Tegnap a családom mind együtt volt és szülinapoztak. Videón én is becsatlakoztam egy telefonon. Ide-oda raktak, néha a sütik és üdítők között az asztalon csücsültem, máskor valaki felvett és mutatta, mit csinálnak a gyerekek, vagy körbeadtak és beszélgettek velem. Vicces ez a virtuális lét. Ha megvan a Modern családban, amikor Phil épít egy távirányítós robotot iPaddel a "fején", hogy azzal lehessen jelen a családban. Mindig ez jut eszembe ezekről, csak sajnos én nem tudom irányítani, de egész jól átjött az ottani hangulat, és kicsit mindenkivel tudtam beszélgetni.
Közben Jack is írt, hogy jönnek hazafelé, kb. másfél óra. Pont amikor elbúcsúztam a családtól, írt még egyet, hogy kicsit késni fogunk. Néztem, hogy mi ez a furcsa sms, mi az, hogy kicsit késni fogunk? Megálltak valahol? Miért nem írja, mi van? Visszaírtam, hogy miért? mi történt? Pár perc múlva felhívott, és meséli, hogy baleset történt, szóval most várniuk kell, nem tudják meddig stbstb. Én mondom neki, hogy ó micsoda pech, de remélem gyorsan megoldódik a helyzet... Erre folytatja, hogy igen, most várnak a rendőrökre, meg nem is tudja, még kire, de az a lényeg, hogy ők jól vannak. Mondom mi van?!?! Mi az hogy ti jól vagytok?! VELETEK történt a baleset?! Erre ő, hogy igen-igen, mondtam, hogy történt egy baleset... Hádde hádde hádde az nem jelenti azt, hogy VELETEK... Én azt hittem, hogy valahol az úton, és most le van zárva...
Akkor vissza az elejére... Na szóval mi történt? Próbálja elmondani, de nem igazán értem, hogy ki merről jött, kinek a hibája volt, mekkora a baj, de le is kell tennie, mert 12%-on a telefonja, hívni kell az autómentőt is, hogy elvontassák az autót. Mert nem lehet vele menni?? Azt hittem, csak koccanás volt. Hát nem...
Kicsit később megint hív, hogy az autót el fogják vinni, és fogalmuk sincs, ők hogy jutnak haza. Ott állnak az út szélén a kenuval és a sok cuccal, próbáltak mindenkit hívni, de vagy nem elérhetők, vagy nem tudnak segíteni. Mondom neki, hogy megkérdezem Kathie-t, a férje nemrég kapta meg a szülei autóját. Elkezdem hívni, gondolom, gondolja, hogy valami van, mert sosem hívom. Nem tudja felvenni, ír, hogy mi van. Leírom neki, mi van, de nem merem írni, hogy adja kölcsön nekem a férje az autóját, túl nagy kérésnek érzem. Megkérdezem, nem tudna-e esetleg a férje elvezetni oda velem, csak fél órányira vannak. Érzem rajta, hogy nem, de közben már amúgy is elkezdtem autókölcsönzőkben gondolkozni. Mondom neki, hogy nem baj, nem baj, megértem... Nézek autóbérlőt.
Eszembe jut az M Car, pont Kathie-ék használták párszor. Alkalmazáson keresztül lehet bérelni a városban elhelyezett Volvókat, telefonnal nyitni, zárni stb. Alkalmazás letölt, regisztráció, külföldi jogosítvány feltöltése, ellenőrzés, elfogadva... Wow, ez gyorsan megy! Hol és mikor szeretnék autót bérelni? Itt és most! Adjad a kocsit! 15 perccel későbbre van egy kocsi 2,2 km-re tőlünk. Oké, ez jó lesz. Foglalás, kártyaadatok. Lefagy az app. Újra és újra. Ügyfélszolgálat hív. A csajszi nem tud segíteni, de végül megoldom. Írok Jacknek, hogy jövök! Rohanok a biciklihez, száguldok vele. Csak tizenpár perc az autóig.
Meglátom az autót. A lakóházak között egy sima parkolóban áll a többi kocsi között, de előtte egy táblán a cég logója van. Hát ez egyszerű volt. Lezárom a bicót, megyek a kocsihoz. Volvo XC90-es. Ezt a fajtát ismerem. A gyerekeké XC60-as volt. Ez hibrid. Épp eszik. Kihúzom a kábelt. Nem tudom, mit kell vele csinálni. Beteszem a kocsiba. Beírom a címet a GPS-be, és már úton is vagyok. Annyira gyorsan történt minden, és csak pörgött az agyam, hogy az autóban egy pillanatra azt sem tudom, mit is csinálok most én itt az autópályán egy luxusautóban. Az is tiszta medzsik nekem, hogy a telefonommal lefoglalok, kinyitok és vezetek egy autót.
Fél órával később megérkezem a hajótörött (autótörött?) kalandorokhoz. Állnak az út szélén a sok cuccukkal. Leparkolom a kocsit, odamegyek hozzájuk. Mesélik mi történt. Kiderül, hogy közben sikerült a haverjának elérnie az anyját, és neki van tetőcsomagtartója, úgyhogy el tudja vinni a kenut is. Látom a helyszínt. Olyan elhagyatott. Nem értem, hogy tudott itt két autó összeütközni. Nem értem, hogy tudott a stop táblánál a haverja kihajtani. Elbambult? Nem lehetett belátni a kanyart? Annyira gyorsan jött balról a másik autó? Látom a fékcsíkját. Jó hosszú. Azt mondják, szerintük nagyon gyorsan ment. Nem 70-nel. Egy nő egy fehér Teslában. Senkinek semmi baja. Csak a kicsikocsinak. És a kenuszezonnak. Most vette az új kenut. Azon mondjuk egy karcolás sincs. Az autó totálos, mehet a zúzdába szegény.
Amikor megmutatja Jack a fotót a kocsiról, akkor tudatosul bennem igazán, hogy ez nem csak egy koccanás volt, és mennyire szerencse, hogy senkinek nem lett baja. És hogy lehetett volna sokkal rosszabb is. Úgy sajnálom a srácot. Csak két éve van jogsija, és mindig nagyon óvatosan vezet. Mindig mérgelődik, amikor valaki nem tartja be a szabályokat az utakon. Tényleg érthetetlen mi történt. Én ennél jóval kisebb hülyeségnél is sokáig tudom emészteni magam. Nem is tudom, egy ilyen mennyire megviselne. Persze a lényeg hogy mindenki jól van, ő is ezt mondta. De azon túl azért akkor is ott lesz a többi gondolat.
Mindenesetre mi hazajövünk. Sokat beszélünk az egészről. Visszaviszem a kocsit. Hihetetlen, mennyire egyszerű volt ez a bérlés. Hazatekerek. Annyira fázom, annyira kimerült vagyok és annyira éhes is. Csak késői reggelit ettem, aztán két marcipántojást, mert gondoltam, megvárom Jacket. Jól esik otthon lenni nyugalomban és biztonságban. Este már a Házasság első látásra új részét nézzük, és minden a megszokott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése