Meglátogattuk Jack Tomas nevű barátját, aki pár évvel ezelőtt a kevés megtakarított pénzén vett egy lepusztult házat nagy telekkel Stockholmtól 650 kilométerre északra a semmi közepén, és odaköltözött. Ez az ember olyasmi, mint egy vadállat (mármint jó értelemben), aki nem bírja a bezártságot és a modern világ kényelmeit. Amikor rövid ideig egyetemre járt Stockholmban, akkor sátrat vert egy erdőben, ott lakott és onnan járt be az órákra. Se az egyetemi, se a nagyvárosi élet nem volt neki való, így mikor megkezdte életét ebben a más számára élhetetlen házban, akkor kezdett igazán élni.
Sokat hallottam róla korábban, és most végre megláthattam, hogy hogyan is él és hogyan néznek ki a napjai. A legközelebbi, 1800 fős település 35 kilométerre van az erdő közepén található házától. Odafelé menet, még amikor a faluban sem voltunk, felhívta Jack megkérdezni, hogy melyik úton menjünk. Ezután még bementünk a boltba venni pár dolgot, majd folytattuk az utunkat. Háromnegyed órával a bevásárlás után autóztunk a földesúton, és Jack próbált emlékezni, hogy hol is kell befordulni a házhoz, amikor megláttuk Tomast, aki ott ült a quadján a jellegzetes karimás kalapjában, és minket várt. Nem volt nála mobil vagy könyv. Csak ült és várt. Hát ilyen ember ő. Hogy kiül a bekötő út mellé az érkezésünk előtt vagy egy órával, és ott vár minket, hogy tisztes fogadtatásban legyen részünk.
Azért nem teljesen elszigetelten él, mert laknak arrafelé mások is, van néhány szomszédja itt-ott. Eredetileg ez az egy háza volt, de az évek során tovább bővítette a környéken a telkeit. Tavaly vett egy élhetőbb kis házat, amihez tartozik egy hatalmas csűr is. Ez a telek az út mellett van, és a szomszédok házára is rálátni onnan, így ezt inkább az önkéntesek miatt vette, illetve airbnb-nek akarja majd kiadni, mert szoktak vadászok a környékre utazni, de szállás nincs a közelben. Vett egy csónakházat is csónakkal és egy egykoron legelőként használt telket, ahol áll egy öreg, már-már roskadozó faház. A legelőt benőtték a fák, de kapott rá engedélyt, hogy kivágja őket, és újra legelőként használja a telket. Imádja ezt a helyet, a roskadozó házzal együtt, és az tetszik neki a legjobban, hogy nem vezet oda út, és teljesen rejtve van.
Érkezésünkkor körbevezetett minket a birtokán. Szerény, csöndes ember. Nem dicsekedve mutatta meg a birodalmát, csak tárgyilagosan, de úgy éreztem, jól esett neki, hogy meglátogattuk és ha nem is mutatja, büszke arra a világra, amit létrehozott. Épített szaunát, kecskeistállót, számi kunyhót, fészert és még más épületeket is. Vett az anyukájának egy mobilházat napelemmel és mobilinternettel, hogy kényelmesen tudjon élni, amikor meglátogatja.
Szoktak hozzá menni önkéntesek, akik ott élnek hosszabb-rövidebb ideig, és segítenek a munkában. Ezek a legtöbbször igencsak furcsa emberek, ami nem meglepő, tekintve hogy önként mennek egy isten háta mögötti helyre, ahol se folyó víz, se vécé, fürdőszoba és áram is alig van, és nagyjából 8 hónapig tart a tél. Lakott már nála illegális fegyvereket tartó, és rendőrségi ügybe keveredő dán; egy teljesen bekattanó féltékeny német srác vagy épp szociális fóbiás finn lány, aki néha napokra eltűnt. Történtek súlyos balesetek is. Egy férfi csontig vágott a lábába munka közben, egy lány pedig az ujjpercét vágta le favágás közben, és amikor üvöltött fájdalmában, a pasija azt mondta, hogy valószínűleg csak spirituális szeánszot végez, és jobb ha békén hagyják. Mire a lány végre megtalálta őket, már az ájulás szélén állt a vérveszteség miatt.
Velünk nem történt semmi ilyesmi, nekünk úri ellátásban volt részünk. A kisház sokkal civilizáltabb, mint Tomas többi épülete. Ez annak köszönhető, hogy berendezéssel együtt vette meg. Mert ha rajta múlik, akkor soha nem lenne gáztűzhely, mikró, vízforraló, kávégép vagy porszívó a házban. Neki egészen másak az igényei, mint egy átlagembernek. Azt mondta például, hogy nem szeret a barátnőjénél aludni, mert puha az ágy, minden olyan rendezett és túl meleg van a szobában. Szerencsére van egy függőágyuk, így ő inkább ott alszik, a szabad ég alatt. Szóval nekünk még konyhánk és hűtőszekrényünk is volt, egyedül meleg víz és fürdőszoba nincs. Sőt, víz is csak nyáron van, a kútból. Latrina, aka. pottyantós vécé van a háztól úgy 50 méterre a csűr hátuljában.
Tomas az étkezés tekintetében is egészen más szokásokkal bír, mint egy modern nyugati ember. Nincs semmi káros szenvedélye. Nem kávézik, nem iszik, nem dohányzik, nem nassolgat. Semmi függősége nincsen, hiszen nem teheti meg, hogy mindig rendelkezésre álljon a szenvedélye. Azt eszi, ami épp van és amennyi van. Mi erre a pár napra vittünk magunkkal a főzéshez sót, borsot, olajat és néhány alapvető élelmiszert. Ő pedig egy tejelő kecskét. A prioritások, ugye... Leutazott két napra 3 órás úttal, az öreg Volvójához csatolt állatszállító utánfutóval, benne a kecskével. A hűtőnkbe bekészített 2 liter frissen fejt kecsketejet.
Azt is észrevettem, hogy a hűtőben található összes terméken rövid lejáratot jelző akciós ár volt. Mondtam is Jacknek, hogy látom, Tomas mindig a legolcsóbb termékeket veszi, mire ő teátrálisan felnevetett, és azt mondta, hogy ó, milyen kis naiv vagyok, hogy azt gondolom, Tomas vesz élelmiszert... Ezeket mind a konténerből szedte ki. Nagyjából hetente elmegy a városba (régen biciklivel vagy csónakkal tette meg az összesen 70 km-es utat) és megnézi, hogy a két bolt konténereiben milyen frissen kidobott árut talál. Ezek sokszor drágább élelmiszerek, például kaviár, vegán, cukormentes vagy speciális termékek, amik nem nagyon fogynak. De volt hogy talált egy pár napja lejárt bontatlan csomagolású nagy kartonnyi csokoládét. Szóval ha valami luxust fogyaszt, az innen van. És akkor addig eszi, amíg a készlet tart.
A kecske egyébként tüneményes volt. Társasági lény és még sosem volt egyedül, úgyhogy nem volt olyan boldog az istállóba zárva, de ahogy meghallotta, hogy a közelben vagyunk, hangosan mekegett, és úgy jött hozzánk, mint egy kiskutya. Jack levágott neki nyírfaágakat, mert annak a leveleit különösen szereti. Még én is megpróbáltam megfejni a kecskét, de nem jártam sikerrel.
Két és fél idilli, nyugodt, boldog napot töltöttünk Tomas világában. Mondjuk hozzáteszem, hogy tökéletes időnk volt, így egészen más benyomást kaptam erről a helyről, mintha hideg, esős időben lettünk volna ott. Jack és Tomas fogott egy csomó halat, de még én is fogtam ötöt. Életemben először fogtam halat. Reggelente a verandán ücsörögve iszogattuk a kávénkat a gyönyörű zöld mező mellett, este pedig Catan és Dominion csatákat vívtunk.
Nagyon jól éreztem ott magam, és örülök hogy meglátogattuk Tomast a gyereke születése előtt, mert nem tudom mikor lenne rá legközelebb alkalmunk. Szerettem volna vinni neki valamit ajándékba és viszonozni a vendéglátását, de tudom én is, hogy neki nem lehet csak akármit adni. Hasznosnak kell lennie, nem csak egy drága doboz csokinak vagy üveg bornak. De az ottlétünk alatt írtunk egy hosszú listát arról, hogy mi hiányzik még a házból, és majd amikor használtboltban vagy bolhapiacon járunk, összeszedünk neki egy csomó mindent, és ha legközelebb errefelé jár, akkor majd elviszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése