttal lehet átjutni. Nekem még most is izgi dolog kompozni, mint valami mini kaland a bicajút közepén, azért is javasoltam, hogy arrafelé menjünk. Az idő tényleg szinte tökéletes volt és a tájkép is majdnem most csúcsosodik ki a legszebb őszi színekben. A kastély mint úti cél is jó ötlet volt, különösen mert kávézó üzemel benne, ahol többek között díjnyertes fagyikat is árulnak. 

A svédek egyébként hatalmas fagyifogyasztók, Európában állítólag a finnek után ők fogyasztják a legtöbb fagylaltot (12 liter/fő/év). Nem tudom ez miért lehet (azonkívül hogy a fagyi jóóó) de talán hozzájárul az is, hogy a svédek minden időben képesek fagyizni, nekik a fagyi (és jégkrém) nem kifejezetten nyári édesség. Talán mivel kevés igazi meleg nyári napjuk van egy évben, így ha az lenne, akkor alig tudnának fagyizni. Nekem mindenesetre még most is szokatlan látvány, amikor akár hóban, akár cudar, hideg időben olyat látok, hogy egy család 2-3 gyerekkel, babakocsival sétál és mindegyikük kezében egy-egy szendvicsjégkrém vagy egyéb pálcikás fagyi. Az biztos, hogy Svédországban senki sem mondja, hogy a hidegtől megfájdul a torkod vagy hogy a hidegtől megfázol.

Szóval fagyiztunk, körbetekertük a kastély szép erdős-parkos udvarát, majd pedig visszatekertünk haza. Kb. 55 kilométer lett, ami tök jó táv főleg ahhoz hogy az elmúlt két hétben gyengélkedtem és/vagy alig mozdultam ki. Nagyon jólesett. Este pedig Jack készítette a vacsit. Már reggel megtöltött vagy 30 darab gyozát (ázsiai gombócot) mert készített pár napja kimcsit és fel kellett használni valamire. Nem gyakran főz, de ha igen, akkor általában valami ázsiai kaját készít, mert én abban nem vagyok jó. És még maradt almás sütiből, amit tegnap készítettem a valamelyik "szomszédtól" kapott almákból. Svédországban nem sok gyümölcs-zöldség terem meg, de almából sok van és a környező kertekben is rengeteg az almafa és gyakran a kedves szomszédok kipakolják az elvihető almákat a ház elé. Ezt még régebben fotóztam: 

Apropó ház elé pakolt dolgok. Olyan is van, hogy a kiszortírozott tárgyaikat (játékok, könyvek, díszek stb) teszik ki a ház elé egy padra, kiírják a telefonszámukat amire Swishelni tudjuk a pénzt és becsületes alapon megvásárolhatjuk amit ott látunk. Vagy akár egy dobozban kiraknak dolgokat, amik ingyen elvihetők. Olyat is láttam, hogy sok-sok növénycsemetét tettek ki egy padra, és mellé annyit írtak, hogy ingyen elvihetők, de megköszönik, ha küldünk pénzt a mellékelt szervezetnek, akik az ukrajnai háborúban segítik az embereket. És néha olyan is van, hogy egy vagy két gyerek limonádé- vagy sütis standot nyit és házi limonádét, muffint, kávét és teát árul a járókelőknek. Én ezeket nagyon bírom. Cuki, bátor, okos és üzleti érzékkel megáldott gyerekek. Persze általában minden arra járó felnőtt elolvad tőlük és már csak azért is vesz valamit, hogy támogassa őket, szóval ezek az üzletek gyümölcsözőek.