szülinapom

Remek szülinapom kerekedett. Már tegnap jókedvem volt amiatt, hogy szabin lesz Jack, és izgatottan terveztem a programot. Kihasználtuk, hogy egy munkanapon szabadok vagyunk, és olyankor mehetünk múzeumba, amikor szinte üres. Múltkor pont téma volt a babás csoportban, hogy melyik stockholmi múzeumok jók egy tíz hónaposnak, és többen ajánlották a Scenkonstmuseumot, vagyis az előadóművészeti múzeumot, ahol még egyébként sem jártunk. 

Csatlakozott hozzánk Jack apukája is. Tényleg jó ez a múzeum Lokinak, mert több helyiségben voltak fényhatások és érdekes tárgyak. Egyébként színpadi világítást, jelmeztervezést, maszkokat, bábjátékokat, hangszereket és ilyesmiket mutat be. Volt több interaktív rész is, például a bábszínház, ahol bohóckodtam a bábokkal és hangeffektekkel. Egy sötét szobában a vásznon világító pálcikaemberekként jelentünk meg, amivel szintén jót szórakoztunk. Egy másik sötét szobában pedig neonzöld "indák" lógtak, amiket kedvére rángathatott Loki, sőt ezt is kellett tenni ahhoz, hogy muzsikálni kezdjenek. Úgyhogy jót ajánlottak az anyukák, tetszett a hely. 

A múzeum után átsétáltunk a belvároson keresztül a Blasieholmen étterembe, amit még tavasszal ajánlott Jack a szüleimnek, és bejött nekik. Ez egy jó tipp turistáknak, mert a belvárosban van, és igazi svédasztalos ebédet lehet enni 6000 Ft-ért, ráadásul mindig klasszikus svéd fogások vannak. Olyanok is, amiket étteremben nem feltétlenül lehetne rendelni, mert túl hétköznapiak (de pont ezért jók). Lokit sikerült hazáig ébren tartani, pedig már jó fáradt volt szegényke, de a babakocsiban nem aludna olyan hosszan, mint otthon.

Ez volt a kis szülinapi programunk. Az ajándékomat már pár hete előre megkaptam. Fejhallgatót kaptam, amire számítottam is, de így is nagyon örültem neki akkor is és azóta is. Korábban Jack fejhallgatóját használtam, de annyit hogy már pár éve több baja volt, de úgy is töretlenül használtam addig, amíg teljesen ki nem purcant. Ezután nézelődtem én is, hogy milyet vegyek, de a bőség zavarában döntésképtelen lettem, és gondoltam, hogy úgyis nemsokára jön a szülinapom, legalább Jacknek lesz egy jó ajándékötlete. Szerencsére sikerült egy szuperjót választania, a Sennheiser Momentum 4-et. Jó sokat fejlődött a technológia az elmúlt 8 évben, és ez minden szempontból túlszárnyalja a régi Marshallt. És szép is. Szeretek a zajszűrős funkciót bekapcsolva főzni vagy takarítani.

Egyébként 35 lettem, amit egy komoly mérföldkőnek érzek. Nem tudom miért, de valahogy nekem a 35 éves kor az már nagyon felnőtt, nagyon felelősségteljes, nagyon benne van az élet sűrűjében. Ilyesmik jutnak róla eszembe. Régebben meg egy barátommal mindig a geriatric pregnancyt emlegettük a 35 éves kor kapcsán, mert hallottuk egyszer, és morbidnak találtuk, hogy ennyi idősen már geriátriai eset az ember. (Azóta már nem is pc ezt mondani, hanem advanced maternal age lett a megnevezés, ami őszintén szólva nem sokkal jobb.) De mindegy minek hívják, az igaz hogy volt bennem egy olyan cél/remény/vágy, hogy 35 éves korom előtt szüljek. Nem mintha nagy különbség lenne a 33, 34 vagy 35 között. A teherbeesés, terhesség és szülés szempontjából egyik 30-as kor sem fiatal, az a hajó már elúszott, de azért mégis összehoztam egy kis Lokit 35 előtt.

A viccet félretéve, nem ütött szíven az életkorom. Egyrészt azért mert nem érzem magam annyinak (ki érzi magát annyinak...) másrészt azért, mert elégedett vagyok mindennel az életemben. Engem nem az zavar, hogy én idősödöm, hanem az hogy mindenki más is. Az egy dolog, hogy már nem az a 25 éves lány vagyok, aki 6 nappal a szülinapja után megismerte a leendő férjét, de muszáj volt az elmúlt 10 évben a szüleimnek és a nagymamáimnak is 10 évet öregednie? Én ezzel a résszel birkózom meg nehezen, pedig ez pont az a része, ami amióta világ a világ, így van, nem pedig valami modern technológiai újításról van szó, amit egy magamfajta vénasszony már nemigen tud felfogni.