open house és őszi séták

Már két hete volt az Open House rendezvénysorozat, de még nem írtam róla, mert végül csak egy helyre sikerült eljutnom. Szombaton Kathie babavárója miatt nem tudtunk épületeket látogatni, vasárnap pedig az egész napot az ágyban töltöttem betegen. Felhasználom a tavalyi szövegemet az Open House-ról: több évben is részt vettünk már ezen az érdekes és "exkluzív" programsorozaton, ami keretében ingyenesen be lehet menni mindenféle épületbe. Vannak köztük régi kastélyok, közösségi házak, oktatási intézmények, hipermodern lakóépületek, irodák. Voltunk fent a 84 méter magas Dagens Nyheter irodatoronyban, néztünk meg szobát az egyik belvárosi kollégiumban, bementünk a 17. században épült van der Nootska palotába, leereszkedtünk 25 méter mélységbe Svédország első atomreaktorába és körbenéztünk egy teljesen új városrészen, ahol a modern óvodát maga az építésznője mutatta be.

Van egy új menő toronyház a városban, amit mindig jól megnézek magamnak, ha arra járok. A neve béna: Sthlm 01, de az épület maga tetszik. Íme:

Ebbe az épületbe is be lehetett menni. Külön kellett rá regisztrálni és hamar el is fogytak a helyek, ahogyan a rendezvény összes többi látványosságára. Csak pénteken lehetett bemenni, aminek Jack nem örült, mert "ki ér rá pénteken? csak a nyugdíjasok és a munkanélküliek...". Pontosan! Ott voltam én, a munka nélküli és rajtam kívül vagy 20 néni és bácsi. Szuper élmény volt. Először a 21. emeletre mentünk, ahol a legfinomabb óriási fahéjas és kardamomos csigákkal, kávéval, teával, sütivel, csokival és gyümölccsel fogadtak minket. Fantasztikus volt a kilátás minden irányba és még egy óriási távcsővel is lehetett kémlelni a tájat. Tényleg egy kémnek éreztem magam, mert a sílesikló dombra nézett a távcső, amivel láttam a dombon ücsörgő és mászkáló embereket, míg szabad szemmel azt sem láttam hogy vannak ott emberek (nem tudom, hogy ez a látásom vagy a távcső minőségéről mond-e el többet).

de jó lenne itt dolgozni!

Majdnem egy óráig meséltek nekünk a torony tervezésének és építésének a történetéről. Ezt mérsékelten jól értettem, mert sok volt a szakszó, de azért jó hangulatú "mese" volt, a látogatók pedig sokat kérdeztek. Aztán pedig felmehettünk a 28. emeleti Skybarba. Oda el akarok menni egyszer Jackkel is a kilátás és az élmény miatt. Szuper volt, különösen az őszi színekkel.

Sok napsütéses nap volt mostanában, úgyhogy kihasználtam a lehetőséget, hogy korán végzek és elmentem sétálni a környéken, hogy gyönyörködjek az őszi színekben. Séta közben továbbra is a Harry Pottereket hallgatom, már a 3. részt fejezem be. 

Kathie-vel is taliztam a városban, nagyon finom gombás rizottót ettünk az Omaka nevű helyen, aztán beültünk a népszerű Mr. Cake-be sütizni. Ez egy fúziós stílusú kávézó/cukrászda, ahol mindenféle különleges péksütik és torták kaphatók. Mindig tömeg van és fantasztikusan néznek ki a termékeik. Én már harmadszor voltam és nem tudom, hogy én választok rosszul vagy indokolatlan a hely hype-ja, de én minden alkalommal csalódtam. Most a red velvet cake-et kóstoltam meg, mert még sosem ettem és úgy emlékeztem, hogy az az egyik specialitásuk. Száraz volt a tészta és a tortaszelet egy részét ott is hagytam a tányéromon. Pedig én ilyet nagyon nem szoktam.