Ma canyon companionnak hívott Jack, miközben felfedeztük "Svédország Grand Canyonját". Az utazás előtt kihoztam a könyvtárból egy helyi túrakönyvet, ami nagyon jó ötlet volt, mert egész héten a túrákat böngésztem, és a könyv nagyon meghozza a kedvem hozzájuk. A kanyon egyik része az Eva-szakadék, ami onnan kapta a nevét, hogy a legenda szerint egy Eva nevű lapp nő belezuhant egy hóvihar közepette a rénszánjával, és életét vesztette. Egészen úgy hangzik ez a történet, mint a Vissza a jövőbe Clara-szakadéka!
A kanyon nagyon menő volt, és egész évben áll benne a hó, mert olyan mély (amúgy nem annyira mély, de hó tényleg volt). De nem ez volt az egyetlen különlegesség az úton. Két kilométerre a kanyontól van egy nagyjából 4000 éves falrajz egy nagyon szép helyen. 4000 év! Hihetetlen. Mondjuk kicsit olyanok, mintha egy ovis gyerek firkált volna a nappali falára zsírkrétával, és tessék, le se jön.
Nem volt olyan hosszú a túra, de kicsit későn indultunk, így a szabadban kajáltunk űrkaját. Ez jut eszembe a vákuumcsomagolt túrakajáról. Ez egy fagyasztási-szárítási eljárás, amivel kivonják a folyadékot a kajából, de a tápanyag megmarad bennük. Így készül az instant kávé is. Általában nagyon jól esik a meleg "főtt" étel egy fárasztó túra közepette, átfázva, de amit most kifogtam, annyira rossz ízű volt, hogy a felét kiszórtam a kanyon egyik eldugott pontján néhány nagy levél alá. Pedig amúgy elég drágák. Itt egy kicsit olcsóbb ebéd árába kerülnek, de otthon is ugyanannyiért kaphatók, úgyhogy arányaiban sokkal drágább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése