A 2020-as év legmeghatározóbb tulajdonsága az, hogy ez egy olyan év volt, amiben egyetlen percet sem töltöttem Magyarországon. Sőt tulajdonképpen 2020 minden percét Svédországban töltöttem. De ennek ellenére és ezzel együtt, nekem 2020 egy jó év volt. Persze ehhez kell Svédország is a sajátos járványkezelési hozzáállásával, hiszen nekem nem kellett karanténban lennem. A többi meg a szerencsének (hogy a munkáimra nem hatott ki negatívan a járvány, illetve hogy a közvetlen környezetemben nem lett senki beteg) és a személyiségemnek köszönhető. Mármint, hogy amúgy sem nagyon vannak olyan hobbijaim és tevékenységeim, amiknek az emberek kerülése keresztbe tett volna. Persze jó lenne néha elmenni koncertre, moziba, fürdőbe vagy több emberrel összejönni, de azt nem mondanám, hogy bármi hiányzik.
2020-ban rengeteg kültéri programon voltam. Többet bicikliztem, mint valaha, hobbiként és közlekedési eszközként is, sokat úsztam mindenféle tavakban, kenuztam, sátoroztam, még halat is fogtam, és bejártam Stockholm környékét, főleg a déli részeket. Sokat fejlődött a svédem, már jól értem a rádiót és a svéd podcastokat, és szintet léptem a beszédben is, mert már természetesebben jön, hogy svédül szólok egy svédhez, mint angolul. Rengeteg időt töltöttem a gyerekekkel, és mivel a vírus miatt nem tudtak annyit utazni, így sokkal többet voltam velük iskolai szünetekben, mint bármikor máskor, és sok-sok szuper élményem, kalandom volt velük. Ők voltak a kis barátaim és egyik fő társaságom az évben, és nem is kívánhatnék náluk jobb társaságot. Kora tavasszal vittem őket sétálni a kutyival, fára másztak, botokkal harcoltak, mindenhova felmásztak és leugrottak, aztán nyáron mentünk a strandra, ugráltak az ötméteres toronyról, minigolfoztak, fagyiztunk, pizzáztunk, hambiztunk, sütöttünk együtt, voltunk az állatkertben egy napot, gokartozni, átjöttek a barátaik, vagy én vittem őket ottalvós buliba.
Az évet Göteborgban kezdtük, ott szilvesztereztünk kettesben, aztán autót béreltünk, és töltöttünk pár napot a nyugati parton. A kirándulásról a legemlékezetesebb élményem a Lenin-fürdő Varberg városban. A fürdő az 1700-as évekből származik, de mai formájában Lenin kedvenc szentpétervári fürdőjéről mintázták, és a hotel alagsorában található. Szűkös, kacskaringós folyosó vezet egyik pici helyiségtől a másikig és az ikonikus kék jacuzzihez, aminek 75 ezer kék kővel van kirakva a fala. Az egész szűkös fürdőnek elképesztően különleges hangulata van. Olyan, mint valami varázsvilág a Harry Potter univerzumban. De a hotel is ugyanez a kategória. Az egyik legszuperebb hotel, ahol valaha voltam. A szoba berendezése olyan volt, mint egy hangulatos otthon, és a hotelben mindenütt könyvek vannak, összesen 15 ezer könyvből áll a gyűjteményük.
Feburárban először egyedül, aztán Jackkel voltam egy-egy stockholmi fürdőben, és elkezdtünk kirakózni is. Sokat. Ekkor, ebben a vírus nélküli időben még kondiba is járogattam, bár a munkáim miatt nem sok időm volt rá. Ekkoriban még olvastam is, legalábbis többet, mint most. Svéd könyveket olvastam, amik közül az egyiket egy, a környékünkön élő nő írta, és egy izgalmas fantasy, ami itt játszódik, ahol lakunk. Emiatt tök jópofa az egész, de végül mégsem fejeztem be.
Májusban továbbra is rengeteget bicikliztünk, 40-50 kilométeres túrákra mentünk. Ezt leszámítva monotonok voltak a napok, sokat dolgoztam. A hónap végén elmentünk egy kenus sátorozós kirándulásra, ami szuper jó volt, főleg a sziget, amit találtunk az éjszakánkhoz. Csak mi voltunk rajta, olyan volt, mint Szinyei Majális festménye. Teljes idill. Az egyetlen probléma a kirándulással, hogy nem vittem naptejet, és rákvörösre égtem.
Hónapok szerint pedig ezek voltak a nagyobb események:
Januárban elkezdtem az új munkámat a rezidencián, és az év elején még moziban is voltunk párszor.
Márciusban fokozódott a covid-helyzet, de az elején még sikerült vendégségbe mennünk, és a nagykövetségen is volt egy diplomáciai rendezvény. Számomra az első, és azóta is az utolsó. Aztán jött a nagy covid-pánik, kiürült a város, aki tudott, otthonról dolgozott, de én töretlenül jártam a gyerekekhez, és dolgoztam ugyanúgy a kietlenné vált városban, és furcsa idők voltak. Abbahagytam a kondiba járást, de néha-néha elmentem futni, és elővettük a bicikliket is a szezonra.
Áprilisban törölték a húsvéti járatomat, így nem mentem haza, de videóztam helyette a családdal, illetve a barátnőimmel is. Szinte minden hétvégén szuper bicajtúrákra mentünk, a gyerekekhez is elkezdtem bicajjal járni, a rezidenciára pedig taxival. A rezidencián elkezdett a fél család otthon lenni, és így rossz lett a munka, ráadásul a feleség is hisztizett rám.
Júniusban Kathie esküvőjére készültem, sokat dolgoztam, miután véget ért a gyerekeknél a suli. Mentem velük strandra, fagyiztunk, elvittem a kissrácot és egy barátnőjét a Skansenbe, ahol szuper napot töltöttünk. Kathie korona-esküvőjén én voltam a tanú és a fotós is, gyönyörű nyári idő, hangulatos nap. Rá egy hétre midsummer, amit Jack egy barátja nyaralójában töltöttünk vagy 14 emberrel, már-már túl meleg időben, de akkor is az év egyik legeseménydúsabb és leghangulatosabb hétvégéje volt. Sokat fürödtünk, fagyiztunk és bicóztunk. Egy hétvégi kis autós kiránduláson is voltunk.
Júliusban még mindig dolgoztam a gyerekeknél, és mindenféle programokra vittem őket. Strandra, a városba SUP-ozni, gokartozni, ottalvós buliba, és még a kutyát is elvittem állatorvoshoz. Végre elkezdődött náluk a szabim, továbbra is sokat bicajoztunk, fürödtünk, aztán mentünk nyaralni egy svédországi erdei házikóba, ahol az előző évben is voltunk. Odafelé egy szuper szálláson aludtunk, ahol a birtok végében volt egy tó, mellette fatüzeléses szauna, amit egyedül mi használtunk, és este szaunáztunk és be-be rohantunk a hideg tóba lehűteni magunkat, és ez az egyik legjobb élmény volt az évben.
Augusztusban megint nem jutottam haza, helyette elmentünk egy újabb kirándulásra, és meglátogattuk Jack nomád(szerű), északon élő barátját, és pár teljesen idilli napot töltöttünk a semmi közepén, de sokat társasoztunk is. Körbekajakoztuk a Kungsholmen szigetet Stockholmban, Kathie szülinapján szusit rendeltünk és piknikeztünk. Kicsit szépítgettük a lakásunkat.
Szeptemberben beadtam a jelentkezésem a képzésre, sokat gondolkoztam a jövőmön és a tanulmányaimon, és néha egészen bestresszeltem rajta. Jack szülinapjára elbicikliztünk és egy kastélyszállón aludtunk, Catanoztunk Kathie-ékkel, több kísérletet tettünk gombaszedésre az őszi erdőben, és továbbra is biciklivel jártam a gyerekekhez, a másik munkába pedig taxival.
Októberben volt egy hét őszi szünetem, amiben autót béreltünk, és elmentünk egy kis kirándulásra. Megtudtam a felvételi pontszámomat, először mentem fodrászhoz külföldön, elkezdtem otthon tornázni (ez nem lett túl hosszú életű projekt). Egyébként október egy nyomorult hónap volt, inkább jobb lenne elfelejteni.
Novemberben volt a szülinapom, amire kaptam Jacktől egy szuper biciklit, az életem összes szereplője felköszöntött, felmondtam a gyerekeknél, kerestem a helyemre utódot, végre találtunk is gombát egy erdőben, horrorfilmeket néztünk, még mindig biciklivel jártam, de néha már nagyon hideg volt.
Decemberben sokat voltam fáradt, és semmihez semmi kedvem vagy energiám nem volt. Fogorvoshoz mentem, először volt lyukas fogam (micsoda történés). Felvettek a kurzusra. Húztunk karácsonyra a nagykövetségen, sokat szöszmötöltem az ajándékommal, vettem a gyerekeknek is ajándékot, és agyonstresszeltem magam, hogy menjek vagy maradjak karácsonyra, de végül maradtam, és megkönnyebbültem, amikor végre eldöntöttem. Meghitt karácsonyi napjaim voltak a gyerekeknél, majd az utolsó munkanapom az évben és mindenhogyan. Videós karácsony a családommal, kaja-fókuszú Jackkel. Téli szünet, nagy séták és szilveszter Kathie-ékkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése