A második napi reggeli után még sétáltunk egyet a környéken, mielőtt elindultunk a következő úti cél, a Norberg nevű, 4500 lakosú helység felé. Megálltunk még egy útba eső, kicsit nagyobb városban is. Ekkor már nem volt szép idő, egész nap esett, úgyhogy esőben jártuk körbe Avestát. Végül átázva beültünk egy barátságos kávézóba felmelegedni egy forró itallal. Lassan mertem csak vezetni a kisebb utakon, amik igaz hogy sóderezve voltak, de akkor is jég borította őket, aminek a felső rétege megolvadt. Olyan színű, pontosabban színtelen volt a táj, mintha egy fekete-fehér filmben lennénk.
A szállásunk egy régi épületben volt, olyan folyosóval, amin leforgathatnák a svéd Shiningot. Most még az időjárás is a film hangulatát idézte. A szoba hűvös, de tágas volt, régies bútorokkal, a fürdőszoba meg teljes időutazás, talán a 60-as évekbe. De nem baj, az ágy kényelmes volt, az ágynemű friss és tiszta, a többi meg nem számít. Egy másik apró, de picivel nagyobb helyre mentünk át este, ahol meglepően jó szusit sikerült ennünk. Meglepően - már ilyen nagyképű stockholmi lettem, aki rácsodálkozik, hogy vidéken is tudnak jó kaját készíteni.
Másnap már nem esett, úgyhogy világosban (mármint a nappali szürkeségben) sétáltunk egyet a falucskában, aztán megálltunk egy régi bányánál, ahol van egy kék barlang nevű látványosság is. Most télen sífutópálya van a területen és ezen sétáltunk a barlangocskáig. Szerencsére azt meg tudtuk nézni, de a hó miatt a domboldalon már nem tudtunk felmenni. Így is jó volt azért, és még volt időnk megnézni egy szoborparkot is, és rápillantani az Engelsbergi vasműre, ami az UNESCO világörökség része és talán azt lehet mondani, hogy a svéd acél szülőhelye.
Mindezek után vettük végre az irányt a Steam Hotel felé. Ugyanis akkora, de akkora élmény volt tavaly az a hotel, hogy mindketten örömmel mentünk vissza újra, ismét a karácsonyi akciót kihasználva. Olyan izgatottan vártam, mint egy gyerek a karácsonyt. Még örültem is, hogy kissé fapados volt az előző szállásunk, mert tudtam mekkora lesz a kontraszt majd a Steam Hotelben. Tavaly már kiáradoztam magam, újat nemigen tudok mondani. Minden ugyanolyan jó vagy még jobb is volt. Meg aztán nincs az a fotó vagy leírás, ami vissza tudná adni... Még azt sem tudom leírni, hogy mit nem lehet visszaadni. A hotel monumentalitását, menőségét, minőségét... Ezt az egészet. Annyira király ott lenni, hogy tényleg nem tudom elmondani. Felnőtteknek való játszóház, disneyland.
Korábban átvettük a szobánkat és mentünk játszani és újra bejárni a vidámparknak érződő épületet. Pingpongoztunk, kávéztunk, csocsóztunk, aztán a kandalló melletti nagy kanapékon vártuk a vacsoraidőt. Háromfogásos vacsora, majd a wellness. Elsőként érkeztünk, így a legelején csak mi ketten voltunk a kültéri medencében, ahonnan néztük a ködbe vesző várost. Hamar sokan lettek mindenütt, de nem zavaróan sokan. A wellnessrészleg nem annyira lenyűgöző, mint a hotel többi része. Csak egy sima fürdő, de a stílust azért tartják. Persze akkor is szuper, hogy lehet szaunázni, a kültéri vagy beltéri medencében vagy a nyugágyakon lazulni esetleg egy koktéllal a kézben. Reggel a 15. emeleten, az ébredező város látványára ébredni nem egy megszokott élmény számomra. Aztán le a gyors lifttel a csodás reggelihez. Csak kicsekkolni ne kellett volna, és olyan hamar visszatérni a valóságba. Jövünk máskor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése