Tegnap nem volt a legjobb reggelem. Fél 9-kor felvett a taxi, ahogy mindig, de azzal fogadott a sofőr, hogy nagy a dugó a városban. Megnyitottam a Google Mapset, és azt láttam, hogy a szokott útvonalon a menetidő 1 órával és 24 perccel hosszabb, mint szokott. Wtf?! Szinte az épületünkig állt a feltorlódott sor. Az egyébként mindig kihalt körforgalomban két sávban körben bedugulva álltak az autók. 50 perc alatt végül feljutottunk a tőlünk 800 méterre található autópályára. Kicsit pánikkeltő érzés volt, amikor rájöttem, mennyire rossz a helyzet, de már nem volt kiút. Szólt a rádió, és folyamatosan mondták be, hogy mekkora a torlódás, és ha lehet, senki se üljön autóba. Egy építkezési munka húzódott el egyébként, és csak egy sávon mehetett a forgalom. Végül az átlagos 25 perces útidő helyett 1 óra 40 perc lett az út, de csak odaértem.
A rezidencián, ahol dolgozom, van egy nagyon hülye kutya. Sajnálom, hogy ezt kell róla mondanom, és sajnálom a kutyát, hogy nincs megnevelve vagy simán ilyen idióta, de én ilyen hülye kutyával még nem találkoztam. Tegnap másodszorra kapta el a kezemet. Január óta ismerem ezt az állatot, de minden alkalommal úgy viselkedik, mintha nem tudná, ki vagyok. Az első alkalommal úgy történt, hogy mentem be hozzá, ő meg felugrott és ugatva rohant felém, fel is ugrott rám, és elkapta a kezem, de azért sérülést nem okozott, csak nyálas lett a kezem és éreztem a fogait. Nagyon megijedtem, szóltam a kollégáimnak, ők meg továbbították a dolgot a gazdáknak. Mézes-mázos hangon hívott a nőci, hogy most hallotta, mi történt, és annyira sajnálja, és hogy vagyok, és ott merek-e egyáltalán maradni stb. A megoldás csak annyi volt, hogy onnantól kezdve a másik ajtón mentem be, hogy ne egyenesen a kutya terébe lépjek. Akkor azzal magyarázták az ügyet, hogy biztos mélyen aludt, amikor bementem, és hirtelen felébredve nem jött rá, hogy ki vagyok. Hiszen, tudod, hogy ismer és szeret téged, mondta a nő. Ebben az esetben igen sajátos módon fejezi ki mind a szeretetét, mind azt hogy ismer.
A tegnapi eset még érthetetlenebb volt. Mentem a döghöz, bocsánat, doghoz, és ahogy szoktam, üdvözöltem, elővettem jutifalatot a fiókból (ez a másik, hogy mindenért jutifalattal tömik, akkor is, ha épp rosszul viselkedik), és ezt mind látta is a kutya. Nyúltam a kilincsért, Miss Pszicho meg csóválta a farkát. Köszöntem neki, odanyújtottam a falatokat, ham-ham-ham megette, majd ugyanabban a pillanatban vicsorított, ugatott és elkapta a kezem! Azonnal elrántottam a kezem, és visszacsuktam rá az ajtót. Megint, mint az első alkalommal, nem okozott sérülést, de éreztem a kezemen a foga nyomát, és remegtek a kezeim. Le kellett ülnöm kicsit, és mélyeket lélegezni, hogy lenyugodjak. Amikor mondtam a nagykövetnek (mert otthon volt), hogy mi történt, annyit mondott, hogy igen, most nagyon stresszes, mert tegnap sokan voltak a házban. Ja, tegnap volt néhány látogató a házban, és emiatt egy nappal később megharap? Ez nem normális. Szeretem az állatokat, de ez felelőtlen és ostoba állattartás. A kutya az úr, a tulajdonosok pedig tagadásban élnek a problémás viselkedésével kapcsolatban, és ezzel a kutyának is ártanak, mert alig lehet emberek közé engedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése