22

Nem is emlékszem pontosan arra, hogy mikor hagytam abba végleg a fordítást és búcsúztam el a kis csapatomtól, akik bevettek engem maguk közé, és a munkáim 90%-át adták. Miután elkezdtem dolgozni a gyerekeknél, három állandó feladatom a fordítás, a gyerekek és a svédtanulás volt. Mivel a fordítás és a gyerekek kötelező volt, így folyamatosan a svéd volt, ami háttérbe szorult és ez engem rendkívül frusztrált. Folyamatosan bűntudatom volt amiatt, hogy nem haladok rendesen a nyelvtanulással. Pedig hányan vannak, akik külföldiként itt élnek és egyáltalán nem, vagy csak minimális szinten beszélnek svédül még évek múltával is. Engem meg már "két perc" itt-élés után furdalt a lelkiismeret, hogy nem beszélem az ország nyelvét és pánikoltam, hogy sosem lesz így itt jövőm. Nem kellett volna, hogy így legyen, de amit Adél írt pár poszttal korábban a bizonytalanságról, az rám is abszolút igaz. Nem bírom egyszerűen elviselni.

A másik probléma a fordítással az volt, hogy mivel elkezdtem félállásban dolgozni, kevesebb időm maradt rá, és így pont a nagyobb munkákról kellett gyakran lemondanom. Így lecsökkent a munkamennyiségem, azzal együtt pedig a fizetésem, és egy idő után beláttam, hogy semmi értelme ehhez ragaszkodni, főleg ha már nem ezzel képzelem el a jövőmet. Az elején nehéz volt elengedni a fordítást, viszont mostanra már annyira lezárult számomra az az időszak, hogy néha el is felejtem. Például amikor szeptemberben, az új dolgozóknak tartott napon, mindenkinek kellett egy fun factet mondani magáról. Nekem semmi nem jutott eszembe, nem is tudom már végül mit mondtam. Napokkal később ugrott be, hogy jé, hát miért nem mondtam, hogy fordító a végzettségem, az jó fun fact lett volna. Az az egy szokott már csak eszembe jutni, hogy most már svédről is fordíthatnék, és svéd sorozatokat és filmeket szívesen fordítanék.

Szóval a fordítói karrieremből 27 évesen nyugdíjba vonultam. Helyette beiratkoztam az SFI, a Swedish for Immigrants nyelvórákra, ahol ingyenesen lehetett svédül tanulni. Nekem nem voltak pozitív tapasztalataim a különböző iskolákkal és tanárokkal. (Azt leszámítva hogy az első tanárom úgy nézett ki mint a fiatal Ethan Hawke – de ez az oktatás és a fejlődésem szempontjából aligha nyomott a latban). Azért sem olyan jók ezek a képzések, mert sokan nem veszik őket komolyan, gyakran pont a tanárok nem. 

Talán a legtöbbet a kötelező olvasmányoknak köszönhetően fejlődtem. Sokat jelentett, hogy átrágtam magam pár svéd regényen. Ezzel kapcsolatban is szolgáltatott a munkám jó sztorit. Ugyanis egy híres (Magyarországon nem az) svéd író ugyanabban az épületben lakik, mint a család. És az ő leghíresebb, önéletrajzi ihletésű regénye volt az egyik olvasmányom. Úgyhogy volt olyan hogy mikor összetalálkoztunk az épületben, az ő könyve lapult a táskámban, és épp előzőleg arról olvastam, hogy miken ment keresztül fiatalkorában. A családnál pedig az író szinte összes könyve a könyvespolcon sorakozott, dedikálva. Azért is mert mikor megjelenik egy új könyve, mindig tart egy kis ünnepséget az udvaron a ház lakóinak.

Ami a tavaszt és a szabadidőt illeti, mivel a gyerekeknél rutint szereztem a vezetésben, és mertem autót bérelni Lisszabonban is (és túléltük) ezért új lehetőségek nyíltak meg előttünk Svédországban. A tavaszi szünetben Öland szigetére látogattunk. Öland egy hosszú, hosszú keskeny sziget olyan közel a partokhoz, hogy hídon lehet átjutni. Svédország leghosszabb, 6 km hosszú hídján.

Ezt a szigetet jártuk be április elején. Ahogy a képeken látszik, ekkor még nemigazán van meleg időjárás. Foltokban még megvan a hó és jég, de legalább már kék az ég és sokáig van világos. Én ezt egyébként nagyon nehezen szokom meg Svédországban. A sötét telek egy dolog, viszont az hogy még áprilist sem lehet valódi tavaszi, meleg hónapnak tartani, az már túlzás. Az én fejemben már március is a tavaszodás és pulcsis idő hónapja, itt meg van hogy májusig kell várni ehhez.

Az ölandi kirándulás is egy nagyon jó élmény nekem, annak ellenére is, hogy még nem a legszebb arcát mutatta a természet. Így is jó volt kalandozni az autóval, és a sziget legészakabbi pontjától a legdélebbig elmenni. Ölandnak egyedi a természete, a déli parton még fókákat is láttunk (távcsővel). Szívesen visszamennék ide nyáron is.