babák, mamák, találkák

Lokinak köszönhetően magamhoz képest nagy társasági életet éltem az elmúlt időszakban.

I

Áthívtam magunkhoz azt a magyar lányt és kislányát, akivel a picioviban találkoztam. Ezt nem is meséltem még. Én arra tippeltem volna, hogy a településünkön nem él más kisgyerekes magyar. Sőt, abban sem voltam biztos, hogy él itt más magyar. Egyrészt még sosem futottam magyar beszédbe, másrészt Danderyd inkább egy elöregedő hely, sok nyugdíjassal, nem pedig egy fiatalos, családos, megújuló környék. 

Meglepődtem így, amikor az anyuka, akinek a kislánya mellém keveredett egy nap az oviban, meghallva hogy Lokinak egy játékpapagájról magyarázok, meglepetten azt mondja: ó hát én ezt a nyelvet ismerem! Megörültem neki, hiszen mindig is szerettem volna egy helyi magyar, gyerekes kapcsolatot. Zárásig beszélgettünk, aztán pedig a szintén magyar férjével is találkoztam. Elérhetőséget cseréltünk, de hetekig nem hallottunk egymásról, így úgy döntöttem, hogy elhívom őket egy játszódélelőttre. 

A kislánya pár héttel fiatalabb Lokinál. Megörült nálunk a sok új játéknak, Loki viszont, úgy tűnt, nem örül annak, hogy idejött egy másik gyerek és birtokba veszi az ő játékait. És annak se, hogy én valaki másnak szentelem a figyelmemet. Úgyhogy rá nem jellemző módon nyűgös volt, de azért így is jót tudtunk beszélgetni. Holnap pedig meglátjuk, Lokinak hogy tetszenek az ő játékai, mert most ő hívott át minket hozzájuk.

II

A következő találkám Elsával, a kolléganőmmel volt, akivel folyamatosan váltjuk egymást munka és szülői szabadság között. Amikor elkezdtem dolgozni, ő már várandós volt, és amikor visszajött a kislánya mellől, akkor pont ő vette át a csapataimat, és jól telt az a közös másfél hónap a terhességem végén. Aztán én elmentem szülni, ő közben terhes lett, és ő is elment szülni, úgyhogy most épp egyszerre vagyunk szabin. Meghívott magukhoz, és arra jöttem rá, hogy habár 9,5 éve (papíron 8) élek ebben az országban, most először hívott meg magához egy olyan svéd, aki a saját kapcsolatom, nem Jacknek köszönhetően ismerem. Micsoda mérföldkő!

Egy jellegzetes, századfordulós stockholmi lakásban élnek, ami ízléses, svéd dizájnnal van berendezve. Loki először megszeppent az új helyen, aztán ki is borult mikor Elsa felemelte, viszont amikor a kislánya vitt neki játékokat, akkor belelkesedett, és onnantól kezdve elmélyedve játszott. A három hónapos Viggonak pedig a hangját sem hallottam, csak békésen elüldögélt a BabyBjörnben, szopizott, majd elaludt az anyja ölében. Milyen óriási különbséget jelent ebben a korban 8 hónap eltérés. 

III

A harmadik találkám a városba vezetett és az egyik frontendes lánnyal találkoztam, akinek áprilisban született a második kislánya. Kedves lány, de biztos hogy nem találkoztunk volna, ha nincsenek a babák. Valahogy ő más világ mint én, de ettől még jólesik tartani a kapcsolatot, és örültem a találkának. Ő egyedülálló anyaként neveli a két kislányát. Nem is ez a legérdekesebb, hanem az, hogy másfél éve még úgy beszélt a nagylánya apjáról, hogy mentális beteg, nem százas, nem tartja vele a kapcsolatot, és az oviban megmondta, hogy ha ő menne a lányért, akkor ne adják neki oda, hanem hívják őt és a rendőrséget. Amióta csak ismerjük, nem volt párkapcsolata, ezért mindenki meglepődött az irodában, amikor bejelentette, hogy gyereket vár. A kínai kollégámmal izgatta a kíváncsiságunkat, hogy vajon ki lehet az apa. Én most megtudtam, hogy ugyanaz a nem százas pasi. Bár most semmi rosszat nem mondott róla, azért annyi lejött, hogy leginkább spermadonor szerepben létezik az életében. 

IV

A negyedik találkánk Uppsalaba vezetett. Ezt sem meséltem még, de a blogomnak köszönhetően lett még az év elején egy új barátnőm. A blogos kapcsolatok izgalmasak és különösek, de megmondom őszintén, hogy inkább nem szeretek belegondolni abba, amikor valaki, aki ismer engem, a blogomat is ismeri. Két külön világnak és személyiségnek érzem anszkit és a valódi ént, és furcsa ha a két világ találkozik. Ugyanakkor meg szuper dolog, hogy a blogom szerzett már nekem IRL-kapcsolatokat. Ez a második, mert van egy másik stockholmi barátnőm is. 

Szóval ez a lány, a férje, a kutyájuk és a kislányuk az év elején költöztek Svédországba. Sokat beszélgettünk svéd és gyerekes témákban, és meg is hívtam őket magunkhoz nyár elején. Izgalmas volt tulajdonképpen idegen embereket vendégül látni, de az volt a fura, hogy nem volt fura. Nagyon jófejek és lenyűgözött az, hogy ahhoz képest hogy csak pár hete-hónapja éltek akkor Svédországban, úgy éreztem, hogy mindennel képben vannak, és nem tudnék nekik újat mondani. Ellenben ők tudtak nekem újat mondani, például a magyar autó honosításáról vagy arról, hogy milyenek a svéd kutyák és kutyások.

Azóta nem találkoztunk személyesen, de tartjuk a kapcsolatot (például a Ringatóra is ő hívta fel a figyelmemet, és lehet hogy a babaúszásra sem jutok el, ha ő nem mondja, hogy ők is csak akkor, picit idősebb korban kezdik – ja mert az ő lánya is pár héttel fiatalabb csak Lokinál). Most pedig meghívtak minket magukhoz és az uppsalai karácsonyi vásárba. Meglepetésemre és örömömre Jack is elfogadta a meghívást, így családostól látogattunk hozzájuk. 

Nagyon jó volt náluk, Loki ismét baba-paradicsomban érezhette magát a sok új játéknak köszönhetően, és nekik ráadásul még egy Adamo hintájuk is van, ami teljesen elvarázsolta őt. Na és kutyát is láthatott egészen közelről, ami szintén jó élmény volt neki. Igazi magyar ebédet főzött nekünk a férje, majd kisétáltunk a vásárba. Jobb volt az a vásár, mint ami Stockholmban, az óvárosban van, viszont csak egyetlen hétvégén van, ami miatt nagy tömeg volt. Szeretem egyébként Uppsalát. Nekem Uppsala a svéd Szeged. Mindkettő egyetemi város, fiatalos, hasonló méretűek, biciklis városok középen folyóval és mindkettő belvárosában van egy nagy templom, amik icipicit még hasonlítanak is egymásra. 

V

Az ötödik találkám pedig Kathie-vel volt, aki szintén karácsonyi vásárba hívott minket. Tőle kapjuk a legtöbb babás cuccot, és most Loki közelgő szülinapjára szeretett volna adni partisapkákat és pár kiegészítőt, mielőtt elrepülnek Minnesotába karácsonyozni. Náluk egy pici, helyi karácsonyi vásár volt, amit a cserkészek szerveznek minden évben. Az erdő szélén van két, többszáz éves házikó, ezek mellett állították fel a sátrakat, standokat és raktak tüzet. 

Tetszett ez a családias hangulatú vásár. Minden étel és sütemény házi volt és baráti árak voltak. Loki is jól érezte magát. Tetszett neki a nyüzsgés, a nagy tűz, illetve Kathie férje, akinek az öléből ki se akart szállni. A vásár után beugrottam hozzájuk pelenkacserére, illetve akkor adta oda a cuccokat Kathie. Loki fent maradt Erikkel és az ikrek játékaival a játszószobában, amíg én átnéztem a babaholmikat, és a legkevésbé sem zavarta, hogy egy idegen helyen, idegen emberekkel egyedül hagyom. A játékok bűvöletében volt. Az sokkal jobban zavarta, amikor felemeltem, hogy induljunk. Teljesen kiborult. De Kathie azt mondta, hogy mehet hozzájuk máskor is, majd ők vigyáznak rá és az segít nekik eldönteni, hogy legyen-e egy harmadik gyerekük.