Még augusztus van, az időjárás is nyári, de az iskolakezdés miatt őszi hangulatom van. Mindig is szerettem a szeptembert és az évkezdést, mert tisztalap volt új lehetőségekkel és új tervekkel. A felnőtt életemben is többször kezdődött nagyobb fejezet szeptemberben, és ezek a pozitív emlékek miatt azóta is minden ősszel bennem van ez a lelkesedés és motiváció, hogy valami új és izgalmas veszi kezdetét.
Szeretem a nyarat, a spontaneitást és a szabadságot, de szeretem a rutint és a kiszámíthatóságot is. Nekem jó érzés ez a pár hónap karácsonyig, amikor jön majd a megérdemelt kikapcsolódás, de addig ki lehet alakítani egy napi, heti rutint. Szeretnék rendszeresen sportolni. Tavaly ilyenkor elkezdtem kondiórákra járni, és jól is ment a dolog, amíg a magánéleti krízis szét nem robbantotta azt is, majdnem mindennel együtt. Közben állásokat kerestem, és végül novemberben lett is egy, amit januárban kezdtem. Ezt a sikert leszámítva a tavalyi időszak innentől kezdve az év végéig életem legszörnyűbb hónapjai voltak.
De hagyjuk a múltat, szerencsére nem ragadok bele. Sőt! Minden nap hálás tudok lenni a mostani életemért. Örülök az újabb évkezdésnek. Szóval szeretnék sportolni, de a kondiba nem szeretnék visszamenni, mert sajnos órákra nem nagyon tudnék járni, pedig nekem az a kedvencem. Egyrészt nem jó időpontban vannak, másrészt nem akarok megint beiratkozni, hogy aztán majd két hónap múlva megint mondhassam le a tagságot, mert rosszabbodik a vírushelyzet. Szóval helyette megpróbálok majd itthon tornázni. Letöltöttem a Nike Training alkalmazást, és elég jónak tűnik. Létre lehet hozni személyre szabott programtervet, és ha van egy ilyenem, azt nagyobb eséllyel lesz akaraterőm követni, mintha teljesen rám lenne bízva, hogy mikor és mit csináljak. Amíg jó az idő szeretnék visszatérni a futáshoz is, és bicajjal járni a gyerekekhez. Az napi 2x11,5 km, vagyis 2x40-45 perc bicó.
A másik tervem a svéd. Mint mindig. Ez érzékenyebb téma nekem abból a szempontból, hogy nem vagyok büszke a svédtudásomra és arra, hogy ennyi év alatt nem fejlődtem jobb szintre. Mások megértőbbek velem, mint én magammal. Bár azt is többször hallottam, hogy már biztos nagyon penge vagyok svédből vagy hogy nekem tuti könnyen megy megtanulni egy új nyelvet. Hát nem. És amikor ezt hallom, akkor bénának érzem magam, mert nem, nem megy pengén a svéd és nem megy könnyen megtanulni egy nyelvet. De most hogy gondolkozom azon, hogy mit tanuljak egy év múlva, nagyobb motivációt érzek arra, hogy fejlesszem a svédem, mert anélkül nem fogok tudni svédül tanulni. Csak erre is kellene egy rutin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése