konditori lyran

Tegnap elkezdtünk egy új sorozatot, az a címe, hogy Resident Alien. Arról szól, hogy egy űrlény a földön ragad, és egy orvos alakját felvéve próbál beilleszkedni az emberek közé, amíg a küldetését teljesíti. Egyébként vígjáték, szóval az a lényeg, hogy mindenféle vicces helyzetek alakulnak ki abból kifolyólag, hogy nem igazán érti a társas normákat. Eddig tetszik.

A következő oscaros mozi pedig a Sound of Metal volt. Pont az ilyen filmeket szeretem, amik egy élettörténetet vagy élethelyzetet mutatnak be, és valamilyen szempontból lehet vele azonosulni. Az alaptörténet az, hogy egy srác, aki a barátnőjével egy kis együttesben dobol, és egy lakóbuszban utazva járják az országot, egyszer csak elveszíti a hallását. És hát így felborul teljesen az élete, pláne úgy, hogy zenélésből élt eddig. Nagyon jó film. Meg tudnám nézni újra.

Mivel tegnap egész nap itthon ültem, és kicsit bediliztem, ma reggeli után azonnal szerettem volna kimenni. Mindegy is hova, csak el a lakásból, és lehetőleg még az eső előtt. Jack úgy döntött, hogy csatlakozik, és javasolta a Lyran cukrászdát, ami egy nagyon szuper és gyönyörű hely nem messze tőlünk a Mälaren partján. A Mälaren az a hatalmas tó, ami Stockholmot keletről mindenfelé körbeöleli.

Azt nagyon nem szeretem, amikor átáll az agyam tavaszi módra, és hiába látom, hogy csak 4 fok van, és esni fog az eső, nem tudom ezt felfogni sem, és normálisan felöltözni. Hiába mentem vissza sapkáért, így is szétfagytam, mert ilyen téli időre nem voltam felkészülve. Eltekertünk ahhoz a fasorhoz, ami nyáron az egyik kedvenc fürdőhelyem, bár csak akkor megyek oda, amikor már régebb óta van meleg, mert nagyon mély és hideg itt a víz. Olyan szép nyáron a fasor, a partot pedig belepi a zöld növényzet. A fákra padokat fúrtak, és nagyon hangulatos egy csobbanás után ott ücsörögni és megszáradni. 

Nem tekertünk sokat, de nagyon hideg volt, és a néhány emelkedőtől is annyira kimerültem, hogy le kellett ülnöm, mert úgy éreztem, különben elájulok. Ez még mindig a covid utóhatása... A cukrászdában szerencsénk volt, mert mikor odaértünk, még nem voltak olyan sokan, és az egyik legjobb helyet sikerült kifognunk. Hazafelé már jobban esett az eső, két fok volt, és alig vártam, hogy újra melegben lehessek. Viszont a tanulság ismét csak az volt számomra, hogy sokkal jobb érzés dideregni és elázni, de kimozdulni és élményeket gyűjteni, mint csak otthon ülni a kanapén.