turistás nap

Megint olyan napom volt, amikor turistának érezhettem magam a csodás Stockholmban. Ilyenkor tényleg kiváltságosnak érzem magam, mert olyan gyönyörű ez a város, főleg ősszel és nekem nem csak pár nap jut belőle, mint az igazi turistáknak, hanem minden évszakban van szerencsém látni a különféle arcait. Nyáron is gyönyörű, de nekem ősszel a legszebb, mert a házak eleve őszies színűek, így ilyenkor a természet és az épületek összeöltöznek.

Reggel előtte azzal kezdtünk, hogy Jack meglátott egy olyan bolhapiacot a facebookon, hogy egy elhunyt ember a házát egy macskamenhelyre hagyta, akik most kipakolták és eladják az ingóságait a házában. Mivel 10 percre lakunk ettől a háztól, elsétáltunk arra, hátha találunk érdekességeket, valami kincset. Nem vettünk semmit, de a kíváncsi természetemnek érdekes élmény volt besétálni valaki otthonába, körbenézni belül és megnézegetni, hogy milyen tárgyai voltak. Olyan volt, mint egy időutazás az 50-es 60-as évekbe. Elég nagy volt a ház, és rengeteg-rengeteg mindenféle volt kipakolva. Csak karórából volt vagy 20 darab a konyhaasztalon. Valahol persze szomorú volt ott lenni, furcsa belegondolni, hogy ez a sok tárgy egykor valakinek fontos volt, most pedig a többsége használhatatlan. De leginkább arra gondoltam, hogy mennyire semmi értelme felhalmozni mindenféle vicket-vackot... Hogy aztán egyszer meghalljunk és egy macskamenhely önkéntesei árulják a kacatjainkat vadidegeneknek. 

Na de ez nem volt része a turistás élménynek. A program, amit én találtam a hétvégére az az volt, hogy Stockholm egyik új múzeuma most hétvégén ünnepli az egyéves szülinapját és ebből az alkalomból ingyenes a belépés. Ez a múzeum a Vrak, vagyis a hajóroncsok múzeuma. A Vasa múzeum mellett nyílt meg. Meséltem már a Vasa múzeumról, ami Skandinávia egyik leglátogatottabb múzeuma, amiben egy 1628-ban épített hajó van kiállítva, amit akkor a valaha létezett leglenyűgözőbb, legkorszerűbb hadihajónak neveztek, ám elsüllyedt az első útján. Ennek köszönhetően állhat most múzeumban, mert az egyesek által "a svéd Apollo-programnak" nevezett mentés során az 1950-60-as években megtalálták, majd kiemelték a roncsot, végül pedig több évnyi munkával visszaállították a hajót többé kevésbé az eredeti formájába, és a '90-es évek óta látogatható ez a lassan 400 éves hajó. Így lett az ország legnagyobb fiaskója a modern kor legnagyobb látványossága.

Szóval van ez a híres és népszerű múzeum, és tavaly nyitottak egy másik hajóroncs tematikájú múzeumot is. Nekem kicsit vicces, olyan mintha valaki azt gondolná, hogy "úgy tűnik az emberek imádják a roncsokat, adjunk hát nekik még többet". Mintha valaki azt mondaná, hogy olyan népszerű a Mona Lisa, festek én is egy mosolygó nőt, ha ez kell a sikerhez. Amúgy elég drága a belépő, szóval nem hiszem hogy elmentem volna máskor, de most kaptunk az alkalmon, hogy ingyen megnézzük. Több elsüllyedt hajóról van bent szó és interaktív, modern az egész. Az első teremben például hologramokon vetítik ki egy hajó maradványait. Egy másik teremben egy filmet játszanak, ami körben a falra és a plafonra van vetítve és tengerekről, óceánokról, hajókról, ilyesmikről szól. Ez elég látványos, mert olyan sokszor, mintha mi a teremben a tenger fenekén, a vízben ülnénk és felettünk az elúszó hajók és emberek látszódnak. Jól megcsinálták.

Az emeleten modernkori hajókról van szó, így helyet kap az MS Estonia is. Most meg is ragadom a szót, hogy az Estonia hajóról írjak, mert nyáron kissé rákattantam a történetére, miután megnéztem a discoverys dokumentumfilmet erről a hajókatasztrófáról (magyar címe: Az MS Estonia komphajó katasztrófája). Érdekes módon nem is olyan ismert (biztos mert erről nem készített filmet Hollywood), pedig ez nem is olyan régen, 1994-ben történt, Európában és arányaiban tragikusabb katasztrófa, mint a Titanic, mert az Estonián borzalmas módon a hajón tartózkodók majdnem 90%-a életét vesztette, míg a Titanicon olyan 70%, bár haláleset valóban több volt. Röviden a története az, hogy ez egy nagy komphajó volt Tallinn és Stockholm között és majdnem napra pontosan 28 évvel ezelőtt egy viharos estén elsüllyedt rajta 989 emberrel, akik közül 852-en életüket vesztették. 

A tragédiát a mai napig rejtélyek és összeesküvés-elméletek övezik. A hivatalos jelentés szerint a vihar és egy mechanikai hiba miatt felnyílt a hajó orra (ahol az autók be tudnak menni a hajótérbe), a hajó megtelt vízzel és elsüllyedt, ennyi a történet. Azonban olyan furcsaságok követték a katasztrófát, amik azt érzékeltették már akkor is az emberekkel, hogy a hatóságok valamit el akarnak titkolni és nem vizsgálják ki az okokat megfelelően. Az első ilyen az volt, hogy az a döntés született, hogy nem emelik ki a vízből a hajót és a halottakat sem hozzák felszínre. Majd ezek után, elvileg a halottak védelme érdekében a hajó környékét sírhelynek nyilvánították és több ország aláírt egy egyezményt, amiben elfogadják hogy merülési tilalom vonatkozik arra a területre. Ezenfelül még úgy is döntöttek, hogy több ezer tonnányi sóderrel, kaviccsal betemetik ezt a 150 méter hosszú hajót úgy ahogy van. Mivel hatalmas felháborodást váltott ki az, hogy nemhogy otthagyják a halottakat (a búvárok szerint a többségüket gond nélkül fel lehetett volna hozni), hanem betemetik az egészet, végül abbahagyták ezt a műveletet.

De nem ezek voltak az egyedüli furcsaságok, hanem például az hogy a hivatalos nyomozás eredménye nem egyezett a túlélők élményeivel és beszámolóival, sőt a többségüket ki sem kérdezték a történtekről. Régóta mondogatták hozzáértő emberek, hogy a hajó nem süllyedhetett el ilyen gyorsan és olyan módon, amit a hivatalos nyomozás állít. Ezek a szakértők váltig állították, hogy egy ekkora hajó csak akkor süllyedhet el ilyen gyorsan, ha lyuk keletkezett az oldalán. 2020-ban kijött ez a Discoverys dokumentumfilm, aminek a készítői a merülési tilalmat megszegve lemerültek kamerás gépekkel a roncshoz, a lyukat keresve, aminek a helyét nagyjából be is tudták azonosítani, akik ki tudták számolni, hogy a süllyedést figyelembe véve hol kellene lennie. És mit találtak a nyomozók? Egy 4 méter hosszú, 1 méter széles hasadást a hajó falában.

A dokumentumfilm további furcsaságokra, rejtélyekre és lehetséges magyarázatokra vet fényt és döbbenetes a történet. Nem mesélem tovább, és amúgy sem emlékszem már a részletekre, mert nyáron néztem a sorozatot. De azt azért leírom, hogy mi a legnépszerűbb elmélet arra, hogy mi okozta a hasadást és a hajó elsüllyedését: orosz tengeralattjárós támadás. Több rejtély is volt a hajó körül, például hogy illegálisan katonai eszközök szállítására használták ezt az egyébként utasszállítót, és egyesek szerint az oroszok is tudtak erről és nem nézték jó szemmel. Talán egyszer kiderül a teljes igazság. Ebben a múzeumban tehát volt egy terem az Estoniának szentelve. Ott természetesen a hivatalos tényeket tárták a látogatók elé és nem volt szó a különféle elméletekről. 

A múzeum után nagyot sétáltunk Djurgården házai és parkjai között, majd a városban a Történelmi Múzeumba is bementünk, ahol főleg a kiállított arany tárgyakat nézegettük. Majd tovább sétáltunk és a nemrégiben felújított, elegáns vásárcsarnokba is benéztünk. Itt csupa különleges luxustermék található, nem házi portékákat árulnak nénik-bácsik. Szeretek nézelődni, de nem vettünk semmit. Az a kedves hal a képen egy ördöghal.

A Rice nevű helyen ettünk, ahol all you can eat van elég baráti áron ázsiai kajákkal, szusival, sokféle desszerttel és minden jóval. Hogy kicsit lesétáljuk a lakomát, az óvárosig mentünk és onnan metróztunk haza. A parlament előtt néhány elegáns ruhába öltözött politikust és a testőreiket láttuk és Jack mondta, hogy a férfi az aki Svédország következő miniszterelnöke lehet (még nincs végleges döntés hogy ki lesz a következő). Összességében volt mindenféle ebben a napban és egy kicsit olyan volt, mintha egy nyaralás napja lett volna.

ez a parlament egyik oldala