2021. április 29.

otthon itt, otthon ott

Egy hónap múlva hazamegyek, ha minden jól alakul. Furcsa érzés. Nem nagyon tudom még beleélni magam. Egyrészt, mert tavaly háromszor vettem repjegyet és háromszor nem mentem haza. Ez részben mondjuk magam miatt van, mert biztosan megoldható lett volna, ha nagyon-nagyon akarom, de nem akartam nagyon-nagyon a körülmények miatt. Másrészt meg a magyarországi helyzet miatt nehéz elképzelnem az otthonlétet. Nem tudom egyelőre, hogy mit tervezhetek és mit nem, és mire számítsak. Furcsa érzés belegondolni, hogy ott leszek Magyarországon. A járvány által egyik legjobban megtépázott országban.

Én nem is tudom, hogy kell normálisan viselkedni pandémia idején. A svédek nem viselkednek normálisan, úgyhogy én szinte észre sem vettem ezt a járványt. Alig változott valami az életemben. Otthon meg ilyen háborús övezetként képzelem el az országot, amiben mindenki vállvetve harcol vagy épp öli a másikat, már lassan másfél éve. Teljesen kívülállónak érzem magam így gondolatban. Meg ne lássák rajtam, hogy én csak belibbentem oda Svédországból, és én nem éltem át a nagy kollektív karanténozást és szenvedést. Úgy érzem, ezt el kell titkolnom. Nem érzem odavalónak magam így, hogy én nem tudom átérezni a bezártságot, a kijárási tilalmat, a mindenhova maszkban járást, a sok veszteséget ésatöbbit.

Na nem mintha olyan nagy terveim lennének. Nekem az is elég, ha végig a szüleimnél vagyok. Ha minden napot végigbeszélgethetek a konyhában anyukámmal, átugorhatok a Mamáimhoz, együtt vacsizhatok apukámmal, ülhetek a pergola alatt a macsekokkal. Bármi ennél több az csak plusz lesz. Majd meglátom.

Ehhez intéztem most a papírt. Ez az egy jó van abban, hogy átestem a víruson, hogy fél évig elvileg elég a papír, ami ezt igazolja, és nem kell karanténba mennem. Azon igyekeztem, hogy ne kelljen új tesztet csináltatnom, és kiadni vagy 1500 koronát (~50 ezer forint) a tesztért + igazoló papírért. Most 400 koronát fizettem egy helyen, ahol meglévő teszt alapján elvileg kiadják a papírt. Kicsit ez is problémás volt, de elvileg meglesz.

Más: mindjárt átjönnek Katie-ék. Hoznak hambit az új hambistól, aztán társasozunk. Végre megint. Annyira várom és már olyan éhes is vagyok. Úgyhogy ma délelőtt pakoltam és takarítottam. Úgy tud frusztrálni a sok tárgy, és amikor nincs mindennek helye. Nem elég, hogy pici a lakásunk, Jack hobbijai sok helyet foglalnak. Van négy gitárja, az egyik mint valami szentélyben, a tárolóban áll, a kis teret szinte teljesen betöltve. Ahhoz vett párásítót is, hogy ki ne száradjon télen. Az is most ott foglalja a helyet. Aztán ott vannak ilyenek, hogy három gördeszka/longboard, rengeteg-rengeteg régi Nintendo és konzolok. Erősítő, kábelek meg mindenféle gitáros cuccok. Snowboard cipő. Horgászáshoz rengeteg cucc. Sátorozáshoz/túrázáshoz rengeteg cucc.

Persze tök szuper, hogy ennyi hobbija van, de azért amikor bejelenti hogy szeretne venni még egy gitárt, vagy egyéb nagyméretű dolgot, akkor kétségbe szoktam esni, hogy hova rakjuk?! Nekem meg kb. az a policym, hogyha veszek egy új cipőt, akkor egy réginek mennie kell, mert nincs hova tenni annyit. 

Na szóval, most ahogy pakolásztam, és próbáltam egy letisztult képet kialakítani (ami azt jelenti, hogy a nappaliban heverő minden kacatot betettem a tárolóba vagy valami fiókba süllyesztettem), megint éreztem, hogy ráférne a lakásra egy tisztogatás. Például az 5-6 egyszer már kirakott kirakót én sosem akartam volna őrizgetni, de nem jutottam el addig, hogy feltegyem őket a marketplace-re. Meg van egy csomó tárgy, amit szívesen eladnék, bár nem hiszem, hogy bárki pénzt adna értük. Az lesz valószínűleg a vége, hogy elviszem mindet az adományboltba. Azt is alig várom, hogy vége legyen a kurzusnak, és eladjam azt a 10 tankönyvet, mert még azoknak sincs saját helye. Meg amúgy sem fogom őket többet használni, és ezeket legalább meg fogja venni valaki, aki ősszel ugyanezt a kurzust csinálja majd. Ki kell selejtezni pár ruhát is. Vettem egy új téli kabit idén és egy új dzsekit, úgyhogy a régieket is el fogom vinni. Szeretném, ha mindennek lenne valahol helye a lakásban, mert csak úgy lehet rend.

10 megjegyzés:

  1. izgi, hogy utazhatsz:) itthon háborús helyzet van, harcolunk állandóan valami ellen, meg mindenkit le akarunk győzni, picit ilyen Don Quijote feeling, egy kabaré, szóval kitartást majd hozzá :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kár azért, hogy ezt írod. Reméltem, hogy a valóságban nem olyan vészes a helyzet, mint a benyomásom volt.
      Na de majd meghúzom magam a szüleimnél, csak most már ne töröljék a járatomat.

      Törlés
  2. Emberi habitus, beállítottság, stb.... az, hogy ki miként éli meg ezt a mostani helyzetet. Háborús helyzet????? Akik megérték a háborút - én szerencsére nem - azok tudják igazán mi a háborúban élni, létezni. Az egyik ismerősöm azt mondta egyszer, hogy "ez rosszabb, mint a világháború"... mi van????? Szóval azt gondolom, hogy nem kell ezt bővebben részletezni, mindenki tudja - aki nem is élt benne szerencsére - hogy háború alatt mi volt.
    Ennek ellenére nem könnyű a helyzet, de kimehetsz a szabadba kirándulni pld....
    A maszk viselése mindenhol az nem könnyű, és aki beteg lesz, vagy meghalt valakije annak sem, de szerencsére nem az egész országban lesz beteg mindenki, és nem hal meg mindenki.... De feltételezem az országotokat sem kerüli ki - sajnos - ez a vírus, mivel az egész világot sújtja.((((
    Gyere csak haza Mo-ra, és találd meg azokat a lehetőségeket amiben jól érzed magad!!
    Erika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyilván ennél szofisztikáltabban értettem a dolgot, nincsenek tankok az utcán és nem ropog a puska, viszont épp a minap hallottam egy pszichológustól, hogy a mostani helyzet (bezártság, korlátozások, félelem) úgy traumatizálja az embereket, mintha egy háborús helyzetet élnének meg.
      https://www.portfolio.hu/global/20210305/who-a-vilagjarvany-nagyobb-trauma-mint-a-masodik-vilaghaboru-472894#
      És ha ez nem lenne elég, itthon a csapból is a "le kell győznünk az ellenséget", "veszély fenyeget", "harcolunk", "megelőzzük a többi országot" retorika folyik, szóval erre utaltam. Csak ne olvasson lehetőleg az ember híreket, és akkor nyugiban tud lenni.. szerintem:))

      Törlés
    2. Értem, hogy miért használják egyesek a háborús analógiát, egyfajta háború ez is, csak az ellenség láthatatlan és katonák helyett egészségügyi dolgozók állnak a "frontvonalban", ahogy mondani is szokták. Ártatlan emberek értelmetlen halált halnak, aggódunk a szeretteinkért, elveszett a biztonságérzet. Vannak párhuzamos elemek, és segíthet amikor egy nehezen megérthető dolgot egy kicsit jobban megérthetővel írunk le. Azt túlzásnak érzem én is, hogy rosszabb lenne, mint a világháború... De mindenkinek joga van az érzéseihez ezzel az időszakkal kapcsolatban, és ahogy te is írod, sokféleképpen éli meg mindenki ezt a helyzetet.

      Kicsit persze túlozva írtam és szeretek ironikusan fogalmazni, ami nem biztos hogy mindig átjön. Nem gondolom én sem, hogy annyira durva a helyzet otthon, itt meg annyira lazaság van, csak ha kisarkítom a dolgokat, úgy könnyebb átadni a lényeget. Persze Svédországot, Stockholmot sem kerülte el a vírus, de nekem a legtöbb szerettem Magyarországon van, így az aggodalmaim is hazáig repültek, és az itteni helyzet kevésbé érintett személyesen.

      Amúgy sem szoktam semmi különöset csinálni, amikor hazalátogatok. Szinte kizárólag azért megyek, hogy találkozzak a családommal és a barátaimmal, amit pedig mindenki saját otthonában is meg tudok tenni, így nem hiszem, hogy az utazás részét leszámítva nagyon érinteni fog a helyzet.
      Ráadásul egy hónap múlva remélhetőleg még jobb lesz már a helyzet, és addigra már sok-sok ember be lesz oltva, így én is nyugodtabb szívvel találkozom mindenkivel.

      Törlés
    3. Persze, az első kommentemet én is ironikusnak szántam, és leginkább a (szerintem is) eltúlzott retorikákra gondoltam, de hát nem mennek nekem jól a smiley-k :)

      Törlés
  3. Huuh tok ugyanigy erzek en is. NL-ben azert lazabbak voltak a szigoritasok, mint Mo-n; nagyobbnak ereztem a szabadsagom, es nem is annyira erintett kozvetlenul az egesz, hiszen minden szerettem odahaza van, es az energiaimat az vitte el, hogy ertuk aggodom. Plusz, az otthoni forumokon folyamatosan izzanak a csatarozasok, itt meg nincs ekkora hacacare, hogy oltasellenesek, meg virustagadok, meg tokom tudja. (Vagy lehet, hogy van, csak kimaradok ebbol.) Igy elkerulhetetlenul azt erzem en is, hogy odahaza minden sokkal sotetebb es nyomasztobb.

    VálaszTörlés
  4. Én meg már Lujza kommentje előtt is azt akartam írni, hogy szerintem kvázi turistaként pont csodálatosan fogod magad érezni, mert azt leszámítva, hogy maszkot kell húzni az utcán, szerintem nem igazán fogsz észrevenni semmit. A tavaszi, virágzó Budapest továbbra is gyönyörű, süt a nap, 20 fok van, a boltok nyitva vannak, az éttermek, kávézók teraszain már ki lehet ülni (ne ijesszenek el a szombat esti felvételek, mert a legtöbb helyen nem ez van, tök kultúráltan ücsörögnek az emberek és isszák a limonádéjukat), a vendéglátósok tök hálásak. És szerintem a hangulat is egyre jobb, hogy egyre többen megkapják az oltást, én érzek megkönnyebbülést a levegőben. Gyere csak és érezd jól magad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ez jól hangzik azért! És egy hónap alatt még mennyi előrelépés lesz. Várom már az utat.

      Törlés