nanny találka

Ma délután, mint régen minden pénteken, fél 2-kor elindultam a metróhoz, és mentem a gyerekekhez. A lány, akit sikerült találnom a facebookon a helyemre, nagyon aranyos. Egy évvel fiatalabb nálam, spanyol, és pár hónapja költözött Stockholmba. Olyan cuki, mert szerintem már vagy tízszer hálálkodott nekem a munkaért, hogy megbíztam benne, és beajánlottam a családnak. Ma is mesélte, hogy ő nem akarta elhinni ezt az egész munkát, hogy mennyire jó, meg mennyi a fizetés, meg a gyerekek milyen jófejek, meg a lakás, meg a kocsi, meg hogy most síszünete volt, és komolyan ebben a hónapban is ugyanannyi lesz a fizetése? Bezony ám. Meg egész nyáron. 

Tök jó érzés, hogy olyasvalakit sikerült a helyemre találni, aki épp ugyanolyan lelkes és annyira értékeli ezt a munkát, mint én. Jó kis összhang volt közöttünk, hasonlóan sokat beszél ő is, de érdeklődve hallgat is, és vidám, könnyed, közvetlen. Mivel nemrég költözött Stockholmba, és tél és járvány van, ezért szinte sehol nem járt még. Szívesen találkozom vele még, és elviszem pár helyre. Amikor egy magyar mutatja be a svéd fővárost egy spanyolnak... 

Ja, és a gyerekek? Hát sajnos velük tényleg vége a jó kapcsolatomnak. A kissrác, akivel akkora spanok voltunk régen, szinte rám se hederített. Karácsonyra persze megkapta az áhított iPhone 500 megaultrapro csodakütyüjét, és végig ki sem jött belőle. Lehet, hogy tízévesen már túl kúl ahhoz, hogy érdekeljem őt? Jack mondjuk előre megmondta, hogy nem fogom érdekelni a srácokat, és hogy a gyerekek önzők, de egyben őszinték is, és nem futnak udvariassági köröket, mint a felnőttek. Igaz, igaz. A bátyjával pedig nem sikerült találkoznom, mert figyelmetlenül olvastam el a lány üzenetét, és kiderült, hogy neki végig spanyolórája volt, amíg ott voltam. Pedig olyan örömmel köszönt nekem, amikor meglátott. Bár szerintem vele sem beszélgettem volna túl sokat.

Amúgy meg mintha évek múltak volna el, annyi minden változás volt. Na jó, nem annyi, de a covid miatt a tenisz kávézója le van zárva, a parkolót átvette egy új cég, és majdnem megbüntettek minket, mert én mondtam a lánynak, hogy három év alatt egyszer se láttam, hogy figyelnék a parkolójegyet, és nem baj, ha nem adja ki a gép. A gyerekeken új ruhák, frissen vágott frizura, de még a lakást is átrendezték. A falra is új kép került. Jó nagy, és olyan, mintha zsírkrétával gyerekek mindenfélét rajzoltak volna egy fehér vászonra. Közben tuti egy autó ára az a műalkotás, de hát én ennyit értek a művészethez. 

Hazafelé beugrottam a nagy Åhlens áruházba, ahol mindent lehet kapni ruháktól kezdve lakberendezési tárgyakon át a gyerekjátékokig, és vettem az unokahúgom szülinapjára ajándékot. Egy cuki egércsaládot, ami beköltözhet a babaházába. Ma voltam a Lidlben is, ahol mindig sokkal több édességet vásárolok, mint bárhol máshol, mert mindig van valami egyedi termékük, amit a svéd boltokban nem kapni. Ma holland mini stroopwafel, vagyis karamellás ostya került a kosaramba, és ú á, nem lehet leállni vele. Úgy szeretem. Egyébként a Flying Tigerben is kapható, legalábbis itt, de szerintem ez a lidlös finomabb, bár most nemigen érzek ízeket.