Csak leírom, hogy senki ne irigyeljen amiatt, hogy itthon lógatom a lábam egész héten, pedig semmi bajom, hogy azt írta végül a nagykövet úr, hogy egyezzünk meg abban, hogy szerdán állok újra munkába, amennyiben jól vagyok. A szerda pont a hosszú napom, nyolc órás takarítás, jáj! Jack mondjuk kedvesen megjegyezte, hogy az nem hosszú nap, hanem egy átlagos munkanap. A 10 vagy 12 óra, az lenne hosszú. Jó, jó, persze persze, minden nézőpont kérdése. A többi napom 4-5 órás szokott lenni, úgyhogy nekem nyolc óra hosszú.
Most így sok lett a feladatom a hétre, mert azt hittem, egész szerdán tudok majd tanulni, és emiatt a hétvégén nem tanultam semmit. A covid miatti elmaradásom is be kell pótolnom pénteken, ezenkívül két feladat is lesz még, na és jövő hétfőn záróvizsga az egyik tantárgyból. Az meg olyan lesz, hogy a gépen írjuk, négy óránk lesz rá, és a telefonon be kell lépnünk a Zoomba, és úgy kell beállítani a telefont, hogy végig mutasson minket, az asztalt és a gépet, hogy a tanár ellenőrizhesse, hogy senki nem csal. Vizsga előtt pedig körbe kell mutatni a szobát, hogy megnézhessék, nincs sehol senki, se könyv, se puska, semmi csalás. Van egy autista lány a csoportban (ő mondta egyszer, hogy az), és ő tiszta ideges lett ettől a vizsgahelyzettől, hogy ő nem tudja ezt kivitelezni, mert nem tudja, hova tegye a telefont, most akkor rendezze át az egész lakását, meg mi meg hogy, és amúgy is irtó stresszes neki az, hogy ő úgy írja a vizsgát, hogy közben a telefon végig mutatja őt, és őt megfigyelhetik. Szegény.
Múltkor az egyik Zoom órán nagyon vicces dolog történt. Nekem ez a videós élet újdonság. Tudom, hogy vannak akik egy éve napi sok-sok órában folyamatosan videokonferenciákkal dolgoznak, és a fülükön jön ki az egész. Például a bátyám, aki mondta nekem karácsonykor, hogy szerencsém, hogy én megúsztam ezt az egész Zoomos dolgot, mert szörnyű. Mire mondtam neki kissé ironikusan, hogy tényleg mekkora szerencse, hogy vécét sikálni nem lehet online, és így kimaradtam ebből a szörnyű-szörnyű Zoomból. Ugye-ugye, a nézőpontok!
Na szóval az történt, hogy az egyik órán, ahol csak tízen vagyunk, és direkt kéri a tanár, hogy mindenki kapcsolja be a kamerát, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány ott a jobb alsó sarokban elővesz valami kék kötelet, és elkezdi szépen a jobb és a bal kézfejére feltekergetni. Én nagyon figyeltem, hogy mi kerekedik ki ebből, aztán ki is derült, hogy az egy edzős gumiszalag volt, és miután szépen a kezébe fogta, elkezdett karerősítő tornamutatványokat végezni ott a kanapén, a videón a bal alsó sarokban. Én rezzenéstelen arccal néztem, de belül nagyon viccesnek találtam, ahogy húzogatja a kötelet, aztán a háta mögött, a melleit kinyomva is húzogatja szét-vissza-szét-vissza a gumikötelet, miközben a tanár épp az aktuális nyelvi kérdéseket tárgyalja. Úgy lett vége ennek a jelenetnek, hogy egyszer csak a tanár azt mondta, hogy "Irina, ne felejtsd el, hogy órán vagy...", mire a csaj úgy megijedt, hogy majd leverte az állólámpát maga mellett, és azonnal rácsapott a kamera kikapcsolásra gombra, és onnantól kezdve se kép, se hang nem volt nála az óra maradék részében. Nekem vicces volt, de nem szeretnék a helyében lenni.
Egyébként a bevezetésen el is mondták, hogy igaz, hogy minden online van most, de ez nem egy online képzés, hanem a körülmények miatt vagyunk most online, de ettől függetlenül vegyük úgy, mintha osztályteremben lennénk, és öltözzünk fel normálisan, ne együnk a kamera előtt, satöbbi satöbbi. Én gondoltam is rá, hogy nem kell az ilyet felnőtt emberek szájába rágni, de ezek szerint de.
Ennyit tudok csak mesélni, ezt is csak azért írtam, hogy ne azzal foglalkozzak, amivel kellene, mert a végén még időben elkészülnék mindennel, és úgy túl egyszerű lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése