adventi programok

Pénteken a skanseni karácsonyi vásárba látogattam el Lokival, ami abszolút a legjobb karácsonyi vásár a városban. Ott van élőzene is, és az emberek a karácsonyfa körül táncolnak (ez a midsommar téli kiadása). Szuper hangulata volt, pont jó mennyiségű emberrel. Loki teljesen elámult. A zenétől, a tánctól, mindentől. Én is élveztem, nem csak a vigadást, hanem a standok körül sétálgatni forrócsokival. Habár idén olyan a december, hogy 7-9 fok körül mozog a hőmérséklet, szinte minden nap esik és 0 napsütéses óra volt. Ez nem segít a karácsonyi hangulatban, viszont mindennek ellenére én szinte minden nap extra boldog vagyok, ami tök jó. 

Jó napot kerítettem, mert a vásáron kívül a halakat is megnéztük a nagy akváriumban, ami Loki számára az egyik legérdekesebb dolog, valamint hajóval mentünk vissza a városba. A vidámpark mellől indul, ami most nem üzemel, de a nagy tornyok, hullámvasutak így is érdekesek voltak neki, aztán a hajón végig nézelődött. Ekkor gondoltam bele, hogy ő ízig-vérig stockholmi gyerek lesz, és mennyire, de mennyire más lesz a gyerekkora, mint az enyém volt. Pedig ez evidens kellene, hogy legyen, de mégis akkor, a hajón tudatosult ez bennem. 

Megejtettem az éves mézeskalácssütést is, bár a díszítésre még nem került sor, és most sok a teendőm. Pedig a legjobb, amikor leülök egy hangoskönyvbe merülve, és díszítgetem a mézeskalikat. Remélem lesz rá időm, mielőtt megesszük az összeset. Jövőre már lesz egy kis asszisztensem is, most egyelőre csak nagy érdeklődéssel nézte Loki a konyhában a felfordulást, a sok új tárgyat és eszközt, valamint a sütő is az állandó érdekes jelenségek közé tartozik (kicsit félelmetes is).

A helyi templomban vasárnap reggel volt Lucia műsor. Én még sosem voltam ilyenen (vagyis de, amikor nanny voltam akkor a gyerekek iskolájában, és az is szuper volt). Mivel reggel 8-kor volt, ezért nem voltam benne biztos, hogy eljutunk oda, de végül úgy alakult, hogy el tudtunk készülni és pár perccel a kezdés előtt beestünk a templomba. A svédek annyira pontos emberek egyébként. Ekkor már mindenki szépen csöndben ült a helyén és senki nem érkezett késve. Úgy gondoltuk, hogy ez Lokinak is érdekes program lehet, és így is volt. Jól viselkedett végig. Nekem is nagyon tetszett. Nem tudom, hogy egy helyi iskola vagy egy kórus vagy a templom közösségének gyerekei voltak-e az előadók, de mindenesetre 8-15 év korú lányokból állt a csapat és nagyon ügyesek voltak. Igazi, nem elektromos gyertya volt Lucia fején, és a templom csillárjaiban is igazi gyertyák égtek, ami annyira hangulatos volt. Időutazás.

Délután pedig végre eljutottunk a Nobel-hét alkalmából kitett fényinstallációkat megnézni. Ez egy viszonylag új program, most volt a hetedik alkalom, és talán most volt az első, hogy úgy rendesen megnéztük, pedig én mindig akartam menni rá. Csak úgy emlékszem, hogy korábban 5 napig volt, és hétköznap gyakran nem jutottunk el a városba. Most viszont két héten át voltak kitéve a fények, ami sokkal jobb.

Ez olyan, hogy a városban mindenfelé vannak különböző fényinstallációk, de mind közül a legszebb és legnagyobb a városházára kivetített (amit sajnos pont nem néztünk meg, mert nem esett útba). Értelemszerűen sötétedés után van, így 4 után szálltunk le az óvárosban. Mivel az első állomás a Nobel múzeumnál volt, ami pedig a nagytéren van, így a karácsonyi vásárt is láttuk és vettünk gyorsan forrócsokit is.

Szemerkélt az eső, sokan voltak, de mégis szuper hangulat volt. Nagyon élveztem a fényvadászatot, nézni hogy hol lesz a következő érdekesség, aztán rácsodálkozni a jobbnál jobb alkotásokra Lokival, akinek ez szintén tökéletes program (bár meg kell hagyni, elég sokat nyűgösködött). 

Nem csak az ideiglenes fényalkotások, hanem a karácsonyi kivilágítások is fantasztikusak voltak. Grandiózusak.