ringató

A hétköznapjaink elmesélésénél nem akartam belemenni ebbe a témába, gondoltam, külön bejegyzést szánok neki. Jártam Lokival Ringató programra is. Egy magyar nő tartja itteni magyaroknak. Két okból szerettem volna járni. Egyrészt hogy Loki máshol, mástól is hallja a magyar nyelvet, másrészt amiatt, hogy hátha szerzek közelben élő, szintén kisgyerekes, magyar anyukabarátnőt, és a jövőben esetleg a gyerekeink is jóban lehetnek.

A foglalkozásokat egy egyetemi épület egyik termében tartják. Ingyenesek, úgyhogy nem szólhatok egy szót sem, mert ajándék lónak ugyebár... De ehhez a programhoz nem olyan jó ez a helyszín. Kicsi is, rideg is, tanulók mászkálnak a folyosón, mi meg bent bohóckodunk kisbabákkal (üveges az ajtó, úgyhogy mindenki láthatja). A foglalkozások nagyjából fél órásak, és énekeket, mondókákat mondunk, miközben a babákat mozgatjuk, simogatjuk, tornáztatjuk stb. A foglalkozásvezetőnek sokféle hangszere és érdekes tárgya is van. Lokinak ezek voltak a kedvencei. 6-7 alkalommal vehettem részt, a legutóbbi két hétben nem volt óra, de épp amúgy is azt terveztem, hogy nem megyek többet. 

Observatorielunden – egy jó kilátóhely a belvárosban

Ő a legidősebb baba, a többiek 4-5 hónappal fiatalabbak nála. Azért gondoltam, hogy nem megyek többet vele, mert szeptemberben még csak-csak elvolt, de az utolsó 2-3 alkalommal kifejezetten sokat nyűglődött, és így nekem sem volt jó élmény az óra. Túlkoros lett ezekhez a passzív tevékenységekhez, amikben ő semmit sem csinálhat, hanem én próbálok mindenféle olyat csinálni vele, amihez neki nincs kedve.

Mivel mindig nyűgös lett, ezért az órák végén siettem is haza, így beszélgetni sem volt lehetőségem a többiekkel. Egyébként elsőre egy lány volt, aki szimpatikus, de nem jutottam el addig, hogy beszéljek vele. Van egy WhatsApp csoportunk, ahol végülis megvan az elérhetősége, és ráírhatnék, de meglátom. Mostanában elvagyok a kis világomban, és nem annyira igénylem, hogy új kapcsolatokat létesítsek. Inkább az a problémám, hogy nem fordítok elég figyelmet a meglévő kapcsolataim ápolására. Vagy hát nincs időm rá. Ugyanakkor persze az IRL kapcsolatok másak, mint a távkapcsolatok, úgyhogy az is fontos lenne.

Sajnálom, hogy nem vált be ez a program, viszont más foglalkozást is tart a vezető, egyéves kortól. Az a tervem, hogy jövőre inkább majd elnézek arra, hátha az jobb lesz. Ezt leszámítva szerettem a csütörtököket. Másfél órával korábban elindultam busszal a városba, hogy a babakocsiban aludjon Loki. Óra előtt sétáltam egyet a reggeli forgatagban. Munkába igyekező autósok, rolleres/biciklis/babakocsis gyerekek, buszok, kukásautók, munkások, kertészek, furgonok, kutyasétáltatók stb. Hazafelé menet pedig mindig egy új pékségből vettem magamnak valami finom svéd péksütit, és mire hazaértünk, Loki ismét aludt egyet, én pedig pihentem egyet a kiruccanás után a kávémmal és sütimmel.

a helyszín melletti parkban