nyissz-nyissz

Tegnap és ma olyan elégedettségérzés tört rám. Biztosan a tavasz és a napsütés is hozzájárul, mert a svéd telek minden évben megcincálnak. Minden évben azt hiszem, hogy de hát nem lehet annyira rossz, és most majd nem lesz olyan rossz, fel tudok rá készülni, le tudom győzni a sötétséget és a folyamatos szürkeséget, de minden évben mégis maguk alá gyűrnek a telek. Ráadásul szinte észrevétlenül szívják ki belőlem az életet, mert csak amikor jön a tavasz, a világos reggelek és esték, a napsütés és a 10 fok, akkor jövök rá, hogy jaaa, tényleg, hát ilyen az élet. Vagyis ilyen is tud lenni...

Olyan elégedett vagyok az életemmel. Rájöttem, hogy elkényeztetett svéd lettem, hogy képes voltam nyavalyogni az egészségügyre, pedig kiváltság az, hogy olyan országban élek, ahol világjárvány idején is gyors, megbízható és ingyenes ellátásban részesülök. A munkámmal is elégedett vagyok. Persze azt nem szeretem, amikor feleslegesen kell takarítanom, de csütörtökön kifejezetten jó volt. Hosszú-hosszú idő után végre egyedül voltam a házban, anyukámmal telefonáltam órákon keresztül, meghallgattam pár podcastepizódot, és örömöt leltem abban, ahogyan egymás után szépültek a szobák. Ráadásul írt a menedzserem, hogy tavalyról 6 szabadnapot hoztam át idénre, úgyhogy erre az évre van 35 szabadnapom. Harmincöt szabadnap, tessék?! És ez úgy, hogy én heti három napot dolgozom, tehát ez az én esetemben majdnem 12 hét szabadságot jelent. Én ezt nem is értem. Szerintem ezt benézte a menedzserem, mert aki félállásban dolgozik, annak feleannyi szabadság is járna, nem? Én heti 20 órában dolgozom, de 27 szabim van egy évre. Sőt, belegondolva ezt is benézte, mert 27+6=33 nap, de ő azt írta, hogy 35 szabim van az évre. Én már semmit sem értek... De a lényeg, hogy van egy rakatnyi szabim, amiből még semennyit sem használtam fel, pedig eltelt már az évnek majdnem a negyede, és a covid miatt már öt hete alig dolgozom. 

Foglaltam mára időpontot a fodrászomnál. Mármint annál a csajnál, akinél november elején is voltam, mert hiába semmi bonyolult igényem nincs, akkor sem mertem új helyre menni. Pedig a helyi csoportban sokan ajánlottak egy helyi fodrászt, ami olcsóbb is, és gyalog is elmehetnék oda, de mégsem mertem ezt meglépni. Egyrészt mert ennél csajnál jó volt múltkor, angolul is tudott, minek kockáztatni. Mi van ha a másik helyen nem beszélnek jól angolul, én meg svédül nem tudom elmondani rendesen. De közben mit nem tudok elmondani, hogy vágni kellene pár centit? Ja, meg telefonon svédül foglalni időpontot, az is félelmetes. Itt meg lehet a neten. Azért mentem sokkal később fodrászhoz, mint szerettem volna, mert mentálisan győzködtem magam, hogy igenis fel tudom venni a telefont, és tudok foglalni időpontot és svédül és új helyre, és el tudom majd mondani svédül, hogy mit akarok, és ott is aranyosak lesznek és jól fognak dolgozni. De a végén mégis kihátráltam belőle, és a neten foglaltam, ugyanahhoz a csajhoz. És az a vicces, hogy miután mondtam a csajszinak, hogy svédül tanulok, mondta hogy akkor beszélhetünk svédül is, és utána végig svédül beszéltem vele. Szóval most már tényleg mehetek az új helyre legközelebb. Nem lehet több kifogásom. Érdekességként mondom az árat. Itt Stockholmban egy belvárosi franchise helyen hosszú haj vágása 750 koronába, vagyis olyan 26 ezer forintba kerül.

Az volt eredetileg a tervem, hogy ezen a lazább héten valamelyik délelőtt megyek fodrászhoz, és utána bemegyek pár adományboltba és normál ruhaboltba tavaszi kabátot keresni, papírboltba és mindenfelé nézelődöm, sétálok a belvárosban, és tök jó lesz. De végül is csak a szerda délelőttöm volt szabad, akkor meg vérvételre mentem, és utána nem akartam sehova menni. Egyszer elájultam vérvétel után, és azóta óvatos vagyok.

Így hát ma délután mentem a fodrászhoz, a belvárosba, ahol mindig nagy a nyüzsgés. Tudtam előre, hogy péntek délután ezeken a helyeken már nem lesz olyan kellemes a vásárlás, mint délelőtt 11 körül lenne a hét közepén. Hamar el is döntöttem, hogy nem fogok boltokba menni, mert az utcán álltak a sorok a secondhand boltok előtt. Most a covid miatt korlátozva van, hogy melyik boltban hány ember lehet bent. Amúgy sem szeretek túlzottan vásárolni, és igazából a használtboltokat sem szeretem, szóval könnyű szívvel mondtam le róluk. Elméletben szeretem a használtboltokat, de gyakorlatban nem. Mindig csalódok. Nekem az a tapasztalatom, hogy tömeg van, olyan szorosan vannak a ruhák, hogy nem lehet őket rendesen lapozni, büdi van, sor áll a próbafülkék előtt, és a ruhák kb. 80%-a H&M vagy egyéb vacak márka. Nekem az lenne az izgi a használtruha-boltokban, hogy egyedi, márkás darabokat találok olcsón. Arra nem vágyom, hogy az eleve olcsó és rossz minőségű H&M ruhákat még olcsóbban és még rosszabb minőségben vegyem meg. Tárgyakat viszont szeretek használtan venni. A vasalónk egy jó régi darab és a vasalódeszkával együtt bolhapiacon vettük 20-20 koronaért, szóval 1500 forintért. Poharakat, tányérokat, kaspókat, könyveket, játékokat, kirakókat szoktunk használtan venni, és azt nagyon szeretem. Böngészgetni és vásárolni is. De a használtruha-vásárláshoz egyszerűen nincs türelmem.

Este a következő film az Oscar-listámon a Nomadland volt. Elég lassú, nincs benne semmi extra, de az a típusú film, ami bekúszik az ember bőre alá, és érzéseket kelt. Olyan hangulata volt, hogy egyszerre lettem szomorú, kezdtek el hiányozni az otthoniak, és közben mégis valahogy olyan könnyednek, szabadnak, szépnek és súlytalannak mutatja be ezt a nomád és magányos életet.