Szeretek a végtelen svéd utakon vezetni. Jó minőségűek, szép a táj, mindenki nyugodtan és biztonságosan vezet. Az egyedüli veszélyt a vadállatok jelentik, és többször is láttunk az út mellett vagy az úton áthaladó szarvast. Igazi road trip feeling, ahogy órákon keresztül kocsizunk a napsütésben, néha megállunk tankolni, fagyizni vagy kávézni, és egész úton szól a zene. Tavaly, amikor átmentünk Norvégiába, Trondheimben találtunk egy kis utcai "könyvtárat", ahova be lehet tenni könyvet és el lehet vinni bármit. Volt benne az Uncut zenei magazinnak egy friss száma, amit Jack elhozott, és az egész visszaúton az újságból válogatott új zenéket. Ezt annyira élveztük, hogy szülinapjára előfizettem neki egy évre, és a mostani úton is ez volt a program. Felolvassa, hogy épp milyen anglo-brazil pszichedelikus, eklektikus album vagy bensőséges, borongós, elsőhullámos brit szintipop következik, és meghallgatjuk, hogy milyen is az. Felfedezünk egy csomó új jó zenét. Egy, ami megmaradt és hangulatos: Lanterns on the Lake.
Annyira jó volt ez a mostani nyaralás. Soha nem telt még el ilyen gyorsan kilenc nap, és voltam inkább csalódott, hogy erdők, tavak és faház helyett most újra a kis lakás, szomszédok, metró és a városi élet fogad. Egy vadiúj Fiat 500-ast kaptunk, és nagyon megszerettem a kiskocsit. Vasárnap még kihasználtuk, hogy van autónk és elvittük magunkat egy tóhoz csobbanni, aztán pedig nagybevásárlást tartani. Igazi luxus ajtótól ajtóig autóval hazahozni egy csomó cuccot. Ilyenkor jó érzés, hogy van kocsink, de összességében örülök neki, hogy Stockholmban nincs szükség autóra és hogy nem kell erre csomó pénzt kiadni évente. Nekünk sokkal jobban megéri egyszer-egyszer bérelni.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése