konferencia

Részt vettem életem első konferenciáján. Nem hiszem, hogy rendszeresen fogok járni ilyen helyekre, de azért remélem lesz rá lehetőségem a jövőben is, mert szuper élmény volt. A sulink kapott pár ingyenjegyet erre az egyébként elég borsos árú programra, ahol tele volt a nézőtér szakmabeliekkel és sokan más városokból is érkeztek, így igazán értékeltem hogy mi is ott lehettünk. Már napokkal előtte izgatottan vártam. Végre történik valami élőben, emberek között lehetek és találkozhatok pár osztálytársammal, akikkel az egész napot együtt tölthetem.

Még jobb is volt, mint amire számítottam. Nem is tudom miért, de úgy képzeltem, hogy az előadók leginkább száraz és nehezen érthető témákról unalmasan beszélnek majd és a figyelmem folyamatosan el fog kalandozni, mint amikor a tanáraimat hallgatom a Zoomon. Ehelyett olyan szintű előadások voltak, amiket korábban legfeljebb a gép előtt ülve, a TED-előadások legjei között láthattam 10-20 percben, most pedig élőben és akár egy órán keresztül "szórakoztattak" minket ezek a profik. Szóval szó sem volt arról, hogy nehezemre esett volna odafigyelni. Többször is hálával vegyes büszkeség töltött el, hogy Stockholmban élhetek, ahol annyi világszinten is sikeres cég van és a világ egyik legkorszerűbb országa. Valahol olvastam, hogy Stockholmot Európa Szilícium-völgyének nevezték, mert annyi a sikeres vagy feltörekvő tech cég.  

Már 7.30-kor, reggelivel kezdődött a nap. Kilencen voltunk ott az osztályból, és mindenki nagyon örült egymásnak. Kaptunk programfüzetet, amiben részletes menetrend volt, leírások az előadókról, ezenkívül interaktív részek is. QR-kóddal megnyithattunk felméréseket, amikben értékelhettük az előadásokat és a szervezést. Válaszolhattunk kérdésekre magunkkal kapcsolatban, amiket összesíthetve láthattunk a kivetítőn. Volt egy kihíváslista is mindenféle komolyabb és komolytalanabb, szakmai és játékos feladatokkal, amiket a nap folyamán ha akartunk, teljesíthettünk. A komolyabbak között olyan kihívások voltak, mint hogy mutatkozzunk be új embereknek, mutatkozzunk be kreatív módon, beszélgessünk valamelyik előadóval a témájáról, cseréljünk véleményt vagy vitázzunk egy résztvevővel szakmai kérdésekről. A játékosabb feladatok között pedig olyanok, hogy folytassunk le egy beszélgetést kizárólag dalszövegekkel, érjük el hogy egy résztvevő kimondja, hogy Schwarzenegger anélkül hogy konkrétan erre kérnénk. Indítsunk be egy közös éneklést legalább 5 résztvevővel. 

Volt egy kvízzel egybekötött sétaútvonal is. A telefonon volt elérhető az útvonal, aminek adott pontjain egy-egy kérdésre kellett válaszolni, mielőtt folytattuk az utunkat. Ezt is közösen játszottuk végig az osztálytársaimmal és együtt próbáltuk kitalálni, hogy milyen hosszú a Drottninggatan vagy mikor írta Astrid Lindgren a Mio, min Mio c. könyvét. Kaptunk ebédet is, uzsit kávéval és sütivel (fika ugyebár), a nap végén pedig kötetlen beszélgetés és 1-1 pohár ingyen alkoholos ital. Az előadások érdekesek és hasznosak voltak és 80-90%-ban értettem is mindent, ami külön öröm volt. Főleg az első előadó nyűgözött le, ő ultra profi volt és gondoltam is rá, hogyha ez után a fickó után kellene nekem előadnom, akkor minden önbizalom elszállna belőlem, mert nem überelhető. De azért sikerült másoknak is megugrani a lécet, és szintén jók voltak, csak máshogy. 

Nem lett volna ilyen élvezetes a nap, ha egyedül lettem volna, de olyan szuper volt végre emberek között lenni. Az osztálytársaim aranyosak, mindenki kedves, érdeklődő és bátorító. Azt hiszem a svédek általánosságban ilyenek. A legjobb az volt, hogy sokat beszélgettünk a közelgő gyakorlatról és érdekes volt hallani, hogy ki hova került be, ki mennyit tud a leendő munkahelyéről, elvárásokról, mire lehet számítani. Nekem személyesen pedig az volt a legjobb, amikor a japán osztálytársammal beszélgettem. Ő volt az osztályból rajtam kívül egyedül külföldi és tudom hogy elég bizonytalan a svédtudásával kapcsolatban. Szóval kíváncsi voltam, benne milyen érzések vannak így két héttel a kezdés előtt. Elkezdte, hogy az én svédem milyen jó, én meg visszadobtam neki a dicséretet, hogy szerintem meg az övé tök jó és ne vicceljen már, hogy szerinte nem. Őszintén gondoltam, amit mondtam és tudom hogy ő is. Szóval ez megnyugtatott, hogy biztos menni fog a gyakorlat és mindenki izgul és mindenkivel egy szinten vagyunk úgyhogy nem leszek bénább, ügyetlenebb vagy alkalmatlanabb, mint akárki más lenne vagy mint amire számítanak a cégnél. Olyan érdekes ez, hogy most együtt vagyunk és mindenki ugyanazt tanulja, ugyanazok a feladatok és az élmények, aztán egyszer csak szétszéledünk mindenfelé a munka világában, ahol mindenki teljesen más-más élményeket és tapasztalatokat szerez, mindenki egyedül lesz és csak magára számíthat.