Elmúlt ez a nyár is, legalábbis a szabadság része, mert szerencsére hőmérsékletileg jobban nyár van, mint júliusban. Holnap-holnapután kezdődik itt a suli, ami engem is érint, mindkét munkámban. Két félállású munkám van. Lassan három éve vagyok egy gazdag stockholmi család nannyje. Ezt a munkát eléggé szeretem. Két fiuk van, őket hozom el a suliból, viszem őket különórákra és főzök nekik. Nagyjából ennyi a dolgom, és mivel már idősebbek (9 és 12), ezért különösebb probléma nincs velük. Angolul kell beszélnem velük, így az én svédem tőlük nem fejlődik, de ők nagyon jól beszélnek angolul. Ja, tavaly óta van egy törpetacsijuk is, ami nekem kicsit harmadik gyerek lett, mert vele is van néha dolgom. Bár a kutyinak saját "óvónénije" is van.
A másik munkámat januárban kezdtem. Az egyik stockholmi nagykövetség rezidenciáján vagyok házvezetőnő. Ez egy so-so munka. Az előnye az, hogy jó a munkaszerződésem, minden korrekt, mindenféle benefit van és évi 27 nap szabadság. A kollégáim aranyosak, jó fejek, de mondjuk alig látom őket. Heti háromszor kell mennem, de április óta, a járvány miatt, csak heti kétszer. 20 órára fizetnek, de gyakorlatban eddig csak úgy heti 12-14 órákat dolgoztam. Az sem túl rossz, hogy a koronavírus óta taxival járhatok munkába. Hátránya az, hogy lényegében takarítónő vagyok, főleg a vírus óta. Ötfős és három háziállatos család bő 300 négyzetméteres, háromszintes házát takarítom. Újra és újra és újra. Ez a sziszifuszi munka fogalma.
Egyébként lennének nagykövetségi rendezvények is, nagyjából havi egy, és a munkámnak az is része, hogy ezeken segítsek, de a covid miatt csak egy volt, még márciusban, és azóta semmi. Bár nem mondhatom, hogy hiányzik a több munka, viszont így tényleg csak takarítok, és ez nem valami fun. Az elején amúgy jobb volt. Amikor teljesen egyedül voltam a házban, és rádió- vagy zenehallgatás közben nyugiban takarítottam, és amikor végeztem, eljöttem. De aztán beütött a krach, és a fél család otthon dekkolt egész nap, és hirtelen már nem is volt olyan nyugodt a munka. Nagyon idegesítő úgy takarítani, hogy otthon vannak közben. Volt egy negatív munkaidőszakom emiatt, de aztán rendeződtek a dolgok. Majd meglátom, hogy a következő hajrában hogyan fogom érezni magam.
Azért is vállaltam el ezt a munkát (azonkívül, hogy ez jutott), mert emellett lenne időm tanulni. Rugalmas a beosztás, így összeegyeztethető lenne a sulival, és akkor azért mellette is keresnék annyit, amennyire egy hónapban szükségem van. Ez szerepel a terveim között, csak még mindig fogalmam sincs, hogy mit is tanulnék szívesen. Legalább tettem pár lépést, és kigondoltam, hogy elvégzek egy svéd nyelvi felkészítő kurzust, hogy fejlődjön egy kicsit a nyelvtudásom. De aztán azt olvastam, hogy ez a kurzus kb. annak felelne meg, amit én már tavaly befejeztem (és mellesleg egy nagy nulla volt). Úgyhogy lehet, hogy nincs már olyan kurzus, ami segíthet nekem, és egyszerűen csak magamtól kell tanulnom, vagy bele kell vágnom így, ahogy vagyok. Mindenesetre legalább ennek utánajárok a jelentkezési határidő előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése