Jó rég nem írtam, de szinte minden nap eszemben van a blog, ha az számít valamit. Nincs sok időm mostanában, és az írás kevésbé volt fontos, vagy épp mással szöszmötöltem esténként. Például az elmúlt 10 hónap fotóit rendezgettem, mert a jövő vasárnap esedékes apák napjára készítettem egy posztert, ami a bejárati ajtón lesz az ottlévő, elavult 2023-as naptár helyett. Szeretnék az évfordulónkra egy lapozható albumot is készíteni az elmúlt 10 év képeivel, de az aztán tényleg le fogja kötni az estéimet, ha valóban nekilátok.
Egyébként, ha valaki hozzám hasonlóan szereti a gépen mappákba rendezni a fotókat, és zavarja az, hogy amikor 2-3 eszközzel készültek képek, akkor nem időrendben vannak, hanem két-háromszor egymás után ugyanaz, akkor ajánlom az Advanced Renamer nevű ingyenes programot. Ide fel lehet tölteni a fájlokat, és a program megadott tulajdonságok és elnevezés alapján átkereszteli őket, és időrendben lesz az összes.
A napjaink úgy telnek (most az óraátállítás előtti napokat mondom, mert Loki még a múltban él) hogy Loki fél 6-6 körül ébred, és vagy felkelek vele, vagy megment Jack, és ő van vele, amíg el nem indul a munkába 7:15-kor (vagy itthonról dolgozik, és akkor még tovább alhatok). Vagy visszaalszom, vagy az ágyban lustálkodom. Jack odahozza nekem a kávét, és kávézás közben megfejtem a rejtvényeimet. Mostanában néggyel játszom, ami a Connections, a Wordle, a Waffle Game és a One Word Search. Utóbbi kettő semmi extra, de mégis rászoktam.
 |
| ködös őszi reggel |
Ébredés után kb. 3 órával következik Loki első alvása. Mostanában ezelőtt nem szoktam kimenni vele, hanem megreggelizteti valamelyikünk, öltöztetés, fogmosás és aztán játék. Általában elvan egyedül, miközben én kipakolom a mosogatógépet, rendbe teszem a konyhát, beteszek egy mosást stb. Esetleg előkerül a porszívószörny – Loki egyik kedvenc dolga a lakásban – és a legnagyobb örömére picit porszívózom és egyben őt szórakoztatom. Szoktam aktívan is játszani vele, vagy az ablakban állva/ülve nézzük a reggeli csúcsforgalmat. A kiságyban alszik délelőtt, de még most is van az a jelenség, hogy ha egyedül alszik, akkor általában 30 perc után ébred, viszont ha vele alszom én is, vagy legalábbis mellette fekszem a nagy ágyban, akkor másfél órát is tud aludni. Ha keveset aludtam este, akkor alszom én is egyet vagy csak mobilozgatok mellette.
Alvás után jön a tízórai. Szeret enni, és eddig azt hiszem, nem is volt olyan étel, amit ne szeretett volna. Talán csak a mogyoróvaj, bár azt még régebben kóstoltattam vele. Lehet, hogy most már azt is szeretné. Még most is a banán a kedvenc étele, és ha meglátja, lelkes lesz, és mondja is hogy "ba" (vagy esetleg "ta" vagy "da"). Tízóraira gyümit szoktam neki adni, avokádót (ha sikerül kifogni jót), édesburgonyát, tojást, esetleg egy kis joghurtot, ilyesmiket. Ezután van megint 3-4 óránk a második alvásáig. Ilyenkor elmegyünk bevásárolni, csomagot felvenni, kacsát etetni, vagy a plázába autóval, ha valami olyan kell amihez oda kell mennünk. Ha pedig jól jön ki a lépés, akkor az "oviba" megyünk játszani.
A második alvása után szoktam megebédeltetni. A legtöbbször én főzök neki, készül egyszerre 3-4 adag, így jó esetben 2-3 fogás közül tudok választani a mélyhűtőből, de tartok itthon bolti kaját is vészhelyzet esetére. Ebéd után megint megyünk valamerre, mert itthon nehéz hosszabb ideig lekötni. A délutáni programlehetőségek ugyanazok, mint a délelőttiek: bolt, kacsaetetés, ovi, pláza.
Néha hosszabb programot is beiktatok vele, például elmegyek vele a Skansenbe, ahova éves bérletem van. Ott az akvárium a kedvenc része, de a többi állat is érdekes neki. Múltkor egy pávát követtünk az egyik udvaron, és Loki nagyon lelkes volt (dá! dá! dá! dá!). Amikor még nyitva volt, akkor a botanikus kertbe és az ottlévő üvegházba is bementünk. Vagy az egyetem melletti 4H-udvar nevű helyre, ahol háztáji állatok vannak. Néha találkozom is valakivel, például apósommal vagy Kathie-vel. Nagyon sokat sétáltam vele az elmúlt hetekben a gyönyörű őszben, és közben podcastokat vagy hangoskönyveket hallgattam svédül. Végighallgattam Moa Herngren Válás-trilógiáját, amit nagyon élveztem. Most egy random svéd szerző random feelgood könyvecskéjét hallgatom, de ez a felolvasó kicsit hadar.
 |
| a páva |
 |
| az üvegház |
 |
| az állatnézés |
Az úszás véget ért, legalábbis az első szint. A végén kaptak a babák gumikacsát. Már víz alá is merült Loki. Egyből folytattuk a második szinttel, amire viszont szombatonként járunk, olyan csoportba, ahol két felnőtt is lehet a vízben. Így Jackkel együtt járok, de tervezzük hogy olyan is lesz, hogy helyettem az apukájával megy, én pedig itthon pihenek egyet. Az utolsó órára vihettünk vendéget, és az apósommal mentem oda, és nagyon élvezte, úgyhogy szívesen menne máskor is. A mostani tanár (egy fiatal lány) sajnos jóval gyengébb, mint a korábbi idősebb nő, viszont többféle feladatot végeztünk, úgyhogy ebből a szempontból viszont jobb volt az első óra. De az a csaj, jaj... Hogy lehet egy csapat pancsoló kisbaba mellett fapofával állni és monoton hangon adni az utasításokat?!
Ja igen, vissza a menetrendünkhöz. A délutáni programból hazaérünk 3-4 óra körül, és várjuk Jacket, aki szinte mindig 16:25-kor ér haza. Hetente legalább egyszer le szoktunk menni a busz- és metrómegállóba. Egyrészt hogy meglepjük Jacket, másrészt hogy csináljunk valamit, és Loki szereti nézni a délutáni forgalmat, ahogy jönnek-mennek a buszok és az embertömegek. Jack pedig mindig nagyon megörül a kisfiának és kézben viszi hazáig.
Miután hazaér, ő van Lokival, én pedig főzök. 6 körül eszünk, és Loki mindig kunyerál a kajánkból. Az jobban szokott neki ízleni, mint amit ő kap. Az egyik legnagyobb változás, amit Loki érkezése hozott az életünkbe, az az hogy már nem a tévé előtt, sorozatot nézve kajálunk, hanem mint egy rendes, civilizált család, az étkezőasztalnál együtt ülünk, eszünk és beszélgetünk. Jobb ez így, de bevallom, néha azért hiányzik a kanapés-tévénézős evés.
Vacsi után Jack még játszik vele, húzza az időt 7-ig. A nyári időszámításban vacsora előtt vagy után volt hogy egy órára elment vele sétálni. Általában a hordozóban vitte Lokit. Vagy az erdőben és a vízparton járt egyet vele, vagy valamelyik tömegközlekedési eszközzel ment pár megállót. Most hogy korán sötétedik, már nem mindegyik ilyen program opció. 18:30-18:45 körül átveszem, alvás előtt megszoptatom, és 7 körül alszik. Már jobban alszik mint régen, de még most is van hogy 10-ig többször be kell hozzá menni. Én 10 körül megyek aludni, amikor általában fel is ébred, és akkor Jack behozza mellém és az este hátralevő részében mellettem alszik. Még mindig 2-3 óránként felébred, úgyhogy így a legegyszerűbb, különben már meghaltam volna alváshiányban.
Miután lefeküdt 7 körül, még van hogy a konyhát rendbe teszem (ha Jack nem tette meg), elpakolom a játékait vagy valami egyéb házimunka vagy feladat mindig van. Fél 8-8 körül végre semmi feladat. Ilyenkor lenne időm más dolgokra is, például üzeneteket írni vagy blogolni, de a legtöbbször már mindenhez túl fáradt vagyok. Nézünk valami sorozatot, amin Jack a legtöbbször bealszik, én pedig megpróbálok, anélkül hogy észrevenné, a saját sorozatomra váltani, ami most a Szex és New York.
Valahogy így néznek ki a hétköznapjaink. Ja, és beiratkoztam egy kurzusra is, ami múlt héten indult. Szóval ha eddig se volt időm, akkor ezzel nem könnyítettem meg a helyzetemet. Ugyanaz a suli szervezi, ahol a UX designt is tanultam. Ez egy továbbképzés szakmabelieknek, és olyan a felépítése, hogy munka mellett végezhető legyen. Keddenként vannak az órák, de felveszik őket, ezért bármikor megnézhetők. A kurzus felépítése "flipped classroom", ami azt jelenti, hogy minden óra előtt napokkal elérhető a következő heti videóanyag, amit az órára meg kell nézni, és az órán arról van szó, arra hivatkoznak, azzal kapcsolatban kérdezhetünk. Nem ismertem ezt a koncepciót, de tetszik. Csak 13 hetes ez a kurzus, és nem hiszem, hogy heti 3-4 óránál többet fogok rászánni, de jó érzés, hogy majd úgy megyek vissza dolgozni, hogy icipicit továbbképeztem magam.
De örülök, hogy újra írtál! Jó hallani, hogy minden rendben. És szépek a képek. 🤗
VálaszTörlésUi. Tudom, megtagadom a lényeget (not), de jót mosolyogtam azon, hogy amikor Jack bealszik, sutyiban sorozatot váltasz. 🤭
Ez a sorozatos kész komédia. Úgy játszódik le, hogy én érzékelem, hogy Jack bealudt, ezért megpróbálok átváltani az én sorozatomra, amire ő felébred, és állítja, hogy nem is aludt, ezért megy tovább a közös sorozatunk, ő pedig fél perc múlva ismét alszik, én pedig ismét megpróbálok váltani, ő ismét elmondja, hogy nem is aludt... Ez lemegy 3-4-szer, én feladom, mondván, hogy rendben, ha nem alszik, akkor nézzük a MI sorozatunkat. Másnap a következő résznél pedig: ez most mi? mi történt a legutóbbi részben? Én erre nem emlékszem...
Törlés😆
én is örülök, hogy írtál :) pont most olvasom a Válás-trilógia utolsó részét, most jelent meg magyarul frissen, és nagyon jó, igyekszem elnyújtani, de "sajnos", ahogy az előző kettő, ez is nagyon olvastatja magát...
VálaszTörlésmit tanulsz a kurzuson?
Ó de jó Vera hogy épp most olvasod te is ezeket a könyveket! Kíváncsi lennék a véleményedre. Neked melyik rész tetszett a legjobban? Láttam egyébként hogy milyen népszerű Magyarországon és hogy járt is ott a szerző. Sőt, én eleve anyukámtól hallottam ezekről a könyvekről, nem is Svédországban.
TörlésA kurzus az akadálymentes webdesignról szól. Ez most hot topic a szakmámban, mivel idén nyáron lépett hatályba egy olyan eu-s irányelv, aminek értelmében a digitális szolgáltatásoknak is akadálymentesnek kell lenniük. Ami a gyakorlatban olyan dolgokat takar, hogy például lehessen egér helyett tabulátorral navigálni egy weboldalon, a vakok- és gyengénlátók is tudják használni az oldalakat felolvasó programokkal vagy azáltal, hogy megfelelőek a kontrasztok, a képek tartalmáról van leírás stb.
A munkahelyem nagyon komolyan veszi ezt, és már az ottlétem alatt is sokat foglalkoztunk a weboldal akadálymentesítésével, és tudok már ezt-azt a témában, de mindig azt éreztem, hogy nincs időm rendesen elmerülni ebben, és csak a felszínt kapargatom. A kurzus után remélem hogy úgy megyek vissza a munkába, hogy "mindent" tudni fogok.
hát nekem nagyon-nagyon tetszett mind a három, nem tudnék választani. a legmélyebb benyomást egyértelműen az első tette, mert még sose olvastam olyan könyvet, ahol ennyire azonosulni tudtam volna két homlokegyenest ellenkező nézőponttal :D a középső kötetben és az utolsóban is már "egyértelműbb" volt, hogy kivel tudok inkább együttérezni és kivel kevésbé. de mindhárom letehetetlen volt, és NAGYON szuper a magyar fordítás (ami sajnos egyre ritkább).
Törlésja, és nem olyan rég pont fordítottam arról, hogy a mi belső honlapunk valamelyik aloldala milyen szempontból akadálymentes és milyen szempontból nem az :) érdekes és nagyon időszerű témának tűnik!
TörlésNekem is nehéz választani, de a szereplők/történet szempontjából talán az Örökség fogott meg a legjobban, mert azt éreztem a legrealisztikusabbnak. Az Anyós és a Válás kicsit eltúlzott volt néha számomra. Viszont az Örökségben meg szerintem túl nagy fába vágta a fejszéjét, mert túl sok karaktert és történetet és időt próbált feldolgozni. Miután vége lett a könyvnek, néha eszembe jutottak sztorik, hogy tényleg, azzal mi lett? Arról nem derült ki semmi több. De ettől függetlenül mindegyik könyvet élveztem, én is gyorsan végeztem velük, és nekem külön élmény volt a sok ismerős stockholmi helyszín.
TörlésJa és az akadálymentesítésben vannak érdekes dolgok, de nekem azért nem nagy szívügyem vagy szenvedélyem, mint egyeseknek. Gyakran korlátoz egyébként klassz dizájnötleteket, mert esetleg azt a 0,01% felhasználót zavarná vagy nem tudná használni stb. Viszont fontos az, hogy nem csak a fogyatékkal élőknek szólnak ezek a megoldások, hanem minden felhasználó jól jár velük, mert vannak ideiglenes és szituációs helyzetek, amikor mindannyiunk akadályozottak lehetünk valamiben. Például eltörik a kezünk vagy fogjuk a gyerekünket a kezünkben, akkor csak egy kézzel tudjuk használni a telefont. Fényes nappal próbálunk jegyet venni egy appban, akkor fontos a megfelelő kontraszt, különben semmit sem látunk a képernyőn stb. Ugyanúgy ahogy egy ajtónyitó nem csak a kerekesszékeseknek fontos, hanem a babakocsisoknak is vagy ha épp két 5 kilós szatyrot cipel az ember... Szóval összességében jobb hely lesz a világ az inkluzivitástól, és ez a lényeg :)
TörlésMilyen szép! :) Általában mindig úgy írnak a gyerekvállalásról, mintha háborús frontvonal lenne, és minden oldalról folyna a hányás, vizelet, takony és más; egy kétségbeesett , válófélre sodródó kapcsolat romjain, de gondolom ez babán és időszakon is múlik. :D
VálaszTörlésHihi Zenjebil, régen nekem is ez volt a benyomásom! Valamelyik irányba túlzónak éreztem a beszámolókat. Vagy túl sok probléma és kesergés, vagy minden rózsaszín köd. De most kezdem azt gondolni, hogy a rózsaszín ködös nem is olyan túlzó, mert egy kicsit én is abban élek :))
TörlésNekem az még érdekes, hogy amikor visszatekintek az első hónapokra, akkor ahhoz képest, ami most van, úgy látom hogy az kemény volt és csupa "hányás, vizelet, takony és más" 😀 és most meg mennyivel egyszerűbb és szórakoztatóbb minden.... De közben amikor abban voltam, akkor meg azt éltem meg úgy, hogy mennyire jó, hogy nem is nehéz, és csupa jó és boldogság.
És a képeket visszanézve is az van, hogy az adott korban mindig azt gondoltam, hogy a legszebb, legaranyosabb, legértelmesebb és legfejlettebb kisbabánk van, de a mostani állapotához képest az első hónapokbeli képeken azt látom, hogy milyen kis gyámolatlan volt, hogy nem is tudott fókuszálni a szemével, hogy kopaszodott, hogy lenyiklott a feje, hogy csak mint egy zsák liszt elfolyt a kanapén stb 😀
Szóval azt hiszem mindez azt jelenti, hogy eddig mindegyik nap jobb lett mint az előző és minden nappal csak szebbnek, jobbnak, okosabbnak és ügyesebbnek látom a gyerekemet és a szülőséget is egyre jobban élvezem. (Majd szólok, ha azt állapítom meg, hogy most már lefelé megyünk a lejtőn és csak romlik a helyzet 😀)
Kopaszodott?? :DD..értem és megértem, meg talán vannak extra nyűgös és beteges babák is, meg számít a társ hozzáállása is.
TörlésHát igen! 😀 Sok hajjal született de az mind kihullott és 3-4 hónapos kora körül kopasz foltok voltak a fején. Nem volt szép látvány.
TörlésIgen, sok mindentől függ! Az biztos nem hátrány, hogy mi már 9 éve voltunk együtt, mire jött a kisbaba, úgyhogy nálunk kapcsolati feszkók már rég nem voltak, és nem okozott krízist a baba (eddig legalábbis). Sőt, jobb lett vele a kapcsolatunk is.