apák napi hétvége

Én hivatalosan nem blogvemberezek, mert nem minden nap van miről írnom, és csak azért, hogy legyen itt valami, nem szeretnék írni. Közben meg ötvenszer nézegetem egy nap, hogy a többiek megírták-e már a napi bejegyzésüket, mert annyira élvezem őket olvasni. De amikor rólam van szó, akkor nem tudom elképzelni, hogy valaki az én blogommal érezhet így. Annyit azért én is elhatároztam, hogy igyekszem többet írni, és amúgy is jobban van kedvem hozzá, amikor mások is írnak, mert különben mostanság néha olyannak érződik ez a kis blogfalu, mint egy sivár sztyepp, amin átfújja az ördögszekereket a szél.

Pénteken papaszabin volt Jack, és áthívtuk az apját, hogy csináljunk valami közös programot, de mielőtt ideért volna, Jack felvetette, hogy elmehetnek hármasban is, ha én maradnék pihenni, tanulni vagy akármi. Természetesen kapva kaptam a lehetőségen, és az is igaz, hogy tanulnom is kellett, mert habár még csak három hete megy a kurzus, máris elmaradtam vele. Mondjuk mint kiderült, kedden nem volt óra, mert helyette IRL workshop volt szerdán, amire egyébként sem akartam menni, mert nem tudtam volna megoldani (és nem is kötelező, mert a kurzusra az egész országból járnak emberek, a workshop meg Stockholmban volt). Így annyira nem is voltam lemaradva, és hamar felhoztam magam. Most már jobban tetszik, gyakorlatias lett az első két óra bevezetőihez és elméleti részéhez képest.

Tegnap reggel voltunk babaúszáson. Mondtam Jacknek, hogy azért őrület, hogy mennyi a szervezkedés és munka két felnőtt részéről, csak azért, hogy ez a kis pöttöm pancsoljon egy fél órát. Jó volt az óra, a kedvencem amikor matracokon lazulnak a babák. Az uszodában van egy családi rész csúszdákkal, babajacuzzival és ilyesmikkel, de már 9 előtt tömve van, fél 10-kor meg aztán pláne. Óra előtt azért picit beültünk Lokival a húszcentis dagonyázóba, amit élvezett.

Óra után, míg Loki aludt, beszéltem egy kicsit anyukámmal a hazautamról. Nem megyünk most karácsonyra, ami nem teljesen tudatos döntés volt, inkább csak telt-múlt az idő, és amikor nem vettem repjegyet, Jack pedig egyre többet kérdezte, hogy mit csinálunk karácsonykor, akkor úgy tűnt, hogy nem utazom haza. Csak úgy megtörtént. De nem is baj. Mármint nekem nem baj, mert nem vágyom Lokival a nagy embertömegre, arra meg igen, hogy itt legyek Jackkel. Helyette januárban megyek majd vele.

Az egyik tesóm így is erőlködik, hogy mindenki legyen otthon egyszerre, merthogy a négy unokatesó még nem is volt együtt. De minek legyen együtt? Nekem nincs ilyen vágyam, nem is értem miért kellene. Loki csak egyéves lesz, legyen már szegénynek egy kis nyugta. És introvertáltként amúgy sem szeretem, amikor egyszerre otthon van az összes tesóm, mert olyankor senkivel sem tudok rendesen beszélni, anyukám is teljesen le van terhelve, és nekem nem élvezhető az egész. És még ott van az is, hogy olyankor a tesómék veszik át a szót, magyar dolgokról, munkaügyekről és egyebekről van szó, amihez hozzá se tudok szólni. Úgyhogy remélem, hogy nem lesz nagy családi banzáj, hanem külön-külön találkozhatok velük. Főleg azért, mert a középső tesóm két gyerekével összvissz azt a pár órát töltöttem Lokival még nyáron, és közben meg annyira szeretnének találkozni vele. Na de a lényeg, hogy lebeszéltem a dátumokat, és megvettem a repjegyet, ami nem is volt drága.

Délután pedig bementünk a városba kajálni. Jack talált egy szuper palesztin éttermet, ahol 12 ételből álló kis mezét kértünk és minden tökéletes volt. Olyan hely, ahol már a kaja közben azt terveztük, hogy ide vissza kell jönni. Loki jól viselkedett, kapott kóstolókat is. Neki is ízlett minden. Ő a leghálásabb közönség egyébként főzéshez, mert szó szerint ugrálni tud lelkesedésében a finom ételektől. 

Ma pedig megvolt Jack első apák napja. Egész jó lett a kép, amit készítettem, de azért a madaras naptár szebb volt. Mindegy, jó lesz nézegetni a fotókat, miközben húzzuk a cipőnket. Még Lokinak is tetszik. Nem tudom, hogy felismeri-e magát a képeken.