szürke hétfő

Csak az időjárás szürke, egyébként jókedvű hétfőm van. Reggel 5-kor mondjuk nem voltam jókedvű. Egyre nehezebben viselem a hajnali ébresztőket, amin a koromsötétség sem segít. Még jó, hogy tegnap Jack korán lefeküdt, és magától felébredt 5-kor, átvette Lokit, így vissza tudtam egy kicsit aludni. 

Mostanában az picit rossz Loki nappali alvásában, hogy pont úgy jön ki az a kettő alvás, hogy akár délelőtt, akár délután van az "ovi", pont se előtte, se utána nem nagyon érnénk oda. De ma elhatároztam, hogy amíg alszik, mindennel elkészülök, a tízóraiját is bepakolom, és ahogy felébred, csak beteszem a babakocsiba és indulunk is, hogy minél több időt ott tudjunk lenni. Viszont ma fél óra után, már 9-kor felébredt, így nem is kellett kapkodni. Kisütöttem neki (és magamnak) a maradék babacsintatésztát, felöltöztettem a cuki kockás-macis ingjébe, amit anyukáméktól kapott, és indultunk is.

Nagyon jó kedve volt az úton és az oviban is. Egyre jobban szeret a kezünket fogva sétálni, és ma az idő nagy részét az egyik játszós asztalba kapaszkodva, állva töltötte, miközben a duplo állatokat és formákat pakolgatta és rágogatta. Látszott rajta, hogy élvezi, hogy tud állni. Ami azt illeti, én is jót játszottam. Az összes állatszülőt és kicsinyét párba rendeztem és körbe állítottam, illetve a Nils nevű, 14 hónapos kisfiúval is eljátszottam, amíg az apukája a többi apukával dumált. Minden nap megadott időben van éneklős/bábozós rész is, amit az óvónéni tart. Arra gondoltam ott ülve, hogy mennyire skandináv ez, hogy egy novemberi hétfő délelőtt itt van 10 szülő és közülük 6 apuka, szóval még több is, mint az anyuka. Nagyon szeretem ezt, hogy ilyen ez az ország.

Utána még beugrottam a boltba, és busszal haza. Habár csak 6 perc az út, egyszer csak azt vettem észre, hogy Loki épp úgy kezd elaludni, mint aki elájult. Igaz, hogy ekkor már 3,5 órája ébren volt. Szegényt szólongattam és fölébresztettem, mert nem akartam, hogy a babakocsiban aludjon, és még pelenkát is akartam cserélni. Viszont így meg az lett, hogy még egy óráig nem tudott elaludni, úgy megzavartam a kis alvási terveit. Mivel torka szakadtából üvöltött, ezért kivettem a kiságyból, és megebédeltem. Ő is evett egy kicsit, és utána nagy nehezen elaludt. 

Közben Jack írt, hogy a holnapi születésnapom miatt meglepetésből szabadságot vett ki. Nagyon örültem neki. Egyébként Kathie-vel terveztem programot, és írtam neki, hogy így egyedül tudok vele találkozni, de ő meg azt írta, hogy nyugodtan legyen egy családi napunk, vele találkozhatok máskor is. Így lesz a legjobb tényleg. Egyébként ő április óta nem dolgozik, ugyanis egyéves, helyettesítő pozícióban volt, és nem maradhatott a cégnél. 

Svédországban van egy olyan munkanélküli biztosítás, amit ha 12 hónapon keresztül fizetünk, és elveszítjük az állásunkat, akkor közel egy éven keresztül megkapjuk a fizetésünk 80%-át. Vannak bizonyos feltételei, elvileg nem malmozhat az ember és élhet boldogan abból a 80%-os fizetésből, hanem aktívan állást kell keresni, de azért kijátszható. Kathie most nagyon nem szeretett volna egy másik állásba ugrani, és ismét keresi a helyét, hogy mit is szeretne dolgozni, ezért mindent megtett, hogy megkapja azt a havi összeget, de ne kelljen még elhelyezkednie. Azt hiszem, a legutolsó terve az volt, hogy tanulni fog valamit, de ha legközelebb találkozom vele, kiderül, hogy változott-e a terv.