14

Elmúlt életem második svéd nyara is, ismét eljött az ősz és először mentem gombászni Jackkel. Szedtünk is egy vacsorára valót. Ezenkívül szép őszi erdőkben sétáltunk, túráztunk, de ahogy írtam, ekkor még nem vezettem Svédországban, így nem tudtunk olyan messzire eljutni. Jack szombati munkanapja miatt pedig nem voltak kétnapos hétvégéink.

Míg ezek a séták, élmények ugyan jók voltak, egyre többet stresszeltem, szorongtam a jövőmön, és eluralkodott rajtam, hogy nem tudom, hogyan tovább és mi lesz úgy mindennel. Még mindig szabadúszó fordítóként dolgoztam, de magyar cégeknek, magyar árakkal, és tulajdonképpen annak, hogy én Svédországban élek, semmilyen hivatalos nyoma nem volt. Én papíron Magyarországon éltem és dolgoztam, és nem volt svéd bankszámlám vagy telefonszámom vagy lakhatási engedélyem. Egyszer megpróbáltunk engem regisztrálni az adóhivatalnál, hogy legyen svéd személyazonosító számom, ami itt mindenhez kell - bankszámlához, telefonszámhoz, orvoshoz, könyvtárba beiratkozni, kondiba járáshoz, az ingyenes svéd nyelvórák igénybevételéhez, mindenhez. Enélkül nem léteztem itt... 

De személyi számot nem lehet csak úgy akárhogy kapni. Én nem kaphattam, mert nem volt mire. Jack nem volt a férjem, nem volt svéd munkám, én Magyarországra adóztam, így mondhatni nem kellettem az országnak. Szóval nem csoda, hogy kilátástalannak tartottam a helyzetemet. És még azt is hozzá kell venni, hogy továbbra is viszonylag új volt a kapcsolatunk, és az egy dolog, hogy én Jackkel szerettem volna lenni, de a kapcsolatoknak gyakran az élet és a nem megfelelő élethelyzetek vetnek véget. Ha nem tudok itt dolgozni, nem tudok rendesen megélni, nem lesz jövőm, akkor hogyan működhetne a kapcsolatunk? Viszont ahhoz hogy svéd munkám legyen, fel kellene adnom a fordítást. Ezért tanultam évekig, ezzel kerestem a pénzem, büszke is voltam a szakmámra, és a fordítás volt az én védőhálóm is. Ha a kapcsolat nem jön össze, jó munkám akkor is van. Hazaköltözöm, a fordítást folytatom, esetleg ki is egészítem más, angollal kapcsolatos munkákkal (tanítás, tolmácsolás, idegenvezetés) és lesz megélhetésem. Ez volt folyton bennem... És egyébként is, mégis mit tudnék dolgozni a leginkább magyar-specifikus végzettségemmel?

Kicsit patthelyzet, mert amíg minden időmet a fordítással töltöm, addig úgysem lesz itt munkám, de ha feladom a fordítást, mi van ha két szék között a pad alá esek? Ettől féltem, és csak egy helyben toporogtam... Mivel a bevándorlóknak szervezett ingyenes nyelvórákra személyi azonosító hiányában nem járhattam, így magamtól tanultam svédül. Jack hozott nekem jó svéd tankönyveket, amik A1+A2 szinttel indultak. Esténként, amikor a fordítással már megvoltam, ő pedig még dolgozott, ezekkel a könyvekkel haladtam, mint egy jó diák. Csináltam a tankönyvet, a munkafüzetet, hanganyagok is voltak és fogalmazásokat is írtam egy füzetbe, amit Jack kijavított. Mikor velem volt, még fel is olvastam neki, ő pedig javította a kiejtésem. Így teltek a napjaim, hol jobban, hol kevésbé pánikolva a jövőmön.