2017-es élmény: biciklis kirándulás a Göta-csatornán

A mai napig ez az egyik kedvenc kirándulás-emlékem Jackkel, amire mindig nagyon jó szívvel emlékszem vissza, ezért szeretnék itt a blogban is emléket állítani neki. 

A Göta-csatorna egy összesen 190 km hosszú csatorna keresztben Svédország délebbi részén. A nagy részét mesterségesen hozták létre. Ennek a csatornának a mentén fizettünk be 2017 nyarán egy biciklis körtúrára. Ez egy szervezett túra volt, amin egyénileg lehet részt venni, de kapunk biciklit, szállást és kaját is. Vonattal és busszal, elég nehézkesen utaztunk a kiindulási ponthoz egy-egy hátizsáknyi cuccal és a bukósisakjainkkal. Kaptunk két szuper biciklit, egy térképet a szükséges információkkal és egy-egy hűtőtáskát az ebédekhez. Mi a négynapos túrára mentünk, ami összesen 146 kilométer hosszú. Minden nap kaptunk csomagolt ebédet a kis hűtőtáskánkba. Meg volt adva, hogy melyik nap hova, melyik étterembe kell menni az ebédért, ahol mindig tudták, hogy aznap hány biciklis érkezik (egyébként csak mi voltunk akkor és egy másik pár), és már vártak minket a gondosan összekészített lunch boxokkal. 

Minden nap új városban, új szálláson szálltunk meg, ahol vacsorát is kaptunk. Olyan izgi volt mindig, hogy milyen lesz a szállásunk, mi lesz a vacsora. Mindenütt vártak minket, mindenki olyan jófej volt. Minden nap egy új hangulatos szállás, fincsi vacsora, aztán svédasztalos reggeli a hangulatos svéd kisvárosokban. Kétszer kempingben szálltunk meg, faházakban és egyszer egy nagyobb szálláson. Az időjárással nagy szerencsénk volt, mert egyetlen gyors zuhén kívül szinte végig sütött a nap. A négy nap folyamatos intenzív élményadagot nyújtott. Gyönyörű helyeken tekeregtünk, kanyarogtunk, suhantunk a piros biciklikkel. Erdőkön, mezőkön, kisvárosokon át és a csatorna mellett. A leghosszabb napon is csak 46 kilométeres volt a táv, így kényelmesen volt időnk mindenre. Néha tettünk kitérőket, ha láttuk, hogy a környéken van valami érdekes. A szállásokra megérkezve pedig volt időnk a környéket is bejárni. Úgyhogy mi több kis plusz kalandot is beiktattunk. 

az első szállásunk

a második szállás

Az is szép emlék a túráról, hogy volt egy másik páros is ezen a túrán, akikkel hol itt, hol ott újra és újra találkoztunk. Két cuki idős hölgy. Mindig örömmel üdvözöltek minket, és az utolsó szálláson egymás mellett volt a kisházunk. Jackkel azóta is szoktuk emlegetni a derűsségüket és a pozitív hozzáállásukat az élethez, mert amikor a harmadik szállást megnéztük, én épp kritizáltam, hogy ez kb. mint egy kerti sufni, amibe beraktak egy ágyat, és közben meghallottuk a szomszédból, ahogyan a két néni odáig és vissza van, hogy micsoda hangulatos kisház, és még a padló is milyen szép fehérre van festve. Akkor kicsit el is szégyelltem magam, hogy én egyből a negatívat látom, és jobban olyannak kellene lennem, mint a néniknek, akik a legapróbb dolgokért is így tudnak lelkendezni.

Jó érzés volt végignézni a képeket, és gondolatban újra végigjárni az utat. Persze az ilyen túra nagyon időjárásfüggő, de benne lennék idén is valami hasonlóban, viszont saját szervezésben, a saját biciklinkkel. Majd mondom Jacknek, hogy szervezzen meg egy ilyet, haha. A Balaton-kört is szívesen megcsinálnám, de azt is ilyen lazán, több nap alatt, hogy közben legyen időnk sokat nézelődni, szép helyeken megszállni, jókat enni, fürödni, és ne csak egy teljesítménytúra legyen.

a harmadik üdülő