húsvéti hétvége

Csöndes és nyugodt hétvégém van, főleg azért, mert az én kalandorom belevetette magát az év első kenuzós-sátorozós-horgászós túrájára a kalandor barátjával. Ez a srác ápoló, normál esetben a sebészeten, de amikor súlyos a covid-helyzet, akkor mennie kell a frontvonalba, ahol 12 órás műszakokban dolgozik, persze full védőszerelésben. Iszonyat kemény lehet. Most például úgy volt, hogy amikor munka után csütörtök délután felébredt, akkor Jackkel bevásároltak, kávéztak egyet, és a srác indult vissza este 7-re a kórházba. Mi Jackkel a sorozatainkat néztük, pihengettünk, aztán elmentünk aludni, ő meg csak dolgozott és dolgozott. Reggel 8 körül hazaért, összepakolt, 10-kor elment aludni, délután 3-kor felkelt, és ment át hozzá Jack, hogy bepakoljanak az autóba, a tetejére felkössék a kenut, és indulhassanak, hogy még sötétedés előtt sátrat tudjanak verni. Szóval kicsit megszállott. Nagyjából két perce olvadtak el a jégtakarók a tavakon, és ahogy ez megtörtént, ők indultak is a vadonba. Még az sem zavarja őket, hogy hajnalban -4 fokig süllyed a hőmérséklet.

Pénteken, mielőtt elment Jack, bicikliztünk kicsit. Nem túl messzire, nehogy megártson. A Vinterviken nevű részhez mentünk, ami egy nagyon hangulatos terület és öböl. Azért is érdekes hely, mert Alfred Nobelnek ott volt a gyára, ott kísérletezgetett a dinamitjaival, és később ott is gyártották a dinamitot. Most meg egy parkos, hangulatos nagy szabad terület, és a gyárépületben kávézó és konferenciaterem üzemel. Itt ültünk le a padnál egy brunch-ra. Nem volt túl nagy szám a kaja, de azért élménynek jó volt.

Itthon nagy csendben és nyugalomban elvagyok. Kiéltem a Monica Gelleres hajlamaimat, és tegnap fogkefével letisztítgattam a mosogatócsapot, a szagelszívó réseiből pedig fogpiszkálóval és fültisztító pálcikával kikapartam az összegyülemlett koszt, miközben meghallgattam a legújabb podcastepizódjaimat. A sportcipőinket is úgy kipucoltam, hogy öröm rájuk nézni. Ezt a tudást a munkámnak köszönhetem, mert egyszer volt "takarítás-továbbképzésem", amikor eljött egy csajszi egy takarítóvállalattól, hogy megtanítson mindenfélére. Pár ötletet ellestem, de leginkább csak azt tanultam meg, hogy sokkal több helyen kell annál takarítani, mint én valaha gondoltam volna. Ő ajánlotta ezt a terméket, ami ráadásul környezetbarát is, és szinte mindenre használható. És mondta, hogy ezzel tisztítja például az edényeket, ha elszíneződnek, és a sportcipőin a fehér gumis részt minden hónapban egyszer letisztítja, hogy gyönyörű fehérek legyenek. Hát én azért nem vagyok ilyen szorgoska, örülök ha évente egyszer pucolok cipőt, de most megtettem, és gyönyörűek lettek. Csak ezt a kettőt fotóztam le, és mindkettő jó sok éves, sokat megélt cipő, de most kis életet leheltem beléjük.

Arra gondoltam, hogy életemben először sütök húsvétra sós foszlós kalácsot, Limara receptje alapján, amit anyukám szokott egyébként sütni. Csakhogy a tűzhelyünk felmondta a szolgálatot. Először csak a jobb oldali főzőlapok purcantak ki, aztán amikor Jacknek megkelt a kovászos kenyere, és készen állt a bevetésre, kiderült, hogy a sütő is megnyekkent. Még szerencse, hogy a bal oldali főzőlapok tartják magukat, mert így legalább tudok főzni. A svédek egyébként nem esznek kalácsot. Lehet kapni a boltban briós kenyeret, ami olyan mint az édes kalács, de ezt sem gyakran eszik, és húsvéthoz pláne nem kapcsolódik. Sonkát sem esznek, mert náluk karácsonyi sonka van. 

Ezenkívül tanulgatok is, mert a vizsga óta teljesen elveszett a motivációm, és semmit sem csináltam. Ahogy lezárult a két első tantárgy, én úgy éreztem, kész vagyok, végeztem, és azóta csak próbálok visszakerülni a rendes kerékvágásba. De ez a két új tantárgy és a két új tanár nem is olyan szimpi, de biztos csak azért, mert nem szeretem a változást.

Elmentem ma egyet sétálni is, és vettem sós karamellás Magnumot. Ez lett most a kedvencem, mert hát alig érzek ízeket, de azt pont jól érzem, ha valami sós és ha valami édes, úgyhogy ez nekem a tökéletes ízkombináció. Egyébként meg, ha tavasz, akkor félárú jégkrém, és ha félárú jégkrém, akkor tavasz! Van itt egy nagy boltlánc, a Pressbyrån. Sosem jut eszembe mi az ilyen típusú boltnak a neve magyarul. Ez a bolt a metróállomásoknál van, és édességet, rágcsákat, újságot, cigit, lottót és kávét lehet venni. És a Pressbyrån minden évben a szezon elején csinál egy ilyen kéthetes akciót, hogy az összes jégkrém féláron van. Olyan vicces, hogy amúgy nem szokott eszembe jutni jégkrémet venni, pláne nem hidegben és pláne nem ott, de amikor meglátom a színes plakátokat, akkor bezsongok, hogy vennem kell jégkrémet, mert milyen izgi, hogy féláron van. Ez biztos, hogy valami gyűjtögetős ősember ösztön.

És a legjobb élményem: Tegnap megnéztem a Promising Young Woman, vagyis az Ígéretes fiatal nő c. filmet, és óó-em-dzsí hogy én mennyire imádtam! Annyira, hogy ma tankönyvolvasás mellé betettem újra a tévén, hogy fél szemmel mindig rásandíthassak, és újranéztem az egészet. Én Carey Mulligant egyébként is imádom az Egy lányról c. film óta, amit egyébként már teljesen elfelejtettem, csak arra emlékszem, hogy akkor 19 évesen nagy hatással volt rám. Lehet, hogy meg is nézem újra. Na de ez a film hát ez nekem annyira tetszett. És Carey Mulligan annyira gyönyörű, és azok a ruhák, frizurák és körmök! És az egész esztétikája a filmnek. Ah, csodálatos! De tényleg, azok a cukorkaszínű vidám körmei. Imádat az egész film!