Szerencsére a post-holiday bluesnak nem volt esélye beférkőznie az életembe, mert ahogy hétfőn visszavittem az autót, máris kerestem az újat csütörtökre. A nyaralás közben eldöntöttem, hogy visszakérem a repjegyem árát, és mégsem megyek haza. Egy hétre mentem volna, de a kezdetektől úgy éreztem, nem fog összejönni. Nem tudom, hogy önbeteljesítő jóslat volt-e vagy a realitás szólt belőlem, de miután tájékozódtam az utazási helyzetről, úgy döntöttem, a rövidke utammal nem kockázatom meg azt, hogy karanténban ragadjak. Ezután életbe lépett a B terv, ami az, hogy meglátogatjuk Jack talán legérdekesebb haverját, aki Stockholmtól északra 650 kilométerre a semmi közepén él amolyan nomád, önellátó életet.
Nekem ez az ember inspiráló példa arra, hogy hogyan ne törődjünk a társadalmi elvárásokkal és mások véleményével, csak csináljuk azt, ami boldoggá tesz minket. Például vegyünk egy kis házat a semmi közepén, áram, víz, vécé és egyéb efféle túlértékelt dolgok nélkül, és cuccoljunk fel oda, ha ez életünk vágya. És az övé ez. Ő rosszul van a nagyvárostól. Neki Stockholm az. Amikor néha-néha hazalátogatott az anyukájához, és besegített a munkahelyén, reggel és délután gyalog tette meg a kétórás utat, mert nem volt hajlandó tömegközlekedésre költeni (vagy egyáltalán összezárva utazni annyi emberrel). Egyébként úgy is néz ki, mint mondjuk Tom Hanks a Számkivetettben. Mondanám, hogy messziről lerí róla Stockholmban, hogy nem idevalósi, de a piroskockás favágó ingével, a kézzel megfoltozott terepszínű nadrágjával és a nagy szakállával beillik a södermalmi hipster srácok közé, csak ő nem fizet ezért a stílusért, hanem ezt éli.
Az évek során egyre jobban kibővítette a kezdetben üresen álló házat és telket. Mindenféle zöldséget termeszt, ami megterem azon az éghajlaton. Halászik, vannak csirkéi, egy nagyon okos kutyusa, egy zömök kis munkalova, kecskéi és méhei. Épített szaunát, van napeleme és internete is. Volt olyan év, amikor az éves kiadása egy félhavi átlag svéd kereset körül volt. Nyáron azzal keres sok pénzt, hogy sok-sok kiló törpemálnát szed. A törpemálna talán a legdrágább svéd bogyós gyümölcs, mert nagyon nehéz leszedni. Mocsaras területen nő, ahol sokmillió szúnyog van és nincs is belőle olyan sok, mint áfonyából vagy vörös áfonyából. Most is 70 kilót szedett és majdnem félmillió forintot keresett ezzel.
Egyébként nem él magányos életet, mert rajta van egy olyan fórumon, ahol hasonszőrű emberek bejelentkezhetnek hozzá, és nála lakhatnak. Úgyhogy, amikor nincs világjárvány, akkor mindig van nála valaki. Sok német és más külföldi ember megy oda, hogy ott lakjon és dolgozzon, cserébe ingyen szállást kapjon és megtapasztalhatja ezt az életformát. Ráadásul tavaly összejött egy csajjal egy randioldalon, és nemsokára megszületik a közös gyerekük, úgyhogy most azért nagyot fog fordulni az élete.
Na, szóval most végre meglátogatjuk ezt a figurát, még mielőtt a gyerek felborítja az életét. Pár napot nála töltünk, odafelé és visszafelé meg megszállunk valami civilizáltabb helyen, ahol van melegvíz, vízöblítéses vécé és zuhanyzó is. Tehát újra irány észak, ugyanazok az utak, road trip zenék és egy újabb kaland, mielőtt jönnek az őszi hétköznapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése