06

És az első midsummerem. Mondom én, hogy svéd képeslap volt az életem azon a nyáron. Mindenbe belekóstolhattam, és de jó is nekem és de jófej Jack és a barátai is, hogy bár csak bő egy hónapja voltam Svédországban, azt se tudták ki vagyok, mi vagyok, meddig vagyok itt, de mégis befogadtak és velük ünnepelhettem. 

Sajnos ma már keserédes érzés ránéznem ezekre a képekre, mivel annál a srácnál voltunk, akit augusztusban elvesztettünk. Én még mindig nem fogtam fel, hogy ő már nincs többé, és hogy van ez a társaság, vannak ezek az emberek akiket azóta ismerek, hogy idejöttem ebbe az országba, de ő már nincs többé. Hogy az ő élete 38 év után véget ért, és most már csak a többiek haladnak tovább, a többiek gyűjtenek emlékeket, élményeket, a többiek öregednek, a többieknek lesz még sok midsummerjük, de neki már nem.

Ezt leszámítva viszont azt hiszem, csakis jó változások történtek a társaság tagjaival az elmúlt hét évben. Köttettek házasságok, születtek gyerekek, meg minden olyan mérföldkő, ami 30-40 éves kor között az emberek többségével megtörténik.

A többiek csobbantak a tóban, de én ekkor még badkruka voltam, ami egy svéd sértés, vicces gúnyolódás kifejezetten az olyan személyre, aki nem akar bemenni a vízbe, mondván hogy túl hideg, vagy akármilyen egyéb kifogással. Tehát aki csak ácsorog a víz partján, míg a többiek nekivetkőznek és beugranak. Egy gyáva nyuszi, egy fürdős nyuszi vagy valami hasonló. Erre nekünk nincs szavunk.

Ezt a képet már megosztottam egyszer, amikor a midsummerről írtam. Este eleredt az eső, úgyhogy behúzódtunk a pajtába és Dixiteztünk.